Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 200. szám

Levélcímünk : 7101 Szék szórd, Postafiók 71. ÖN KÉRDEZ Tisztaságban is kettőn áll a vásár Vaszkó András (Decs, Bíborvég 19.) olvasónk többedmagával irt levelet a Népújságnak. A levél- írók valamennyien a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság sárpilisi hizlaldá­jában dolgoznak. Azt panaszolják, hogy a gazdaság — megítélésük szerint — nem gondoskodik kielé­gítő mértékben a munkások szá­mára szappanról, törölközőről. Kovács József, a Mező- gazdasági, Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szakszerve­zete Tolna megyei Bizott­ságának titkára a helyszí­nen vizsgálta meg a panasz jogosultságát, majd így tá­jékoztatta szerkesztőségün­ket: „A hizlalda dolgozói­nak tisztálkodására külön szociális létesítményben melegvizes mosdó és zuha­nyozó áll rendelkezésére. Pihenésre és étkezésre szin­tén biztosított a külön he­lyiség. Tény viszont az, hogy ennek tisztasági álla­pota, rendje, erősen kifogá­solható, ami azonban — véleményünk szerint — az ott-tartózkodó dolgozók rend- és tisztaságszeretetén is múlik. Ottjártunk alkal­mával a dolgozók részéről hangzott el, hogy a gazda­ság a helyiségek tisztán tartására takarítót is alkal­maz. Sajnos, a takarítás nyomait nem lehetett fel­fedezni. A gazdaság veze­tői megígérték, hogy a hiá­nyosságok megszüntetésére, a helyiségek tisztán tartá­sára, a tisztálkodóeszközök­re a jövőben nagyobb gon­dot fordítanak; s hogy erre biztosítékot az újonnan be­állított, nagyobb szaktudás­sal rendelkező és elődjénél emberszeretőbb telepveze­tőben látnak. Vizsgálódá­sunk idején a zuhanyozó­ban volt közös mosdószap­pan. Annak és törölköző­nek biztosításáról a jövő­ben is rendszeresen gon­doskodnak. Ezen túlmenő­en : az állattenyésztésben dolgozók szappannal és tö­rölközővel egyénileg törté­nő ellátását, — bármennyi­re is indokolt volna —, nem írja elő központi ren­delkezés; de a gazdaság kollektív szerződése, illetve munkavédelmi szabályzata sem tartalmaz ilyen jelle­gű, a gazdaságra vonatko­zó kötelezettséget. Ezért a gazdaság a jövőben is csak közös használatú tisztálko­dóeszközről — szappanról, törölközőről — gondosko­dik.” Megítélt jogok érvényesítése Köhler János (Szárazd, 122.) oh vasónk megírta, hogy házassági bontópere jogerősen befejeződött Az ő és volt felesége lakásgondja akként oldódna meg, ha az eddig közösen lakott lakást egy ajtó át­helyezésével megosztanák. Kezében az erre vonatkozó jogerős bírói ítélet, — érvényt szereznie azonban mindeddig nem sikerült az Ítélet­nek. Dr. Deák Konrád, a Tol­na megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze adott a teendőkről felvilágosí­tást: „A bírósági végrehaj­tásról szóló jogszabály sze­rint, ha a végrehajtás va­lamely meghatározott cse­lekmény elvégzésére, vagy meghatározott magatartás­ra irányul, a bírósági vég­rehajtó megfelelő határidő kitűzésével felhívja a kö­telezettet az önkéntes tel­jesítésre. Ha a kötelezett a meghatározott cselekvés el­végzésére irányuló felhí­vásnak önként nem tesz elegét, a bíróság határoz a végrehajtás módjáról. Igv: a) a végrehajtást kérő kí­vánságára a kötelezettet a szolgáltatás készpénz­egyenértékének megfizeté­sére