Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-16 / 192. szám
Lehetne kicsivel szerényebben? G yakorlatból Ismerjük és szinte valahányon a „mi lenne, ha...?" kezdetű játékot. Ismerjük, mert űzik kicsinyek és nagyok, nők és f'érfiak, fiatalok és öregek. No de a többség úgy játssza ezt a játékot, ahogyan játszani kell. Megfuttatja a képzeletét az ember és változatlanul jól érzi magát sokszór nem túl színes realitásai között. Az ember szeret álmodozni, játszani és ez a tulajdonsága egyáltalán nem tartozik a kárhoztathatok közé. Kárhoztatni valami egészen mást kell. A valóságalapot nélkülöző igények hangoztatását, mert az ilyen álomigények jelentkezése nem játék. A jkán elnéző mosollyal meséli az intézmény- vezető, hogy egyik szomszédos kisvárosából házaspárként két ifjú szakember szegődött egyik nagyközségünk társintézményébe. Mikor megmutatták nekik a háromszobás szolgálati lakást, végeláthatatlan lamentálásba kezdtek, hogy nekik előző helyükön távfűtéses lakásuk volt, ez a lakás pedig hiába háromszobós, fűteni kell. Annál komolyabb emberek, hogy kimondták volna a titkos óhajukat,. de nem tetszett nekik az ajánlott olajtüzelés, a hangulatos cserépkályha-megol- dás sem. így most senki sem tudja, hogy jönnek-e, vagy maradnak? S ha mégis jön-, nek, meddig lesz az otthonuk pór lépésre a munkahely küszöbétől?! a sztori végén elhangzott a kérdés, hogy mit szólok hozzá? Nem szóltam semmit. Most szólok. Jó lenne, ha az említett nagyközségnek nem lenne már pillanatnyilag egyéb községfejlesztési gondja, mint az, hogy a fűtési idény kezdetéig befejezze távfűtőművének üzembe helyezését. Jó lenne, ha itt is és szerte a megyében nem lenne már dolgunk a lakásépítéssel, mert akkor befejezettnek tekinthetnénk a lakásépítési programot, ami azt is jelenthetné, hogy tágabb és szű- kebb hazánkban minden állampolgár élet- és lakáskörülményei a kitűzött szintre emelkedtek. Ergo: kezdhetünk valami más, a lakásépítési programnál is nagyobb munkába. De... a jövő rejti még, hogy akár a nagyközségekben is mikor térhetünk át a távfűtésre és a vele együttjáró melegvíz-szolgáltatásra. A lakásépítési program befejezése közelebb van, de míg van csak egy szobával is nagyobb lakásra várakozó, úgy vélem nem illik istenátkának minősíteni a „csak" hagyományosan fűthető lakásokat, míg ha azok szolgálatiak is. Sorolhatnám hosszan, mi lenne még jó, ami kétségkívül az lesz idővel, de most, hogy teljes legyen, amit az ember szólni tud a fenti és az ehhez hasonló történetekhez: javaslom, hogy legyünk szerényebbek igényeink megfogalmazásában: Azaz: tegyünk különbséget a méltányolható igények és követelések között! Értesüléseim szerint egyébként kitűnően lehet teljes emberi életet élni a nem távfűtött lakásokban is... £■? — óa — *s., Alkony—hajnalban — LASSAN MÁR tisztul a víz — dünnyögte maga elé az öreg gátőr, amikor sorra vette a varsáit. Három óra múlt. A pirkadat első fényei már égig kenték játékos sugaraikkal az öreg folyam hátát. A Duna sárgás, piszkos vize pár napja újra opálos zöldben játszik. Megint levonult egy árhullám. Az öreg beszállt a ladikba és elindult a következő varsához. Kinn a parton az ártéri erdő már felébredt. Ja- vában tartott a madarak koncertje, amihez az evezőlapát loccsanásai adták meg az ütemet. Egy-kettő... Öreg ez a ladik. Itt-ott az eresztékeknél kicsit szivárog. Pedig tavasz- szal lett frissen kátrányozva. Keresztbe tette maga előtt a lapátot, lassan hagyta sodorni a csónakot, ki a parti füzek felé. Szereti ezt a csendet, ilyen friss hajnalokon. Szeret korán kelni, együtt a természettel. Ilyenkor mindig megállapítja magáról, hogy szerencsés ember. '„Ami nem sikerült apámnak, sikerült nekem”. Elmosolyodik a gondolatra. Végigsimítja arcán az éjszakai borostát, aztán megfürdeti az evezőlapátot a vízben. „Szegény apám! Mindig gátőr akart lenni. Kinn a csendben, távol a falutól, a víz mellé kívánkozott. De anyám nem engedett. Hogyisne, az isten háta mögé! Becsületes ember itt a faluban is megkeresheti kenyerét. így hát az lett, amit anyám akart. így nőttem fel én is Bogyiszlóit, ami ugye mégsem az isten háta mögött van”. HALKAN CSUSSZAN a partra a ladik — ismeri már erre a járást. Berka Pista bácsi, a galgócnyaki gátőr, kezében a szákkal, kapaszkodik fel a töltésre. Lenn, a gát másik oldalán a házuk — otthon és a munkahely. Még csend van a ház körül. Az asszony alszik, s a két gyerek — már kinőtt a fészekből. Az egyik gátőr Gerjenben, talán éppen most is ugyanezen a töltésen ballag ő is — a másik asztalos, _ Kihozza a ;,vejlingot” a konyhából és teleengedi vízzel. Nekilát a halát tisztítani, itt kinn az öreg akác alatt, a kert végében. Négy keszeg, két kárász, egy com- pó. Nem sok, hümment a még ficánkoló halak felé az öreg. Biztos megint kirándulók dézsmálták a varsákat Ez csak hagyján, de legtöbbször olyan rosszul teszik vissza, hogy bolondok lennének a halak belemenni. Újra eszébe jut a parton hagyott gondolat: „Ami apámnak nem sikerült... Persze nekem sem ment simán. Évekig dolgoztam már a háború előtt is a Vízügyi Társulásnál, aztán később a szakaszmérnökségen. Jó néhány feledhetetlen nappal ajándékozott meg a Duna” — szippant bele a vízszagú levegőbe az öreg. Már felkelt a nap és elindult ellenőrző útjára. „Nekem is nemsokára indulnom kell” — néz hunyorogva a kora-reggeli napba. ■irt. Kopaszodnak a halak, fogy a keze alatt a munka. De a gondolatokból, az emlékekből nehezen fogy ki az 57 éves ember. „1958-ban egy tavaszi nail hogy mi baj van. Gondoltam, valahogy bosszút állok a nehéz, kínos percekért Mondtam neki, hogy kineveztek gátőrnek és vállaltam. És ekkor ő — azt hittem, hogy a Duna öntött ki a medréből — csak annyit mondott: — Tudtam, ez lesz előbb-utóbb, de miattad nem is bánom”. * MÁSNAP MÁR a mérnök- úrnak mondtam, aludtam rá egyet, mégiscsak vállalom. Tulajdonképpen ennyi volt az egész • á|.. Az utolsó hal is kifosztva; halpénz .nélkül csobban bele a vájdlingba. Beviszi a konyhába, majd az asszony megcsinálja, most már ő is nemsokára felébred, ypt*** i Kis híján őt óra,’ etetni kell a ház körül az állatokat. Hamar végez, fürge még a derék is, a kar is— < t Kezdődik a napi munka. Kitolja a színből a biciklit, a „szárazföldi sajkát” és tempósan elindul vele a töltésen. Nem babonás ember, pedig éppen 13 kilométeren keresztül őrzi itt a Dunát, a töltést, a tájat. Birtokos ő itt, ha kell igazoltatja is az erre ténfergő gyanús alakokat. Ilyenkor aztán tréfának I helye nincs, mert a Duna sem tréfál. Leginkább karácsony és újév között figyeli a vizet. Azt tartják — öröklött tapasztalat ez —, ha akkor nagy a víz, nyáron jó lesz vigyázni. « ~JJ" ■íSSSf! LENN A PARTON kedves kis füzes integet a friss reggeli szélben. Szép kis hely ez, itt látta három éve utoljára a halászsast. Reggeli után mindennap szusszanni szokott itt ezen a helyen. Sok minden megváltozott már, a múló évek során — nemcsak a halászsas tűnt eh Letelepszik egy farönkre, egy pillanatra a zsebe felé nyúl, mintha cigarettát keresne. A megszokás! Pedig már jó ideje leszokott a füstölésről. »., „Ha néhány évtizede megharagudott a Duna, emberek ezrei kellettek a megjuhászí- tásához. Ma... persze ma is az ember a legfontosabb, de nem annyira a fizikuma, mint a feje. Minden szervezve, előkészítve, és ha szükséges, gépeken indul az ember a dühöngő elemek ellen. Most, mikor levonulóban volt a zöldár, nem messze innen feltört egy kis buzgár. Félóra múlva már a főmérnök is kinn volt. Hát igen. Minden, más már, csak a vén folyó a régi. Szeszélyes, igéző, haragvó, csábító.” MÉG HÁROM ÉV a nyugdíjig. De utána sem kell búcsúznia a víztől. Kész a kis ház Gerjenben, jó száz méterre a parttóL Odaköltöznek majd az asszonnyal, ha nyugdíjba megy. Hisz az asszony is hiányolná már a Dunát, akár egy családtagot. Visszatolja a biciklit a töltésen és lassan kerekezve továbbindul. Az út java már mögötte van— Győri Varga György fi munkaverseny hírei A Magyar Selyemipar I V ál- lalat tolnai fonógyárában a. szocialista brigádok tagjai vállalták, hogy az MSZMP XL kongresszus, hazánk felszabadulásának tiszteletére indított munkaversenyben a téré- melés növelése .mellett csökkentik a költségeket. Az anyag- normák jobb betartásával 433 ezer 500 forintot takarították- meg. A papírcsíkok összegyűjt, tésével kétezer forinttal csők“ kentették a termelési költsék geket. Pótvállalásként ígérték* hogy a szövődében, előkészít tőben, bakelizálóban és az ír- telenítő üzemben nyomópapír- felhasználásával csökkentik a költségeket Ezzel éves szinten közel 2 tonna értékes csomagolópapírt tudnak megtakarítani. Az import alkatit részeket hazaiakkal helyettesítik, s ezzel 150 ezer forintot takarítanak meg. - -.ü Í • w A Szekszárdi Mezőgép Váljak latnál a kongresszusi vállalások között szerepelt az újítások számának növelése is. Ennek telje-, sítése során az idei első félévben a tavalyinál 22-vel több, 78 újítást adtak be a vállalat dolgozói. A „Dolgozz hibátlanul* munkarendszer további kitérje»* tése eredményeként tovább nőtt a kiváló termékek száma. "Az első félév folyamán az elkészített öntözőberendezések 28 százaléka kapta meg ezt a minősítést. Közel kétszeresen túlteljesítették a vállalat szocialista brigádjai a társadalmimunka-felajánlásaikat is. A vállalt 7875 munkaórával szemben 14 314 órát dolgoztak, s ennek során 2 millió 677- ezer forintnyi értékű munkát végeztek. Sportpályát építettek, iaifft tották a munkakörülményéket, részt vettek egy bemutatópavilon szerelésében, s a ínegye több intézményét segítették berendezések felszerelése készítésével. ^ 'S- • Az OPOTÉRT szekszárdi boltjában a forgalom művelése mellett a dolgozók ígéretet tettek, hogy a kongresszusi munkaversenyben különösen nagy gondot fordítanak arra, hogy a költségek a forgalomnál jóval kisebb mértékben növekedjenek csak. A több* ' mint 31 százalékos forgalomnövekedés mellett a költségek 3,1 százalékkal emelkedtek csak. ígéretet tettek még új megoldások, egyéni kezdeményezések bevezetésére. Ennek teljesítéseként megvalósították a napszemüveg önkiválasztó árusítását, dekoratív és praktikus formában. Ugyancsak önkiszolgáló rendszert vezettek be a vegyszerek, papírok és egyéb fotócikkek árusításánál is. Több szociális otthont patronálnak, s az ott lakó idős embereket rendszeresen látogatják. «r T-’ A Bonyhádi Cipőgyár szocialista brigádjai a kongresszusi munkaversenyben ígéretet tettek, hogy csökkentik az önköltséget. Ennek érdekében vállalták, hogy a kemény, bőr megmunkálásánál 1 százalékos megtakarítást érnek el. Bár vállalásukat teljes mértékben nem teljesítették, közel 180 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg. A felsőbőrök szabásánál a feldolgozott anyag két és fél százalékának megtakarítását ígérték. Ezt a vállalásukat közel kétszeresére teljesítették, s így majdnem két és fél millió forintnyival kevesebb értékes anyagot használtak fel. 1975. augusztus 16. pon épphogy levonult a jeges ár, hivatott a mérnök úr, — Berka bácsi, volna kedve gátőrnek lenni? — kérdezte. Hej, kutya keservesen vágtam ki magam. Mit is mondjak, hogy magyarázzam meg, hogy nem vállalhatom, én, aki szerelmese vegyok ennek a bolond, vén folyó- nak. Akinek már az apja is gátőr akart lenni. Az igazat nem mondhattam eh Azt, hogy az asszony nem enged, mert nem akar kiköltözni a faluból. Apánk cipőjében jártam... Köszönettel visszautasítottam az ajánlatot. Megyek haza, otthon kérdi az asszony,
