Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

I Negyedszázad a nomozgalomban János bácsi, meq az adó-vevő TlTindenki ismeri a szék­1T* szárdi műszergyárban. Kovács Ferencné, .az üzem Kató "nénije, három év múlva nyugdíjba megy, élvezni ne­gyedszázados munkájának jól megérdemelt jutalmát. A fel­szabaduláskor családanya volt. Naphosszat otthon dol­gozott, végezte a házimunkát, gyereket nevelt. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a nőmozgalommal. Először csak hallgatni ment az elő­adásokat, néha kézimunkáz­tak, beszélgettek. Hamar rá­eszmélt, hogy a közösségi munka sokat ad. Az MNDSZ- ben jól érezte magát, sokat tanult. Munkát vállalt, pénzt keresett. Egyenrangú társa lett B férfiaknak. Az indulás után már köny- nyen ment minden. Volt szak- szervezeti bizalmi, a MEDOSZ központi vezetőségének tagja, nőbizottsági elnök, részt vett 1957-ben Bukarestben a nem­zetközi szakszervezeti világ- konferencián. Kapott kitünte­téseket, jutalmakat. Neki még­is legnagyobb öröm, ha mun­katársai bíznak benne, el­mondják gondjaikat, problé­máikat. Életerőt sugárzó, többnyire mosolygó arca sok panaszost megnyugtatott már. Mindenkit meghallgat és ha jogos sérelemről Van szó, in­tézkedik. Megmozgat mindent, elmegy az igazgatóhoz, vagy bárkihez. Ha nem sikerül se­gítenie, néha sír, potyognak a könnyei, majd a következő nap árja kezd mindent elöl­ről. Mikor felkerestem munka­helyén, az MMG legzajosabb műhelyei között lévő finom­adagolóban, szabadkozott. — Nem kell rólam írni — mondta — nekem ilyen a ter­mészetem, segítek mindenki­nek, ahol tudok, hiszen a kö­zösségért — amelytől oly so­kat kaptam — teszem. A nőmozgalom aktív meg­indulásáról kérdezem. Az em­lékezéstől kipirul az arca. szeme csillog és máris öröm­mel emlékezik. ll'JrNDSZ-aktíva — 1951­ben lettem. Véletle­nül kerültem az asszonyok közé. Először nehezen men­tem el hazulról, de az első este után nagyon jól éreztem magam. Az egyhangú otthoni munka után nagyon jólesett együtt lenni a többiekkel. Ak­kor még nem voltak olyan szórakozási lehetőségek, mint most. Nagyon sokat unatkoz­tunk és ezen segített a nő­szövetség. Hamar rájöttem, hogy sok tennivaló van. Ak­kor tanultam meg, hogy mi is az a szocializmus, egyen­jogúság, a közösség és még sok más olyan dolog, ami addig hiányzott az életemből. — Tehát, ott maradt eze­ken az összejöveteleken ? — Igen. Sőt hamarosan szervezni kezdtem az ismerő­söket. Először kézimunkázás- sai foglalkoztunk, később már úgyis komolyabb dolgok­ra került sor. A legfontosabb az volt, hogy a munkaválla­lásra az önálló pénzkeresésre kellett rábeszélni az asszonyo­kat. — Kató néni hol dolgozott? — A tolnai keltető^llomás- ra kerültem. Először szokat­lan volt nekem is. Itt csak nyáron volt állandó elfoglalt­ságom. Ősszel és télen pedig a tűzoltóknál voltam telefon­ügyeletes. Pénzt vittem haza. Ez volt az egyik legnagyobb élményem. Tervezhettem, hogy mit akarok venni. Egy­re jobban bekapcsolódtam a mozgalmi munkába. Elküld­ték Mosonmagyaróvárra tan­folyamra. Ott megint egy csomó újjal ismerkedtem. Visszatérve kineveztek veze­tőhelyettesnek és egyben meg­választottak szakszervezeti bi­zalminak. Ez akkor még elég nagy szó volt. Nőt ritkán tettek vezető állásba. Ezután lettem a MEDOSZ megyei nő­bizottságának elnöke, majd a központi nőbizottság alelnöke nyolc évig. Az ellenforrada­lom után, 1957-ben, én is kép­viseltem hazánkat Bukarest­ben, a szakszervezeti nemzet­közi világkonferencián. 1965- ben, édesanyám betegsége miatt a tolnai keltetőállomást felcseréltem a ’ szekszárdi mű­szergyárral. Itt is hamar be­kapcsolódtam a’ szakszervezeti munkába, először- mőbüípttSági' elnök voltam- és most válasz­tottak meg- .másodszor, az SZB elnökének* * • ' — Végül szeretném meg­kérdezni, hogy a 25 éves tár­sadalmi tevékenysége során milyen örömben és bánatban volt része? 1 egemlékezetesebb szá­momra a bukaresti vi­lágkonferencia, ahol mi, ma­gyarok elég sokat voltunk napirenden. Mind az értekez­leteken, mind a szünetekben. Ez akkor rosszul esett, de most megértem, hogy az ott részt vevő küldötteket nagyon érdekelte az ellenforradalom utáni helyzet Magyarországon. Úgy érzem, türelmünkkel és felkészültségünkkel akkor jól képviseltük hazánkat. A kér­dés másik részére válaszol­va, sajnos a múlt hónapban ért a legnagyobb keserűség. Már évek óta patronáltunk egy állami gondozott kislányt, rengeteg időnket kötötte le a nevelése, sajnos nem sikerült beilleszkednie és ezért most kicsit szomorúnak érzem ma­gam. Ebben az évben határozták el, hogy a nők egyenjogúsá­gának - érdekében 1975-öt a nők évének tekintjük. Ebben sok része van a Kató néni­nek és mindenkinek, aki ál­dozatos munkájával hozzájá­rul a nők egyenjogúságának kivívásához. _ Hazafi József A kapanyelet, meg a met­szőollót hagyta ott a kakasdi Pretl János 1963-ban. amikor nyugdíjba ment a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetéből. Most meg. hogy a Pécsi KÉV szekszárdi építésvezetőségének dolgozói új aszfaltréteget te­rítenek a hatos út Kakasd és Bonyhád közötti szakaszára. rádió adó-vevőt vett a kezé­be. Ezzel, meg a jelzőlámpá­val irányítja, tereli az út egyik oldalára a forgalmat,­„parancsol” naponta több száa járműnek. Öregségére megta­nulta a modem készülékek kezelését — ami szerinte nem is olyan bonyolult feladat. Fotó: Komáromi Elqször á takarítónők ér­keznek. Hárman vannak. Bekapcsolják a kávé­főzőt, beszélgetnek. Amíg a „feketeleves” lassan, önnön jelentőségét és nagyszerűségét tudva megtölti a kis kannát, átöltöznek. Az eddig különbö­ző ruhás asszonyok most egy­forma munkaköpenyes dolgo­zókká válnak. Még néhány áhitatteli korty a feketéből, és kezdődik a munka. Megállás nélkül, először az előcsarnokot takarítják ki, hogy pénztár­nyitásra rendben legyen, majd sorban a többi helyiséget és a vetítőtermet is. Még délelőtt befejezik a munkát. Aztán a pénztáros érkezik. Tizenegykor megkezdődik a jegyárusítás. Nagy forgalom " ..... - • "■ A míg a film peregni kezd Hétköznap a szekszárdi Panoráma filmszínházban nincs. Az emberek többsége in­kább az utolsó pillanatban, előadás előtt rohanja meg a pénztárablakot. Ha addigra nincs jegy, jj ön a mérgelődés. Szidják a pénztárost, a mozi­üzemi vállalatot meg minden­kit. Nagyon ritkán önmagu­kat. I *• . Kora délután a vasútállo­másról megérkezik a filmszál­lító. Hozza az este vetítésre kerülő filmet Ha szerencséje van, nincs probléma, rendesen megérkezett a film, délután Pereg a film, folyik az elő r.dás, de azért a figyelő szemek el­lenőrzésére is szükség van. kettőre leadhatja a mozinál. Ha nem, akkor kezdődik