Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

"(Folytatás az 1. oldalról). várják tőlünk, hogy a valóban létező ideológiai és politikai különbségek ellenére szót értsünk, összefogjunk és meg­állapodjunk azokban a közös tennivalókban, amelyeket el kell végeznünk, hogy Európá­ban béke és biztonság legyen, hogy az államok, az országok hasznosan együttműködjenek a közérdekű dolgokban népe­ink javára. Elnök elvtársi Tisztelt küldöttek! Nagy és nehéz utat tettünk > meg, amíg idáig, az európai biztonsági és együttműködési 4 értekezlet mostani, harmadik Leonyid Brezsnyev: Szakaszáig eljutottunk. Sok ta­nácskozás, vita van mögöt­tünk, harcolnunk is kellett. S az enyhülésnek, a békének nemcsak hívei, ellenzői is vannak. A gáncsvetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván ez a jövőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb békésebb világ korszak- jelzőjeként kerülhet a törté­nelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát, és a né­pek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megold- . luk, 1 A magyar kormány az érte­kezlet okmányával egyetért, küldöttségünk azt megbízatá­sának megfelelően aláírja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt államok képviselőinek egy újabb érte­kezlete áttekintse majd az ad­dig megtett utat, s megvizsgál­ja a teendőket. Szeretném biz­tosítani önöket arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a bálceszerető magyar nép min­den tőle telhetőt megtesz azért, hogy az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet nemes céljai valóra váljanak. ; Köszönöm figyelmüket! Mindenki nyert, akinek dráfa bolygónk békéje és biztonsága Mi. az európai biztonság! és együttműködési konferencia zárószakaszának összes részt­vevői érzékeljük ennék az ese­ménynek különleges jellegét és politikai horderejét. ; Meggyőződéssel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és ' milliók a tanácskozáson részt­vevő országokban, sőt más or­szágokban is. Velünk együtt 1 mélységesen tudatában vanpak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. ' ■£ Mi a nyitja ennek az érdek- ' lődésnek, amely a teremben : jelenlévő magas rangú politi- “ kusok és államférfiak tanács­kozása iránt megnyilvánul? » A válasz nyilvánvalóan az; hogy a tanácskozás eredmé­nyeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilye­nekre a háború utáni idők közismert együttes szövetságesi döntéseit követő időszakban egyetlen kollektív akció sem jogosított feL Az a nemzedék, amely át­élte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értelmét. A tanács­kozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei kö­zött nőtt fel és él. s ma jo­gosan úgy érzi, hogy ez más­képp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egye­sült Államok és Kanada leg­felsőbb politikai és állami ve- zetői azért gyűltek össze Hel­sinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a háborús meg­rázkódtatásoktól. A békéFe va­ló jogot biztosítani kell EuJ rópa valamennyi népe számá­ra. Természetesen amellett va­gyunk hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valameny- nyi népe számára. Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a he­lyes irányt mutatják az e té­ren való együttműködés szá­mára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új foko­zat az államok közötti bizalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak hogy a tanácsko­zást követően a katonai eny­hülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehetősé­get a közép-európai haderő­csökkentésre úgy hogy ez sen­kinek se csorbítsa a biztonsá­gát. Vagy megfordítva: min­denkinek hasznára váljék. Felelősség a kontinens jövőjéért r Európa, amely számos nagy­szerű nemzetközi kultúra ha­zája. a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, képes rá. hogy példát mutasson a tartós békén alapuló állam- közi kapcsolatok felépítésére. Ä Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politi­kai mérlege szükséges megvo- násának tekinti. Ennek a ta- nácskozásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszáza­dos tapasztalatai alapján el­képzelje és felvázolja a jö­vőt. uw f " i„i r ■■ Vj Itt Európában nem egyszer ékesítették magukat kétes „babérokkal” az agresszorok akiket azután elért a népek átka. Itt. Európában politikai doktrínává kiáltották ki a vi­láguralomra való törekvést amely azután több állam csőd­jével ért véget, amelyek erő­tartalékait bűnös és ember- gvűlölő célkitűzések elérésére áldozták fel. i.« Ezért érkezett el az ideje, hogv leyonjuk a szükséges kol­lektív következtetéseket a tör­ténelem tapasztalataiból. És mi itt ezeket a következteté­seket annak tudatában vonjuk le. hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell lé­teznie és fejlődnie. | Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye vala­mennyi részt vevő állam érde­keinek gondosan kimért egyen­súlyát tükrözi, Az eredményt tehát' különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a tető­1975. augusztus 1. pontig :— a csúcsszintű befeje­zésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul ér­tékeli a/ európai és a nemzet­közi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyen­jogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindinkább megha­tározzák az európai és a vi­lágpolitika alakulását, e ta­nácskozás és a tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. jv . ; ** Az okmány,’ amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tartal­mával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a leg­időszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző te­rületeken való együttműkö­dést. J­A részt vevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatároz­zák az államok közötti vi­szonyban követendő magatar­tás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, ame­lyekért olvan nagy meggyőző­déssel és következetességgel küzdött a szovjet állam meg­alapítója. Lenin és amelyekért ma is harcol a szovjet néf>. : r Á tanácskozás meghatároz­ta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki terüle­ten a környezetvédelem terü­letén, a kultúra és a művelő­dés terén ■ kifejtendő együtt­működés, az emberek, intéz­mények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetősé­gei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elképzel­hetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barát­ság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás. Megvalósítjuk a megállapodásokat A tanácskozáson elért meg­állapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részt vevő államok legfőbb ve­zetői erősítik meg aláírásuk­kal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megái- ' lapodásoknak. . Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt va­lamennyi ország megvalósítja az elért megállapodásokat Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így' fog eljárni. Nézetünk szerint az értekez­let summája az, hogy a nem­zetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kézzelfog­hatóvá tétele a lényege mind­annak, ami a békét Európá­ban valóban tartóssá és megingathatatlanná teheti. Ez­zel összefüggésben mi a fegy­verkezési hajsza megszünteté­sét, reális leszerelési eredmé­nyek elérését tesszük az első heiyre. „ . Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazsá­gos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzet­közi kapcsolatokban, gyakor­lattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk er­re irányul, és ezt újból ki­nyilvánítjuk erről a nagy te­kintélyű szónoki emelvényről. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történe­lemijen példa nélkül álló ta­lálkozója kulcsfontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása, a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesz­tésének folyamatában. Ahhoz, azonban, hogy a né­peknek a mostani találkozó­val, a tanácskozás döntései­vel kapcsolatos reményei tel­jes mértékben valóra válhas­sanak, hogy azokat ne ingas­sa meg az első zord szélvihar, közös erőfeszítésekre, vala­mennyi részt vevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézsége­ket leküzdve végül is képesek voltak kidolgozni az általáno­san elfogadott megállapodáso­kat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a ta­nácskozás egyes résztvevői a többiekre érőszakolják néze­teiket, hanem minden véle­mény és érdek figyelembe­vételével és közös egyetértés­ben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszu­mok, olyanok, amelyek a bé­ke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiá­ban és a társadalmi rendsze­rekben tapasztalható különb­ségeket. Pontosabban, a részt vevő államok közös poli­tikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének feltéte­lei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos követ­keztetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a leg­főbb, ami a záródokumen­tumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen, vagy olyan külpolitikai jelle­gű megfontolásokra támasz­kodva, megkísérelje előírni más népeknek, hogyan ala­kítsák ki belügyeiket. Minden állam népének szuverén joga', hogy megoldja belügyeit, ki­alakítsa belső törvényeit. Más­fajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Az általunk aláírandó doku­mentum, az államok széles körű, de pontos akcióplatform­ja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szólhat. Az eddi­gi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, hol­nap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehala­dáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tet­tekben ^ megnyilvánuló folya­matosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinki­ben képviselt 35 állam hozzá­kezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lé­péseket az első európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak meg­oldására és továbbfejlesztésé­re. tételek a népek érdekeit, as emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a foglalkozástól, a nemzetiségtől és a kortól; a munkásokét, a falusi dolgozó­kat,. az értelmiségiekét, vagyis . minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, aa , ember jránti gondoskodás; hogy békében éljen és biza­lommal tekinthessen a jövőbei Az általunk elért megálla­podások kibővítik annak lehető­ségét, hogy a népek fokozot­tabban befolyásolják az úgy­nevezett nagy politikát; Ugyanakkor érintik a minden- _ napos problémákat is. Előmoz- | dítják az erfiber életkorúimé- nyeinek javítását, a fogtálhoz- . tatottság biztosítását, a jobt»* . művelődési feltételeket. Ossze-j’,1 ít függnek ez egészségről vald ’ | gondoskodással is, vagyis rö~íj i, viden mindennel, ami az egye#5 * embereket, - családokat, a fia- ■* talokat és a különböző társad ' V dalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akii#.' erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonság gi és együttműködési értekezni letet az összes résztvevők kö-- { zös sikereként értékelem. A#* £ : értekezlet eredményei hasz-rAi. not hajthatnak Európa hatá-ír rain túl is. tf A hosszú tárgyalások ered-* menyei olyanok, hogy nine#1 győztes í és legyőzött, nyerte#,“ és vesztes. Ez a józan ész dia-1 dala. Mindenki nyert; a kele*} ’ v ti és a nyugati országok, a szó-” cialista és a kapitalista álla#’ ' mok, a szövetségekben tömö-£ rültek és a semlegesek, a ki», . és a nagy államok népei egy-1* aránt. Mindenki nyert, akinél# - drága bolygónk békéje és biz-jf tonsága. < - W Meg vagyunk győződve ar4i ról, hogy mindannak a sike-í rés megvalósítása, amiről ití, ■ megállapodtunk, nemcsal#»­hogy kedvező hatással lesz a»?>. európai népek életére, hanenríi fontos hozzájárulást jelent a#;, a világbéke megszilárdításá-jl hoz is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlévők kö-!’ zül sokan osztanak. A tanácsi kozás a nemzetközi politikai hasznos iskoláiénak bízón vul# a részt vevő államok számára; különösen hasznosnak napja­inkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetet­len eszközök állnak rendelke-1 zésre. I Az az erőteljes impulzus} amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetőinek ez a találkozó ad, arra hivatott; hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, sze­mély szerint Urho Kekkonen finn elnöknek, a harmadik szakasz munkájának nagysze­rű megszervezéséért, a rendkí­vüli szívélyességért és ven­dégszeretetért. Á délelőtti ülés A lenini békepolitika humanizmusa E rendkívül’: tekintélyes hallgatóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik ál­landó vonását — a béke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak humaniz­musát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk XXIV. kongresszusának határozatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai érte­kezlet összehívásáról szóL Nagy megelégedéssel állapí­tom meg, hegy az európai bé­ke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozóit Az európai biztonsági konfe­rencia csütörtök délelőtti ülé­sének első szónoka. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitká­ra, csehszlovák köztársasági elnök többek között kijelen­tette: Ez az első alkalom a törté­nelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget ar­ra. hogy megteremtse a béke. a biztonság és a békés együtt­működés reális feltételeit, an­nak ellenére hogy továbbra is fennállnak politikai, gazdasá­gi ideológiai és társadalmi kü­lönbözőségek. Különösen nagyra értékeljük azt a szerepet, amelyet a kon­ferenciát megelőző tárgyaláso­kon a Szovjetunió betöltött, nagyra értékeljük a Szovjet­unió békepolitikáját. Ugyan­akkor elismeréssel adózunk azoknak a reálisan gondolko­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents