Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

magazin n g a zr n agazin Legslés közien egy csapásra „nályáilva" ? Humor A Berezovka-mcmmut titka 1900-ban egy tunguzföldi vadász szinte tel­jes épségben megmaradt, iszapba és agyagba ágyazott mammuttetemet talált a Berezovka- folyó meredek partján, a transzszibériai vas­úttól mintegy négyezer kilométerre. Szibériában és Alaszkában már korábban ís találtak mammutcsontokat és -agyarakat. Ebben az esetben azonban a véletlen és az észa­ki sarkvidéki örök fagy gondoskodott arról, hogy majdnem sértetlen állapotban maradjon ránk egy „tanú” azokból az időkből, amikor az utolsó jégkorszak utáni meleg periódus a csúcspontján volt, és az északi sarkvidéken olyan éghajlat uralkodott, mint ma Közép- Európában vagy Ukrajnában. A felfedezés után egy évvel jól felszerelt expedíció indult a Távol-Keletre a kolosszus kiemelésére. Görnyedt tartásban találták, egyik mellső lábát a magasba emelve. Testét sűrű sárgásbarna szőr fedte, helyenként vö­rösesbarna hosszú csimbókokkal. Bőre alatt vastag szalonnaréteget találtak. Hasa fagyott és vöröses volt mintha friss, lenne. Még az olyan érzékeny szövetrészek is épségben ma­radtak, mint az ajkak, nyelv, a szájüreg és a gyomor nyálkahártyái. Rendkívül érdekes felfedezés volt az állat fogai között és nyelvén talált gólyahír- és sás­maradványok. A táplálékot nyilván letépte, de lenyelni már nem tudta. Ez annak a jele, hogy teljesen váratlanul és hihetetlenül gyor­san lepte meg a fagyhalál, úgy tízezer évvel ezelőtt. Azóta nagyon sok többé-kevésbé ép állati maradványra bukkantak ebből a korszakból az északi sarkvidéken. Mi történhetett vajon annak idején, hogy hatalmas, ellenállóképes és jól táplált is olyan nagy számban hulltak el, méghozzá olyan nem akárhogyan, hanem teljesen váratlanul, például legelés közben? A modem hűtőtechnikának köszönhetően, ma már tudjuk, mennyi ideig tart. amíg ál­lati szövetek megfagynak és milyen állagúak lesznek mérsékelt vagy mélyhűtés útján. A Berezovka-mammutra és számos más, az észa­ki sarkvidéken talált állatra szokatlanul erős hidegnek kellett rátörnie — a szó szoros ér­telmében a derült nyári égből — ahhoz, hogy egycsapásra „mélyhűtöttek” legyenek, ahogy azt ma a hűtőházakban a folyékony nitrogén hőfokán (mínusz 200 C fok) elérik. Lassú, fokozatos lehűtés mellett a szöve­tekben nagyszemű kristályok keletkeznek, s szétrombolják a sejtfalakat. Az ilyen hús vi­zes, világos és ízetlen. A hirtelen lehűtésnél ezzel szemben egészen parányi kristályok'ke­letkeznek, és a sejtek épek maradnak. Az ilyen hús megtévesztően hasonlít a frissre és annak minőségére. Egy ilyen rendkívüli hatású hidegbetörést csak rendkívüli meteorológiai körülmények válthatták ki, például egy óriási erejű vulkán- kitörés valahol a Csendes-óceán északi me­dencéjének törésvonalán vagy Alaszkában. A sztratoszféráig fellövelő forró gázok ott a világűr hőmérsékletére hűltek le és eredeti súlyúknál lényegesen nehezebbek lettek. Majd a Föld forgásától nyugat felé sodorva, kelet­kezési helyüktől nagy távolságban, pusztító erővel csaptak le. Útjuk során áttörték a meleg levegőburkot, orkánokat, hóviharokat és néhány perc alatt óriási hőmérséklet­csökkenést okozva. Nem valószínű azonban, hogy a megtalált mammutok. óriástigrisek, orrszarvúak stb. egyetlen természeti katasztrófa áldozatául estek volna. Kihalásuk általános oka inkább abban keresendő, hogy a fokozatos lehűlés és az azzal járó növénypusztulás megfosztotta őket mindennapi táplálékuktól. Nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülmények­hez. A halak mint Geiger-Miiiler-féle számlálócsövek Áz apró heringek tudnak legpontosabb felvilágosítást adni a tengerekben lévő radio­aktív anyagok terjedéséről és koncentrációjáról. E kis he- ringfajták, amint a bioszférá­ban hosszú életű bomlástermé­kek vizsgálataiból kiderült, a stroncium- és céziumizotópok Ez a dániai ötlet arról ta­núskodik, hogy viszonylag egyszerű eszközökkel milyen hasznos játszótéri testedző al­kalmatosságok készíthetők a kisgyermekek számára. Né­hány „kiszolgált acél tekercs­rugó csaknem minden hulla­déktelepen fellelhető, s a 20— 30 milliméter vastag deszka beszerzése nem jelenthet prob­mikroszkopikus dózisait is ki­mutatják. így sikerült többek között megállapítani, hogy a beltengert halakban a cézium­koncentrációja 137, a stronciu- mé 90, s ez 10—30-szorosa az Atlanti-óceánban élő állatok izotóptartalmának. lémát, amiből könnyen elké­szíthető az állatot utánzó for­ma, az alkalmas módon hozzá­erősített rugóval. Legfeljebb az okozhat némi gondot, hogy az így elkészíthető izomerősí­tő, ügyességet fejlesztő játék­szert szilárd alaphoz kell erő­síteni, lehetőleg egy földbe süllyesztett betonkockához. (Blahó) A sakálra nem lehet ráismerni Afrika déli vidékének farmerei már rég felhagytak az oroszlán­tól és a leopárdtól való félelem­mel és a kobrakígyók sem okoz­nak mór nekik különösebb ije­delmet, ellenben a sakáltól úgy félnek, mint a kisgyerekek a mesebeli gonosz farkastól. Minden okok megvan rá, mert ez a körülbelül 40 centiméter magas rabló évente százezer bárányt és megszámlálhatatlan kecskét marcangol szét Dél- Afrikában. Étvágya határtalan, az időn folyamán az egyik leg­ravaszabb ragadozóvá alakult át. Kevés állat képes ilyen mér­tékben alkalmazkodni az emberi lakóhely új adottságaihoz. A sokál korábban mindig oroszláncsaládok közelében ta­nyázott, hogy hangos ugatással vesse rá magát zsákmányuk ma­radékára. Ma már csak az állat­rezervátumokban viselkedik így, ahol még úgy élhet, mint az ős­időkben. Lakott tanyavidékeken azonban merőben más magatar­tást vett fel. Pontosan tudja ugyanis, hogy ugatásával elárul­ja magát és riasztja a vadászo­kat, tehát egyetlen hangot sem hallat. Arra is rájött, hogy az elhullott állati tetem mérgezett lehet, ezért nem nyúl többet ki­tett húsdarabhoz. A barlangjait kiszimatoló va­dászkutyákat úgy „ejti át”, hogy jó barátságba keveredett a sün­disznóval és beköltözött az ő odújába. Ha kutya hatol be, azonnal vendéglátója tüskepán­célja mögött keres védelmet és nem eredménytelenül. A sakál azt is megtanulta, hogy halottnak tetesse magát és gyak­ran ily módon menekül meg a dühödt vadászok puskája elől, akik képtelenek megakadályozni jelentős elszaporodását. Hadd izmosodjék a gyermek! Egy skót fiatalember elvé­gezte az orvosi egyetemet. Ap­ja boldogan így szól hozzá: — Remélem, fogorvos lesz belőled. • — Szó sem lehet róla! El­határoztam. hogy szemész le­szek. — Meg vagy bolondulva? Te nem tudod. hogy az em­bernek csak két szeme van, de harminckét foga? *** A papától egy kis Fiat-ot kaptunk nászajándékul. — Remek. És mondd. hol voltatok nászúton? — A baleseti sebészeteik «*♦ Apa és fia kora reggel el­indulnak hazulról. Űtközben ezer forintot találnak az ut­cán. — Látod fiam. ki korán kel, aranyat lel. — De mit lelt az, aki tá­lunk is korábban kelt és el­vesztette az ezer forintot? *** — Hogy tetszik a házasság? — Pompás! Már az első ebéd, amit a férjemnek főz­tem, nagy diadal volt. — Annyira ízlett a férjed­nek? — Nem. Attól kezdve min­dennap vendéglőben ebéde­lünk. i 1 »»* > — Vennék valami könyvet, ajánljon egyet! — Talán valami könnyeb­bet...2. — — Lehet nehezebb is. Maid beteszem a kocsiba, — Hogy tetszeti tegnap a hangverseny? — Elég jó volt. csak a rossz akusztika zavart. — Hm. Nem értem, miért nem távolítják el a teremből. » ■ »»* A szálloda annyira piszkos volt. hogy az egyik vendég a .,kérjük a lábakat letörölni” felirat alá odabiggyesztette: „mielőtt kimennek az ut­cára\ — Nekem minden tetszik benned — áradozik az ifjú férj újdonsült nejének. — A külsőd, az eszed, a vonzó lé­nyed ... mondd csak. te mit becsülsz bennem a leginkább7] — A jó ízlésedet! ; r~ »♦» V) A hídon egy ember áll és a folyót fényképezi. Egyszerre csak odaszalad hozzá egy nő és rákiált; — Egy ember fuldoklik! — Sajnálom, asszonyom ki­fogyott a filmem — tárja szét a karját a szenvedélyes fotógráfus. *** _ A jósnő figyelmesen szem­ügyre veszi ügyfelét és így szól: — Kedves ifjú hölgyem, az ön életében nemsokára megje­lenik egy barna hajú fiatal­ember ... testsúlya 3 és 4 kiló között lesz. SZÖVEG NÉLKÜL (A Polish Weekly karikatúrái) v

Next

/
Thumbnails
Contents