Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-31 / 178. szám
f \ A Váci úttól Dombóvár! g Bemutatkozik a Csavaripari Vállalat VÁLLALATUNK FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁST KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés 7—15 óráig a munkaügyi osztályon. Telefon: Dombóvár 18—23. Dombóvár, Fémtömegcikkgyártó Vállalat, Petőfi u. 29. (506) T. m. Építőanyagipari Vállalat épitőrészlege 1 Fö VÍZVEZETÉKSZERELŐT FELVESZ. Jelentkezés: Szekszárd, Marx K. u. 1L (496) A 22. sz. Állami Építőipari Vállalat a paksi atomerőmű építéséhez felvesz HEGESZTŐ. SZAKMUNKÁSOKAT, FELÉPÍTMÉNYES ÉS KUBIKOS SEGÉDMUNKÁSOKAT. Szovjetunióba, az oren- burgi földgázvezeték építésénél végzendő munkára is lehet jelentkezni! Érdeklődés: 22. sz. Állami Építőipari Vállalat paksi főépítésvezetőségén vagy a vállalat központjában B.-pest, V., Irányi u. 17. sz. Levélbe- ni érdeklődésre is válaszolunk. (280) A szekszárdi műszergyár felvételre keres; GÉPMUNKÁRA BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, FORGÁCSOLÓ SZAKMUNKÁSOKAT (kezdők is jelentkezhetnek). Jelentkezés a szekszárdi műszergyár munkaügyi osztályán. (405) Az „AFOR” Ásványolajforgalmi Vállalat ELAD típusváltozás miatt lecserélt, használt, jó állapotban lévő ÜZEMANYAGKIMÉRŐ OSZLOPOKAT. Vételár: 14 000,— Ft— 19 000,— Ft/db. Felvilágosítást ad: vállalati eszközgazdálkodási bizottság, Csepel, Petróleumkikötő u. „ÁFOR” I. sz. telep. Telefon: 335—385/147. (555) 1975. július 31. Magyarországon a történelem folyamán még soha nem állítottak elő annyi kötőelemet. — központi csavargyártó vállalatnál vagy gyáraiban — mint amennyire az országnak szüksége volna. Ezért a különféle ipari vagy szerelő vállalatok ma is sokszor arra kényszerülnek. hogy beszerzési lehetőség hiányában maguk állítsanak elő saját felhasználás céljából kötőelemeket. Gazdaságossági szempontok figyelembevételével vizsgálva e helyzetet —, a szakemberek véleményével egybehangzóan úgy vélekedhetünk, hogy a költségek alakulása szempontjából a centralizált csavargyártásban rejlenek a legnagyobb lehetőségek. E gondolatok nem új keletűek s már a múlt század magyar ipar vezetőit is intenzíven foglalkoztatták. A múlt Az 1800-as években a hazai gyáripar megszületésének idején Magyarországon csavarárut nem állítottak elő. Az ország csavarszükségletét behozatallal fedezték. Az importált termékek nagyobb részét Ausztriából hozták be. ezenkívül Németországból vásároltak kisebb mennyiségű csavarárut. Az ország kötőelem-igényének kielégítésében egyre nagyobb zökkenők mutatkoztak. Nehéz volt összehangolni az ipar fejlődése során egyre erőteljesebben kibontakozó kötőelem-igényeket, mennyiséaben és választékban, import útián. A magyar vasipar fejlődését bizonyos mértékig akadályozta a kötőelemekkel való ellátásban jelentkező egyenetlenség. Ugyanakkor úgy látszott, hoev a kötőelemek gyártása jó tőkebefektetést jelent. Egv hazai csavargyár létesítésének alap- gondolatát a vasnagykereskedők fogalmazták meg. E gondolat iránt különös érdeklődést mutatott a Rimamurányi Vasmű Részvénytársaság. Á csavargyártó berendezésekre. gépekre, európai hírű német gépgyáraktól kértek ajánlatot, melyek ebben az időben n»ár ilyen jellegű gépeket nagyobb mennyiségben állítottak elő. Az események igen gyorsan peregtek és 