Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

r Zalaegerszegen megkezdődött a nemzetközi junior „Göcsej- kupa" röplabdatorna. Az első eredmények: Bulgária—Lengyelország 3:1 (9, 13, —7, 9). NDK—Magyarország 3J (9, 5, —7, 12). Románia—Hollandia 3:1 (—9, ÍÍ2, 13, 9). Szovjetunió—ZTE 3:0 (11« 6, ;i2). i KITZBÜHEL: Az osztrák nemzetközi tenisz­bajnokság selejtezőjében Bara- nyi és Benyik győzött, Machán vereséget szenvedett. — Eredmé­nyek: Baranyi—Andrew (venezuelai) 6:4, 6:2. Benyik—McManus (amerikai) 6:3, 6:2. ' Letcher (ausztrál)—Machán 6:3, 6:3. CALI Két évvel ezelőtt sokan még hitetlenkedve fogadták az első ízben kiírt úszó-, műugró-, mű­úszó- és vízilabda-világbajnoksá­got, nem jósoltak nagy jövőt a sportvilág új eseményeinek. Az idén, a Caliban július 18—27. között sorra kerülő II. vb-t vi­szont már csaknem olimpiai iz­galom előzi meg, s az érdekelt sportágak színe-java ott lesz a tíznapos randevún. Az MTI munkatársa 7,csokorba foglalta" a hírügynökségek leg­frissebb beszámolóit, valamint a magyarok utolsó hazai napjait. Ebből a következő kép rajzolódik ki. Végleges: szerdán repül el Budapestről a magyar küldöttség, amelynek 11 vízilabdázó, hét úszó, több edző és szakember a tagja. Európából az NDK utazik a legerősebb csapattal, s az elő­jelek azt mutatják, hogy Belg- rádhoz hasonlóan a II. világbaj­nokságon is „éremesőre" szá­míthatnak, elsősorban a női szá­mokban. A 33 versenyzőből — úszók és műugrók — álló kül­döttség élén Kornélia Ender, il­letve Roland Matthes áll, s ösz- szesen öten vannak, akik az első vb-n aranyérmet nyertek. A nyugatnémeteknek a gyors­úszó Peter Nocke a legnagyobb reménységük, aki tavaly a bécsi Európa-bajnokságon átütő sikert aratott, mellette az ugyancsak sprinter-versenyző Klaus Stein­bach tartozik a favoritok közé. A női csapatból hiányzik az EB-aranyérmes mellúszó Christel Justen, aki tanulmányai miatt már nem a régi.­A vízilabdatornón egyébként csak 16 csapat vehet részt, eze­ket 4 négyes csoportba osztják, s az első 2—2 helyezett jut a középdöntőbe, majd onnan ugyancsak az első 2—2 a dön­tőbe. Az első vb eredményei alapján az aranyérmes magyar válogatott, az olimpiai bajnok szovjet együttes, továbbá a ju­goszláv, az olasz, az amerikai, a kubai, a román, a holland, a mexikói és a spanyol csapat automatikusan jogot nyert az in­dulásra, hozzájuk csatlakozott a rendező Kolumbia együttese, va­lamint a selejtezőkből továbbju­tott nyugatnémet, ausztrál, kana­dai, iráni és görög válogatott. A világbajnokságnak teljesen készen áll az óráról órára kidol­gozott programja: július 18-án lesz az ünnepélyes megnyitó, majd a négy versenyág a követ­kező naponkénti beosztást kapta: Vízilabda: július 19—27. Műugrás: július 19—27. Műúszás: j,úlius 22—26. Úszás: július 22—27. 1975. július 8. Labdarúgók búcsúztatása Pakson Kapp Imre néhány percig a paksi kaput védte — 1200 néző a Pécsi Dózsa öregfiúk—Paks mérkőzésen Annak ellenére, hogy labdarú­gásban a holt idény közepénél tartunk vasárnap délután több mint 1200 néző volt a paksi sport­pályán, hogy szemtanúja lehessen egykori kapusuk, Rapp Imre és négy fiatalabb, de az aktív játék­tól szintén visszavonuló fiú bú­csúztatásán. a dunaföldvári szár­mazású Rapp Imre két éven át védte a Paksi Kinizsi kapuját, az 6 tiszteletére rendezték a búcsú­mérkőzést, ahol a hazaiak ellenfe­le a Pécsi Dózsa öregfiúk válo­gatottja volt. Rapp Imrén kívül el­búcsúztatták a véglegesen vissza­vonuló Vilmányi Tibort, Kródi Já­nost, Kővári Istvánt és Márkus Jó­zsefet. A mérkőzés előtt beszélgettünk Rapp Imrével, aki hosszú éveken át az NB i-es Pécsi