Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

I

11 kultúra: esikSz

Tcbb mint

egy évtizede „fedezte föl’* népművelésünk a fogalmat: komplex. Ez a szó rövid idő alatt átütő sikert aratott, olyannyira, hogy nemsokára magát a korszerű népművelést volt szokás komplex népművelésnek nevezni. Bár a kifejezés csöppet sem volt magyaros, most már idejét múlta elítélni. Időközben a népművelésből js a sokkal helyénvalóbb közművelődés lett, a komplex szó pedig mintha lassan háttérbe szorulna. Komplex közművelődésről csak a fölöttébb tudéiékosok beszélnek- a közművelődés fogalma ugyanis mindazt magába foglalja, amire a komplex — magyarán: összetett, együttes — szó utal.

Eszem ágában sincs nvelvé- szeti fejtegetésbe bocsátkozni. Mindössze arra akarom fölhívni a figyelmet, hogy az idézett szó múlandó divatja is a közművelődési gondolkozásmód gyors átalakulását jelzi. A múlandóság azért örvendetes, mert arra utal. hogy a fölismerés rövid idő alatt magától értetődővé vált: a művelődés valamennyi rendelkezésre álló eszközét együttesen kell fölhasználni, nem pedig külön- külön egvmástól elszigetelten. Ez eleinte az úgynevezett komplex műsorok formájában öltött testet. Elszaporodtak az olyan előadások, amelyek műsorában nem csupán egy-egy művészeti ág — például irodalom, zene, film. stb. — alkotásai szerepeltek, hanem valamely egységes gondolat köré csoportosították a legkülönfélébb műveket.

A következő lépcsőfok a hosszabb időszakra szóló, közös tervezés kialakítása volt. Azaz valamely közművelődési intézményhez — művelődési házhoz, ifjúsági klubhoz — tartozó, javarészt öntevékeny művészeti együttesek foglalkozásait, nyilvános szerepléseit megpróbálták úgy összehangolni, hogy mind egymás munkáját, mind a közös közművelődési célkitűzéseket minél hathatósabban szolgálják.

A „komplexW’ ao£S:

nak térhódítása ezzel korántsem fejeződött be. Manapság a fogalom már messze túlhaladt az öntevékeny mű- k“dvelés körén. Egy Bács- Kiskun megvei község. Kecel példáia kitűnően érzékelteti: az összetettség lassan közművelődési szemléletünk egész rendszerét áthatja, a 10 ezer lakosú helységben fokoza+osan olyan oktatási, művelődési, szórakoztatási és sportközpontot akarnak kiépíteni, amely minden eddiginél sokrétűbb lehetőségeket összpontosít az ember szellemiségének kifejlesztése számára. A 60-as években épített, szabványszerű általános iskola körül kap majd helyet a művelődési klub, a napközi, a barkácsolásra és szakoktatásra egyaránt alkalmas műhelyépület, a könyvtár, az óvoda, a középiskola, illetve a szakiskola, valamint a konyhaépület a hozzá tartozó étteremmel. Lesz itt tornaterem is, a szabadban pedig többféle sportpálya.

Mindez lehetővé teszi, hogy a központ óvodájába kerülő hároméves csöppség eleinte 14, később 18 éves koráig lényegében azonos környezetben, harmonikus körű1 menyek között tegve meg a felnőttséghez vezető utat. S ami alighanem a legfontosabb: eközben életre- szóló szálak szövődjenek a kulturális, művelődési, szórakozási igényeit megalapozó és kielégítő központ és közötte. Itt ugyanis az ifjúsági klubtól kezdve moziig, színházig, szakkörökig, tanfolyamokig szinte minden megtalálható lesz.