kötelezheti, illetőleg feljogosíthatja a végrehaj­tást kérőt, hogy a végre­hajtandó cselekményt a kö­telezett költségére saját maga elvégezze, vagy más­sal elvégeztesse; b) pénzbírsággal kénysze­rítheti a kötelezettet a meg­határozott cselekmény el­végzésére: pénzbírság ki­szabásának ismételten is helye van; c) rendőrségi közremű­ködéssel kényszerítheti ki a végrehajtandó cselek­ményt Az elmondottakból az következik, hogy a tanács­kérő levélben írott jogerős bírói ítélet végrehajtását Köhler Jánosnak az ítéle­tet hozó bíróságnál kell szorgalmaznia. Természete­sen a jogerős bírói ítélet végrehajtása érdekében sem kerülhet sor önkényeske­désre. Anonymuséknak a takarékosságról Sokszor elmondott kéré­sünk ellenére még mindig előfordul, hogy levélírónk egyike másika megfeledke­zik (?) nevének, címének közléséről. Ennyire szóra­kozott volt — például — az a személy is, aki egy szek­szárdi dűlőút megjavítását szorgalmazta. Egyedül ez a mulasztás az, amiért gond­jával nem foglalkozunk. Tréfásan szólva, de komo­lyan elhatározva kérünk mindenkit: „Takarítsa meg a posta- költséget ! Névtelen levelét otthon dobja a papírkosár­ba, — kedvezőbb elbánás­ban ugyanis mi sem része­sítjük.” Telefonszámunk: 129—01, 123—61. Ml VÁLASZOLUNK Olcsóbb is, otthonosabb is az 5—10 szintes, mint a magasház Kutatómunka a lakótelepeken A tömeges lakásépítés során létesülő lakótelepek műszaki és gazdasági mutatóinak, tervezé­si normatíváinak kidolgozására végeznek vizsgálatokat a Vá­rosépítési Tudományos és Ter­vező Intézetnél. A kutatások az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium megbízásá­ból készülnek, céljuk, hogy a feltárt eredmények alapján a tömeges lakásépítés minőségét magasabb színvonalra emeljék. Az eredmények még nem ki­forrottak, de már bizonyos részkövetkeztetéseket levon­tak. Eszerint mind a lakók, mind a népgazdaság számára előnyösebb, ha csökkentik a lakóépületek szintjeinek szá­mát A vizsgálat során megállapí­tották, hogy a biológiai, fizi­kai követelményeknek a lakó­telepek lényegében eleget tesz­nek, az alapvető igényeket ki­elégítik. A táv- vagy központi fűtéses otthonok világosak, jól felszereltek, az egészségügyi hálózat megfelelő orvosi ellá­tást tesz lehetővé, s a lakótele­pek egyébként is biztosítják a gyermekek egészséges nevelé­sének lehetőségét Mindezek ellenére a lakóte­lepekre költözők egy része ne­hezen illeszkedik be az új kör­nyezetbe. Az ott lakók közül sokan magányosnak érzik ma­gukat, mert míg a régi kör­nyezetben — legalábbis házon belül — mindenkit ismertek, addig a mai lakótelepek az emberek közötti szociális kap­csolatok kialakulását még nem segítik elő megfelelő mérték­ben. A kutatók véleménye sze­rint a kedvezőbb szociális lég­kör megteremtését — anyagi többletráfordítás nélkül — műszaki eszközökkel is elő le­het segíteni. Ilyen műszaki eszköz például az épületek át- lagszintszámának csökkentése, a lakótelepeken belüli szabad ■ területek — játszóterek, par­kok, gyalogutak és terek — jobb elhelyezése, a közintéz­ményközpontok városiasabb kialakítása. A tervezésnek töbti figyelmet kell fordítania az egyéni és társadalmi igények megismerésére és az emberi igények fokozottabb érvényesí­tésére. Sokan panaszolják, hogy a felépült házak külsőre nagyon egyhangúak, — személytelen környezetben az ember is el­személytelenedik, — az embe­rek saját otthonuk ablakait „vízszintes-függőleges” alapon ismerik csak fel. A tömeges lakásépítés természetesen el­képzelhetetlen házgyári tech­nológia nélkül, és ez óhatatla­nul bizonyos egyhangúsággal, egyformasággal jár, de azért van lehetőség variációkra is. Nem kell sok az egyformaság leküzdéséhez: a rendelkezésre álló házgyári típusok váltoga­tásával, a homlokzatok színe­sítésével változatosabbá, han­gulatosabbá tehetők ezek a há­zak. Bizonyos próbálkozások már vannak, főleg a középüle­teken : így a gyermekek már a „piros” iskolába, vagy a „kék” óvodába járnak. A kutatók a főváros és több vidéki város lakótelepein gaz­dasági szempontból is elemez­ték a különböző magasságú épületeket. Adataik szerint a szociológiai és pszichológiai té­nyezők mellett, gazdaságilag is előnyösebbek az alacsonyabb épületek, mint a 11 szintes, vagy a még magasabb házak. Ezt a tényt igazolják a szá­mok: 20—25 százalékkal drá­gább egy lakás a magasház­ban, mint az ötszintesben. Igaz ugyan, hogy az alacsonyabb házban az egy lakásra átlago­san jutó telek 35 százalékkal többe kerül, mint a toronyház­ban, de a lakások összköltségé­ből mindez csupán 15—20 szá­zalék. Egy lakás közvetlen épí­tési költsége átlagosan az ösz- szes költség 60—65 százaléka. A lakásberuházásoknál tehát elsősorban a közvetlen építési költségen lehetne takarékos­kodni, — ez is az alacsonyabb házak mellett szóL Barangolás Nyugat-Németországban Ibrahim 3uldzinf a vendégmunkás í Olykor hajlamosak vagyunk közhelyekben gondolkodni. A skót fukar, a francia bohém, az angol zárkózott, a magyar menyecske tűzrőlpattant, a német konyha nem jó. Ami Württemberget illeti, ez nem igaz. A paradicsommal nyakon öntött, ezután megpaprikázott fehér bélű főtt kolbász ugyan kissé riasztó, de például az ananászos sült hús finom és a sváb tésztafélék hasonlóképpen azok. Amikor a képen látható weingarteni apátság tövében hagymát piríttattam egy kis­vendéglőben a kolbászhoz, megdöbbentek ugyan, de meg­kóstolták és elismerték, hogy ez is ehető. Nekem, a turistá­nak. Kétséges azonban, hogy ugyanezt Ibrahim Juldzin, a Henschel Művek betanított munkása is megtehette volna, aki hét éve él Németország­ban. Egy sörözőben találkoz­tunk, ahol telt ház volt és a jól öltözött török csodálkozva fo­gadta, hogy asztalomhoz invi­táltam. Mindenkit udvariasan, gyorsan kiszolgáltak, őt nem. Amikor végre megkapta a kí­vánt ételt, várnia kellett a ke­nyérre. — Másodosztályú emberek vagyunk, — legyintett elkese­redetten. A pénzét természetesen elfo­gadták, de azért igaza volt. A vendégmunkások hadseregé­nek munkaerejét kihasznál­ják, megfizetik, de emberi kapcsolat német és vendég- munkás közt nincs. Készben utóbbiak is elzárják magukat, a nyelvet alig-alig tanulják meg, de a hiba elsősorban mégsem bennük rejtőzik. Ezt többnyire a németek is elis­merik. A kuka-autók tartályai­nak felrakásához németet nem nem lehet kapni. Az úgyneve­zett „piszkosabb” munkákra sem. Az egymillió munkanél­küli — akikről sűrűn cikkeznek a lapok — inkább él a segély­ből, de ilyesmire nem vállal­kozik. A munkatempó egyéb­ként hajszolt, sőt sokak szerint túlhajszolt. — A gazdasági csoda kezde­tén — meséli Rupert Mang- hard, a jómódú ravensburgi fodrász — átvettük az ameri­kai munkastílust, ami nem az egyéniségünkhöz szabott, de nem tudjuk abbahagyni. A gazdasági csoda már a múlté, a visszaesés, a recesszió árnya mindenki felett ott le­beg. Erről írnak legtöbbet az újságok is. Idézet a Schwä­bische Zeitungból: — Az emberek ma loholnak elkölteni azt a pénzüket, amit jövőre nem fognak megkeres­ni. .. A nappal oly barátságos né­met városok, főleg nagyváro­sok éjszakai közbiztonságán is kezd érződni az amerikai élet­forma. Ulmi tartózkodásom el­ső napjáról másnap a követke­zőket olvashattam a lapokban: agyonvert török vendégmun­kás holttestét találták a Duna- parton. — Három támadó egy szolgálaton kívüli rendőrtől 18 márkát rabolt el. — Egy ala­posan megvert járókelőnek si­került elmenekülnie az utcai támadók elől. — Fényes nap­pal megkíséreltek kifosztani egy ékszerüzletet nem messze a Münstertől. A tulajdonosnő a gengsztert bepofozta (!) a vitrinbe, a támadót az utcai járókelők tették ártalmatlan­ná. Ulm egyébként a dunasvá- bok (Donauschwaben) felleg­vára. Ottlétem idején avatták a XVIII. századi kivándorlók emlékművét a rakparton, akik „a mai Magyarország területé­re” vándoroltak. Az újságcikk jótékonyan elhallgatta, hogy a „mai” Magyarország, akkor már 900 éve létezett. Cikkez­nek a németek magyarországi elnyomatásáról, ami egész egy­szerű történelemhamisítás, hisz a telepeseket a Habsbur­gok hívták be, jórészt a ma­gyarok ellenében. Az egyszerű emberek véleménye azonban reálisabb. Az ulmi Hotel Fuchs vendégfogadó bérlője: — Maguknál Magyarorszá­gon nagyon kellemes lehet az élet! — Valóban, de miből gon­dolja? Magyarországról szinte sosem írnak az újságok! Li­banonban dörögnek a fegyve­rek, Olaszországban embereket rabolnak, máshol repülőgépe­ket térítenek el. Maguktól még csak egy jobb bankrablásról se érkezik hír. Csakugyan nem érkezik. A teljességhez tartozik azonban, hogy másfajta hírverésünk is szegényes. A legtávolabbi új afrikai köztársaságok is pla­kátokon invitálják a turistá­kat. Magyar vonatkozású pla­kátot, akár csak a Balaton ne­vét, sehol nem láttam. Egyéb­ként kellő iskolai végzettségű társaságban kérdezték, hogy: — Ugyebár a magyar nyelv a szlávval rokon? Kivételt képeznek azok, akik már jártak Magyarországon. Náluk a szép emlékek még az . ... >rv —■ff ' ‘t. - - « apróbb bosszúságokat is el­mossák és szívesen vetítik új­ra és újra magyarországi dia­felvételeiket. Egy 12 évvel ez­előtti utazás emlékeként a magyarországi kirándulások legnagyobb propagandistája Ravensburgban a Dom’schp könyvkereskedés, a sok megné­zett könyvesbolt között az egyetlen, ahol német—magyar útiszótárt is árulnak. Magyar árut az üzletekben ritkán lát­ni. Ha igen, akkor elsősorban gyulait és téliszalámit. Barack- pálinkára egyetlen egyszer bukkantam egy lindaui üzlet kirakatában. „Gróf” Keglevich György ausztriai szeszfőzdéjé­ből származott (Folytatjuk.) ORDAS IVAN Weingarten, a legszebb barokk bazilika "Württembergben. A volt bencés apátság épületébe n most pedagógiai főiskola mű­ködik. (

Next

/
Thumbnails
Contents