Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

t Ezt látja a boltos (Halait Ilin megújhodó hä- AiaidKuiu, zak a túlolda_ Ion,. s hatalmas kőtömeg, ame­lyet az útépítők hordtak ide a régi út megfiatalítására. Ezt lát­ja Pesti László sióagárdi boltos, ha kinéz az üzlet ablakán. Ám a szemlélődő boltosnak — és Festi László ilyen — sokkal töb.bet nyújtanak a vevők, s bármikor alkalmi szociológiát készíthet a pult mögött állva a ’falubeliek anyagi, tudati gya­rapodásáról. r- Milyennek látja az em­beredet? — Vevők, s ez a fő szem­pont. Azon túl? Huszonöt éve vagyok itt, van összehasonlítá­si, alapom. Sorolja. Mindenekelőtt azt ami a legszembetűnőbb. Az öl­tözködés. Egészen más a módi ma, mint mondjuk negyedszá­zaddal ezelőtt. Eltűnt a nép­viselet. s helyébe — ahogy mondja — a városi ruházat jött. Nyomon követheti a di­vat változását a miniszoknyá­tól a maxiig, s talán egyszer ugyanezt fordítva. A vevő. Külön téma. Mi volt negyedszázada?yBejött, el­darálta, hogy egy liter petró­leumot, sót. csomag dohányt kér és ment. Mást nem is igen tehetett, sem az áru választé­ka. sem pedig anyagi helyzete nem tette lehetővé a hosszabb maradást, a válogatást, a né­zelődést, turkálást. — Maga nem emlékezhet rá., de én igen. Előttem van­nak most is a hitelt kérők, a pironkodók. Hányán meg há­nyán mondták valamikor: La­ci, adj egy kis petrót. elviszem hózomra. Ma? Ne vicceljen. Hitel nincs, de évtizedek óta nem is kér Senki. A f<iTii boltosa, ha szeme idill van ^ozzá, kons­tatálhatja azokat a minőségi változásokat. amelyek vevői körében végbementek. Legal­kalmasabb erre az igények át­tekintése. — Régen az volt, hogy mindenki azt vitt. amit ka­pott. Legyen ez ing, gatya, vagy. bár akármi. Ma? Érde­mes lenne végignézni. A vevő nem kapkodja el a dolgot. Először föl-alá járkál az üz­letben,' néz, figyel. Azután kér és tovább gondolkodik. Meg­kérdezi. nem várható-e vala­mi jobb minőségű, ebből vagy abból az áruból. Megfigyelés ez is; mi volt régen a leggya­koribb névnapi ajándék? Egy tábla csokoládé. Ma? Más, egé­szen más. Talán a legkedvel­tebbek a finom művű. igényes kivitelű, ízléses kiállású por­celánok, üvegáruk, pohárkész­letek, díszes desszertdobozok, evőeszközkészletek. tucatnyi törölköző, ágyneműgarnitúrák. Hát a tartós fogyasztási cik­kek? A boltos elneveti magát, s azt mondja, ez a téma is megér egy misét. — Miért? — Menjen végig a falun, s ha talál egy olyan házat, ahol se háztartási gép. se rádió, se hűtőszekrény, se televízió nincs, szóljon. Aligha kerül sor erre. Hihetetlen mennyi­ségben fogynak ezek a dolgok. Raktári készlettel már nem győzöm, így felveszem a meg­rendelést. kinek, miből, meny­nyi kell. •- ■ Az emberek zebben adják ki a pénzt most, mint negyedszázaddal ezelőtt? — Megfigyeléseim szerint könnyebben, de nem köny- nyen. Hogy mondjam csak. Valamikor azért adták ki ne­hezebben. mert kevés volt be­lőle. Ma? Tessék elhinni, azért nem adják sokkal köny- nyebben. mert több van belő­le. Ismeri azt a mondást: a több pénzt többet kíván!? Ne tartsunk árusiratót,' de emlékezzünk meg azokról a régi cikkekről, hajdan minden, napi szükségleteket kielégítő tárgyakról, amelyeket ma alig­ha találunk a falusi üzlet pol­cain. Petróleum. Ez volt, az, ami megadta a régi. szatócs- üzletek átható illatát. Volt. nincs, ne keressék. Rézgálic? Nincs. Porfesték, kócmadzag, Ferkóolaj? . Nincs. A boltos csak mondja: nincs. . De van helyettük csillár, Tiovit, olajfesték, Lux-szap­pan Bac-sprey. kölni hajlakk, a csuda tudja felsorolni, hogy mi minden. Korai lenne azonban azt hinni, hogy a falusi boltok­ban nem keresik a háztáji, vagy kiskerti mezőgazdasági munkákban nélkülözhetetlen szerszámokat. Régi gond, hogy alig. vagy egyáltalán nem kap­nak ásót. lapátot, villát, kapát, sarlót, kaszát, fűrészt. Pedig kell. Most olyképpen változott a helyzet, bogy néhány eszten­dő óta Sióagárdon is vevőként jelentkezett ezekre a cikkekre a szellemi munkát végzők so­kasága. Képzelje maga elé a városi olvasó, hogy belépve a falusi boltba, mindezt, amit felsorol­tunk. egy helyen látja. Persze a lehetőségekhez mérten, kü­lönválasztva, felhalmozva, Sióagárdon is 18 áruféleség ér­tékesítését végzik egy helyi­ségben. a fűszer-, a vegyiáru. a műszaki áru, a kozmetikai cikkekét többek között. Jó do­log. hogy öt, évvel ezelőtt, odafigyelve az igényekre korszerűsítették az üzletet, s a közelmúltban nany kapacitá­sú hűtőládát és hűtővitrint ál­lítottak munkába. Mindezek a tej. tejkészítmények, valamint a hús- és hentesáruk forgal­mazásának tárgyi feltételei. Ettől függetlenül máris jelent­keznek az újabb és más irá­nyú igények. Maholnap szük­ségessé válik, hogy az eddig szabadkasszás rendszerben működő üzletet — ha nem is egészen . — félig önkiszolgáló rendszerűvé alakítsák át. — öt éven belül meg kell csinálni; mert különben kör­münk"? ég a dolog- Tnv iíT'1’7 le kell sza­*~V »s?3** moínunk az ér­zelgős álroíhahtikaval. az epv. kori szatócsboltokkal. a n°tró- leumszagú , üzletekkel. Eltűn­tek. \Tagv eltűnőben varrnak. A jövő falusi üzletét jelzi a Pzekszárd—Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ 20-as számú sióapárdi vegvesboltía tágasságával, árubőségével, VARGA JÖZSEF iimmimiiiu iimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiimiiimiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiii I Tamási állatorvos Ghánában Majmot hozott: 3 Augusztus van, nem tű­nik. fel senkinek dr. Topái László állatorvos bronz­barna bőre. Bezzeg felfi­gyelnének, ha januárban vette volna ki a szabadsá­gát! Dr. Topái i László ugyanis Ghánában dolgo­zik. onnan tért haza egy­hónapos szabadságra Tamá­siba. Egyike az első magyar állatorvosoknak, akik Nyu- gat-Afrikába szerződtek két évre. ottani munkára. A fővárostól hét kilométerre, . a ghanai egyetemek legoni központjában dolgozik, két farm a szorosabban vett munkaterületre. Eredetileg a mesterséges megterméke­nyítés megszervezésére hív­ták ki, ezt a munkát azóta is folytatja, de újabbakkal egyiitf. Ezek közül a leg­érdekesebb számára a kü­lönböző trópusi betegségek felismerése és gyógyítása. A farmokon nincsenek nálunk ismeretlen állatok: • tyúkok, birkák, szarvas- marha és kecske. És egyéb­ként? — Hoztam magammal egy kigyóbőrt és egy ma­jombőrt. hogy hitelesen igazolhassam, találkoztam kígyóval is. majommal is... Nem. nem én vadásztam rá­juk, de egyébként hétköz­napi dolog ezeket a vada­kat látni. Hamar meg is szoktuk őket. Itthon min­denki ezzel fogad: hoztam majmot? Éppen hozhattam volna, de nagyon drága mulatság lenne. Például ki kellene fizetni a fél úti­költségét .... Már pedig azt nem vállalná magára a TESCO. az a szerv, amely a szakemberküldéssel fog­lalkozik. — Mit kérdeznek a leg­többen meg —*■ a majmon kívül? — A férfiak azt, hogy mi­lyenek a ghánai nők. Azt felelem, hogy „feketék” ... — Tényleg, hogyan élnek a ghánai asszonyok? — Többet dolgoznak mint a férfiak. és sokkal kevés­bé becsülik őket. A kor­mányzat nem helyesli a többnejűséget. de törvény ellene nincs, így gyakori a három-négy feleség egy háztartásban. A ,.többedik” feleségeket általában örök- lik a férjek, elhunyt roko­naiktól. A szokások úgy tartják, hogy az özvegyről a halott férj férfitestvéré­nek kell gondoskodnia, aki a kötelességek mellett a jogokat is megkapja... A többnejűség az asszonyok teljes kiszolgáltatottságát jelenti, ezért is harcolnak ellene a ghánai asszonyok, akik tanulnak, diplomát szereznek, értelmiségi állá- 3 sokban dolgoznak. A Nők 3 Nemzetközi Éve kapcsán 3 Ghánában is szerveztek ák- 3 dókát, de ezeknek a hatá- 3 sa nem jelentkezhet ázón- 3 nal. A másik nagy problé- 3 mája a nőknek a asaládter- 3 vezés. Ez is ■ egyúttal tér- 3 mészetesen az egész társa- 3 dalom gondja: az átlagos 3 gyermeklétszám ' családon- • 3 ként öt. 3 Topái doktort . az utazói, 3 szakmai kíváncsiság vitte 3 ki Ghánába, de azt sem fit- 3 kolja. . hogy az Afrikában 3 munkát, vállaló ' magyar 3 szakemberek ' anyagilag is 3 jól járnak. A sok új él- 3 mény, szellemi és anyagi 3 épülés mellett'a másik ol- 3 dalon nehézségek is van- 3 7iák:' elsősorban a trópusi ~ klíma aztán a beilleszke- -3 dés gondja, a honvágy .., 3 Topái doktor három gyér- 3 meke'közül a két nagyobb- .3 nak még az iskola nélküli 3 tanulással. is meg kell bir- 3 koznia. 3 Ghána egyenlítőközeli ég- 3 hajlata után kellemesen ér- 3 zi magát a Topái, család a 3 Tamási augusztus enyhe 3 nyarábán.rA szerződés egy 3 év múlva jár le, áMatojrvo- 3 sät akkor kapja ■ vissza a — község. 3 fiz újságíró jegyzetfüzetéből Emberit! tabletta kellene! * N agyon megtetszett nekem a minap egy cigányközmondás, mely azt tartja, hogy a gőgös emberektől megbüdösödik a világ. A találkozás a bölcsességnek ezzel a tanító intelmé­vel éppen kapóra jött. Egy távoli ismerősöm ugyanis nem sokkal ez­előtt panaszolta el eddigi életének egyik legfájóbb élményét, amit ez a nyár hozott neki. Nem szaporítonám a szót, röviden mondom. Ismerősöm olyanfajta asszony-ember, aki a maga munkaterületén a megbízhatóság, lelkiismeretesség példája. Se fpnt, se lent, hanem középszinten gyakorolt hivatást érettségi után választott és ennek gyakorlatával aligha van baj. Szeretik a felettesei, azok is, akik 'nap nap után kapcsolatba kerülnek vele, mert „olyan igazán em­berszabású ember”. Nos, külföldön élő bátyját is meglátogatta csa­ládjával az idén nyáron ez az asszony, aki tulajdonképpen édes­apja vendégeként tartózkodott három hétig a velünk szomszédos országban. Ha sejtette volna, hogy bekövetkezik közte és testvér­bátyja között az a szakítás, amit most fájlal, biztosan elkerüli az alkalmat. De n$m sejtette. Tudomásul kellett hát vennie, hogy a jól praktizáló orvos-báty sem őt, sem a férjét nem tekinti semmi­nek, mert „csak azok” lettek, amivé lettek. A lekezelés, a gőg, az önző számítás ha megszólal és gátlástalanul mondhatja igaznak vélt magáét, jóval többen, mint fullánkos diskurzusokban éli ki ma­gát. A két testvér úgy vett búcsút egymástól, hogy kimondhatatlanul is közibük állt a soha-viszont-nem-látás hő óhaja. —1 Mindig ilyen volt, pedig nem a szülői házból vitte magával ezt a mások önbecsülését megcsúfoló gőgöt. Azt hiszi, egyetemet végzett, művelt ember létére, hogy csak a maga vágásúak az em­berek. A becsület, a végzendő munkához fűződő szakértelem, a munka szeretete az ő értékrendjében nem kapott helyet. Ez az egy testvérem van, de mert nem tudok úgy hatni rá, ahogy kellene, nem találkozom vele többé. A panaszt hallgatva jutott eszembe az áz idős bácsi, aki Póriban nemrég kalauzolt el a tanócskirendeltségig, és ki nem