Szükségtelen Ä

körülmények csak akkor kamatoznak igazán, ha a közművelődés munkásai újszerű

módszereket honosítanak meg. Pontosabban: a szocialista emberformálás új eszközeit kísérletezik ki. Másképpen — széleskörűbben — értelmezik a kultúra fogalmát, mint korunkban, és árnyaltabban, sokrétűbben igyekeznek az embereket. a kulturális értékek birtokába. juttatni. Azaz azokra az egyéni készségekre, rejtett fogékonyságokra és más, egyelőre nemigen hasznosított alkati-lélektani tulajdonságokra is tekintettel lesznek, nme'vekkei a ieleniesi közművelődési körülmények között nemigen tudnának mit kezdeni.

A hiba persze, korántsem csak a körülményekben rejlik. Sokkal inkább a meglehetősen merev, mechanikus gondolkozásmódban: napjainkban még mindig fölöttébb egvsíkúan közelítünk a művelődés különböző eszközeivel az emberekhez. Könw, film, zene, ismeretterjesztő előadás, színház, műkedvelés, szakköri foglalkozás — nagyjából ezt kínáljuk nekik. S elégedetten nyugtázzuk, ha a fölkínáltak közül legalább az egyikkel sikerül megbarátkoztatni őket. Ez csakugyan elismerésre méltó. De az ember rendkívül összetett: szellemének harmonikus fejlesztése nem egyoldalú, hanem minél sokoldalúbb ösztönzést követel. S erre csak akkor van mód, ha a közművelődés nem csuoán néhány művészeti ág iránti érdeklődést olt belé. hanem életmódját. életfelfogását alakítja korszerűvé.

A

|/i|r}i'irn tudnillik eszköz. HU.Ilii Ű Az emberi élet

magasabb szintre emelésének eszköze. Arra való, hogy segítségével ki-ki kora társadalmának megfelelő, értelmes életet küzdjön ki maga számára — az egész közösség hasznára.

VESZPRÉMI MrKLÖS

Hírünk a világban

A L’OEIL című. ismert és tekintélyes francia művészeti folyóirat július—augusztusi

összevont száma a sok kitűnő írás között egy számunkra igencsak megtisztelő és kedvező tanulmányt közöl. A folyóirat szerkesztőségének tagja Pierre Joly három magyar szobrászt mutat be itt: kép. ben és elemzésben Sc’.aár Erzsébet, Haraszty István és Bocz Gyula munkásságát és alkotásait.

A tanulmány írója a magyar művészet jelenkorában és történelmi folyamatában egyaránt jól tájékozott: bevezetőben előbb a Bauhaus, a húszas esztendők aktivista mozgalmainak (De Stijl. Kassák stb.) máig eleven hatásáról, a „nagy magyar emigránsok” (Moholy-Nagy László. Breuer Marcell. Beöthy István stb.) Kassák Munka-körének ihlető és serkentő, példát jelentő szerepéről beszél. Majd a jelen, kori magyar plasztikáról, a siklósi lehetőségekről, Pécs kiemelkedő szerepéről a modem magyar művészet publikációja és reprezentációja terén. A reprodukciók jó része a pécsi Modem Gyűjteményből származik.

Jolyt különösen Haraszty István „mechanikus organizá. ciói”. az eldobott gépalkatrészekből és szerkezetekből ösz- szeállított, sok esetben humoros, de mindenkor ördöngös invenciójú. elgondolkodtató alkotásai ragadták meg. Korunk technikai kultúrájának mintegy visszáját lária Haraszty mozgó és zakatoló génszobrai- han. A szerző az alkotások képe és elemzése mellett közli a művészek portréit is, em. líti és nagyra értékeli Schaár Erzsébet székesfehérvári kiállítását. a kafkai szinten félelmetes „tárlat-utcákat”, az ablakokban és az ajtókban álló szoboralakokkal. Elemzi mindazt ami a szélesebb közönség előtt Schaár Erzsébet és Pilinszky János közös albumából (Tér és kapcsolat) ismeretes. De közli a művésznő két váltakozó fényjátékú üvegplasztikáját is, az egyik reprodukció színesen adja vissza a plasztika lényét és tükrözéseit

És ha végiglapozzuk az ösz- szevont nyári szám tanulmányait. különösen kedvezőnek tűnik a környezet, amelyben a három magyar portréja található. A szám vezető tanulmánya Michelangelo öt évszáza, dát mutatja be, sok szép felvételen a nagyszerű reneszánsz óriás festői és grafikai alkotásait. Az ezt követő magyar művészportrék után a jugoszláv Jagoda Buic munkásságának elemzése, a misz- szionáriusok primitív gyűjteményének a Vatikánban őrzött kollekciójának bemutatója található. Maid szinte teljesen ismeretlen világot tár elénk Souren Melikian összefoglalása, amelyben az anatóliai Lac de Van (Bartók is járt erre) mohamedán mauzóleumait mutatja be. Az ibizai „bázist” a monte-carlói antikváriumok kincseit reprezentáló színes riportok már inkább az előkelőbb e'őfizetők igényeit szolgálják talán a megszokott könyvismertetések és a művészeti újdonságokat .jelző hí- r~k után.

A szerkesztők magas tudományos és technikai színvonalon szolgálják az egykori és a modem művészetek ügyét, örömmel regisztráljuk, hogy a sok-sok magyar vonatkozású, apró hír után ezúttal egy hosszabb és bőséggel reprodukált tanulmányra is sor került. A tanulmány írójának tájékozottságából sejthető, hogy maga is járhatott Pécsett, talán Siklóson is. Ismeri a siklósi „szobrász-tábor”, Pécs művészeti életét, a magyar művészeti folyóiratokat és kiadványokat.

Szinte már ráadás a Svájcban megjelenő ART INTERNATIONAL című, soknyelvű és nemzetközi művészeti folyóirat júniusi számában. Werner Krüger németországi tárfat- beszámolójában az „új magyar konstruktivisták” bonni kiállításáról szóló pár bekezdés. A recenzenst ezen a tárlaton is Haraszty István „nonszensz szerkezetei” ragadták meg a legkivált. A „csoport” (Gáyor Tibor. Maurer Dóra, Fajó János, Nádler István stb.) mun. kásságáról a kassáki hagyományt folytató fiatal művészek tevékenységéről Krüger tájékozottan és elismerően nyilatkozik.

Ha ezek mellett még megemlítjük a kölni Gmurzynska Galéria kiállítását. amely a húszas évek kelet-európai avantgarde művészetét mutatja be, Moholy-Nagy László stuttgarti, a magyar avantgarde roűvéizet nür^öoroí és zürichi kolle’-tíviéit. akkor elé. gedettek lehetünk: ezen a nyáron a mp«var mítoszét valóban Európa érdek'ő- dése elé ker'-’t.

BODRI FERENC

BARCSAY JENŐ: Munkáslány (olaj — 1928.)

Az élő magyar képzőművészet nagy öregje Barcsay Jenő, 1900-ban született Erdélyben. A századdal egyidős mester Pesten a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary Jánosnál, majd Rudnay Gyulánál tanult. „Modem festőink közül talán Barcsay a legmarkánsabb egyéniség” mondják róla, s valóban sokfajta hatáson, az alföldi iskolán. Cézanne-on, Picassón a kubistákon át jut el a jellegzetesen barcsays,

„Valahányszor egy műalkotás közvetítő közege — vonalak, színek, kompozíció, vagy kifejezésmód (diction) — oly uralkodó jelleget ölt, hogy a tárgyat a maga díszére feloldja, a mű alacsonyabb szintre süllyed”. Érdekes megfogalmazása ez a tartalom és forma vetélkedésének — a tartalom javára, melyet a korai romantika korában tett egy svájci születésű, de Angliában fedelet és nyugalmat lelt művész, bizonyos Johann Heinrich Füssli, kit a sors goyai képzelőerővel áldott meg, ám aki az új klasszicizmus bilincseit képtelen volt lerázni magáról s nem emelkedhetett goyai rangra, noha lidércnyomásos víziói a spanyolt idézik. Míg azonban Goya a romantikához alkalmazkodván roppant sajátos kifejezésmódot talált gondolatainak művészi megvalósításához, e kevésbé ismert svájci szellem — művei mellett — meglepő és igen tanulságos esztétikai nézetei miatt érdekes számunkra.

Füssli Zürichben született és Putney Hülben halt meg, Londonban. Kezdetben inkább költészettel és a tudományok művelésével foglalkozott, de apja mellett elleste a festészet műhelytitkait is, és 1765-ben — Reynolds ünnepelt angol festő hatására — végérvényesen a festészetet választotta. Döntő hatással volt rá 1770-től 1780-ig tartó _ római tartózkodása, ottani művészi élményei, különösen a nagy Michelangelo műveit tanulmányozta. 1779-ben már Londonban találjuk, ahol később az akadémia igazgatójá. Főként romantikus irodalmi témák ragadták meg képzeletét, Shakespeare, Milton, Dante műveit illusztrálta, de a Nibelung-ének és a Biblia számos alakját is megelevenítette. Művészetére a túlfokozott mozgás, drámai fényhatások és a fantasztikum uralma jellemző.

Hitvallása rendkívül tanulságos:

"„A lángelme vagy új tárgyakat fedez fel a természetben, vagy az ismerteket kombinálja új módon”. Ö az utóbbit választotta. Ellentmondásban saját művészi gyakorlatával (nem az első eset, s nem is az utolsó, gondoljunk csak teória és megvalósult művészi tett döntő ellentétére a mai francia „nouveau roman”-jának legpregnánsabb alakjánál, Alain Robbe-Grillet-nél, aki magyarul is olvasható program- nyilatkozatában meghökkentően és gyökeresen mást vall, mint amelyről — egyébként jó — kísérletei tanúskodnak) azt kívánta, hogy a művész kerüljön mindenfajta „túlzást”; a Figyelmet elterelő, s fen teli b már említett formai „túlzásról” van szó. (Elgondolkoztató persze, hogy a festészetben hogyan érvényesül általában a tartalom bizonyos formai „túlzások” nélkül.) Ugyancsak érdekes módon Füssli Michelangelót tette felelőssé a „tárgyi tartalmak által nem igazolt formai jegyek” előtérbe kerüléséért. Kérdés, hogy — még ha Füssli (és a hangsúlyozott linearitás ellenzőinek) őszinte igazságkeresésében nem is kételkedhetünk — vajon nem a klasszikus formaeszményt kér- dőjelezi-e meg éppen Michelangelo esetében? Vagy ahogy Goethe mondta: ,V..A képző- művészettől érthető, világos, határozott körvonalú ábrázolást várunk.”

A dolog pikantériájához és Füssli személyéhez tartozik még, jiogy egyes nyugati elemzői szerint képein — alaposabb tanulmányozás után — fellelhetők bizonyos szexuálpatologikus vonások, s a ma talán méltatlanul keveset emlegetett művészt a maga korában ez is titokzatossá tette.

Goethe kortársa volt, ünnepelték. Ma a londoni Szent Pál katedrális ad számára örök nyugodalmat. Újrafelfedezése várat magára.

Dres her Attila

Százötven éve halott 3. H. Füssli (1741—1825)

konstruktív képszerkesztés! módig. Az 1961-es „Két fej” és a 62-es tusvázlat nemcsak két nagy korszakára atal. de ez utóbbival felvillant valamit — a nemzetköri hírű tanár grafikusból. a világsikert elért ..Művészeti anatómia” alkotójából, a „Forma és tér” rajzgyakorlatain át — a képalkotás szellemi erőterét érthetővé teremtő — művész világából, i

_________ —y —y J