Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-05 / 156. szám
Áz illetékesek és a közvélemény Fadd ellátásáról r Reggel a község utcáin nagy a forgalom. A központ felől kerékpáros-karavánok hajtanak hazafelé. A bevásárlások ideje van. A tejbolttal szemben néhány idős néni ül kisszéken és szatyraikból paprikát, uborkát, zöldbabot árulnak. Nagy körülöttük a nyüzsgés. A zöldségboltban két-három vásárló lézengett, mikor előtte eljöttem. Az egyik néni épp felszáll- na kerékpárjára, amikor megszólítom, hogy mit vásárolt? TOLNÁN ÉS SZEKSZÁRDON OLCSÓBB! ír ' — Csak két fej karalábét vettem, egy forint volt darabja. Tudja, kedvesem, megvehettem volna a zöldségesben is, ott jöttem el előtte, de a szomszédom épp tegnap vett ott karalábét és 2,40-ért két olyan gösztöset kapott, hogy mire megpucoljuk, alig marad belőle valami. Többen panaszolják, hogy '.drága a zöldség-, gyümölcs- féle”, egy bolt van a községben összesen és az is sokszor zárva. Ha Tolnán vagy Szekszárdon vásárolnak, ott sokkal olcsóbb, a kenyér későn, kilenc óra felé érkezik a faluba, a tej viszont kora reggel — így kétszer kell sorba állni. „Halat, tőkehúst csak ritkán lehet kapni”. — Ä közelmúltban a Tolna megyei Népbolt Vállalat levélben kereste fel a működési területén dolgozó tanácsokat. A vállalat kérése az volt, hogy a helyi közigazgatási szervek küldjék meg a lakóhelyükön élő 3, vagy annál több gyermekes családok névsorát. ■ Miért? A vállalat vezetői elhatározták, hogy a jövőben — lehetőségeikhez mérten — segíteni fogják a nagycsaládosokat, mégpedig úgy, hogy a tanév kezdetén vásárlási engedméegyszóval az áruellátással nem túlságosan elégedettek. A zöldségbolt előtt álló Zsiguli Combiból két ember zsákokban hordja be a gyönyörű paprikát. Megvárom míg a boltvezető végez az átvétellel, Utána kérdezem, mi a véleménye az áruellátásról. — Szerintem nincs vele komoly probléma, inkább a minőség az, ami kívánalmakat hagy maga után. Mi a Tolnakertől kapjuk az árut. ' Hetente háromszor szállítanak, sokat rendelni nem merek, mert nincs megfelelő hőmérsékletű raktáram és így félő, hogy az áru megromlik mielőtt eladnám. Ha keveset rendelek, előfordul, hogy elfogy az áru az új szállítmány megérkezése előtt. A rendelést különben nem mindig a megbeszélt időben hozzák, és sok a jégvert, apró, csak másodosztályúként eladható áru. (Megjegyzem másodosztályú paprika kilójáért a 37,50 Ft nem éppen olcsóságot jelent.) — Az előbb láttam itt egy Zsigulit, az milyen árut hozott? riyeket adnak. Az akció lényege, hogy július 15. és október 15. között a 2000 forintnál nagyobb összegért vásárló nagy- családosoknak 600 forintos vásárlási utalványt ajándékoznak. Ami az eddigi eredményeket illeti, az érintett tanácsok a kért névsort beküldték. s a névsorban szereplő családoknak a Tolna megyei Népbolt Vállalat rövidesen körlevelet küld. amelyben ismerteti a kedvezmény lényegét. — Magántermelőktől is szoktam vásárolni. Tőlük is ugyanolyan áron, mint a Tolnakertől, csakhogy ők akkor szállítanak, amikor kérem, és az árujuk minősége is jobb. — Miért van az, hogy Tolnán vagy Szekszárdon olcsóbb a zöldség, mint Faddon? — Tudomásom szerint ezeken a helyeken a Tolnaker- nek saját boltjai vannak, ahol nagykereskedelmi áron adják a termékeiket, ezt a boltot viszont az ÁFÉSZ üzemelteti és a megfelelő felárral árusíthatunk csak. A TANÁCS SEM ELÉGEDETT Üjból az utcán vagyok. Gyerünk a tanácshoz! Itt Hir- mann Béláé, az új elnöké a szó. — Milyennek ítéli meg ön a község áruellátásának helyzetét? — Rossznak. Már tanácsülésen is foglalkoztunk az áruellátás problémáival, és van remény, hogy ezek, ha nem is a közeljövőben, de megoldást nyernek. A zöldségellátás gondjain úgy próbálunk segíteni, hogy tanácshatározatot hoztunk a piacalakításról. Eddig Faddon nem volt piac, úgy határoztunk, hogy hét közben kétszer és vasárnap lesz a piac. Ezzel nem oldjuk meg, de konkurenciát teremtve javítjuk a helyzetet. Azelőtt a helyi Lenin Termelőszövetkezetnek is volt itt zöldségboltja, de megszűnt. Tárgyaltunk velük és ígéretet kaptunk, hogy a következő évre úgy állítják össze a terveiket, hogy a község zöldség-, gyümölcsellátását meg tudják oldani. Ez most mindenképpen időszerű, hiszen kongresszusi határozat is született arról, hogy a tsz- eknek a saját vonzáskörük lakosságát el kell látniuk mezőgazdasági termékekkel. Ami a minőségi kifogásokat illeti, az áru minősége részben azért rossz, mert amíg eljut a vásárlóig, három hőmérsékleten megy keresztül. A hűtőházból a teherautókra, majd a boltba kerül, mindegyik helyen más hőmérsékleti hatások érik. Mindez kihat a minőségre. — Igaz,’ a húsellátással is voltak problémák, de ezek az utóbbi hetekben megoldódtak. Magam is ellenőriztem néhányszor, de mindig volt hús, többféle választékban. A halellátást nehezítette az érvényben lévő tilalom, de már tárgyaltunk a tolnai halászszövetkezettel, saját boltjuk van itt és ígéretet kaptunk az ellátás javítására. Sokat foglalkoztatott bennünket a cukrásztermék-ellátás kérdése is. Itt Faddon nincs cukrász- üzem, az árut Dunaszent- györgyről szállítottuk, de rengeteg problémával küszködtünk, ezért ez leállt. A művelődési ház ún. kinti büféjét fogjuk átalakítani szeszmentes cukrászdává és ott fogunk cukrásztermékeket is árusítani. Vagy a paksi cukrászüzem, vagy a Mecsek-vidéki Vendéglátó Vállalat biztosítja majd az áruellátást. : — Önökhöz tartozik ^ még a dombori üdülőtelep is, ott milyen az ellátás? ~ — Bátran ki merem jelend teni, jó. A Tolnakernek van ott egy pavilonja, ahol tényleg mindent, ami „szem-szájnak ingere” meg lehet kapni.' Büfé, önkiszolgáló és egy, másodosztályú étterem is van Domboriban. Az ottani .áruellátás egyébként kihat községünkre, mert reggel a kenyeret először oda viszik és csak utána Faddra. Ez magyarázza, hogy ide gyakran csak kilenc óra körül érkezik meg a kenyér. Erről, tudomásom szerint az ÁFÉSZ vezetősége tárgyalt a Sütőipari Vállalattal, tőlük tessék érdeklődni, j ; ' && A JÓ IS LEHET JOBB r : Az ÁFÉSZ központjába® Fehér Andrásné főkönyvelő- helyettes válaszolj — Van raktár. A pincében! lehetne raktározni, de a boltban csak egy személy dolgozik és nincs mindig ideje te* és visszahordani az árut, a forgalom pedig nincs akkora,' hogy két személy alkalmazását indokolja. A kenyér időnkénti késésével mi is foglalkoztunk, de a sütőiparnál ka*i pacitáshiányra hivatkoztak; Cukrásztermékek szállítására pedig nincs megfelelő jármű,1 ezért a KÖJÁL nem engedélyezte. A Halérttél tárgyaltunk, rövidesen lehet ha-J lat is kapni a szaküzletünkben. Egyszóval véleményünk szerint nem olyan aggasztó a község áruellátása, mint amilyennek a közvélemény taraja. Végezetül egy megjegyzést a közvélemény és a helyi tanács véleménye nagyjából azonos az áruellátás megítélésében. Fogadjuk el ezt a véleményt, mert a jót még jobbra akarja váltani, és az ÁFÉSZ célja sem lehet más-.' TAMÁSI JÁNOS i A nagycsaládosokat segíti a Népbolt Pásztor Ferenc t Fiúk a Lesiiegyen Benn az őrsön már minden barátságosabb. Csak most látjuk igazán, milyen vékonypénzű legénykék ezek a fiúk. Csupa pattanás a képük, majdnem váltig ér a hajuk, mint a tizenhat éves Krisztusnak. Ráadásul olyan koszosak, mint a varacskos malacok. Az ügyeletes nem teketóriázik. Hoz egy-egy nagy lepedőt a raktárból, egy-egy darab szappant, addig ki sem engedi őket a zuhanyozóból, amíg tiszták, frissek, emberi formájúak nem lesznek. — Borbélyt, masszőrt nem parancsoltok? Van itt az őrsön egy nagyon derék figaró, ha kedvetek van hozzá, megkopaszt ja a rozsét. Még pénzt sem fogad el. Örsbelieket, eltévedt bárányokat, anyátlan-apátlan árvákat ingyen nyír. Méghozzá a legfrissebb divat szerint. Mi egymás között csak Gedeon bácsinak, a nők bálványának nevezzük. Bár női fejben akkor turkált utoljára, amikor bevonuláskor megsimogatta az unokatestvére haját. De nagyon ajánlhatom. Arany keze van, nagyszerűen dolgozik, szolid, igazi, békebeli szakember. Még Simon Templar is odaülhetne a kése, ollója alá. Nekem elhihetitek. Nézzétek meg a toliamat. Rendszeresen, átalányért tartja rendben. Meg aztán... Súgok nektek valamit. Van egy öreg, akkurátus szolgálatvezetőnk. Az majd meglátja, hogy a személyi igazolványotokban szép, rövid hajú fiúkák vagytok még. Nincs nyoma a hippitollnak. Majd összeveti a két képet. Ezt, amit most törölgettek, meg azt, amit a dokumentben lát. Azt mondja a dörmögő, halk hangján, a maga finom kedvességével: ■— Csirkefogók! Ez az igazolvány hamist Ez lopott holmi. Mert ezekben az igazolványokban ugyebár két jólöltözött egyént fedeznek fel az öreg szemeim. Előttem pedig két i se hal, se hús. Amolyan öszvérfélék. Mit tehetek én, a törvény éber őre? Vagy nekiállok magam azonosítani, papfrvágó ollóval, miegyébbel kurtítgatok ezeken a szép szőke für- — 34 — tökön, amíg csak ki nem derül az igazság, vagy lecsücsültetem önöket a fogdába, és le- küldöm az igazolványokat az illetékes rendőr- kapitányságra azonosítás céljából. A fogdánk egy kissé hűvös, de-száraz és tiszta, a kosztunk kitűnő, de vendéglátásra nem rendezkedtünk be. Nem is tudom, mit tegyek. — Értitek —'mondja a két fiúnak az ügyeletes, aki már annyi csínnyel, annyi huncutsággal iratkozott fel a halhatatlanok közé. Mert nekünk is van egy panteonunk. Mindenki belekerül, aki valamilyen jeles1 tettel emlékezetessé teszi a nevét. — Nem beszélhetnénk azzal a borbélymesterrel? — kérdi félénken az egyik fiú. — Ha nagyon akarjátok, szólhatok neki. Remélem, befejezte már az éjszakai nyugodalmat. Van egy rossz szokása, ha idő előtt kiverik a szeméből az álmot, akkor menthetetlenül kopaszra nyírja azt, ami az ollója elé kerül. Nem tesz kivételt, még a tábornokot is megkopasztja, ha nem tiszteli az ő emberi jogait. No, maradjatok csak egy kicsit, élvezzétek ezt a finom meleg vizet, ingyen van. A szállodában legalább egy húszast fizetnétek ennyi gyönyörűségért. Itt semmiért nem kell fizetni. Megérkezik’a fodrász. Tiszta fésülködő- gallérral, kis bőrtokban a nélkülözhetetlen eszközökkel, élesre fent borotvával, és nyájas, kedves mosollyal. — Óhajtanak valamit, uraim? E pillanatban kizárólag szakember vagyok, kizárólag a haj művésze, a nemes ég ősi mesterség képviselője, csak a sors különös játéka következtében húztam magamra ezt a megkülönböztető öltözetet. Franciás frizurát, esetleg egy szép sportos fejet, netalán egyéni kreációt kérnek? Mindenre kész vagyok. Tessék, urak, ki következik? Az első, a fiatalabbik, egy hirtelenszőke, nagyon kerek képű fiú ül le a székre. Mulatságos. Fenn szorosan fogja a nyakát a fésül- ködőgallér, lenn csak a semmi, és legalul egy otromba fapapucs, hogy a hűlő kövön fel ne fázzon. A borbély dolgozik. Omlik a földre a haj. Mintha boglyát formázna. Közben a keze alatt kiformálódik egy emberi ábrázat. Az ügyeletesnek, tiszténél fogva jelen kell len— 35 — nie, mert az őrizetbe vett egyéneket nem szabad magukra hagyni olyan helyen, ahol akár magukban, akár másokban kárt tehetnének, esetleg egy könnyelmű pillanatban szökést kísérelhetnének meg. Neki is tetszik a manőver. Még a frizura is. Sor kerül a másik fiúra is. Az már nem tetszik annyira a fodrásznak sem, ollónak sem, borotvának sem, — A kedves vendégnek olyan haja van, mint a tüskésdisznónak. Engedelmével, olyan koszos is. Letört volna a kis keze, ha azzal a drága kincstári szappannal azt is megmosta volna, hogy nekem már ne kellene ebben a szemétdombban kotorászni? Mert a kedves vendég nem gondolja, hogy a fodrász is ember, hogy a fodrásznak is van gyomra? Nagyon örvendek, hogy ebben a szituációban volt szerencsénk találkozni, mert legalább helyzetemnél fogva, és a borravaló árnyékának kísértése nélkül megmondhatom, hogy a haj olyan tartozéka az embernek, ami nemcsak arra való, hogy más becsületes állampolgárokat ijesztgessen, hanem arra is, hogy időnként vízzel, szappannal illessék. Nos, kiskomám, miután ember- szabásúra kerekítem, szíveskedjék visszacammogni a zuhany alá. Úgy kerülj vissza az emberek közé, mintha már néhány millió évvel ezelőtt lekúsztál volna a fáról. Ezt nem hivatalosan közlöm veled, csak barátságból, mert majdnem egyidős vagyok veled, s nem érzem magam Sámsonnak! Erről ennyit, és most vigyázz, mert borotvával dolgozom! v A parancsnok elámult, amikor az ügyeletes bevezette az irodába a tetőtől talpig kimosdatott, megnyírt, ráncbaszedett fiúkat. — Ez mi? Ezek honnan kerültek ide? — Jelentem, ez az a két határsértő, akit hajnalban elfogtunk. Csak egy kicsit hozzáigazítottam őket a személyi igazolványhoz. Nagyon kértek a fiúk, hogy legyek ebben a segítségükre. Remélem, nem kapok érte fenyítést! (Folytatjuk) — 36 —
