Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
magazin •magazin agazin A „szerencsétlen” tsz „j ószerencséj e” Újfajta napszemüveg Éppen egy évtizede, hogy ország-világ értesült a szenzációról : meleg víz helyett olaj tört fel a tápéi Tiszatáj Tsz újonnan fúrt termálkútjábóL Az ország legnagyobb szén- hidrogén medencéje mutatkozott be ilyen furcsa módon — bár létezéséről a kutatók már tudtak, s abban az időbén már fúrták a terület első „valódi” olajkútját. A bőven buzogó olajnak mindenki örült. Csak a Tiszatáj Tsz érezte magát szerencsétlennek: nem elég, hogy gazdasági épületeiket, jószágaikat eláztatta a zabolátlanul feltörő fekete massza, az olajon „elcsúszott” egész nagyszerű tervük a zöldségkombinát kialakítására. A termálvízzel ugyanis hatalmas üvegházakat kívántak fűteni, primőröket termeszteni. Újabb termálkút fúrását azonban nem engedélyezték, hiszen a geológusok akkor már gondosan ügyeltek a mélyben uralkodó erők egyensúlyára, a nyomásviszonyokra és egyéb szempontokra. Az „olajzivatar” elülte után hamarosan kiderült, hogy nem is érte olyan nagy szerencsétlenség a Tiszatáj Tsz tagságát. Igaz, alapvetően meg kellett változtatniuk a termelés struktúráját, egész rendszerüket át kellett hangolniuk a termálvízről földgázenergiára, a primőrtermesztésről a hústermelésre. Az anyagi fedezet előteremtésében azonban az olajipar valóságos mecénásnak bizonyult. Több mint 150 millió forint különleges kártérítésben részesítették a környező mező- gazdasági nagyüzemeket, s ebből jelentős összeget a Tiszatáj Tsz kapott. A sok milliós összegből a termálfűtéses zöldségkombinát helyett földgá’'- fűtéses húskombinátot létesítettek, ahonnan csaknem tízezer hízott sertés kerül ki évente. A takarmányozás elősegítésére ugyancsak földgázfűtéses, úgynevezett forrólevegős lucerna-, illetve takar- mányszarító, majd takarmánykeverő berendezéseket helyeztek üzembe. A kombinátot korszerű új vágóhíd teSzi teljessé, amely évente húszmillió forint értékű hentesáruval segíti Szeged és környéke lakosságának ellátását. Mindez a szövetkezet tagságának . tavaly harmincezer forintos keresetet biztosított személyenként. A modern állattenyésztő és feldolgozó berendezések kezelése azonban kevesebb munkaerőt igényel, mint a hagyományos mező- gazdálkodás. Ezért jó néhány tsz-tag is beállt olajbányásznak. A jó keresetet figyelembe véve, az egykori olajkitörés rájuk sem hozott hát szerencsétlenséget, hanem — új köszönési formájuk szerint inkább i— „jószerencsét”. DOBÓ BALÁZS A POLAROID c'r szimpozlon ján néhány érdekes megoldást ismertettek. A tűrhetetlen napszemüveglencsék kiszűrik a visszaverődő, vakító fénysnga rakat és megvédik a szemet az ibolyántúli sugaraktól is. Villamossággal a dohányzás ellen Minden héten szerdától vasárnapig „antinikotin express” felirátú autóbuszok állnak meg Zürichben a Hohlstrasse 25. szám alatt. Egy-egy autóbuszból 30 személy száll ki, valamennyiük szájában cigaretta ég. Állítólag ez az utolsó cigaretta, amit elszínak életükben. a dohányzás szenvedélyétől Albert Palidova szabadítja meg őket, aki Keleten sajátította el a dohányzás szenvedélyének leküzdésére szolgáló titokzatos módszert, Egyszerű kézrátétellel Palidova kikapcsolja pácienseinek: idegközpontját. A kezelés után elegendő, ha valaki megérint egy cigarettát és máris áramütést érez. Addig is... Egy fiato! író bemutatta George Bemard Shaw-nak egyik művét. Amikor a mester végigolvasta az írást, szárazon így szólt.: — Fiatalember, ilyesmit csak' akkor írhat, ha híres író lesz. Addig azonban jó írásokkal kell jelentkeznie. Á kesztyű „pályafutása tr Venus egy kagylóval játszadozott, s közben megkarcolta az ujját. Nehogy az emberek észrevegyék, hogy az istennők is sebezhetők, szolgálói, a gráciák, sietve keskeny vászoncsíkokkal tekerték körül a sérült újjacskát. Ez volt a kesztyű őse. Később fontos szerepet játszott a történelemben, mert nemcsak a kéz melegen tartására és az öltözék kiegészítőjeként használták, hanem hadüzenetre is: a lovagok kesztyűdobással hívták ki egymást bajvívásra. A középkori Velencében csipkéből készültek a legszebb példányok, a legdrágábbakat pedig rejtett méregampullákkal kínálták. Ebből az időszakból származik a tévesen a legnagyobb udvariasság jelének tekintett szokás: kézfogás előtt mindenki lehúzta a kesztyűjét. Korántsem az illem, hanem sokkal inkább az óvatosság diktálta mozdulat lett, mert sohasem lehet tudni, hogy milyen következményekkel jár az erőteljes kézszorítás... A XIV. századi Firenzében egészen más okokból tartózkodtak a kesztyűviseléstől a társaságbeli hölgyek. Az Arno- parti városban ugyanis kizárólag az utcalányok joga és kötelessége volt a kesztyűviselés — „céhük”, ismertetőjeleként. Később hosszú ideig a gre- noble-i francia kesztyűkészítők lepték el a piacot, egészen 160 évvel ezelőttig, amikor is nápolyi kézműiparosok és asz- szonyok hódították el a pálmát, akik egyébként greboble-i mestereknél tanultak. Titkuk abban rejlett, hogy sokkal több ötletet vittek be a kesztyűkészítésbe. Pozíciójukat mindmáig megtartották. Az igazi szakértük ma is a Vezúv lábánál elterülő városban készülő kesztyűket keresik. Nápolyban napjainkban 'is egész családok foglalkoznak kesztyűkészítéssel kora reggeltől késő estig, sötét pincehelyiségekben, ahol nappal is villany ég. A kesztyűkészítő „dinasztiák” már hétéves korukban munkára fogják a gyerekeket is. A munkamegosztás rendje: az anyagot a családfő szerzi be (különösen kedvelt az Abruzzók legelőin tartott kecskék bőre); az egyes részeket az anya varrja össze speciális gépen, illetve a különleges modelleket kézzel steppeli; mielőtt az egyes részeket összedolgoznák, a vasalás a fiúgyerekek dolga, miközben a lányok általában 'a tervezés munkáját végzik. Rókák és rovarok a Scotland Yard szolgálatában Az angol bűnüldöző szervezet mind korszerűbb módszerekkel dolgozik. Legutóbb például olyan repülőgépet vetettek be, amelynek speciális szűrővel ellátott kamerája alkalmas az erdei bozótban megbújó emberek fényképezésére is. A holttestek felkutatásában a Scotland Yard olyan készülékeket használ, amelyekkel az orvos a rákos daganat elhelyezkedését kutatja. Éjszaka az angol detektívek az átfésü- lésre szoruló területen fedeles' szárnyú, kemény hátú bogara- ' kát vagy speciális idomított rókákat engednek szabadon^ amelyeket vonz a vér szaga. Kutatások folynak olyan készülék kidolgozására, amely észleli a bomló testből kiáradó gázokat. i.*_j Változó divat Az idő múlásával változó női divatról mondta Francoise Sagan: „Korábban a nőknek szinte egyetlen ruhájuk sem volt a szekrényben, mert mindent magukra aggattak, hogy elkápráztassák a világot. Ma éppen ennek a fordítot- ja történik: a szekrények zsúfolásig megtelnek ruhaneművel, mert a nők napjainkban alig vesznek valamit magukraÄ As ingfosslányra nyomott bankjegy James Lawrence, a délafrikai Johannesburg lakosa a világ egyik legértékesebb ■bankjegy-gyűjteményének tulajdonosa. 40 ezer darabból álló gyűjteményének legféltettebb és egyben legdrágább kincse egy ingfoszlány, amelyet egy brit zsoldfizető tiszt 1902-ben érvényes 10 shilinges bankjeggyé nyilvánított, mert a hadsereg nyomdája valamiért nem működött. A rongydarabka csereértéke magasabb, mint a színarany lemezből készült bankjegyeké. Földre zuhant aranymeteorit Angol tudósok egy csoportja, amely Délnyugat-Afrika geológiai felépítését vizsgálta, feltételezi, hogy kereken 2 milliárd évvel ezelőtt nagy aranymeteorit zuhant a Földre és darabokra tört. A meteorit becsapódásakor anyaga — színtiszta arany — körülbelül 25 000 négyzekilométer- nyi területen oszlott el, s így alakult ki a délnyugat-afrikai aranykörzet. A meteoritből származó aranylelőhely szigorúan elliptikus formát mutet. Valószínűleg ugyanilyen elliptikus formája volt a me- teoritnak. is, feltételezik a tudósok, amely enyhén hajlított pályán hatolt be a Föld atmoszférájába. KERÉKPÁRREKORDER PAPOK A 37 éves Tuccal Ubaldo AT- berini atya megdöntötte a kerékpározó papok világrekordját. Egy óra leforgása alatt Ubaldo atya 37,377 kilométert kerekezett, s ezzel 1,272 kilométerrel szárnyalta túl Mondin atya 1973- ban beállított világrekordját Ajándék Á 83 éves Mae West, amerikai filmszínésznő meghívott egy fényképészt a hálószobájába, hogy megajándékozza valamivel, amiről mindig emlékezni fog rá. A fényképész némi aggodalommal követte az idős művésznőt, aki végül egy fehér, selyemnyakkendőt nyújtott át neki a" következő felirattal : „Szeretettel . Mae West”* * w tf1', Valószínűiéi; feltárták a mesés „Eldorádét” Állítólag két angol régésznek sikerült megtalálnia az inkák „aranyvárosát”, azt az „El- Üorádót”, amelyet több ezer kalandor hiába keresett évszázadokon át. A hírt az angol sajtó röpítette világgá, amely összefoglaló fényképdokumentációt tár az olvasók elé és közli a két kutató egyelőre tartózkodó nyilatkozatait. Ha a felfedezés igaznak bizonyul, nemcsak azt a kíváncsiságot sikerült kielégíteni, amely- lyel az emberek mindig is keresték a várost, amelyről a legenda azt mondja, hogy aranynyal volt teli, de amelynek teljességgel nyoma veszett, hanem értékes adatokat szerezhetnek a szakemberek a több ezer éves amerikai civilizáció eredetére vonatkozóan, amellyel kapcsolatban meglehetősen hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Az angol kutatók egyike igen neves antropológus: David Davies, a londoni egyetem antropológiai tanszékéhek vezetője. Az ő nevéhez fűződnek azok a ecuadori (Vilcamamba- völgy) kutatások, amelyek szokatlan mértékben foglalkoztatták a közvéleményt. Mint ismeretes, a Vilcamamba-völgyben élő emberek szokatlanul hosszú életűek, 150 évig . elélnek. Ugyancsak David Davies nevéhez fűződik egy dél-amerikai koponya, felfedezése^ amelyről elemző vizsgálatokkal megállapították, hogy así körülbelül 28 ezer éves. Davies ez újabb kutatásában Rosa Salmont vette maga mellé társnak. Salmon sokkal inkább emlékeztet a régi idők kalandoraira, semmint szakavatott régészre. Pályafutását mint tehénpásztor kezdte Dél-Amerikában. Nem ritkaság azonban, hogy éppen a régészettől távol álló emberek bizonyulnak szerencsésnek az értékes leletek feltárásában. Vajon valóban az aranyvárost tárták fel? A két kutató biztosan állítja. Nyilatkozatuk szerint az általuk feltárt város mérhetetlen mennyiségű és felbecsülhetetlen értékű aranynyal van tele és számos, kizárólag az inka kultúrára jellemző emlékre bukkantak: a városban több erődöt és templomot találtak és sok, különös gonddal épített gabonatárolóra bukkantak. Mint ismeretes, - az inkák kiváló gabonatermesztők voltak. Bár a két kutató nem volt hajlandó pontosan meghatározni a feltárt város helyét (attól tartanak, hogy kifosztanák a kincskeresők), annyit mégis közöltek, hogy Bolíviában, az Andok övezetében található és az Amazonas óriási medencéjére néz. Ezek szerint a valóságban sokkal keletebbre és délebbre fekszik, mint eddig gon-
