Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

TOLNA

MEGYEI

NÉPÚJSÁG

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Életünk alaptörvénye

f uszonhatodik évüket töltik be már azok, akik alkotmányunkkal egy időben születtek. Felnőtt egy nemzedék, amelynek történelmi lecke a korábbi időszak, lassan családosok azok is, akik tudják ugyan, hogy augusztus húszadika az alkotmány ünnepe, de nem tapasztalták azt a különbséget, amely miatt piros betűs e nap. Persze, a fiatalok is tudják, hogy mit foglal magában az alkotmány. Tudják, hogy jogokról, kötelességekről szól, hogy a legfontosabb valamennyi állampolgár számára.

De vajon továbbmegyünk-e, legalább az ünnepi alkalomkor gondolatban? Felidézik-e, akik emlékeznek, hallgatják-e, akik később születtek, az előzményeket? Csak annak a rövid négy évnek a történetét, amely a felszabadulástól 1949. augusztus húszadikáig telt el? A romok eltakarításával, az újjáépítéssel és a hatalomért vívott harccal. Küzdelemmel, melynek tétje éppen az volt: a dolgozók érdekeit szolgáló társadalom épül-e vagy sem, a dolgozók jogait képviselik-e a hatalmi szervek vagy sem, új típusú, szocialista típusú társadalom megvalósításába kezd-e az ország népe vagy sem. A küzdelem kimenetelét egyértelműen mutatja az alkotmány. Az állampolgárok egyenlőségét, jogainak és kötelességeinek egyenlőségét megfogalmazva.

Érzékelheti ennek a kijelentő mondatnak az újdonságát, történelmi újszerűségét a huszonéves, vagy a még fiatalabb?' Érzékelheti-e a változás nagyságát? Abban az országban, ahol sem kötelességből, sem jogból nem egyaránt jutott szegénynek és gazdagnak, ahol a rendi kiváltságok, a nemesi előjogók évszázados örökségként határozták meg a köznapok gyakorlatát is, ahol az ország sorsába beleszólni parasztnak, kétkezi munkásnak, de akár egyszerű értelmiséginek is veszedelmes álmodozás volt — ehhez képest micsoda változást iktathatott törvénybe az alkotmány? Megkülönböztetéssel megalázottaknak az állam- polgári egyenlőséget. Megkurtított választási joghoz szoktatott millióknak a szabad véleménynyilvánítást, a közéleti tisztség betöltésének lehetőségét. Általános, közvetlen és titkos szavazással megválasztott parlamentet, melyben, a dolgozó nép minden rétege képviselteti magát, melyben a népakarat juthat érvényre— Aki megélte az előzményeket, ünnepnek tartaná augusztus húszadikát akkor is, ha a naptár nem piros betűkkel jelölné a napot. Ünnepelné, mert teljes jogú állampolgári mivoltát az alkotmány szentesítette.

M

inderre érdemes emlékeznünk az évforduló idején. Nem mintha a múlt emlegetése nélkül nem tehetnénk dolgunkat, de a múlt ismeretében bizonyára nagyobb ambícióval tesszük. Mert az alakulás, a formálódás óhatatlanul azt is eszünkbe juttatja, hogy életünk alaptörvényében, az alkotmányban nemcsak a jogok szerepelnek.

Ünneprontó és bántó szándék nélkül: mintha a jogokat emlegetnénk többször és ritkábban a kötelességeket. Hogy például a munka nemcsak jog, nemcsak az fontos, hogy mindenki képességei szerinti tevékenységet folytathasson, hanem az is, hogy valóban képességei szerint dolgozzék. A pihenés, a szórakozás jogát kérjük számon valahányszor megzavarják szabad óráinkat, valahányszor kevésnek bizonyul a kulturált szórakozóhelyek száma. És ritkábban emlegetjük a munkahelyi kötelességszerű „pihenőket”. Büszkén soroljuk a tanulás jogából következő adatokat: a diplomások, a kvalifikált szakmunkások arányának növekedését. És — okkal egyébként — rejtegetjük a tudatlanság jegyeit. Nagyon is szelíden noszogatjuk az általános iskola befejezésére azt a több tízezernyi gyereket (néhány év múlva teljes jogú állampolgárt), aki a tanköteles korban nem végezte el a nyolc osztályt.

Valljuk be őszintén, van még hajlandóság az ügyeskedésre, a könnyebb rész vállalására. Mintha nem a magunkét gyengítenénk, kisebbítenénk vele. Az ap- róbb-nagyobb hiányosságok országos összege vajon mekkora, s hány százalékos lehet a kötelességteljesítés országosan? A kérdés sértő lehet mindazoknak, akik nemhogy a kötelezőt vállalják, de még azon túl is. Nem is ők a kérdés címzettjei. Csakhogy hiba volna a kiváló és a jó teljesítmények fényében megfeledkezni az átlagosnál, a joggal elvártnál is kevesebbet nyújtókról. Különösen, ha a jogokért az elsők között nyújtózkodnak.

A

lkotmányunk huszonhat éves. Embernek felnőtt kor. Ennyi időnek ahhoz is elegendőnek kell lennie, hogy az alapdokumentumot mindannyian jól értelmezzük, és akként is éljünk.

alkotmányunk nem kill kel, hanem élő valóság

Losonczi Pál beszéde a szolnoki nagygyűlésen

Az alkotmány ünnepe és Szolnok 900 éves évfordulója tiszteletére kedden délután nagygyűlést rendezett a Tisza- parti város ünnepi díszbe öltözött jubileumi terén az MSZMP és a Hazafias Népfront városi bizottsága, valamint a városi tanács. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Gergely István, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke. A nagyszabású demonstráción több mint húszezren vettek részt. A város dolgozóin kívül különjáratok hozták a megye min- ren részéből az érdeklődőket. Az ünneplők között voltak a csepeli munkások küldöttei, akik segítették a szövetkezeti parasztságot az idei gabonabetakarítás nehéz munkájában. Ott voltak a hallgatóság soraiban az országos Ifjú Gárda-szemle résztvevői is.

A Himnusz elhangzása után Sándor László, az MSZMP városi bizottságának első titkára mondott megnyitót, majd átadták az új búzából sütött kenyeret az Elnöki Tanács elnökének. Ezután Losonczi Pál emelkedett szólásra.

— Alkotmányunk születésnapja nemcsak állami, hanem igazi népünnep — kezdte beszédét Losonczi Pál. Az egész nép köszönti a gazda jogán és felelősségével az önmaga alkotta művet, összegezi eredményeit. számba veszi teendőit és féladatait.

— Alkotmányunkat olyan alaptörvénynek tekintjük, melyen meg lehet mérni egész társadalmi, politikai, gazdasági és eszmei rendünk értékét. Alkotmányunk egyrészt híven tükrözi elért, kivívott eredményeinket, másrészt tág lehetőséget és keretet nyújt a további szocialista fejlődés kibontakoztatására. Mint minden törvénynek, így az alkotmánynak is a gyakorlat a próbaköve. A mi alkotmányunk nem holt betű, hanem élő valóság. :yfi.

— Alkotmányunk minden tételének és egészének lényeges jellemzője: a szocialista demokrácia, a jogok és a kötelességek elválaszthatatlanságának elvén nyugszik. Nincsenek jogok kötelesség nélkül, mint ahogy kötelezettség sem létezhet jogok nélkül.

— Alkotmányunk napját az új kenyér ünnepeként is számon tartjuk. A kenyér az életet jelképezi népünk gondolko:

dúsában. Alkotmányunk viszont új életünket testesíti meg. Áz ünnep igazi politikai tartalma a munkás-paraszt szövetség. Társadalmunk két alapvető osztályának összefogása rendszerünk politikai alapja. A mai ünnep kínálja az alkalmat, hogy ismételten kinyilvánítsuk: a munkásosztály és a parasztság, amely együttesen harcolva és dolgozva rakta le szocialista társadalmunk, iparunk és mezőgazdaságunk szilárd alapját, közösen védte és szilárdította meg a népi hatalmat, a jövőben is egy úton halad előre. Közös akarattal szolgálja a nép ügyét és boldogulását. Ezért joggal számít az egész nép, a társadalom minden tagjának cselekvő közreműködésére.

Gazdaságunk erőteljesen fejlődött

— Az idei év„ eddig mögöttünk hagyott részében gazdaságunk továbbra is erőteljesen fejlődött. És ez nagy dolog, mert azok a külgazdasági körülmények, amelyek kedvezőtlenül hatottak ránk, nem változtak még meg. Ennek ellenére a fő gazdasági ágazatokban a termelés a tervünkben megszabott ütemben és mértékben, sőt egyes területeken annál is gyorsabban növekedett.

•— Pártunk Központi Bizottságának 1974 decemberében hozott határozata — amit jóváhagyott és megerősített a XI. kongresszus — megjelölte azokat a teendőket, melyek biztosíthatják népgazdaságunk zavartalan, kiegyensúlyozott és erőteljes fejlődését.

Losonczi Pál ezután részletesen elemezte Szolnok iparának és építőiparának az országos ütemet is meghaladó fejlődési eredményéit, majd így folytatta;

. — Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy ahol kellő alapossággal és körültekintéssel fogtak hozzá a gazdasági helyzetünk javítására irányuló intézkedések kidolgozásához és valóra váltásához, ott nem marad el az eredmény. Az élet, a gyakorlat tényei bizonyítják, hogy a számunkra nehezebbé váló külső feltételek és körülmények ellenére reálisak célkitűzéseink.

— Az eddigi eredményeket azonban csak az első lépésnek tekinthetjük a kijelölt úton. Inkább amolyan biztatásfélének, felhívásnak arra, hogy így, de még gyorsabban kell haladnunk, mert nagyon is sürget az idő bennünket.

— Sokszor megkérdezték már tőlem, miért beszélünk annyit és annyiszor a gondokról, jarhi- kor nálunk nagyjából minden rendben van.

(Folytatás a 2. oldalon).