1889. február 17-én a Rimamurányi Vasmű Részvénytársaság budapesti helyiségében megtartották az alakuló közgyűlést. Az alapítók az új cégnek „Első Magyar Csavargyár Részvénytársaság” nevet választották. A részvény- tőkét 600 ezer osztrák forintban állapították meg, melynek befizetése rövid időn belül megtörtént. Döntöttek a telek helyét illetően. A választás Budapesten, a Váci út 168. a Csavaripari Vállalat központi gyárának mai területére esett. Ezt a telket Budapest fővárosától 1889. április végén vásárolták meg, A gyár építését azonnal megkezdték és a munkát a következő év tavaszán befejezték. A felépült gyár az akkori Budapest egyik legszebb gyára volt. épületei pedig a legszebb gyárépületek közé tartoztak, így 1890. májusában a gyár részlegesen megkezdte a termelést. • • A termelés első éveiben két nagy problémával kellett a gyárnak megküzdenie. Az egyik, hogy a gépi berendezések sora hiányos volt, a másik pedig, hogy mind a vezetésben. mind az üzemi tevékenységben a szakismeret hiánya hátráltatta a lendületes kibontakozást. A századfordulón fokozódó ioarosodási hullám újabb gyárakat hozott létre és egyre énebben bontakozott ki a koukurrencia harca. Ebből az Első Magyar Csavargyár sikeresen került ki. 1914 és 15-ös években a gyár foglalkoztatottsága állandóan nőtt. A vállalat az első világháborúban nagy mennyiségű hadianyag szállítására kapott megbízást. Több üzemben két műszakban dolgoztak. A gyár csaknem teljes kapacitással a hadsereg részére termelt. Az első világháború után osztrák tulajdonos birtokába került a vállalat. Fennmaradt a két világháború közötti infláció nehéz éveiben, s túlélte a nagy gazdasági krízis időszakát is. A második világháború első éveiben lendületet kapott a gyár, s új termelő gépek üzembe helyezésével 1944 elejéig tudty kapacitását bővíteni. Felszabadulástól napjainkig A második világháború a gyár épületeiben és gépeiben nem okozott nagyobb kárt. 1945 február elején az üzem egyes részlegeiben megkezdhették a munkát. Rövid idő alatt az egész gyárban megindult a munka. A felszabadulás után a gyár a szovjet hadsereg részére hídcsavarokat, vasúti csavarbiztosításokat, különféle nyers és sima csavarokat állított elő. melyeket tehergépkocsik javításához használtak. A szovjet katonai parancsnokság ellátta az üzemet nyersanyaggal, szénnel, koksz- szál. szerszámacéllal és egyéb segédanyaggal. A hároméves terv teljes intenzitást követelt a gyártól. A gyár termékei az ipar számára nélkülözhetetle-r nek voltak és az első nagy nemzeti-gazdasági program sikeres teljesítése megkívánta a gyár államosítását. Ez 1948. július 1-én történt meg. A gyár a magyar csavaripar alapítója volt és ebben a szerepben megszakítás nélkül tevékenykedett. Üj neve Csavarárugyár Nemzeti Vállalat lett. Áz államosítás után a csavargyártás volt az első iparág, amelyet centralizáltak. Öt jelentősebb budapesti csavarüzem gépeit telepítették a Váci úti központi gyárba. Az ötvenes években egymásután végrehajtott átszervezések mind abból a célból történtek, hogy a vállalat hatékonysága tovább növekedjék. 1959-ben a vállalat az alábbi gyárakkal és telepekkel rendelkezett: — Csavarárugyár központi gyáregysége és Forgách utcai üzeme, ahol nyerscsavarokat és anyákat, melegen és hidegen zömített, valamint után- munkált fényes csavarokat és fényes anyákat, szegecseket gyártottak. — Győri gyáregység. (Ez a gyáregység Győrben _ a régi győri repülőtér közelében működött.) . Itt melegen és hidegen gyártott nyerscsavarok és anyák, valamint felépítménycsavarok, csavartartozékok és szegecsek készültek. — Fényescsavar-gyáregység. Budapest belvárosában lévő, kisméretű gyár volt. Forgácsolással állítottak itt elő különböző méretű kötőelemeket. — Facsavargyáregység, ahol csavarokat, szegecseket készítettek. Az ötvenes évek végén és a 60-as évek folyamán újabb átszervezéseket kellett végrehajtania a vállalatnak. Ezek az átszervezések nagy erőket kötöttek le és kezdetben nem segítették, inkább akadályozták a kötőelem-termelés fokozását. A győri gyáregység, valamint a' fényescsavar-gyáregység megszüntetése és ,a miskolci gyár üzembe helyezése után alakult ki lényegében a gyár új struktúrája. A hatvanas évek elejére a vállalat termelését több mint tízszeresére növelte. Míg 1948-ban 186 millió, 1961-ben 1822 millió, 1974-ben 2700 millió kötőelemet gyártott és adott át a népgazdaságnak. A vállalat kimagasló termelési és gazdasági eredményeiért 17-szer nyerte el az „Élüzem” címet és több alkalommal a Minisztertanács és a SZOT Vörös VándorzászlajátUj gyár Dombóváron A hetvenes évek elején egy korábban előkészített terv alapján megindult a vállalat rekonstrukciója, melynek keretén belül épült fel Dombóváron a Csavaripari Vállalat 4. számú gyára. Ez a gyár acél és színesfém facsavarokat, szegecseket, továbbá lemezcsavarokat fog előállítani. Feladata lesz, hogy e gyártmányokat illetően 1979-ig, a teljes felfutás időpontjáig, szervezett munkával felszámolja azokat a feszültségeket, amelyek ma még sajnos a népgazdasági igények és az igények kielégítése között fellelhetők. A gyár, melynek próbaüzemi indítását ez év október 1-re, az üzemszerű termelés megkezdését pedig 1976. január 1-re tervezi a vállalat — 165 millió forintba kerül. Az építésben vállalatunk a Tolna megyei Beruházó Vállalattal és a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal működik együtt és élvezi a helyi szervek hatékony támogatását is. A tömbtelepítési elv figyelembevételével épülő új, többezer négyzetméteres létesítmény korszerű termelő és kiszolgáló gépei, berendezései 400—450 dombóvárinak és Dombóvár környékinek adnak majd jól fizető munkát. A minden igényt kielégítő Szociális létesítményben öltözők, fürdők, saját konyha, étterem, büfé, üzemi könyvtár várja a dolgozókat, az orvosi ellátás feltételeit pedig felszerelt egészségügyi szoba biztosítja. Az előkészületek már hosszú hónapok óta tartanak. E munka keretében történik a munkába lépő dolgozók betanulása, csavaripari szakmára való átképzése. Megindult az iparitanuló-oktatás is. A Csavaripari Vállalat új, modern létesítménye tehát rövidesen belép a vállalat és Tolna tnegye gazdasági vérkeringésébe és hasznos tevékenységével, évi 3500 tonna alapanyag feldolgozásával, 1 millió 200 ezer különböző csavaripari termék előállításával nem kis részt vállal a népgazdaság ilyen irányú gondjainak enyhítéséből sem. Egy évig vitatkoztak — építés helyett Annyi ideig vitatkoztak a TOTÉV szakemberei egy du- naföldvári házépítés alapozásán, hogy ezalatt megépíthették volna a házat. így viszont egyáltalán nem lesz építés, feloszlott a lakásszövetkezet, és kellemetlen helyzetbe került sok ember, a községi tanács pedig alig tudja megvalósítani a maga munkáit. Ugyanis ha nincs ez a maratoni huzavona, akkor a tanácsi lakások elkészítésére jó két év állt volna rendelkezésre, de most csak fél év van a határidőig. A dolgok története röviden: Két évvel ezelőtt alakult meg Dunaföldváron a lakásszövetkezet. Elsőként egy húszlakásos házat akartak építeni, ilyen módon a tagok és a szándékot maximálisan támogatta a községi tanács. Nagyon olcsón, lakásonként ötezer forintért adott telket a központban, az áruház és az új pártszékház közelében. Sőt. felajánlották a tanács vezetői: építsék egy fedél alatt a lakásszövetkezet 20 lakását 6 tanácsi lakással és egy új Gelka-szervizzel, így olcsóbb lesz mindnyájuknak a közművesítés, a kivitelezőnek pedig jobb munkát tudnak ajánlani. Elkészült a terv, pontosabban elkészült volna, de a TOTÉV nem fogadta el a SZÖVTERV tervét, arra való hivatkozással, hogy csak vákuumkutas megoldás lehet azon a helyen az alapozásnál. Á, szakmai vita csaknem egy évig elhúzódott, úgy, hogy közben a megyei tanács illetékesei is megnézték a témát, de a TOTÉV-szakemberek makacsul kitartottak álláspontjuk mellett. Érthetetlen ez a kártékony időhúzás. Azt érték el vele, hogy a különben is drága alapozási mód, amit a TOTÉV akart, teljesen elfogadhatatlanná növelte az árakat, a közben megnőtt anyagárak miatt. Egy-egy lakás költsége átlagosan 400 ezer forint lett volna! Persze hogy nem fogadták el a szövetkezeti építtetők, sőt maga a szövetkezet is megszűnt. Magáról a vitáról nem tudják Dunaföldváron, hogy igaza van-e a TOTÉV-nek. annál is inkább, mert a TOTÉV igazgatója támogatta a lakásépítők érdekeit, az utolsó pillanatig. Dunaföldváron csak azt tudják — mint Jandrolovits Ferenc tanácselnök mondja —, hogy azon a területen, ahol a gelkás nagy épület készült volna, áll egy régi templom, egy új OTP-társasház és a pártszékház, s egyik sem vizes, illetve egyik sem süllyed. De ha igazuk van is a TOTÉV-szakembereknek (a lehető legnagyobb óvatosság betartásával), akkor is megengedhetetlen. hogy ennyi ideig ne történjék sem döntés, sem építés, amikor égetően sürgős minden új lakás megvalósítása. Másrészt talán illett volna dokumentumokat bemutatni a lakásszövetkezet képviselői előtt arról, hogy íme itt meg itt jártunk, véleményt kértünk egy tudományos intézettől, egy országos szaktekintélytől, és valóban csak vákuumkutas alapozással lehet dolgozni, mert a talajvizet el kell szívatni. Nem kézenfekvő, ha egyszer igazuk van? Elég annyi: 400 ezer forint, vagy nem lesz ház, jónapot! És ez is egy év után. A tanácselnök bámulatos türelemmel beszél minderről, sőt dicséri a TOTÉV egyéb tevékenységét, és nagy energiával dolgozik valamilyen megoldáson. A lakásszövetkezet volt tagjainak visszafizetik a telekárakat, de ennél többet nem tehet a tanács jelenleg, mert az emberek most már elzárkóznak minden ajánlattól. Az OTP-lakásépítés látszik egyedül jónak Dunaföldváron. mert az OTP-ben nem csalódtak. és jelenleg is épül egy 24 lakásos ház. az idén átadják. Az OTP megyei igazgatósága nagy segítséget nyújtana a lakástalan. de elegendő pénzzel rendelkező du.naföldváriak- nak. ha már a közeli időben megkezdhetné egy újabb társasház építtetését. A jelentkezők megvannak hozzá. GEMENCI JÓZSEF
