Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-17 / 193. szám
I Gondok a földutak körül Panaszicoanaic a szőlős gaz’d ák; nehezen vagy alig jár- hatóak a „birtokaikhoz” vezető utak. Tegyük hozzá mindjárt: földutakról van szó, amelyeket az idei rendkívüli csapadékos időjárás igen megrongált. A város összes útjai, ezen belül a földutak is a városi tanács vb. műszaki osztályának gondozásában állnak. Gallai Ferenctől, a műszaki osztály helyettes vezetőjétől tudtuk meg, hogy ez a közel hatvan kilométer hosszúságú földúthálózat az idén a szokásosnál is több gorídot okozott A költségvetési üzem végzi a műszaki osztály megrendelésére a földutak javítását, karbantartását, s erre a munkára egy erőgép áll rendelkezésre. Ez — bizonyította az idei év is — igen kevés, nem tudták kellő mértékben és az igényeknek megfelelően elvégezni az útjavításokat. Szerencse, hogy a Sárköz-Völgységi Vízi Társulat és a Tolna megyei Talajerő-gazdálkodási Vállalat egy-egy erőgépet hét-nyolc napra segítségképpen a költségvetési üzem rendelkezésére tudott bocsátani. Sajnos, csak rövid időre, hiszen ezeknek a gépeknek a munkájára a tulajdonos vállalatok is igényt tartanak. Mi a helyzet most? Az elmúlt hetekben, hónapokban a költségvetési üzem dolgozói saját és bérelt gépeikkel jelentős munkát végeztek el. így elkészült a Jobb- és Balparászta, a pa- lánki hegy, Hidaspetre, Kis- és Nagybödő, Hosszú- és Rövidvölgy, a Baranya-völgy, a Csötönyi, az Iván, a Gyűszű és a Porkoláb völgyek föld- útjainak _karbantartása, felújítása. Ami az elkövetkezendő napok, hetek munkáját illeti, el kell végezni a faluhelyi, a baktai, a cinkai,' a szőcsényi és Bénedek-völgyi utak karbantartását. Mindezen túl — ahogy azt a műszaki osztályon elmondották — még jóval a szüret előtt helyszíni bejárásokat végeznek, s a szakemberek megjelölik azokat a helyeket, ahol a szőlőtermés . biztonságos szállításának érdekében helyre kell hozni a megrongálódott földutakat. Ami a dolgok anyagi részét illeti, a városi tanács költségvetéséből a megveszek-' hely földútjainak és hídjainak karbantartására éves szinten közel félmillió forint áll rendelkezésre. Természetesen az anyagin túl a kérdésnek megvan az esssSseri oldala is. Sok esetben tapasztalták a műszaki osztály dolgozói, hogy a szőlősgazdáktól nem kapták meg a munkájukhoz szükséges minimális segítséget sem. Arról van szó, hogy a szőlőskertek tulajdonosai sok. esetben — igaz, hogy jogosan. — a . legapróbb ügyekkel, is az osztályhoz futottak, holott; akár két-három perces munkával . meggátolhattak volna olyan iszaplerakódáso- kat, csatoma-éldugulásokat, amelyek a későbbiekben már jelentős költségű munkát igényeltek. • r Igaz ugyan — s ezzel érvelnek a szőlőtulajdonosok —, megfizetik rendesen és évente a rájuk eső városfejlesztési adót, s azt mondják, ezért a pénzért végezze el a tanács a felújítást, karbantartást.. Hangsúlyozzuk, igazuk van, de ezen túl mindnyájuk egyéni és jól felfogott érdeké, hogy e munkákban, saját belátásuk szerint segítsenek is. —vj— A tavalyinál nagyobb forgalommal, jó eredménnyel zárult a nyári szezon végi kiárusítás A ruházati kereskedelem augusztus, 4—16. között rendezte meg hagyományos szezon végi kiárusítását, a nyári holmik kedvezményes vásárát. Az akció szombaton zárult; a vállalatok tájékoztatása szerint jó eredménnyel, a tavalyinál nagyobb forgalommal. '• Az elmúlt két hétben országszerte körülbelül 700 millió forint értékű nyári ruházati cikket — selyem ésma- mut ruhaanyagot, könnyű konfekcióárut, divatárut, fürdőruhát, lábbelit, függönyt, szőnyeget stb — kínáltak az áruházak, a szaküzletek, általában 30—40 százalékos engedménnyel. A kereslet — különösen az első napokban — nem egy helyen a legnagyobb csúcs- forgalommal vetekedett. Több üzlet azzal is fokozta a vásárlási kedvet, hogy menet közben is bővítette a választékot. Pontos, országos , számok még nem állnak rendelkezésre, de a Szezon végi kiárusítás eredményeiről néhány vállalat már gyorsmérleget készített. Az. ország legnagyobb üzleteiben, 31 Centrum áruházban, a kedvezményes árualapból 250 miihó forint értékűt adtak él, az átlagos 35 százalékos engedmény alapján megközelítően 100 millió forintot takarítottak’ meg azok, akik az: áruházakban vásároltak. A budapesti áruházak csökkentett áron 96 millió, a vidékiek 57 millió forintos forgalmat bonyolítottak le az elmúlt két hétben, 33, illetve 22 százalékkal magasabban a tavalyinál. A Centrum-vásár legkiemelkedőbb eredményét a Rákóczi úti áruház-trió — a Verseny, a Csillag és. az Extra áruház — érte el. Utána sorrendben a.;Corvin, az Újpesti és az Úttörő, .áruház következett. A vidékiek közül az; ózdi, a miskolci, a. debreceni és a tatabányái áruház bonyolította le a legnagyobb forgalmat. Jellemző a kereslet méreteire, hogy az áruházait két hét alatt egyebek között 140 000 méter nyári ruhaanyagot, 130 000 női, bakfis- és leánykaruhát, szoknyát, 30 000 fürdőruhát, 40 000 pár cipőt adtak' el. Kedvező eredményről számolhat be a nyári szezon végi 'kiárusításban részt vevő vállalat is. ££ lütt a Kedves Olvasónak, hogy a pletykát, és a pletykás embert ki nem állhatom. Jellemtelennek tartom azt, aki abban leli örömét, hogy kétséget hint el másokkal szemben. Mert akárhogy is van — ez már emberi gyarlóság — könnyebb valakiről a rosszat megjegyezni, mint a jót. Itt van például J. T. esete. Jó munkaerőnek tartják a hivatalban. Nyugodt, kiegyensúlyozott életű, kétgyermekes családapa. A pletyka mégis kikezdte. Nem durván, csak úgy finoman. Amikor a felettese jóindulatúnak álcázott, de a gyanakvást mégsem kellően leplezett beszélgetésre invitálta, még nem sejtette, hogy mi vár rá. A pletyka rosszindulatát nem volt nehéz kimutatni, azt azonban már akkor észrevette, amikor a főnök szobájának foteljéből felállt, hogy bár az igazát bebizonyította, a gyanú okozta folt nem tisztult meg. Érzi: nem sok kell, csupán egy újabb rosszindulat, ■ egy félreérthető, vagy félremagyarázható lépés, és máris visszaesőként fogják kezelni. Hiába makulátlanul tiszta, állandóan rettegésben él. A gyanakvást érzi maga körül, és bár nem szívesen, de azzal a gondolattal foglalkozik, hogy munkahelyet változtat. Nem részletezem. Tönkretettek egy embert. Akik ide juttatták, talán már el is felejtették, hogy egy-két mondat erejéig „téma” volt náluk, felröppentettek egy hírt róla — egészen a vezetőjéig —, ahol végül is megtapadt. Talán nem több, csak annyi, hogy „ezzel az emberrel már volt valami.” Félő azonban, hogy a munkahely főnöke — nem éppen szocialista vezetőhöz méltóan — elraktározta magában a pletyka „lényegét”. Megjegyezte magának az „ügyet”. J. T. azóta fél. Fél, mert nem nagy városban él, nem nagy közösségben dolgozik, és nem tudja, mikor kerül újra rá a sor — egy esetleg végzetessé váló — hír erejéig. ; Lehet, hogy rosszindulat, de örülnék, ha a pletyka- terjesztőknek pletykaszerető főnökük lenne — amikor éppen róluk terjesztik a friss „hírt”. Százötvenezer forint öiséptaiea lregszemcsén A Takarmánytermesztési Kutató Intézet vezetősége és társadalmi szervei ünnepélyesen köszöntötték a tudományos intézet törzsgárdatag- jait Iregszemcsén. Az intézet dolgozói közül tízévi szolgálatért negyvenkilencen bronz, tizenöt évi munkáért harmincán ezüst, húszéves, vagy annál régebbi szolgálatért arany fokozatú törzsgárdaj el vényt kaptak. Az erkölcsi elismeréssel egy időben az intézet százötvenezer forint hűségjutalmat osztott szét: a-, tőrzsgárdatagok közt M ost aztán törhetem a fejem hazáig, vagy akár holnap reggelig. Ez a két asszony a régi cselédház ajtajában nehéz helyzet elé állított: a megválaszolásra váró kérdések sokaságát rakták a vállamra, s tették ezt ártatlanul, gyanútlanul, úgy, hogy tulajdonképpen nem kérdeztem az égvilágon semmit, mindössze kitárulkoztak. Kötelező törődni velük? Jobb volna talán elfelejteni őket, másra gondolni, Szekszár- dig vicceket mesélni és a Kettőtől hatig műsor hülye táncdalszövegeit hallgatni. Mindenki úgy él, ahogy tud, az egyiknek sikerül, a másiknak nem, ide húz a szerencse, oda nem húz, nyugalom, csigávér, felesleges felizgatni magam, másodikán a fizetést így is, úgy is megkapom. Lám H. elvtárs okos ember. Kellő előrelátással és jó szimattal havi 4500-ért következetesen kikerüli a nehéz kérdéseket. Nem rágódik, s távol tartva magát az élet sűrűjétől, nem izgatja fel magát semmivel. Ez a két asszony két világ. Egyelőre még szomszédok, de őszre elválnak útjaik. Meggyőződésem, örökre eltávolodnak egymástól és kát év múlva, ha egyáltalán megismerik egymást, legfeljebb köszönésre szorítkoznak, mivel közös témát aligha találnak. A sovány, barna asszony férjével és két gyermekével szeptember végén beköltözik a községbe, az új háromszobás, komfortos saját házba. Alig várják a nagy napot. Elég volt a szoba-konyhából. Naponta megnézik beköltözésre váró családi házukat, s naponta látják: munkájuknak, keresetüknek van nyoma, látszatja. Szorgalmuk, akarásuk megtestesült, valamit elértek, megalkottak, a nyomasztó semmit felszámolták. jelt hagyva maguk után, hogy nem éltek hiába! Az asszony negyvenéves, a férj negyvenkilenc. A másik, a kövér, tepsifenekű asszony a fejét ingatja: mi maradunk. Kifejtette, nem áll szándékukban a szoba-konyhás volt cselédlakástól elbúcsúzni, nincs hozzá se erejük, se tehetségük, se kedvük. De ha volna, akkor se mozdulnának. Házat a világért nem építenének, méghozzá előrelátásból. Félő ugyanis, hogy a gyerekek majdan összevesznének a jusson, pereskednének, meggyűlölnék egymást A . szöveg dühítően ostoba, ám az asszony oly öntudatbsan fújja, mintha értékes munkafelajánlásttenne. Észbekapok. Csakugyan felajánlás ez, eltökélten, szinte büszkén vállalja élete végéig a szoba-konyhás volt cselédlakást Kihívóan, r&tartian. Olvasóim előtt immár bizonyára világos, hogy töprengésem tárgya a mindent felélő ember, a javak szaporítására képtelen ember, .az, akiben nincs vitalitás, hiányzik belőle az életrevalóság, bizonyos értelemben „csökkent értékű”. Ennek ellenére magabiztos, általában nagyszájú, miként mondani szokás „dumája van; tehetsége nincs”. Ismerjük; hiszen típusról Van szó. S ha ebben a tárgykörben még mélyebbre ássuk1 magunkat, a nyugtalanító1 kérdések sokasodnak, szaporodnak. a»; Megmagyarázhatatlan rejtély például, hogy azonos feltételek és lehetőségek birtokában az egyik család „összeszedi” magát, a másik nem megy semmire. Számítsuk most le az előítéletekből fakadó és meglévő rétegellenállást. Azt, amiről a törekvő cigányok gyakran panaszkodnak. De ez most más lapra tartozik. Képletesen szólva a két asszony családjával húsz évvel ezelőtt , ott állt egy képzeletbeli rajtvonalnál, futásra készen. Adott jelre az egyik család megiramodott, a másik el sem indult: Ugyan miért? Lustaságból? Kényelemszeretetből? Mindez előfordulhat, de hasonló esetekkel bajlódva azokon rágódva, legtöbbször az derül ki, s oda lyukadok, hogy szó sincs lustaságról, hanyagságról,- kényelemszeretetről. Ilyenformán a magam részéről erősen afelé hajlok: a csökkent értékűség gondolkodás- módban jelentkezik. Egyfajta kom- binációskészséget igényel megtervezni, felépíteni az ésszerű gyarapodást. . Fegyelmezett észmunka szükségeltetik ahhoz is, hogy a lehetőségek az ésszerű gyarapodást szolgálják. Gondoljunk még a fegyelemre, türelemre, kitartásra, a módszerességre, ez mind-mind szellemi erőpróba. O da jutok: a kövér asszony valamit nem tud. Kérdés azonban, hogy erre a valamire megtanítható-e? Ha megtanítható, újabb kérdés következik: kik .tegyék, még inkább,. hogyan tegyék? Aztán a to- -. vábtji kérdések. Lehet-e tanítani ezt a tárgyat, amit még magunk sem ismerünk. Ezen a területen az életmódkutatás a kezdő lépést sem tette meg, holott az egész dolgozó nép általános anyagi és szellemi felemelkedése mindaddig félsiker marad. amíg nem ismerjük kellőképpen az egy helyben maradás általánosítható okait. Ahol egyértelműen kimutatható a lehetőségek, a hátrányok, az előnyök különbözősége, ott minden világosi A homály akkor kezdődik, amikor a lehetőségek, a feltételek teljesen egy- ■ formák. S itt a törésvonal szembetűnő.' Egyik oldalon örvendetesen nő az élni tudó, a nemzeti vagyont gyarapítók tábora. Másfelől pgy tűnik, nem csökken, inkább .szaporodik a máról holnapra élők száma. Mi erre az utóbbira a magyarázat? 1975-berr azt hinné az ember, hogy a szóban forgó volt cselédház miután őszre! kiköltöznek belőle, üresen maradi; Esetleg lebontják. Nem így van. Maris sorban állnak érte. Tegyük föl, hogy aki majd megkapja, átmenetnek tekinti. Lehet, és bár így lenne. De joggal feltételezhető ennek - az . ellenkezője is. Mondhatnék, a vitalitás hiánya a múltból ránkmaradt örökség, a kizsákmányolás sok emberből egész; életre szólóan ‘kiölte a kezdeményező-' készséget, enerválta, eltompította. Fogadjuk el, hogy ez biztos így igaz. De miért van az, hogy a vitalitás ; hiánya nem kívánatos mértékben újratermelődik. Az akarások ugyan-; úgy jellemzik a fiatalabb generációkat, mint a maradások. B eszélgetve az asszonyokkal megtudtam: a két család jövedelme, kiadása szinte f illárnyi' _ pontossággal megegyezik. Öltözködésre, enni-, innivalóra egyformán - költenek, nagy lábon nem élnek, örökölni nem örököltek, lottón nem nyertek. Törhetem a fejem: hol van , az a pénz, amiből a kövér asszony; családja nem épített háromszobáf: lakást? Ugyanúgy megvolt, mint a szomszédnak. De mire fordították? SZEK.ULITY PÉTES Akarások és maradások
