Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

magazin •magazin agazin A „szerencsétlen” tsz „j ószerencséj e” Újfajta napszemüveg Éppen egy évtizede, hogy ország-világ értesült a szen­zációról : meleg víz helyett olaj tört fel a tápéi Tiszatáj Tsz újonnan fúrt termálkútjábóL Az ország legnagyobb szén- hidrogén medencéje mutatko­zott be ilyen furcsa módon — bár létezéséről a kutatók már tudtak, s abban az időbén már fúrták a terület első „valódi” olajkútját. A bőven buzogó olajnak mindenki örült. Csak a Tiszatáj Tsz érezte magát szerencsétlennek: nem elég, hogy gazdasági épületeiket, jó­szágaikat eláztatta a zabolát­lanul feltörő fekete massza, az olajon „elcsúszott” egész nagyszerű tervük a zöldség­kombinát kialakítására. A ter­málvízzel ugyanis hatalmas üvegházakat kívántak fűteni, primőröket termeszteni. Újabb termálkút fúrását azonban nem engedélyezték, hiszen a geológusok akkor már gondo­san ügyeltek a mélyben ural­kodó erők egyensúlyára, a nyomásviszonyokra és egyéb szempontokra. Az „olajzivatar” elülte után hamarosan kiderült, hogy nem is érte olyan nagy szerencsét­lenség a Tiszatáj Tsz tagságát. Igaz, alapvetően meg kellett változtatniuk a termelés struk­túráját, egész rendszerüket át kellett hangolniuk a termál­vízről földgázenergiára, a pri­mőrtermesztésről a hústerme­lésre. Az anyagi fedezet előterem­tésében azonban az olajipar valóságos mecénásnak bizo­nyult. Több mint 150 millió fo­rint különleges kártérítésben részesítették a környező mező- gazdasági nagyüzemeket, s eb­ből jelentős összeget a Tisza­táj Tsz kapott. A sok milliós összegből a termálfűtéses zöld­ségkombinát helyett földgá’'- fűtéses húskombinátot létesí­tettek, ahonnan csaknem tíz­ezer hízott sertés kerül ki évente. A takarmányozás elő­segítésére ugyancsak földgáz­fűtéses, úgynevezett forróleve­gős lucerna-, illetve takar- mányszarító, majd takar­mánykeverő berendezéseket helyeztek üzembe. A kombiná­tot korszerű új vágóhíd teSzi teljessé, amely évente húsz­millió forint értékű hentes­áruval segíti Szeged és kör­nyéke lakosságának ellátását. Mindez a szövetkezet tag­ságának . tavaly harmincezer forintos keresetet biztosított személyenként. A modern ál­lattenyésztő és feldolgozó be­rendezések kezelése azonban kevesebb munkaerőt igényel, mint a hagyományos mező- gazdálkodás. Ezért jó néhány tsz-tag is beállt olajbányász­nak. A jó keresetet figyelembe véve, az egykori olajkitörés rá­juk sem hozott hát szerencsét­lenséget, hanem — új köszö­nési formájuk szerint inkább i— „jószerencsét”. DOBÓ BALÁZS A POLAROID c'r szimpozlon ján néhány érdekes megoldást ismertettek. A tűrhetetlen napszemüveglencsék kiszűrik a visszaverődő, vakító fénysnga rakat és megvédik a szemet az ibolyántúli sugaraktól is. Villamossággal a dohányzás ellen Minden héten szerdától va­sárnapig „antinikotin express” felirátú autóbuszok állnak meg Zürichben a Hohlstrasse 25. szám alatt. Egy-egy autóbusz­ból 30 személy száll ki, vala­mennyiük szájában cigaretta ég. Állítólag ez az utolsó ci­garetta, amit elszínak életük­ben. a dohányzás szenvedé­lyétől Albert Palidova szaba­dítja meg őket, aki Keleten sajátította el a dohányzás szenvedélyének leküzdésére szolgáló titokzatos módszert, Egyszerű kézrátétellel Palido­va kikapcsolja pácienseinek: idegközpontját. A kezelés után elegendő, ha valaki megérint egy cigarettát és máris áram­ütést érez. Addig is... Egy fiato! író bemutatta George Bemard Shaw-nak egyik művét. Amikor a mester végigolvasta az írást, szárazon így szólt.: — Fiatalember, ilyesmit csak' akkor írhat, ha híres író lesz. Addig azonban jó írásokkal kell jelentkeznie. Á kesztyű „pályafutása tr Venus egy kagylóval játsza­dozott, s közben megkarcolta az ujját. Nehogy az emberek észrevegyék, hogy az isten­nők is sebezhetők, szolgálói, a gráciák, sietve keskeny vá­szoncsíkokkal tekerték körül a sérült újjacskát. Ez volt a kesztyű őse. Később fontos szerepet ját­szott a történelemben, mert nemcsak a kéz melegen tar­tására és az öltözék kiegészí­tőjeként használták, hanem hadüzenetre is: a lovagok kesztyűdobással hívták ki egymást bajvívásra. A középkori Velencében csipkéből készültek a legszebb példányok, a legdrágábbakat pedig rejtett méregampullák­kal kínálták. Ebből az idő­szakból származik a tévesen a legnagyobb udvariasság je­lének tekintett szokás: kéz­fogás előtt mindenki lehúzta a kesztyűjét. Korántsem az illem, hanem sokkal inkább az óvatosság diktálta mozdu­lat lett, mert sohasem lehet tudni, hogy milyen következ­ményekkel jár az erőteljes kézszorítás... A XIV. századi Firenzében egészen más okokból tartóz­kodtak a kesztyűviseléstől a társaságbeli hölgyek. Az Arno- parti városban ugyanis kizá­rólag az utcalányok joga és kötelessége volt a kesztyű­viselés — „céhük”, ismertető­jeleként. Később hosszú ideig a gre- noble-i francia kesztyűkészí­tők lepték el a piacot, egészen 160 évvel ezelőttig, amikor is nápolyi kézműiparosok és asz- szonyok hódították el a pál­mát, akik egyébként greboble-i mestereknél tanultak. Titkuk abban rejlett, hogy sokkal több ötletet vittek be a kesz­tyűkészítésbe. Pozíciójukat mindmáig megtartották. Az igazi szakértük ma is a Ve­zúv lábánál elterülő városban készülő kesztyűket keresik. Nápolyban napjainkban 'is egész családok foglalkoznak kesztyűkészítéssel kora reggel­től késő estig, sötét pincehe­lyiségekben, ahol nappal is villany ég. A kesztyűkészítő „dinasztiák” már hétéves ko­rukban munkára fogják a gyerekeket is. A munkameg­osztás rendje: az anyagot a családfő szerzi be (különösen kedvelt az Abruzzók legelőin tartott kecskék bőre); az egyes részeket az anya varrja össze speciális gépen, illetve a különleges modelleket kéz­zel steppeli; mielőtt az egyes részeket összedolgoznák, a vasalás a fiúgyerekek dolga, miközben a lányok általában 'a tervezés munkáját végzik. Rókák és rovarok a Scotland Yard szolgálatában Az angol bűnüldöző szerve­zet mind korszerűbb módsze­rekkel dolgozik. Legutóbb pél­dául olyan repülőgépet vetet­tek be, amelynek speciális szűrővel ellátott kamerája al­kalmas az erdei bozótban megbújó emberek fényképezé­sére is. A holttestek felkutatásában a Scotland Yard olyan készü­lékeket használ, amelyekkel az orvos a rákos daganat elhe­lyezkedését kutatja. Éjszaka az angol detektívek az átfésü- lésre szoruló területen fedeles' szárnyú, kemény hátú bogara- ' kát vagy speciális idomított rókákat engednek szabadon^ amelyeket vonz a vér szaga. Kutatások folynak olyan ké­szülék kidolgozására, amely észleli a bomló testből kiára­dó gázokat. i.*_j Változó divat Az idő múlásával változó női divatról mondta Francoise Sagan: „Korábban a nőknek szinte egyetlen ruhájuk sem volt a szekrényben, mert mindent magukra aggattak, hogy elkápráztassák a világot. Ma éppen ennek a fordítot- ja történik: a szekrények zsúfolásig megtelnek ruhane­művel, mert a nők napjaink­ban alig vesznek valamit ma­gukraÄ As ingfosslányra nyomott bankjegy James Lawrence, a dél­afrikai Johannesburg lakosa a világ egyik legértékesebb ■bankjegy-gyűjteményének tu­lajdonosa. 40 ezer darabból álló gyűjteményének legféltet­tebb és egyben legdrágább kincse egy ingfoszlány, ame­lyet egy brit zsoldfizető tiszt 1902-ben érvényes 10 shilinges bankjeggyé nyilvánított, mert a hadsereg nyomdája valami­ért nem működött. A rongy­darabka csereértéke magasabb, mint a színarany lemezből készült bankjegyeké. Földre zuhant aranymeteorit Angol tudósok egy csoport­ja, amely Délnyugat-Afrika geológiai felépítését vizsgálta, feltételezi, hogy kereken 2 milliárd évvel ezelőtt nagy aranymeteorit zuhant a Földre és darabokra tört. A meteorit becsapódásakor anya­ga — színtiszta arany — körül­belül 25 000 négyzekilométer- nyi területen oszlott el, s így alakult ki a délnyugat-afrikai aranykörzet. A meteoritből származó aranylelőhely szigo­rúan elliptikus formát mutet. Valószínűleg ugyanilyen el­liptikus formája volt a me- teoritnak. is, feltételezik a tu­dósok, amely enyhén hajlított pályán hatolt be a Föld at­moszférájába. KERÉKPÁRREKORDER PAPOK A 37 éves Tuccal Ubaldo AT- berini atya megdöntötte a ke­rékpározó papok világrekordját. Egy óra leforgása alatt Ubaldo atya 37,377 kilométert kereke­zett, s ezzel 1,272 kilométerrel szárnyalta túl Mondin atya 1973- ban beállított világrekordját Ajándék Á 83 éves Mae West, ameri­kai filmszínésznő meghívott egy fényképészt a hálószobá­jába, hogy megajándékozza va­lamivel, amiről mindig emlé­kezni fog rá. A fényképész né­mi aggodalommal követte az idős művésznőt, aki végül egy fehér, selyemnyakkendőt nyúj­tott át neki a" következő fel­irattal : „Szeretettel . Mae West”* * w tf1', Valószínűiéi; feltárták a mesés „Eldorádét” Állítólag két angol régésznek sikerült meg­találnia az inkák „aranyvárosát”, azt az „El- Üorádót”, amelyet több ezer kalandor hiába keresett évszázadokon át. A hírt az angol sajtó röpítette világgá, amely összefoglaló fénykép­dokumentációt tár az olvasók elé és közli a két kutató egyelőre tartózkodó nyilatkozatait. Ha a felfedezés igaznak bizonyul, nemcsak azt a kíváncsiságot sikerült kielégíteni, amely- lyel az emberek mindig is keresték a várost, amelyről a legenda azt mondja, hogy arany­nyal volt teli, de amelynek teljességgel nyoma veszett, hanem értékes adatokat szerezhetnek a szakemberek a több ezer éves amerikai ci­vilizáció eredetére vonatkozóan, amellyel kap­csolatban meglehetősen hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Az angol kutatók egyike igen neves antropo­lógus: David Davies, a londoni egyetem ant­ropológiai tanszékéhek vezetője. Az ő nevé­hez fűződnek azok a ecuadori (Vilcamamba- völgy) kutatások, amelyek szokatlan mérték­ben foglalkoztatták a közvéleményt. Mint is­meretes, a Vilcamamba-völgyben élő emberek szokatlanul hosszú életűek, 150 évig . elélnek. Ugyancsak David Davies nevéhez fűződik egy dél-amerikai koponya, felfedezése^ amelyről elemző vizsgálatokkal megállapították, hogy así körülbelül 28 ezer éves. Davies ez újabb ku­tatásában Rosa Salmont vette maga mellé társnak. Salmon sokkal inkább emlékeztet a régi idők kalandoraira, semmint szakavatott régészre. Pályafutását mint tehénpásztor kezdte Dél-Amerikában. Nem ritkaság azon­ban, hogy éppen a régészettől távol álló em­berek bizonyulnak szerencsésnek az értékes leletek feltárásában. Vajon valóban az aranyvárost tárták fel? A két kutató biztosan állítja. Nyilatkozatuk szerint az általuk feltárt város mérhetetlen mennyiségű és felbecsülhetetlen értékű arany­nyal van tele és számos, kizárólag az inka kultúrára jellemző emlékre bukkantak: a vá­rosban több erődöt és templomot találtak és sok, különös gonddal épített gabonatárolóra bukkantak. Mint ismeretes, - az inkák kiváló gabonatermesztők voltak. Bár a két kutató nem volt hajlandó pontosan meghatározni a feltárt város helyét (attól tartanak, hogy ki­fosztanák a kincskeresők), annyit mégis kö­zöltek, hogy Bolíviában, az Andok övezetében található és az Amazonas óriási medencéjére néz. Ezek szerint a valóságban sokkal kele­tebbre és délebbre fekszik, mint eddig gon-

Next

/
Thumbnails
Contents