Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-16 / 192. szám
A tüzödei szalag. dául igen kedveltek a pasztellszínek, a „botsarok” helyett az éksarok — visszatérve, de modernebb formában a 30-as évek divatjához —, új felsőrészanyagok „lépnek be”, mint a különféle textil-, hímzett, áttört és farmeranyagok, de keletjük van a klumpaszerű cipőknek is, mintás poliuretán talppal. És természetesen új, modern technológiára is van szükség. A divatcipő könnyű, légies, ragasztani. kell a talpat a régi varrás helyet, stb. Kétszer többet belföldre Mint már említettem, szövetkezetünk eddig csak kis meny- nyiségű terméket állított elő belföldi értékesítésre. Az idén azonban megindul a változás. Míg ez évben a 300 ezer párnak csaknem 90 százalékát értékesítjük export útján és mintegy harmincezer pár készül a belkereskedelem részére, 1976- ra eltolódik az arány. Termelésünknek már 20 százalékát adja a belföldi. Pontosabban: negyvenezer párral akarjuk növelni a termelést. Folyamatban van a gépi rekonstrukció és — hagyományainkhoz híven — ezt a 40 ezer párás növelést, ami forintban tizenkét- tizennégy milliót jelent —, teljes egészében a hatékonyság, a termelékenység emelésével szándékozunk elérni. A negyvenezer párás többletből harmincezer belföldi értékesítésre készül, összesen tehát 60 000 pár luxusszandált készítünk a belkereskedelemnek. Tudjuk, hogy a belföldi fogyasztók is igényesek, bizonyára elégedettek lesznek termékeinkkel, legalábbis mindén erőnkkel erre törekszünk. Egyébként szakmai irányítás tekintetében a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozunk, ma már sokkal szorosabb a kapcsolat a húsz cipőipari szövetkezet (a húsz egyike mi vagyunk) és a minisztérium között, rendszeresen kapunk instrukciókat, részt veszünk az igazgatói értekezleten. A minisztérium határozott állás- foglalásának teszünk eleget, amikor növeljük a belföldi termelést, értékesítést. A kapcsolatból hasznunk is van. Többek közt az, hogy anyag- ellátás tekintetében sokkal jobban állunk, mint a korábbi években, az a mink- ' ftnk vac^nnhető. Takarékosság, hatékonyság Törekvésünk, hogy „fogyasztóink”, a vásárlóközönség elégedett legyen munkánkkal. De az sem közömbös, hogy a szövetkezet tagsága megtalálja-e számítását. Úgy érezzük, hogy ez az év eredményesebb lesz, mint a tavalyi, vagy azelőtti. Ebben nyújt útmutatást és segítséget a Központi Bizottság múlt év decemberi határozata. Februárban készítettük el takarékossági tervünket, ami ez- évre 3 365 000 forint megtakarítását irányozza elő. A napokban értékeltük az intézkedési tervet és megállapítottuk, hogy közel 2,2 millió forintot már megtakarítottunk. Ez igen sok összetevőből ered. Tervünk szerint az előállított cipők 95 százaléka kell, hogy első osztályú legyen, ténylegesen az eredmény 97 százalék eddig. Ez egymagában 150 ezer forintot hozott. Legtöbbet az anyag- és energiatakarékosság, valamint az üzem- és munka- szervezés megjavítása eredményezett. A kongresszusi és fel- szabadulási verseny megmozgatta a szövetkezet egész tagságát és nyilvánvalóan, az eredmények megmutatkoznak majd az éves mérlegünkben,, a nyereségben is. Most készítjük elő az 1976— 80-ra szóló tervünket. Abban is a hatékonyság, .a termelékenység növelése dominál majd, az, hogy létszámnövelés nélkül emeljük a termelést, állítsunk elő mind több divatos, jó minőségű cipőt a bel- és külföldi fogyasztóknak. Tevékenységünkről szólva eddig nem említettem a szolgáltatást. A legutóbbi „kiválásunkkor”, 1960-ban az a koncepció érvényesült, _ hogy legyünk tiszta profilú, árutermelő szövetkezet, végezze a mi területünkön is a szolgáltatást egy erre a célra létrehozott megyei szövetkezet. A tapasztalatok azt mutatták, hogy sokkal jobb, ha mi csináljuk, hiszen így szorosabb kapcsolatban vagyunk a lakossággal jobban meg tudjuk oldani ezt a feladatot. Éppen ezért két évvel ezelőtt átvettük a „Kö- vendi” szövetkezettől itteni részlegét, azóta már vásároltunk egy üzlethelyiséget is, így mi végezzük a máretes- cipő-készítést és a -javítást. Természetesen ennek fejlesztése is be1et',r!"z;k terveinkbe. (X) Bemutatkozik: A bonyhádi „BONY” Cipőipari Szövetkezet ’ Ä megye szövetkezeti ipa. rának — méretét, létszámát, termelését tekintve — „középmezőnyében” helyezkedik el a bonyhádi „BONY” Cipőipari Szövetkezet. Mintegy háromszáz dolgozója évente 300 ezer lábbelit állít elő. Éveken keresztül termelését csaknem teljes egészében exportra adta, az utóbbi években azonban jelentős változások következtek be a szövetkezet életében és ami a jövőt illeti, a termelés összetételében eltolódás megy végbe a belföldi igénv^k kielégítésének irányába. Főképp ez készteti Szelesi László elnököt arra, hogy lapunk olvasóinak bemutassa a „BONY” szövetkezetei. 1 — Szövetkezetünk huszonöt éves. Pontosabban: negyedszázaddal ezelőtt alakult meg a ruházati szövetkezet Bony- hádon, melynek egyik részlegében megindult, a .cipőkészítés. A huszonöt esztendő alatt több szervezeti változás történt — fúziók, diffúziók — majd 1960-ban végleg kivált a cipőrészleg az anyaszövetkezetből és megalakult — akkor árutermelő szövetkezet néven «— jelenlegi szövetkezetünk. Azóta önállóan dolgozunk, gazdálkodunk és néhány éve „BONY” márkát viselik termékeink. Ami a tagságot, a létszámot, illeti, volt idő, amikor megközelítette a félezret, de ismert okok miatt — Bonyhádon és környékén nem lehet létszá. mot növelni, a munkaerőhelyzet rákényszeríti az itteni vállalatokat, szövetkezeteket arra, hogy termelésüket kizárólag a hatékonyság, a termelékenység fokozásával növeljék — nem a foglalkoztatottak számának növelésére vettünk irányt, sőt, arra, hogy még a természetes lemorzsolódást (kilépés, nyugdíjazás) se próbáljuk pótolni teljes egészében. Éppen ezért, ma taglétszámunk stabil, tagságunk zöme tíz évnél régebb óta szövetkezeti tag és akik még nincsenek ebben a. törzsgárdában, azok is fiatalok, már koruknál fogva sem lehetnek tíz évnél régebbiek. A tagok, szakemberek többsége saját nevelés, évente1 mintegy 20—22 fiatal A modelléria elkészítette az 1976-os tavaszi-nyári modelleket. Néhány a 80-ból. könnyű az átmenet, de ma már — két év után — elmondhatjuk, hogy sikerült. Mert őszintén be kell ismerni, hogy ez a két esztendő — eredményeiben — nem volt olyan, mint a korábbiak, hiszen azelőtt nem egyszer előfordult, hogy maximális nyereségrészesedést oszthattunk. Azonban már a múlt évben is, de főként az idén, olyan modelleket tudtunk bemutatni a külföldi és a hazai gusztusát és néha a legjobban informált szakember is tévedhet, hiszen a divat szeszélyes valami. Szinte nap mint nap ér bennünket meglepetés, amiről azt gondoljuk, nem nagyon kell, abból kapjuk a legnagyobb megrendeléseket. Szoros kapcsolatban vagyunk az OKISZ Laborral, a Magyar Divat Intézettel, négy külföldi divatlapot járatunk, így bőséges az információnk. Ma pélkap nálunk szakmunkás-bizonyítványt, A papucstól a luxus szandálig Tizenöt évvel ezelőtt szegedi papucs gyártásával kezdtük a nagybani termelést. Azután természetesen hamarosan ráálltunk saját tervezésű papucsok gyártására és talán ennek következménye, hogy jóllehet ma már nen/ gyártunk papucsot, egyik-másik szalagunkat, részlegünket papucsüzemnek hívjuk. Százezerszámra gyártottuk és szállítottuk — főként szocialista exportra — a papucsokat. Két-három évvel ezelőtt azonban tapasztalnunk kellett, hogy állandó a szelektálódás, a változás a világpiacon, észre kell venni az igények változását, főként azt, hogy a papucs nem megy. Szövetkezetünk vezetősége kutatta a lehetőségeket, majd úgy döntöttünk, hogy átallunk a női luxus szandálok- cipők gyártására. Nem volt piacon, amelyek divatosak, kelendőek. Erre az évre teljes kapacitásunk le van kötve, sőt már most, jóval az esztendő vége előtt azon kell törjük a fejünket, hogyan tudnánk az idén elkészíteni azt a tíz-tizenötezer párat, ami a jelenlegi termelési ütemnél áthúzódna januárra. Most folynak a jövő évi kötések, a múlt. héten külföldi partnereinkkel tárgyaltunk és állapodtunk meg, most pedig a hazaiakkal. ■ Nálunk már hagyomány, hogy rendszeresen részt veszünk a hazai könnyűipar seregszemléjén, a BNV-n és külföldi bemutatókra is eljutunk a külkereskedelmi vállalatokon keresztül. Modellé- riánk dolgozói szocialista brigádba tömörültek és vállalásaik fő pontja: minél több divatos, kelendő modellt előállítani. Évente legalább kétszáz modellt készítenek és a vevők ebből választhatják ki azt, amit aztán megrendelnek. Nem' könnyű eltalálni — divatcikkeknél — a vásárlók Szovjet exportra készülnek a szandálok az aljaüzemben.
