Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

Társadalmi munka Szekszárdon r Néhány nap múlva beérkez­nek a költségvetési üzembe azok a jelentések, amelyekben a lakóbizottsági elnökök, ta­nácstagok és a szekszárdi válla­latok társadalmi munka fele­lősei beszámolnak az 1975. év első felében végzett társadal­mi munkákról. Tavaly a vállalatok dolgo­zói, a lakosság és a diákok 3 millió 48 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ezt az összeget egyben bázis­nak tekintik és ehhez viszo­nyítják majd az idei társadal­mi munkák értékét is. Az év- elején a terv teljesítésének ér­dekében a költségvetési üzem szocialista szerződést kötött a megyeszékhely üzemeivel, vál­lalataival. A társadalmi munka szervezésének ez egyben az egyik formája is. A szerződé­sek megkötése a társadalmi munka felelősök felkeresésével kezdődik, akikkel ismertetik az elvégzésre váró feladatokat és azt is, hogy a munkavégzés­ben milyen segítséget tud a költségvetési üzem nyújtani... Az üzemeket, vállalatokat nem kell unszolni, szívesen vesznek részt társadalmi munkában. Vannak vállalatok — mint például a MEZŐGÉP is — amelyek dolgozói játszókákat készítenek a gyermekintézmé­nyek részére, patronálják is a gyermekintézményeket. Ezen­kívül parkosítanak, és kar­bantartási munkákat végeznek attól függően, mi a vállalat profilja. Jelentős társadalmi munkát végeznek a városban a diá­kok is. ősszel és tavasszal a parkosításban, palántázásból és a nagy takarításokból veszik ki részüket. A lakosság részére a tanács­tagok és a lakóbizottságok szervezik az elvégzendő társa­dalmi munkákat, s ez már na­gyobb gondot okoz. A közterü­leten szükséges munkák irá­nyításához a költségvetési tizem szakembert is küld, a szükséges szerszámokat, a pa­lántázáshoz a virágokat bizto­sítja. Nagy mozgás e téren nincs. Jó lenne okát tudni, hi­szen az emberek lakókörnyeze­tükben szeretik a szépet. Az idei tervekben többek között szerepel a Wesselényi úti park építése. A munká­kat már a hét végén elkezdik. Először a csatornázás, majd a kábelárok-ásás készül el, ezt a TOTÉV dolgozói vállalták. A park munkái három év alatt fejeződnek be. A Mérey utcai park létesítése is elkezdődik, ha a parkosítás tervei elkészül­nek. A Népfront utcában pe­dig játszóteret létesítenek. Társadalmi munkában épül KISZ-klub, üzemi sportpálya, valamint saját területeiken parkosítanak a vállalatok. Levél a táborból Az elmúlt hetek kiadós eső­zései nagyon sok gondot ad­tak a mezőgazdaságban dolgo­zóknak. Ebben a gondban a felnőttekkel osztozik az a sok ezer gyerek is, aki az ifjúsági építőtáborokban vállalt mun­kák A bizonyság egy le­vél, amelyet egy, nyolcadik ál­talánost végzett kislány írt a sátorhelyi Vámos Ilona KISZ- építőtáborból. „Ne haragudj,' hogy eddig nem írtam. Most az építőtá­borban vagyok. Dolgozni sajnos, nem tudunk, mert: -tijr» 1. Esik az eső. * T'**c­2. Beázik a sátor. -v ­3. Fúj a szél (nem gyen­gén). 4. A sátor inog. 5. Mindenkit a guta kerül­get.” Csak érdeklődőknek Bakos Agnes Veszprémből, Szabó Noémi Székesfehérvárról érkezett, mindketten a néprajzi szekcióban dolgoztak. Noé­mi, aki iparművésznek készül, kapospulai viseletekről má­solta le a díszítő motívumokat. Olvasom a IX. országos honismereti tábor híradóját. Horváth Éva táborlakó írja: „A téglagyári munkások éle­tével foglalkozó szakcsoport­nak nyolc tagja van. A szekcióvezető eddigi ta­pasztalatai alapján készült fel a tíznapos munkára. A szemé­lyes ismeretséget a várossal, múltjának és jelenének ese­ményeivel való ismerkedés kö­vette. Ez lehetővé tette, hogy az első munkanapon, pénteken már felkészülten induljanak útra az I. téglagyárba. Itt a lakótelepen hat családot ke­restek meg. Az adatközlőket Szőke Sándomé (a szekció- vezető) kutatta fel, előzetesen tájékozódva, hol kaphatnak értékes adatokat a fiatalok. A családok szívesen fogadták őket. Első alkalommal még főként a szakcsoportvezető kérdezett, bemutatva az adat- felvétel módszereit. Mindenütt csak egy bizonyos témáról érdeklődtek. Ezzel felmérték mennyire hasznos az adatköz­lő, de általános képet kaptak a téglagyári munkások életé­ről is. Mindenhonnan azzal jöttek el, hogy a következő héten ismét találkoznak. Az első nap délutáni prog­ramja a délelőtt szerzett él­mények feldolgozása, rendsze­rezése volt. A beszélgetések felidézésekor összegyűjtötték a hallott szakkifejezéseket. (Pl. téglamester, placc.) A téglagyáriak életszínvona­lát jelző adatok kimutatták, hogy ebben elmaradtak a munkásság más rétegeinek színvonalától. Eleinte több­nyire egy 5x4 m vagy 3x3 m- es szobából álló lakásban lak­tak, az előbbiben kilencen, az utóbbiban átlagosan négyen. A téglagyáriak zárt társadalmi rétegére utaló adatok is fel­színre kerültek az első napon. Erre mutattak a házasodás, a szórakozás hagyományai. Ki­derült, hogy a szórakozás egyik színtere a kocsma volt. A feldolgozás során azután a téglagyáriak eredetéről, mun­kájáról esett szó. A porosz utas fejlődés miatt kialakult, nagyszámú agrárproletariátus­bői jött téglagyáriaknál még tovább éltek a parasztság ha­gyományai. Az' egyéni sorsok meghallgatásából derült ki, hogy az itt lakók egy része messzi vidékekről (pl. Olasz­országból) jött. A feldolgozás további szaka­szában a csoport tagjai fel­osztották egymás között az egyes témákat. Külön foglal­koztak a mozgalmi élettel, a munka rendjével, a szokások­kal, lakáskörülményeikkel, a ruházkodással, táplálkozással. Az egyes témákhoz az előze­tes felkészülés megkönnyítése érdekében anyagot, szakirodal­mat kaptak. Tanulmányozták többek között „A beregdaróci parasztok élete”, a Dombóvár- monográfiát, a Magyar Mun­kásszociográfiát 1888—1945. cí­mű könyveket is.”. Olvasok tovább, és beszélge­tünk is egy fél délutánt Ilyen táborok kellenének, minél több! Annak idején ami­kor én voltam középiskolás, nem volt alkalmam kipróbál­ni, hogy mi a különbség a szokásos táborozósdis-nyaralá- sok és az ilyenfajta táborok között. A IX. országos honismereti tábor résztvevői meg tudják ítélni. Azt mondják, ez az igazi kikapcsolódás ^ fárasztó tanév után: olyasmivel foglal­kozni, amivel az iskolában, de még szakkörökben sem lehet, és ami izgatja, érdekii az em­bert. Amiről tudja, hogy fon­tos, és hogy nemcsak önmagá­nak jó, de valahogy az egész társadalomnak: hasznos. Mert a fiatalok szeretik a „fontos dolgokat”, és szeretnek olyas­mit végezni, amit annak tarta­nak. .j A honismereti tábor az ilyenfajta igényeket teljes mértékben kielégíti. Az idén különösen, mert most először úgy hívták meg a résztvevő­ket, hogy az országos diákna­pokra beadott honismereti dol­gozatok legtehetségesebb szer­zőit válogatták ki. A százhar­minckét táboros között — szintén idén először — húsz ifjúmunkás volt. A mozgalom régi gondja, hogy a középiskola elvégzése után szem elől vesztette az addig aktív fiatalokat. Ezen próbált segíteni ez a kezdeményezés: a fiatal munkások közül is meghívtak a táborba olyano­kat, akik érdeklődnek a hon­ismereti mozgalom1 iránt. Az ötletet ragyogóan igazol­ta a tábori élet: az ifjúmun­kások örömmel jöttek, és nyomban beilleszkedtek a kö­zépiskolások közé. Nem szer­veztek számukra külön mun­kacsoportokat, ki-ki abba a csoportba jelentkezett, amely számára a legérdekesebb volt, Á táborozok három nagy munkaterületen dolgoztak: a régészet, a helytörténet, és a néprajz területén, s munka- területenként is több munka- csoportot szerveztek — asze­rint, hogy kit mi érdekelt. Ezek a — kis létszámú — csoportok jártak azután anya­got gyűjteni. Az anyaggyűjtés múzeumi szakértők irányításá­val történt, s így megtanulták a módszert, a helyes munka­menetet is. Ez — a szemlélet­adás — és az önálló gondol­kodásra nevelés volt a tábor célja, nem az, hogy ifjú tudós­önjelölteket képezzenek, s az sem, hegy ingyen munkaerő­ként használják fel a 132 fia-, tál tettrekészségét, 4 I Az eredmények így is jelen-' tősek, hiszen komoly munkát végeztek a gyerekek: Dombó­váron régészettel, a mezővá­rosi hagyományokkal, a tégla­gyári életformával, a vasutas életmóddal, a cselédsors emlé­keivel, a KISZ-szervezet és az úttörőmozgalom történetével foglalkoztak; Döbröközön a paraszti gazdálkodás emlékeit kutatták, Csikóstöttösön a né­pi ' táplálkozás szokásait. Ka- pospulán pedig a népművé­szetet. A népi gyógyászat és az állattartás szokásainak felku­tatása mindenütt napirenden Volt. * JN ! A tábor végére dolgozatok készültek: csoportos vagy egyéni munkák, amelyben a feltárt anyagot dolgozták fel. Ez is újdonság: Azért tartotta szükségesnek a tábor vezető­sége, hogy a fiataloknak le­gyen alkalmuk végiggondolni, értékelni és összegezni saját tíznapos munkájukat... A táborrá átlényegült leány- kollégium Dombóvár egyik csöndes utcájában, tevékeny és jókedvű fiataloknak adott otthont tizenkét napig, akik az eltöltött idő alatt felkészítést kaptak a további, közösségben vagy egyedül végzendő honis­mereti munkához. (Virág) ■ Fotó: Komáromi 1975. július 8. Pontos műszaki rajz készül Kelemen Feregcck döbröközi házáról. Ez is a gyűjtéshez trríozó, kevésbé „látványos” munka. A gerendakiosztás rajzát Odor Ilona készíti. A legkisebb csoport a „bogará szóké” volt. A gyűjtés, prepa­rálás módszereivel ismerkedtek elméletben és gyakorlatban is. Honismeret tizenkét napig — és azon túl

Next

/
Thumbnails
Contents