fogyott a szóból, meghallván, hogy újságíró vagyok. Falujának életéről beszélt kéretlen buzgalommal és azt hiszem szándéka ellenére nevettetett meg elmondván, hogy nagy parádé volt náluk vasár­nap, s a vendégek között volt három úrféle is. — Kik lehettek? — Hallja, én meg nem mondom, hogy miféle rangban szen­vedtek, de úgy látszott, rangosabbak. ^ S okszor volt már' módom megcsodálni a népnyelv lelemé­nyességét, sok terjedelmes jellemzéssel fölérő mondatot hallottam olyan természetességgel közzétenni, ahogy az ember levegőt vesz, de még azt, hogy a rangot nemcsak birto­kolni lehet, hanem szenvedni is benne, itt ez az öregember „iga- golta viasza”. Azóta számos alkalommal kényszerültem idézni különféle epi­zódok kqpcsán Józsi bácsi fent említett mondatát, mert bizony tény és való, hogy néhányon az általunk rójuk ruházott rangot, a tőlünk is kapott titulust megfeledkeznek a mi normáink szerint viselni és bár az elviselhetetlen mindenkinek, elkezdenek a rang- t ban szenvedni. Az én ismerősöm bátyjának is ez a baja, annak is, aki fülem hallatára oktatta ki körülbelül az édesanyjával egy­idős beosztottját, hogy ő nem egyszerűen csak Y és Z, hanem csoportvezető fő... (ez pieg az), s követeli, hogy adják meg neki a teljes titulusát. Tehát, akármilyen ügyben is zaklatják, nyögjék ki egész nyugodtan, hogy „Y. Z. csoportvezető fő Ez, meg Az”, mert különben baj lesz! Nem akarom elbagatelizálni az úrhatnámságnak, mint jelen­ségnek ezt a fajtáját, de arra biztatnék fel mindenkit, aki egész­séges módon elutasítja az üres tekintélyek tiszteletét, hogy legye­nek egész nyugodtan csak annyira tisztelettudóak, mint amennyi­re velük szemben tisztelettudóak a saját rangjuktól, elmüktől megrészegedettek. Egyébként, kár, hogy az emberiség sok bajára napjainkban írt találó gyógyszerkutatás nem foglalkozik emberítő medicina keresésével is. Ma úgy tudjuk, hogy a különféle sedati- vumokból (és nyakrafőre szedett) antibiotikumokból fogyasztunk legtöbbet, s nem is mindig orvosi javaslatra. G ondolom, ha lenne az imént említett gyógyszer, ha létezne emberítő tabletta — mondjuk, társadalmi indikációra — eb­ből fogyna a legtöbb. Miért gondolom ezt? Mert fölismer-, lem, sok ma még valahányunkban a kispolgári vonás. Egyesekben pedig egyedül uralkodó! A zöm tehát megtanulta már, hogy a-tár­sadalom értékrendjében ki, minek alapján, hol foglalhat helyet. A maradék emberségben előmenetele kérdéses mindaddig, amíg- még lesznek rangjukban szenvedő társaink! — lászló —t Szekszárd Hiányzó emléktáblák Ha egy emléktábla jelzi, hogy miről nevezetes az épület, amely viseli, azt talán észre sem vesszük, ha viszont hiány­zik valahonnan, az menten fel­tűnik, Ilyen hiányzó táblákra ' Szeretnénk felhívni az illetéke­sek figyelmét. Az egykori Augusz-házra visszakerült a Liszt Ferenc többszöri ittjártát megörökítő márványlap, - ellenben eltűnt az a tábla, amely arról adott hírt, hegy 1919-ben ebben a házban alakult meg az ifjú­kommunisták szekszárdi szer- ' vezete. Hová lett? Jó lenne ki­deríteni, vagy újat avatni he­lyette. Az ómegyeháza falán fel le­hetne tüntetni, hogy ebben az épületben működött 1919-ben a megyei direktórium, s innen hurcolták halálba tagjait a darutollasok. Nincs már meg a ház, amelyben 1944-ben megalakult az MKP szekszárdi szervezete, de épül majd új a lebontott helyén. Nos, ha eddig nem hirdette emléktábla a régi fa­lán, az újon lehet pótolni a mulasztást. (—ei) 1975. augusztus 17. <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents