Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Séta az alkoholizmus körül

r A szofoklészi tanítás, miszerint... „sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” időközönként és esetenként — sajnos — fordítva is igaz. Erre ez a riportút hívta fel ismételten a figyelmemet. Régóta nyugtalanított az a balsejtelem, hogy a helyi tanácsok tudnak is, nem is arról, hogy illetékességi területükön hány alkoholbeteg ember él, hánynak van szüksége segítségre a gyógyuláshoz?

ü jó példa, fehér holló

1 A titkár és elnök távollétében a nagyközség igazgatási előadóját faggatom, hány közismert alkoholista él itt, ,A különben talpraesett asz- szonyka ötöl-hatol, majd az igazolványomat kéri abban a leplezetlen reményben, hogy hátha nem köteles a tájékoztatásra. Igazolvány van, folytatódik a meglepetésszerű eszmecsere és feltárja, hogy átlagosan 3—4 elvonókúrára bíróság által kötelezett embert kísérnek figyelemmel meghatározott ideig. Kiderül továbbá, hogy az alkoholisták családjaival szociális tennivalói vannak a tanácsnak, de még nem kezdeményeztek kényszerkezelést, mert az — tudomásuk szerint — a körzeti orvosok, meg a kmb-s rendőrök dolga. Ide nem is jönnek panaszra a hozzátartozók? — kérdezem. A válasz itt is, majd ezután több helyen: jönnek, de megkapják a tüneti kezelésre alkalmas segélyt, vagy megtörténik a gyerekek szociális gondozásba vétele. A generálisabb intézkedésért rendszerint a járási tanácshivatalhoz fordulnak. Hogyan alakult ki ez a „rend”? Vállvonogatás, ami sokféleképpen érthető. A rendelkezés, mely a kényszerkezelés indítványozásában a helyi tanácsok jogát írja le, nem új és elég világos. Miért nem élnek e joggal és miért nem lett belőle kötelesség?

Sokáig jártam a válasz után. A megyei tanácson megtudtam, hogy két járásunk — a szekszárdi és a tamási — veszi igen komolyan az alkoholistákkal való foglalkozást. Szakályon arról informáltak, hogy helyi tanácsuk kivételt képez, mert a

harsogó tiltakozás ellenére mostanában több elvonókúrára rendelést is kezdeményezett az alkoholisták családjai érdekében. Mi több; egy fé- kezhetetlennek látszó delikvens ügyében éppen mostanában készült el a bírósági eljárást célzó javaslat, mely föltehetően megnyitja az illető útját Nagyfára.

Később tapasztalhattam, hogy a szakályi példa ritka, mint a fehér holló. Utam során tucatnyi orvos fogalmazta meg a szakályi példa egyediségét abban, hogy a mértéktelen iszákosságot a közvélemény még ma sem tekinti betegségnek. A másik véglet: a dogmatikus merevségre hajlamosak egy kalap alá rakják a mértéktelen szeszfogyasztót a mérsékletessel. Ez nem szül jó vért Ellenállásra készteti az így megsértetteket. Egyszóval, a végletek is nehezítik az alkoholizmus ellen folyó küzdelmet.

Itt a felelősség, hol a felelősség?

A kérdést: — Tanár úr, hova jutott? — a járási székhelyen magukban sokan és sokszor tették föl az elmúlt években, pedig a megyében kiválóként ismert, egyedül élő szaktanár mind több szem- hunyással már el nem sinko- fálható botrányt kavart iszá- kosságával. A lelkiismereteket „megnyugtatta”, hogy időnként rá- tudták beszélni barátian az elvonókezelésre. Radikálisabb lépésekre többször készült az igazgató, de tantestülete cserbenhagyta, mert „hallgatott inkább a mundér becsületéért”. Álhumanizmusuk eredménye;

azonnali hatályú fegyelmi elbocsátás. Tizennyolc évvel a nyugdíjkorhatár előtt, ez az ember élő roncs.

A példa kirívó, elismerem. De alkalmas arra, hogy segítségével a munkáltatók, a munkahelyi kollektívák, szak- szervezeti bizottságok, a munkahelyek párt- és tömegszervezetek vezetőinek felelősségét firtassuk. Ezt a felelősséget ugyanis ilyen-olyan meggondolásokból rendszerint igyekszik mindenki elhárítani az említettek közül, pedig szükségtelen sorolni, milyen súlyos erkölcsi, anyagi tehertételt jelentenek a munkahelyeknek a notórius ivók, de még az alkalmanként alkoholizálok is. Lapunkban minap jelent meg egyik építőipari vállalatunk igazgatójának reflexiója. Ez hosszan fejtegeti, hogy az üzemi baleset során életét vesztett munkás egyedül felelős bekövetkezett haláláért, mert ivott. (Lényeges dologról nem szól azonban a visszhang: ahhoz, hogy munkaidő alatt, a munkahelyéken alkoholizálni , bátorkodjanak az emberek, légkör is.-kell.. A szemhunyás, kényelmesség légköre.) ' A munkavédelmi óvó rendszabályok .világosak, és .ismertek. Világosan tudott azonban az is, hogy keveset, vagy semmit sem teszünk a munkahelyi ivászatok ellen. Pedig tudjuk azt is, hogy a leg- szocialistább közegnek a munkahelynek mi dolga lenne és mennyi, az emberekkel való foglalkozás dolgában! Száz közül jó ha ötször fordul elő, hogy a munkahely kezdeményez elvonókezelést. Pedig az egyes munkahelyeken az alkohol betegei leple- ződnek le leghamarabb...

Taimijunk egy nyelven beszélni

Ha valaki az alkoholizmus riasztó terjedéséről és az ellene folytatandó küzdelemről ír, több mint két évtizede sürgeti a legteljesebb társadalmi összefogást. Ma is kérdés viszont, hogy az azonos indítékú és célú cselekvést ki és mi szabályozza akkor, ha az alkalmazható rendelkezések, vagy az ez évben megalkotott törvény értelmezésében, alkalmazásában még mindig nem alakult ki az eredményességet megalapozó egynyélyűség? Az ügy szolgálatában a gyógyítórész az egészségügyé. Ez tény. De tény az is, hogy felderítés, utógondozás nélkül nem megy a küzdelem. A front társadalmi oldala gyönge, pedig a társadalomnak minden oka megvan arra, hogy levetkőzze nemtörődömségét, közönyét.

Bármilyen elgondolkoztató, állami felmérés még nem készült arról, hogy az alkoholizmus betegei milyen kárt okoznak a népgazdaságnak.

Áz egészségügy becslése szerint a betegek ellátása, a

munkából való kiesés, a balesetekből adódó károk, igazolatlan hiányzások, az alkoholos befolyásoltság állapotában elkövetett bűncselekmények kárösszege évente meghaladja a 3,5—4 milliárdot.

A becsült összeg csak a termelés szférájában bekövetkező károk egy részét mutatja! Mostanában olvastam, hogy az ózdi kohászati üzemben 1968-ban 592 fő mulasztott igazolatlanul alkoholizálás miatt 1055 munkanapot. Az üzem 995 920 forinttal termelt kevesebb értéket. Ugyanitt, 1973-ban már 1745 fő mulasztott igazolatlanul, alkoholfogyasztással összefüggően 4771 napot Ez már 6 275 970 forint termeléskiesést okozott.

Vigyázat,

a gyerek tanulékony!

Többen vallották szélmalom- harcnak az alkoholizmus ellen napjainkban folyó küzdelmet ~ •• ■

A megyeszékhelytől nem messze eső — alig ezer lelket számláló — kisközségben csak asszonyokkal beszélgettem az iszákosságról. Falujukban az a mondás járja, hogy „az asszony nem ember, amelyik férfi nem iszik, az nem férfi”! Nincs hely a szólásmondás ostobaságának elemzésére itt. Viszont ez a szállóige nagyon markánsan tükrözi, hogy hol tart a köz- gondolkodás még 1975-ben is e kis községünkben. Jól körülnéztem. Van gépkocsi, motorkerékpár, gépesített háztartás, televízió és rádió szól az emberekhez, könyvek, újságok, folyóiratok mellett tankönyvek és szakkönyvek forognak a kézben. Több értéket termel, kevesebb élő munkával a gépesítettség, a ke- mizáció. Vari anyagi és szellemi vonatkozásban mit aprítani a tejbe. Hol van hát akkor az igény a másfajta társas életre, mint amit az asszonyok által naponta elátkozott csúf kis italbolt jelent?

A tanácstitkár: nő. Az említett szállóige „ege” alatt élve még azt sem tudta elérni, hogy ne az italboltban, az italpult mellett elhelyezett pultról mérjék a gyerekeknek a fagylaltot, pedig nem mindegy, milyen modellt lát a gyerek! A kocsma élete hangos, nincs hét, hogy botránytól ne zengjen; s itt ne teremjen a km'o-s rendőr. A kocsmáros ’ hiába nem (id italt az alkoholtól már-már eszüket vesztetteknek. Kiviszik a komák. Aztán a komák nevetnek, hogy pl. a 34 éves férfi veri 76 éves édesanyját, munkahelye nincs és hiába kötelezhető az idős asszony eltartására, a tanácshivatal fizeti a néni szociális gondozását ellátó szomszéd- asszonyt. <

Elszomorítóan bőséges asír ehhez hasonló példák tára» 'Q

Mire jó a törvény? i ,1,

Az egy-egy településen naí gyón közismert alkoholisták állandó munkahely nélkül élnek. Az ügyesebbje két-három évig is. Élnek? Élősködnek, megnyomorítva, lopva a családjukat. A munkakerülést büntetjük. De büntetjük-e csakugyan . a legközveszélyesebbet, az alkohol rabjainak munkakerülését?

Hangjában, kétkedéssel tudakolja 40 kilométerrel arrébb a községi • vöröskeresztes titkár, igaz-e, hogy. az év elején olyan nagy örömmel üdvözölt Nagyfán az egész országból mindössze egy bürf- tetőlntézeti kezelésre, munkaterápiára szoruló ember lézeng? Mit válaszoljak? Magam is hallgattam a tévének azt az adását, mely ezt közölte, . f urcsállva, hogy ■ sehogyan sem akar benépesülni a súlyos anyagi áldozatok árán létrehozott intézmény;, holott ebben nemcsak a kétéves absztinencia garantált, hanem a munka, a kezelés is! Ha úgy tetszik: az egészséges társadalomba való visszaprogra- mozás. A lehetőség adott, csak éppen nem élünk vele.

— Mire jó a törvény, ha ennyire óvatoskodni kell az alkalmazásával — fakadt ki keserűen a vöröskeresztes titkár.

Sem őt, sem mást nerri nyugtathat meg annyi, hogy nem egyedül kérdez így és ilyet. A kérdés csakugyan százezreké, hiszen az egészségügy statisztikái országosan 170—180 ezer súlyos alkoholistáról „tudnak”. Ha e számokhoz hozzáadjuk csak a legszűkebb környezetben élők számát, az alkoholizmus okozta népgazdasági károk évi milliárdjait — végkénp érthetetlen a kollektív felelősség ide-oda hárítgatása, a tehetetlenkedés.

.***». LÁSZLÓ IBOLYA t

Hazai szociológiánk kutatási irányai

0 szociológia hazánkban a századforduló idején jelent meg, mint önálló tudomány. Az első szociológiai jellegű művek írói a századforduló baloldali mozgalmainak résztvevőiből kerültek ki. A szociológusok egy részének 1918/19-es politikai szereplése elégséges oknak látszott az ellenforradalmi rendszer szemében arra, hogy a szociológiát általában diszkreditálja és ;,nemkívánatos” tudománynak minősítse, volt művelőit pedig emigrációba kényszerítse.

A két világháború közötti időszak elsősorban a nagy szociográfiai munkák korszaka volt. Illyés Gyula, Féja Géza, Szabó Zoltán, Darvas József és Erdei Ferenc művészi eszközöket is alkalmazó valóságfeltáró munkát végeztek, félreérthetetlen haladó társadalom- politikai tartalommal.

A felszabadulás után az elfojtott és tompult szociológiai törekvések és szociológusi ambíciók felszínre kerültek, és 1945—49 között a szociológia újra intézményesülésnek indulhatott.

A fordulat évét követve azonban ismét kedvezőtlenebbé váltak a feltételek, s csak az 1960-as évek elejétől kezdve fokozódott a társadalmi-politikai vezetésnek az igénye a szociológia iránt.

A kibontakozó szociológiában központi kérdéssé vált az, hogy mi legyen a szociológia fó társadalmi funkciója. A kérdésről éles viták folytak és ezek a szociológiai kutatások légkörét rontották. Mégis, a hazai szociológia művelése az 1960-as évektől kezdve egyre jobban intézményesült. Az új kutatóhelyek létrehozását diktáló társadalmi igény azonban jóval feszítettebbnek tűnt a szociológia intézményesült formáival szemben, mint amit azok reálisan el tudtak látni. Nehézségeket okozott az is, hogy Magyarországon a 70-es évek elejéig nem volt szociológiai képzés, ezért a szociológusok többnyire autodidakta módon szerezték meg képzettségüket.

' Jóllehet, a hazai szociológiai kutatások központja az MTA Szociológiai Kutató Intézete, fontos politikai és rétegződésszociológiai kutatások folynak az MSZMP KB. Társadalom- tudományi Intézetében. A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutató Központjában a kommunikációs eszközök tudatformáló, közvéleményre . befolyásit gyakorló hatását vizsgálják. A Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete a munkahelyi demokrácia, a szocialista életmód kérdéseivel foglalkozik. Külön kell említést tennünk arról, hogy létrejött az első önálló szociológia? tanszék az ELTE-n, ahol végre megindulhatott az egyetemi szociológusképzés.

Gyakorlót? célokat szolgáló szociológiai laboratóriumok keletkeztek az MSZMP több megyei bizottsága mellett, országos hatáskörű szervek intézeteiben, nagyvállalatoknál és intézményeknél.

Kutatásaink egyik legfontosabb csomópontja a magyar társadalom struktúrájában végbemenő folyamatok elemzése. (Köztudott az a nagy változás, ami az elmúlt harminc évben a magyar társadalom osztálytagozódásában lezajlott. A régi munkásság nemcsak jellegében, hanem összetételében is alaposan megváltozott. A parasztság aránya folyamatosan csökken.) Érdekes kutatások folynak az iskolarendszer rétegképző hatásainak feltárására. Értelmiségünk különböző hivatási csoportjairól, belső strukturáltságáról és más rétegekhez való viszonyáról a legutóbbi években készültek érdekes vizsgálatok. Jelentősége van a szociológiai kutatásnak olyan társadalmi problémák megoldásának előkészítésében, mint a cigánykérdés, vagy általában a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, A társadalmi strukturális vizsgálatok osztályok és rétegek közötti Változásait meg lehet közelíteni abból a szempontból, hogy mennyire „mobil” a társadalmunk, vagyis az egyik rétegből a másik rétegbe való átlépésnek milyen „esélyei” vannak. A társadalmi strukturális hatáson túl, települési strukturális következményei is vannak az ún. migrációnak: az ország különféle körzetei közötti lakosságvándorlás, az ingázás, vagy a városközpontok körüli külső települési gyűrűk kérdése, rengeteg szociológiailag érdekes problémát vet feL

B 60-as években — nem utolsósorban a magyar társadalom természetes szaporulatának csökkenése következtében — előtérbe került a család szociológiai kutatása. A családtípusok, a szocialista család ismérvei, a családon belüli „generációs problémák” vizsgálata, mindenekelőtt a válások okainak magyarázatára irányult.

A településszociológia fontos kutatási területté és fejlett szakszociológiává vált.

Meglehetősen összetett kategória az életmód. A szociológiának azonban megvannak a maga fogalmai ennek megragadására, az életmód „keresztmetszetének” feltérképezésére, áz abban végbemenő változások mérésére. Vizsgálatok folytak a művelődési szokások átalakulásáról, a művelődésügyi és kulturális .intézkedések, tudatformáié hatásáról.

V

égére hagytam, de jelentőségében egyre inkább hagyobb annak a két kutatási iránynak á szerepe, amelyek » kormányszinten kiemelt kutatási témák közé tartoznak. „A szocialista vállalat” c. kiemelt kutatási téma számos vonatkozását vizsgálják üzem-, ipar- vagy gazdaságszociológiai aspektustól.

„A közigazgatás komplex tu- dományos megalapozása” c. kiemelt kutatási téma feldolgozásában eddig is voltak szociológiai vizsgálatok, (pl., hqgy a tanácsszervezeteket milyen társadalmi hatások érik,, a „laikus” milyen funkciót kap az állami munkában és hogyan valósul meg a szocializmusnak az a törekvése, hogy egyre több embert kell bevonni; a közügyek intézésébe). A köz- igazgatás szociológiai vizsgálata mostantól kezdve sokkal rendszeresebbé válik, s várhatólag a különböző szakszociológusok érdeklődése nagyobb mértékben fordul a jövőben e társadalmilag fontos téma eredményes kutatásának előmozdítása felé.

SZENTPÉTER1 ISTVÁN. 1 igazgatóh. MTA Szociológiai Kutató Intézete