Dózsa kapuját is védte, és ott fejezte be sport- pályafutását. emlékeim vannak ezekről a talál­kozókról. — Melyik mérkőzésre emlékszel vissza legszívesebben? — Egy Nagymányok elleni mér­kőzés volt az, melyen szép bravúrt hajtottunk végre. Azokban az években Nagymányok sorozatban nyerte a bajnokságot, így 1956. ta­vaszán, amikor hozzánk látogat­tak, akkor is veretlenek voltak. Mi aztán legyőztük őket 2:0-ra, közel húsz év után is jól emlék­szem, hogy az első gólt Tanner Feri, a másodikat Váczi Jóska lőtte a magymányoki kapuba. Két évig védtem Paksnak és nagyon örülök, hogy a paksi vezetők gon­doltak rám, nem felejtettek el és az én búcsúztatásomra rendezték a ma délutáni mérkőzést. Nagyon köszönöm a paksi vezetőknek és annak a sok-sok szurkolónak, aki kijött erre a mérkőzésre. __• J obbról Rapp Imre, mellette Vilmányi, Kródi, Kővári, sötét ruhá­ban Márkus, a képen balról, a továbbra is játszó VáczU — Emlékszel arra az ökölvívó- mérkőzésre, mely Szekszárdon volt és utána eltiltottak? — Igen — felelte mosolyogva Imre — ma is élesen él emlékeze­temben. Tulajdonképpen úgy volt, \ hogy nyáron fociztam, télen bu­nyóztam. Azon a bizonyos ökölví­vó-mérkőzésen megyebajnoki döntőbe jutottam és a dombóvári Szajkó ellen mérkőztem. Éreztem, hogy megnyertem a küzdelmet, de a pontozók mégis vesztesnek je­löltek meg. Ezzel második lettem. Nagyon mérges voltam és a ver­senybíróság asztalára dobtam az ezüstérmet. Egy évre eltiltottak az ökölvívástól. — És ekkor pártoltál vissza a labdarúgáshoz ? — Pontosan így történt. Edzőm, Fogarasi András azt mondta, ha rendszeresen járok edzésre, elinté­zi, hogy felvegyenek autószerelő ipari tankéinak. így kerültem egy kisiparoshoz, Hetényi Sándorhoz. Utána rendszeresen jártam edzésre és jói is ment a védés. — Mikor kerültél Paksra? — 1966. januárjában jöttem Paks- ra. Bizony az akkori megyebaj­nokság erősebb volt, mint a mai NB III. Egyénileg kitűnően képzett játékosok voltak Pakson éppúgy, mint a nagymányoki, bonyhádi, szekszárdi és a dombóvári csapa­tokban. Ragyogó mérkőzéseket vívtunk és még ma is kellemes — Gyakran jársz Paksra és Du- uiaföld várra? — Elég gyakran, különösen paksra jövök sokat, hisz feleségem paksi, itt laknak apósomék és ter­mészetesen sok a rokon is. — Van család? — Egy fiam van, most érettségi­zett, eddig a PMSC ifjúsági csa­patában játszott, most került át a tartalékcsapatba. — Tehetségesnek tartod? — Úgy érzem az. Szerepelt a Rá- ba-kupa ifjúsági tornában, vala­mint a megyei ifjúsági válogatott­ban. Tudod úgy vagyok vele, hogy azt remélem, valaha NB I-es lesz. Ma'^d meglátjuk. — Hány mérkőzésen védted az NB I-es Pécs kapuját és ezalatt hány gólt kaptál? — Az előbbit tudom, az utóbbit nem. összesen 297 bajnoki mérkő­zésen védtem, ebből 291-en úgy, hogy közben nem adtam át a mezt másnak. Arról nincs statisztikám, hogy hány gólt kaptam, nem je­gyeztem. Annyi azonban biztos, hogy a pécsi csapat kevesebbét kapott, mint rúgott. Mindig jó vé­delmünkről vetünk közismertek. — Milyen terveid vannak, most, hogy végleg visszavonultál? — Az igaz, hogy az aktív spor­tolástól visszavonultam, de nem akarok elszakadni a labdarúgó- pályától. Labdarúgó-oktatói minő­sítésem van és a 20 év alatt szer­Nyári Totó-kupa Pécsi BTC—Dombóvári Spartacus 2:0 (1:0) Dombóvár, 700 néző: Vezettet Zsalakó. A dombóvári csapatban a következők kaptak helyet; Do­bos — Hertelendi. Vida, Nagy G., Kiss, Csatári, Pintér, Baumann, Pál, Nagy, Lódiri, Tóth. Csere: Ruppert. a Pécsi Bőrgyár már a 3. percben megszerezte a vezetést, Molnár 17 méterről talált Dobos kapujába. 1 ?0. a hazai csapat át­vette a játék irányítását és a 10. percben Nagy váratlan lövését há­rította a pécsi kapuvédő. Négy perc múlva Vida 20 méterről kül­dött szabadrúgását a léc alól ütöt­te ki a pécsi kapus. A 26. percben a vendégek szabadrúgáshoz jutot­tak, de a dombóváriakat a kapu­fa mentette a góltól. A hazaiak birtokolták többet a labdát, és já­tékuk jó volt, csak éppen a gól­lövés nem sikerült, a 34. percben Pintér 17 méterről küldött lövését tette ártalmatlanná a PBTC kaou- védője. a félidő befejezése előtt 2 perccel Lódri alsó sarokba tartó. nagy erejű lövését ismét hárítot­ta a vendégek kapusa. A 2. félidő 4. percében Baumann távoli lövése volt az első esemény, majd 3 perc múlva Nagy lövése szállt mellé. Fokozatosan esett az iram és a színvonal Is. a 21. perc­ben Kincsei 25 méterről küldött és a felső sarokba tartó lövését Do­bos jó érzékkel tisztázta. Hat perc múlva egyenlíthetett volna Dom­bóvár, de Nagy 6 méterről a kí­nálkozó alkalmat elrontotta, kapu föl© lőtt. a 34. percben Kiss—Kin­csei adogatás után az utóbbi be­állította a végeredményt. 2:0. A Dombóvári Spartacus jól kez­dett, és az első félidőben szép, tetszetős játékkal rukkolt ki. A második félidőben a hazaiak elfá­radtak, esett az iramjés érvénye­sült a nagyobb rutin, megérde­melten nyert a PBTC. Jók: Vida, Csatári, Nagy. zett tapasztalatokat szeretném át­adni. Kapusedző szeretnék lenni, NB I-es kapust szeretnék formál­ni. Remélem a sok ügyes, tehetsé­ges fiatal kapus közül sikerül né­hánynak a gyakorlati tapasztala­tokat átadni. — Végül mit üzensz a Népújság sportkedvelőinek? — Mindig szeretettel gondolok vissza a Tolna megyei csapatokra, azokra a játékosokra, akikkel együtt, vagy egymás ellen küzdöt­tünk, és arra a sok-sok szurkoló­Rapp Imrét, valamint Kródi Já* nőst, Vilmányi Tibort, Kővári Ist­vánt és Márkus Józsefet. Az ügy­vezető elnök rövid beszédében el­ismerően nyilatkozott az öt sport­emberről, akik a magánéletben és a sportéletben egyaránt példaként állíthatók valamennyi játékos elé. Ezt követően az egyesület elnöksé­gének tagjai ajándékokkal kedves­kedtek az aktív játéktól visszavo­nuló labdarúgóknak, majd meg­kezdődött a mérkőzés. A közön­ség nagy tapssal köszöntötte a Rapp Imre néhány percig a paksi kaput védte. Középen, alsó sorban a labdával Rapp. ra, aki ennyi év után se felejtett el. Be kellett fejezni a beszélgetést, mert szóltak Imrének, hogy men­jen öltözni. Elkezdődött a mérkő­zés. a két csapatban a következők kaptak helyet: pécsi Dózsa öreg­fiúk: Rapp — Hernádi, Farkas, Udvarácz, dr. Vajda, Győri-Kiss, Kresz, dr. Bérezési, dr. Gyönkő, Keszler, ■ Kamondi, Köves, Pécsi, dr. Bodnár. Paks színeiben a kö­vetkezők léptek pályára: Árki, Márkus, Bimbó, Dunai, Horváth, Vilmányi, Szabó, Kiss, Váczi, Kő­vári, Vábrő, Kródi, ifjú Rapp, Cso­rna, Hanoi, Kovács, Bese, Keresz­tes, Kajári, Somodi, Muck és Sza­badi. A mérkőzés előtt került sor az Ünnepségre. Resch József, a paksi SE ügyvezető élőké köszöntötte pályára futó játékosokat. Áz első gólt Kródi lőtte, tehát góllal bú­csúzott az aktív játéktól. Két pere múlva dr. Györkő kiegyenlített, sőt a lft. percben Kresz a pécsiek­nek megszerezte a vezetést is. A második félidő 20. percében az újonnan igazolt Muck kiegyenlített (2:2), és már úgy látszott, hogy döntetlennel ér véget, a mindvégig színvonalas, Jó iramú, élvezetes küzdelem, amikor befejezés előtt 3 perccel dr. Bodnár megszerezte a győzelmet jelentő gólt a pécsi öregfiúk csapatának. A mérkőzés után a paksi szur­kolók közül sokan várakoztak, hogy néhány szót váltsanak Rapp Imrével, vagy ha ez nem sikerük legalább kezet szorítsanak vele. Rendkívül kellemes délután volt, mindenki Jód érezte magát. Országos rekord született Dunaújvárosban Félidejéhez ért vasárnap Duna­újvárosban a vitorlázórepülők or­szágos válogató bajnokságának te­rületi versenye és a VI. dunántúli területi verseny, a nagy találkozó ünnepélyes megnyitóján Fejér megye Tanácsát Barovszky Ambrus, a Dunai Vasmű állami díjas vezérigazgatója képviselte. Az időjárás kedvezőtlen alakulása miatt eddig csupán három napon emelkedhetett a magasba a népes mezőny. Pénteken Szentvölgyi Ti- bomié, a MÁV versenyzője, új női, kétüléses országos rekordot állí­tott fea. Az első két versenynap összesített eredményei alapján a standard kategóriában cseleket József (KIM), Balázs György (Du­naújváros) és Halasi Gábor (Bé­késcsaba, a klub kategóriában Odor Károly (Dunaújváros), Mag­vasi Lajos (Pécs) és Hajdú László (Miskolc) vezet; ugyanebben az osztályban az MHSZ szekszárdi] Gyulai György Repülőklub ver--* senyzője, Molnár Ernő, a derék- 4 hadba küzdötte fel magát teljesít-*''; ményéveJU Bogyiszló győzött, az Építőket kifütyülték Ritkán fordul elő. hogy a hazai közönség a nagyarányú győ­zelem ellenére is bosszúsan távozik a labdarúgópályáról.. Va­sárnap délután pedig ez történt Bogyiszlón. A hazai csapat f I0:i-re győzött a Tolna megyei Építők labdarúgói ellen, még­is mindenki elégedetlen volt. Tegyük hozzá, nem is alapta­lanul. > Az Építők játékosainak a mérkőzés utolsó 20 percében ta­núsított sportszerűtlen játéka joggal háborított fel minden jó­érzésű embert. Távol áll tőlünk, hogy lebecsüljük Bogyiszló csapatát, mégis azt kell mondani, hogy nincs ilyen nagy különbség a két együttes között. Ezt a közönség is jól tud­ja, sőt a mérkőzés során látta is. Az Építők vezettek l:0-ra, majd a második félidő első negyedórája után már 3:1 volt a hazaiak javára. Ettől kezdve sűrűsödtek a sportszerűtlennél sportszerűtlenebb jelenetek a pályán. Az Építők játékosai nem arra törekedtek, hogy küzdjenek a minél tisztesebb ered­ményért, hanem több esetben azt tették, olyan helyzetbe hoz­ták a hazaiakat, hogy tovább növelhették előnyüket. A máso­dik félidő közepén, amikor az Építők cserekapusa állt be, egy labdát a tőle két méterre álló hazai csatár elé dobott. A játékvezető azonban nem ítélt gólt, közvetett szabadrúgást ítélt az Építők ellen. Amikor a bogyiszlói csatár a labdát megkapta, az Építők védői egy lépést sem tettek annak ér­dekében, hogy meggátolják a gólszerzésben, hagyták. hogy senkitől set zavartatva a kapuba „sétáljon” a labdával. Há­rom esetben középkezdés után a kezdőkörből a kapusnak ad­ták haza a labdát. Amikor a játékvezető egy szekszárdi já­tékost kiállított, ahelyett, hogy igyekezett volna elhagyni a játékteret, a 11-es ponttól az ellenkező kapuig sétált végig a pályán, s ezért 3 percig állt a játék. A közönség felháboro­dottan tárgyalta a látottakat és bizony nem éppen dicsérő jelzőket használt. Sokan mondták, hogy városi csapattól nem ezt várják, az ilyen magatartás nem szolgálja a sportág nép­szerűsítését, de nem növeli az egyesületnek sem a hírnevét. Sajnos az edző is tétlenül nézte a történteket, nem kelt föl a kispadról, hogy rendreutasítsa a játékosait, esetleg egyet- kettőt lehívjon közülük. Mert ha a közönség ezt látta volna, biztos nem lett volna ilyen nagy a felháborodás. A történtekről tájékoztattuk az Építők Sportkörének elnö­két, aki megígérte, hogy vizsgálatot rendel el és a legszigo­rúbb büntetést helyezte kilátásba azokkal szemben, akik meggondolatlan, felelőtlen magatartásukkal az egyesületet já­ratják le. ___ /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents