Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
Vidéki operaegyütteseinkről r A ZENEKRITIKUS FELADATÁHOZ természetszerű- lég tartózik hozzá, hogy ne csak a főváros, hanem az egész ország zenei életét figyelemmel kísérje. Sőt, ha a zenekritikát a közművelődési helyzet vizsgálatának fórumaként is tekintjük: talán fontosabb azt figyelni, mi történik vidéki városainkban. Évtizedek óta járom az országot és figyelem vidéki zenei életünk és benne a vidéki operajátszás küzdelmeit, mert küzdelemről van itt szó, s ha a jelenlegi helyzetet vesszük figyelembe: egyre nehezebbnek látszó küzdelemről. Essék most erről szó: NEGYEDSZÁZADA ALAKULTAK a vidéki oparegyüt- tesek: Szegeden — ahol már 1945-ös kezdeményezéseket élesztettek újjá —, Debrecenben, Pécsett és Miskolcon. A miskolci együttes rövidesen feloszlott, a másik három ma is működik. A kezdeti lendületnek, lehetőségeknek és sikereknek már csak töredékeivel találkozhatunk ma. Talán mondanunk sem kell, hogy nem a szegedi, debreceni és pécsi operatársulatok tagjain és vezetőin kell számon kérnünk a fejlődést. Az együttesek élén ma is kitűnő szakemberek állnak: Vaszy Viktor, Pál Tamás, Breitner Tamás, Szabó László, mint karmester, Kertész Gyula, Horváth Zoltán és alkalmanként Eck Imre, mint rendező. Ök mindent megtesznek az ügy érdekében és működésüket a közönség érdeklődése, _a telt házas operaelőadások igazolják. Ne beszéljünk'most a zenekarok betöltetlen hegedűs- és brácsás-posztjairól — ez olyan országos méretű probléma, arpelyről már sok szó esett. De hiányos a kórusok*létszáma és az énekesgárda. Nem tudok pontos számadatokat mondani, csak azt tudom, hogy a vidék! színházak kórustagjai nem valami magas fizetéssel rendelkeznek, ugyanakkor nemcsak az operaelőadásokon kell részt venniük, hanem az operett-, sőt statisztaként a prózai produkciókban is. így hát egyáltalán nem csodálatos, ha nem tolonganak a jelentkezők egy-egy kórusstátuszért. A három város ugyanakkor kitűnő koncerténekkarokkal rendelkezik, de ezeknek vezetői mintha elzárkóznának a színházzal való együttműködés elől. Ez a szituáció önmagában lehetetlenné teszi a nagykórusos operák előadását. A magam részéről nem hiszem, hogy a három város hangverseny-énekkarainak kárára válnék, ha például évadonként néhány előadásban részt vennének. Sőt, talán még hasznot is hajtana a Borisz Godunov, vagy a Peter Grimes nagy kórusainak betanulása.» TALÁN ENNÉL IS ALAPVETŐBB KÉRDÉS az énekesgárda helyzete. Kivételes eset, hogy az ország legjobb basszistája nem a fővárosban, hanem Szegeden működik. Mindhárom együttes súlyos gondokkal küzd, kevés a jó magánénekes. Hogy miért? A felelet az Állami Operaház kulcspozíciójában rejlik. Valamennyi zenei intézményünk közt az Operaház kapja a legnagyobb erkölcsi és anyagi támogatást. így többek között vezető dalszínházunk már - a Zeneművészeti Főiskolán kiválogatja a fiatal énekes-utánpótlás javát, s ezt annál is könnyebben teheti, minthogy az Pperaház igazgatója és főrendezője egyben a főiskola énektanszakának is vezetői. Sem a főiskolát végző fiataloknak, sem pedig a vidéki énekeseknek nem tehetünk ILLYÉS GYULA! ZÁPOR UTÁN Már nem esik. De a sűrű cserjésben még az út bajos. Minden levél gyémánttűzű fülönfüggőkkel ingadoz. A bokrokon ahány a csöpp', annyi a szivárvány. Libeg, vakít — o völgyben gőzölög — még önmagáé a liget. Tízholdas ékszef kirakat. Az ember, az állat s madár rombolja, ha érinti csak. Nem járja más: a napsugár. Meg egy kis szél, oly enyhe, hogy csak a levél leng, nem az ág. Mily szép volt, arra gondolok, a szüziség, az ifjúság. KAROLYI AMY: VÖRÖSMARTY Zalán futása. Nem megfutás nem elfutás, nem menekülés. Zalán fut, mint csillag az égen', mint szarvas az erdőn. Van valami állandó ebben a mozgásban, Zalán csak fut és meg nem áll, mint a párhuzamos’ egyenesek. A végtelenben célt talál. MÁR itt nincs több és, ez befejezett már lakása egy síma téglalap kapnál utána, ruháját kapod már nem jön be, már elmarad a gyorsfénykép csak ül, csak áll ezért szemrehányást Hiszeíl ki tudna ellenállni a főváros és az operaházi tagság csábításának? Viszont az sem kétséges, hogy így nem tudhat ott kialakulni stabil színvonalú operatársulat EGYSZER MÁR EL KELLENE DÖNTENI: a valóságban, vagy. pedig csak szavakban és statisztikai adatokban akarunk-e országos operakultuszt teremteni. A kezdeti években egészen más volt a helyzet: a vidéken működő operaegyütt- tesek tagjait évekig hallhattuk ugyanabban a színházban, mód és lehetőség volt igazi együtteskultúrát teremteni. És ugyanekkor működött még a Gördülő Opera is, tehát kisebb és nagyobb vidéki városaink igazán magas színvonalú operaelőadásokat kaptak. Ma, a közművelődés általános szituációját, tekintve is előnytelen, hogy Budapest centralizált helyet kap a kulturális életbén. Ezt csak súlyosbítja, ha ezeket a vidéki együtteseket, amelyek amúgy sem rendelkeznek elsőrangú erőkkel, a fent említett módon időnként még gyöngítik is. Ilyen helyzetben csak a statisztikai jelentések adatai rózsásak. , Ugyanakkor csak a legfeltétlenebb elismerés hangján szólhatunk vidéki együtteseink munkájáról. Bár a „szegény ember vízzel főz” mondás vonatkozik rájuk, heroikus harcot vívnak, amely önmagában is csak a legnagyobb dicséretet érdemli. De miért kell harcolni? Miért kell minden bővítésért külön vért izzadni, miért van szükség arra — mert ez is előfordult —, hogy a vidéki színházak egymástól ‘csábítsák el az énekeseket és muzsikusokat? Hogy mi a megoldás? Csak arra tudjuk felhívni a figyelmet, hogy minek nem szabadna lenni. Szűnjék meg a lefölözés, a csábítás — ez a legfontosabb, érdemes legyen vidéken énekelni. Akár leuta- zással, akár helyben lakással meg lehetne oldani bizonyos számú énekes vidékre irányítását is. Háttérbe szorítás he-: lyett, fokozott támogatási Talán csak egy példát a háttérbe szorítottságból: az Állami Déryné Színházét. Gondolom, nem szükséges elmondani, mi a jelentősége ennek az együttesnek, mit jelent az, hogy a legkisebb falvak színházat, sőt operát is kapnak, Az operaéneklés olyan feladat, amely fizikailag is, szellemileg is megerőltető. Teljesen jogos az a rendelkezés, melynek értelmében az operaénekeseknek egy-egy fellépés több szolgálatnak számít és így kevesebb fellépéssel teljesítik szerződésüket, mint a prózai színészek. De vajon miért, hogy a Déryné Színház operaegyüttesének tagjait a többiek kettes, sőt hármas szorzószámú kedvezménye helyett csak másfélszeres illeti meg, azaz csak illette, mert még ezt is megvonták tőlük. Összevetve az Operaház és a Déryné Színház-beli fizetéseket, még kirívóbb ez a megkülönböztetés. TERMÉSZETES, hogy nem a kiemelt intézmények sok milliós támogatását, általában kiemeltségét kifogásoljuk. De ha tudjuk, hogy a vidéki zenei életre múlhatatlanul, szükség Van, ha valljuk, hogy a zenei közművelődés hatása hatalmas jelentőségű, valóban élő, mozgékony és közművelődési feladatát teljesítő vidéki zenei intézményeket akarunk, akkor nem elég beszélni erről, hanem tennj' is keik VÁRNAI PÉTER FARKAS PÁL SZOBRA PAKOUTZ ISTVÁN} SZAUNA Forró gőz és hideg zuhany váltdkoÁisú vérpezsdítő-ismétlődéses életerősítő-megtartó köznapi szertartás: szauna Megújul az elgyötört test az elbágyadt lélek fölfrissül Az Értelem fogékonyabb lesz az egyetemes emberi Tisztességre A cirókás-kínálkoző nyírfagallyvirgács eszmei-gyakorlati ráadás csupán Észak Asszonya nemcsak házi használatra tartogatja a Számlát: nyerészkedni-akarás nélkül tágítja nemzetközivé hogy a forrófej úség .4 a higgadt-hűvös megfontoltság harmóniájában felelősebbé fényesedjék a kigyúlt Gondolat Ajánlási Az európai SZAUNÁT Világméretűvé kell bővíteni, Búcsúzáskor a feleségem gyöngéden megölelt megcsókolt és így szólt; — Drágám, ne szó-; morkodj és légy figyelmes. Zárd el a vizet és a gázt, öntözd meg a virágokat. fejezd be végre a regényedet és legfőképp: hívj fel naponta..; Azzal beült az autóba és elindult. Megkönnyebbültem; tánclépésben indultam el én is hazulról és leültem az egyik közeli liget padjára, úgy, ahogyan csak olyan emberek tudnak leülni. akik előtt két gondtalan hét áll..: És most — gondoltam — valaminek történnie kell. YalaJakub Oblomovszkij : A szalmaözvegy mi nagy; szokatlarl dolognak. Á jó kezdet fél siker...! Milyen jó lenne például. ha mellém sur- rana egy csillogó Limuzin. a kormánynál egy fantasztikus szép szőke nő ülne fantasztikusan hosszú lábakkal és fantasztikusan szép kék szemekkel. Kinézne az ablakon tengerkék szemeivel és csilingelő hangon megszólalna: i — Bocsásson meg. ön Heimiglanc úr? — Igen, pontosan ; T 1 — válaszolnék boldogan. _ — Ö. mester — folytatná csilingelve —, nem ülne be mellém a kocsiba? — És hová vinne? —- kérdezném, — Akár a világ végére... — felelné lesütött szemmel. És én beülnék mellé..: Álmodozásomból autókürt riasztott fel.’ A járda mellett egy pompás Limuzin fékezett, ablakán egy fantasztikusan szép szőke arc nézett ki rám. égszínkék szemekkel, r — Bocsásson meg — szólt csilingelő hangon —. ön Hei- miglac úr? — Igen. az vagyok ... — feleltem, szinte lázálomban. ■— Ö. nagyon örülök .:. — kiáltott fel.' — Kérem üljön be gyorsan mellém a kocsiba ! i — És hová visz? — kérdeztem remegő hangon. — Nem tűi mesz- sze — felelte. — A felesége nekiment egy oszlopnak és ösz- szetörte a kocsiját.’ Ö kért meg. hogy vigyem önt oda. Nos, üljön már be! Mit tehettem! Bér ültem. ÍAntalfy István fordítása) *
