Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-27 / 200. szám
Levélcímünk : 7101 Szék szórd, Postafiók 71. ÖN KÉRDEZ Tisztaságban is kettőn áll a vásár Vaszkó András (Decs, Bíborvég 19.) olvasónk többedmagával irt levelet a Népújságnak. A levél- írók valamennyien a Szekszárdi Állami Gazdaság sárpilisi hizlaldájában dolgoznak. Azt panaszolják, hogy a gazdaság — megítélésük szerint — nem gondoskodik kielégítő mértékben a munkások számára szappanról, törölközőről. Kovács József, a Mező- gazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Tolna megyei Bizottságának titkára a helyszínen vizsgálta meg a panasz jogosultságát, majd így tájékoztatta szerkesztőségünket: „A hizlalda dolgozóinak tisztálkodására külön szociális létesítményben melegvizes mosdó és zuhanyozó áll rendelkezésére. Pihenésre és étkezésre szintén biztosított a külön helyiség. Tény viszont az, hogy ennek tisztasági állapota, rendje, erősen kifogásolható, ami azonban — véleményünk szerint — az ott-tartózkodó dolgozók rend- és tisztaságszeretetén is múlik. Ottjártunk alkalmával a dolgozók részéről hangzott el, hogy a gazdaság a helyiségek tisztán tartására takarítót is alkalmaz. Sajnos, a takarítás nyomait nem lehetett felfedezni. A gazdaság vezetői megígérték, hogy a hiányosságok megszüntetésére, a helyiségek tisztán tartására, a tisztálkodóeszközökre a jövőben nagyobb gondot fordítanak; s hogy erre biztosítékot az újonnan beállított, nagyobb szaktudással rendelkező és elődjénél emberszeretőbb telepvezetőben látnak. Vizsgálódásunk idején a zuhanyozóban volt közös mosdószappan. Annak és törölközőnek biztosításáról a jövőben is rendszeresen gondoskodnak. Ezen túlmenően : az állattenyésztésben dolgozók szappannal és törölközővel egyénileg történő ellátását, — bármennyire is indokolt volna —, nem írja elő központi rendelkezés; de a gazdaság kollektív szerződése, illetve munkavédelmi szabályzata sem tartalmaz ilyen jellegű, a gazdaságra vonatkozó kötelezettséget. Ezért a gazdaság a jövőben is csak közös használatú tisztálkodóeszközről — szappanról, törölközőről — gondoskodik.” Megítélt jogok érvényesítése Köhler János (Szárazd, 122.) oh vasónk megírta, hogy házassági bontópere jogerősen befejeződött Az ő és volt felesége lakásgondja akként oldódna meg, ha az eddig közösen lakott lakást egy ajtó áthelyezésével megosztanák. Kezében az erre vonatkozó jogerős bírói ítélet, — érvényt szereznie azonban mindeddig nem sikerült az Ítéletnek. Dr. Deák Konrád, a Tolna megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze adott a teendőkről felvilágosítást: „A bírósági végrehajtásról szóló jogszabály szerint, ha a végrehajtás valamely meghatározott cselekmény elvégzésére, vagy meghatározott magatartásra irányul, a bírósági végrehajtó megfelelő határidő kitűzésével felhívja a kötelezettet az önkéntes teljesítésre. Ha a kötelezett a meghatározott cselekvés elvégzésére irányuló felhívásnak önként nem tesz elegét, a bíróság határoz a végrehajtás módjáról. Igv: a) a végrehajtást kérő kívánságára a kötelezettet a szolgáltatás készpénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti, illetőleg feljogosíthatja a végrehajtást kérőt, hogy a végrehajtandó cselekményt a kötelezett költségére saját maga elvégezze, vagy mással elvégeztesse; b) pénzbírsággal kényszerítheti a kötelezettet a meghatározott cselekmény elvégzésére: pénzbírság kiszabásának ismételten is helye van; c) rendőrségi közreműködéssel kényszerítheti ki a végrehajtandó cselekményt Az elmondottakból az következik, hogy a tanácskérő levélben írott jogerős bírói ítélet végrehajtását Köhler Jánosnak az ítéletet hozó bíróságnál kell szorgalmaznia. Természetesen a jogerős bírói ítélet végrehajtása érdekében sem kerülhet sor önkényeskedésre. Anonymuséknak a takarékosságról Sokszor elmondott kérésünk ellenére még mindig előfordul, hogy levélírónk egyike másika megfeledkezik (?) nevének, címének közléséről. Ennyire szórakozott volt — például — az a személy is, aki egy szekszárdi dűlőút megjavítását szorgalmazta. Egyedül ez a mulasztás az, amiért gondjával nem foglalkozunk. Tréfásan szólva, de komolyan elhatározva kérünk mindenkit: „Takarítsa meg a posta- költséget ! Névtelen levelét otthon dobja a papírkosárba, — kedvezőbb elbánásban ugyanis mi sem részesítjük.” Telefonszámunk: 129—01, 123—61. Ml VÁLASZOLUNK Olcsóbb is, otthonosabb is az 5—10 szintes, mint a magasház Kutatómunka a lakótelepeken A tömeges lakásépítés során létesülő lakótelepek műszaki és gazdasági mutatóinak, tervezési normatíváinak kidolgozására végeznek vizsgálatokat a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnél. A kutatások az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megbízásából készülnek, céljuk, hogy a feltárt eredmények alapján a tömeges lakásépítés minőségét magasabb színvonalra emeljék. Az eredmények még nem kiforrottak, de már bizonyos részkövetkeztetéseket levontak. Eszerint mind a lakók, mind a népgazdaság számára előnyösebb, ha csökkentik a lakóépületek szintjeinek számát A vizsgálat során megállapították, hogy a biológiai, fizikai követelményeknek a lakótelepek lényegében eleget tesznek, az alapvető igényeket kielégítik. A táv- vagy központi fűtéses otthonok világosak, jól felszereltek, az egészségügyi hálózat megfelelő orvosi ellátást tesz lehetővé, s a lakótelepek egyébként is biztosítják a gyermekek egészséges nevelésének lehetőségét Mindezek ellenére a lakótelepekre költözők egy része nehezen illeszkedik be az új környezetbe. Az ott lakók közül sokan magányosnak érzik magukat, mert míg a régi környezetben — legalábbis házon belül — mindenkit ismertek, addig a mai lakótelepek az emberek közötti szociális kapcsolatok kialakulását még nem segítik elő megfelelő mértékben. A kutatók véleménye szerint a kedvezőbb szociális légkör megteremtését — anyagi többletráfordítás nélkül — műszaki eszközökkel is elő lehet segíteni. Ilyen műszaki eszköz például az épületek át- lagszintszámának csökkentése, a lakótelepeken belüli szabad ■ területek — játszóterek, parkok, gyalogutak és terek — jobb elhelyezése, a közintézményközpontok városiasabb kialakítása. A tervezésnek töbti figyelmet kell fordítania az egyéni és társadalmi igények megismerésére és az emberi igények fokozottabb érvényesítésére. Sokan panaszolják, hogy a felépült házak külsőre nagyon egyhangúak, — személytelen környezetben az ember is elszemélytelenedik, — az emberek saját otthonuk ablakait „vízszintes-függőleges” alapon ismerik csak fel. A tömeges lakásépítés természetesen elképzelhetetlen házgyári technológia nélkül, és ez óhatatlanul bizonyos egyhangúsággal, egyformasággal jár, de azért van lehetőség variációkra is. Nem kell sok az egyformaság leküzdéséhez: a rendelkezésre álló házgyári típusok váltogatásával, a homlokzatok színesítésével változatosabbá, hangulatosabbá tehetők ezek a házak. Bizonyos próbálkozások már vannak, főleg a középületeken : így a gyermekek már a „piros” iskolába, vagy a „kék” óvodába járnak. A kutatók a főváros és több vidéki város lakótelepein gazdasági szempontból is elemezték a különböző magasságú épületeket. Adataik szerint a szociológiai és pszichológiai tényezők mellett, gazdaságilag is előnyösebbek az alacsonyabb épületek, mint a 11 szintes, vagy a még magasabb házak. Ezt a tényt igazolják a számok: 20—25 százalékkal drágább egy lakás a magasházban, mint az ötszintesben. Igaz ugyan, hogy az alacsonyabb házban az egy lakásra átlagosan jutó telek 35 százalékkal többe kerül, mint a toronyházban, de a lakások összköltségéből mindez csupán 15—20 százalék. Egy lakás közvetlen építési költsége átlagosan az ösz- szes költség 60—65 százaléka. A lakásberuházásoknál tehát elsősorban a közvetlen építési költségen lehetne takarékoskodni, — ez is az alacsonyabb házak mellett szóL Barangolás Nyugat-Németországban Ibrahim 3uldzinf a vendégmunkás í Olykor hajlamosak vagyunk közhelyekben gondolkodni. A skót fukar, a francia bohém, az angol zárkózott, a magyar menyecske tűzrőlpattant, a német konyha nem jó. Ami Württemberget illeti, ez nem igaz. A paradicsommal nyakon öntött, ezután megpaprikázott fehér bélű főtt kolbász ugyan kissé riasztó, de például az ananászos sült hús finom és a sváb tésztafélék hasonlóképpen azok. Amikor a képen látható weingarteni apátság tövében hagymát piríttattam egy kisvendéglőben a kolbászhoz, megdöbbentek ugyan, de megkóstolták és elismerték, hogy ez is ehető. Nekem, a turistának. Kétséges azonban, hogy ugyanezt Ibrahim Juldzin, a Henschel Művek betanított munkása is megtehette volna, aki hét éve él Németországban. Egy sörözőben találkoztunk, ahol telt ház volt és a jól öltözött török csodálkozva fogadta, hogy asztalomhoz invitáltam. Mindenkit udvariasan, gyorsan kiszolgáltak, őt nem. Amikor végre megkapta a kívánt ételt, várnia kellett a kenyérre. — Másodosztályú emberek vagyunk, — legyintett elkeseredetten. A pénzét természetesen elfogadták, de azért igaza volt. A vendégmunkások hadseregének munkaerejét kihasználják, megfizetik, de emberi kapcsolat német és vendég- munkás közt nincs. Készben utóbbiak is elzárják magukat, a nyelvet alig-alig tanulják meg, de a hiba elsősorban mégsem bennük rejtőzik. Ezt többnyire a németek is elismerik. A kuka-autók tartályainak felrakásához németet nem nem lehet kapni. Az úgynevezett „piszkosabb” munkákra sem. Az egymillió munkanélküli — akikről sűrűn cikkeznek a lapok — inkább él a segélyből, de ilyesmire nem vállalkozik. A munkatempó egyébként hajszolt, sőt sokak szerint túlhajszolt. — A gazdasági csoda kezdetén — meséli Rupert Mang- hard, a jómódú ravensburgi fodrász — átvettük az amerikai munkastílust, ami nem az egyéniségünkhöz szabott, de nem tudjuk abbahagyni. A gazdasági csoda már a múlté, a visszaesés, a recesszió árnya mindenki felett ott lebeg. Erről írnak legtöbbet az újságok is. Idézet a Schwäbische Zeitungból: — Az emberek ma loholnak elkölteni azt a pénzüket, amit jövőre nem fognak megkeresni. .. A nappal oly barátságos német városok, főleg nagyvárosok éjszakai közbiztonságán is kezd érződni az amerikai életforma. Ulmi tartózkodásom első napjáról másnap a következőket olvashattam a lapokban: agyonvert török vendégmunkás holttestét találták a Duna- parton. — Három támadó egy szolgálaton kívüli rendőrtől 18 márkát rabolt el. — Egy alaposan megvert járókelőnek sikerült elmenekülnie az utcai támadók elől. — Fényes nappal megkíséreltek kifosztani egy ékszerüzletet nem messze a Münstertől. A tulajdonosnő a gengsztert bepofozta (!) a vitrinbe, a támadót az utcai járókelők tették ártalmatlanná. Ulm egyébként a dunasvá- bok (Donauschwaben) fellegvára. Ottlétem idején avatták a XVIII. századi kivándorlók emlékművét a rakparton, akik „a mai Magyarország területére” vándoroltak. Az újságcikk jótékonyan elhallgatta, hogy a „mai” Magyarország, akkor már 900 éve létezett. Cikkeznek a németek magyarországi elnyomatásáról, ami egész egyszerű történelemhamisítás, hisz a telepeseket a Habsburgok hívták be, jórészt a magyarok ellenében. Az egyszerű emberek véleménye azonban reálisabb. Az ulmi Hotel Fuchs vendégfogadó bérlője: — Maguknál Magyarországon nagyon kellemes lehet az élet! — Valóban, de miből gondolja? Magyarországról szinte sosem írnak az újságok! Libanonban dörögnek a fegyverek, Olaszországban embereket rabolnak, máshol repülőgépeket térítenek el. Maguktól még csak egy jobb bankrablásról se érkezik hír. Csakugyan nem érkezik. A teljességhez tartozik azonban, hogy másfajta hírverésünk is szegényes. A legtávolabbi új afrikai köztársaságok is plakátokon invitálják a turistákat. Magyar vonatkozású plakátot, akár csak a Balaton nevét, sehol nem láttam. Egyébként kellő iskolai végzettségű társaságban kérdezték, hogy: — Ugyebár a magyar nyelv a szlávval rokon? Kivételt képeznek azok, akik már jártak Magyarországon. Náluk a szép emlékek még az . ... >rv —■ff ' ‘t. - - « apróbb bosszúságokat is elmossák és szívesen vetítik újra és újra magyarországi diafelvételeiket. Egy 12 évvel ezelőtti utazás emlékeként a magyarországi kirándulások legnagyobb propagandistája Ravensburgban a Dom’schp könyvkereskedés, a sok megnézett könyvesbolt között az egyetlen, ahol német—magyar útiszótárt is árulnak. Magyar árut az üzletekben ritkán látni. Ha igen, akkor elsősorban gyulait és téliszalámit. Barack- pálinkára egyetlen egyszer bukkantam egy lindaui üzlet kirakatában. „Gróf” Keglevich György ausztriai szeszfőzdéjéből származott (Folytatjuk.) ORDAS IVAN Weingarten, a legszebb barokk bazilika "Württembergben. A volt bencés apátság épületébe n most pedagógiai főiskola működik. (