a futkosás, telefonálgatás, vesze­kedés, nyomozás a film után. Aztán, ha kiderül, hogy hol maradt el, akkor a filmszállító a vállalati gépkocsiba, ha az nincs kéznél, taxiba ül és — ha kell, a föld alól is előkeríti a filmet, A nézőknek erről nem szabad tudniuk. Ök meg­veszik a jegyet, beülnek a meg­határozott időben a nézőtérre, elvárják, hogy megkezdődjön az előadás. És meg is kezdő­dik. Persze előfordul, hogy min­den lelemény kevés. A közel­múltban Kaposvárról várták az egyik filmet és nem érke­zett meg. Telefonáltak Báta- székre, hogy odáig eljött-e. Nem — mondták a vasutasok. A következő vonat már későn érkezik meg, de ha Hidasra elémenmek, még időben kez­dődhet az előadás. Nosza egy ember gyorsan gépkocsiba. Hi­dason nincs a film. Telefon Kaposvárra. Még délelőtt el­ment mondják. Visszaér a gépkocsi. Este hat óra van. Kellene kezdeni. Újabb tele­fonok, majd a szekszárdi vas­útállomásról előkerül a film. öt perce érkezett Bátaszékről egy tehervonattal. Közben a nézők ki-be járkálnak. Megnő az előcsarnoki büfé forgalma, mindenki, várja a filmet, de ideges, mérgelődő ember alig van közöttük. Előadás eloltegy m^fdVen dolgozó megérkezik. A pénz­tárban újra megkezdődik a jegyárusítás. A gépészek fel­vonulnak külön kis világukba, az emeletre. Hárman vannak. Vaszkó György és Kalmár Gé­za főállásban, Bakán Ákos mellékállásban dolgozik. A film végével előre, orsó nélkül érkezik meg. Orsóra kell te­kerni, és az áttekercselés so­rán minőségileg is ellenőrzik. A kísérő okiratból kitűnik, hány százalékos a film minő­ségi állapota, ha ettől eltérést fedeznek fel, azt bejegyzik. Vetítésre összeállítják a te­kercseket. Általában két gép­pel vetítenek. A harmadik tar­talék. A három Meopta típusú gép egyenként ötszázezer fo­rint értékű, Ezek az 1967-es montreáli kiállításon nagydí­jat nyertek. Alkalmasak 35 és 70 milliméteres, azaz normál és panoráma filmek vetítésé­re. A normál filmek fény­hangcsíkosak, a panorámák mágneses hangcsíkkal készül­nek. ______' filmek p anoráma nern készülhetnek fényhangcsíkkal, mert ezeknél 6 csatornán erő­sítik a hangot. A vászon mö­gött 5 hangszórócsoport mű­ködik. Mindegyikre külön csa­tornán érkezik a hang, ezzel érik el, hogy például a vászon jobb oldalán elhelyezkedő ala­kok hangját jobbról halljuk. Egy hangszórócsoport a meny- nyezeten van. Ezekből halljuk az úgynevezett effektiv han­gokat, a robbanások, a repülő­gépzúgás és más effélék hang­ját. A gépek ívfénnyel mű­ködnek, a két szénrúd közötti ívfény 6000 Watt teljesítmény­nek felel meg. ' Előadás előtt fél órával ér­kezik az üzemvezetőnő. Rövid ellenőrző körútja során meg­győződik róla, hogy minden rendben van-e; Negyedórával kezdés előtt a gépész „beadja” a kezdés jelet, a jegyszedők el­foglalják helyüket, a nézők pe­dig lassan beszállingóznak a nézőtérre. Öt perccel kezdés előtt kivetítik a reklámokat, majd pontosan egészkor szét­megy a függöny, az álmennye­zet álcsillagjai halványulni kezdenek, fokozatosan elsöté­títik a nézőteret. A vászonon megjelenik az örökszép Monica Vitti, vágy mindenki kedven­ce, Chaplin, és mindazok, aki­nek játékáért a kedves néző megvásárolta a belépőjegyét TAMÁSI JÁNOS Fotó: Komáromi ulxJLEJ 1975. augusztus 3. Kató néni, segíts

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents