Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

p. 1 ! SZÜLŐI NYUGDÍJ. 1 A törvény a szülői nyugdíjra jogosultak körét a családjogi szabályokra, illetve a tartással kapcsolatban kialakult gya­korlatra figyelemmel a szülők és nagyszülőkön túlmenően a mostoha és a nevelő szülőre is kiterjeszti, ugyanakkor a jogo­sultságot is a korábbinál mél­tányosabban szabályozza. Az egyéb feltételek fennállása esetén július l-től nem kell vizsgálni, hogy a szülőt eltartó halálát követően a szülőnek van-e még tartásra köteles és képes hozzátartozója. Ezt csak akkor kell vizsgálni, ha az őt eltartó gyermeke halálakor a szülő nem rokkant, de halálá­tól számított 10 éven belül megrokkant és így Szülői nyug­díjra a jogosultsága csak ké­sőbb nyílik meg. A szülői nyugdíj összegére és megosztására vonatkozó ko­rábbi rendelkezések változat­lanok. A szülői nyugdíj legki­sebb összege azonos az özve­gyével. A hozzátartozói nyug­ellátások együttes összege szo­ciális megfontolásból több is lehet az elhunyt nyugdíjánál. Az együttes összeg félső hatá­ra ugyanis az özvegyi nyugdíj 2 és félszerese. Ha az együttes összeg a felső határt meghaladja, úgy az ár­vaellátást és a szülői nyugdí­ja» arányosan csökkenteni kell, de az ellátásuk így sem lehet kevesebb a részükre járó leg­kisebb nyugdíj összegénél. A nyugellátások évenkénti 2 százalékos (30,— Ft) emelése nemcsak az öregségi, de a rok­kantsági és hozzátartozói nyugellátásokhoz már a megál­lapítás évében is jár és azt is ki kell egészíteni a tüzelőárak ellensúlyozására biztosított 50,— Ft-tal. A nyugellátások legkisebb összege már tartal­mazza az emeléseket, így eze­ket csak 1976. jan. l-től lehet emelni 2 százalékkal (30,— Ft- tal). I A SAJÁT JOGÚ PS HOZ- ZATARTOZŐI BALESETI EL­LÁTÁSOK VÁLTOZASAL A törvény külön fejezetben szerkezetileg összefogja a ko­Milyen változásokat hozott a társadalombiztosítási törvény a nyugdíj-jogszabályokban ? rábbi betegségi biztosítást és a nyugellátás szabályai között szereplő azokat a rendelkezé­seket, amelyek az üzem; bal­eset és foglalkozási betegség alapján járó ellátásokat sza­bályozza. Az önálló fejezetben történt szabályozást az teszi szükségessé, hogy a baleseti el­látásnak nem előzetes biztosí­tási vagy szolgálati idő az alap­ja, hanem a dolgozó üzemi balesete, illetve foglalkozási betegsége a feltétele. Ezzel kifejezésre juttatja a2 alapelvként említett fokozott gondoskodást és megkönnyíti azoknak a szabályoknak az át­tekintését, amelyek kizárólag a baleseti ellátásba bevont személyekre vonatkozik. ÜZEMI BALESETEN ALA­PULÓ JOGOSULTSÁG. A törvény a korábbival lé­nyegében azonosan rendezi, hogy mi tekinthető üzemi bal­esetnek, illetve foglalkozási betegségnek és meghatározza, hogy az üzemi baleset esetén milyen ellátás jár a dolgozó­nak, illetve hozzátartozójának. Az a baleseti sérült, akinek balesetből vagy foglalkozási betegségből 15 százalékot meg­haladó, de 67 százalékot el nem érő munkaképesség-csök­kenése marad vissza, úgy bal­eseti járadékra, 67 százalékot elérő munkaképesség-csökke­nés alapján baleseti rokkant­sági nyugdíjra jogosult. A baleset alapján jogosultat is csak egy nyugellátás illeti meg. Ha több ellátásra jogo­sult, azok közül választhat. A baleseti járadékok foko­zatai és a fokozatoknak meg­felelő százalékos járadékösz- szegek változatlanok, illetve a korábbi tsz-tagoknál lévő ala­csonyabb mértéket a munka- viszonyban állókéra emeli a jogszabály. A baleseti fokozat változá­sa esetén a járadék összege az új fokozatnak megfelelően módosításra kerül. A járadé­kok alapját képező átlagkere­set megállapítása és irányadó időszak a korábbi szabállyal azonos, vagyis a balesetet meg­előző 1 éven belül elért kere­set. A törvény a baleseti rok- / kantsági nyugdíjra jogosultság feltételeit a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó ko­rábbi szabályok alapulvételé­vel egységesen szabályozza. A következő időkben a tsz-tag is csak akkor jogosult baleseti rokkantsági nyugdíjra, ha nem dolgozik rendszeresen, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseté­nél. A baleseti rokkantsági cso­portok és a baleseti rokkant­sági nyugdíj összegek a cso­portok sorrendjében a? átlag- kereset százalékos aránya a korábbi szabállyal azonos. Változás viszont, hogy a bal­eseti rokkantsági nyugdíj ősz- szege a megszerzett szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset 1 százalékával emelkedik, de nem haladhatja meg az átlagkeresetet. Állapotváltozás esetén a bal­eseti rokkantsági nyugdíj ösz- szege is módosításra kerül a munkaképesség-csökkenés­nek megfelelően. Megszűnik a baleseti rok­kantsági nyugdíjra jogosult­ság. ha a nyugdíjas már nem rokkant. Állapotváltozás nélkül is megszűnik a baleseti rok­kantsági nyugdíjra jogosult­ság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és kere­sete 4 hónát) óta lényegesen nem kevesebb annál a kere­setnél, amelyet a megrokkaná­sa előtti munkakörben rok­kantság nélkül elérhetne. A korábbi jogszabállyal egyezően, aki balesete idején 24 évesnél fiatalabb vólt, 24. évének betöltése után kérheti baleseti rokkantsági nyugdíja összegének újbóli megállapítá­sát Az új szabály szerint a bal­eseti rokkantsági nyugdíjast is megilleti az a kedvezmény, hogy a nyugdíj megállapítása után végzett munkával elért 36 havi kereset alapján nyug­díját átcserélheti. HOZZÁTARTOZÓI BAL­ESETI NYUGELLÁTÁS. A fokozott gondoskodás nemcsak az üzemi baleseti sé­rültekre, hanem a hozzátarto­zójukra is kiterjed. A törvény ezt az elvet eddiginél követ­kezetesebben juttatja érvény­be. Amíg ugyanis a korábbi szabályok szerint állandó öz­vegyi nyugdíj egyéb feltételek hiányában csak akkor járt, ha a dolgozó munkahelyen szen­vedett halálos végű üzemi bal­esetet, addig az új jogszabály szerint bárhol bekövetkezett halálos végű üzemi baleset is, sőt a foglalkozási betegség okozta elhalálozás esetére is állandó özvegyi nyugdijat biz­tosít. j Hozzátartozók részére bal­eseti nyugellátás akkor is jár, ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi bal­eset következtében hal meg. Állandó özvegyi nyugdíj azon­ban csak akkor jár, ha az öz­vegy — a tsz-tag özvegy is — 55. életévét betöltötte. A hátramaradt hozzátarto­zók számára további kedvez­mény, hogy a baleseti nyug­ellátások összege nem a harma­dik, hanem a második rok­kantsági csoportban járó bal­eseti rokkantsági nyugdíj ösz- szegéhez igazodik. Ha baleseti rokkantsági nyugdíjas nem Pánsior Ferenc t Fiúk a Leshegyen — Mi újság van maguknál, Falud! elvtárs? — Jelentem, csend van. nyugalom van, csak az erdészeti asszonyok mentek a Tányér felé. Tegnap is ott dugdosták el a csemetéket. Ve­lük volt Zoli bácsi is, meg Fürge is. — Ilyen jól ismeri az erdész kutyáját? — Igen, ismerem. Zoli bácsi megígérte, hogyha Fürge ellik, akkor nekem is ad egy kölyköt. Már kicsi koromban szerettem volna egy igazi magyar vizslát, csak a szüleim nem nagyon akarták. Talán most már megenge­dik. — Mondja csak, elmondta már Csicsmann elvtársnak, hogy mi az a Tányér? — Jelentem, elmondtam, hogy az egy kő, de többet magam sem tudok róla. — Ejnye, Faludi. Maga erről is elfeledke­zett, mint a rádiómról? Tudja Faludi, miről beszél Máté. Egyszei* erőszakkal kiókumlálta, hogy Máté bízza csak rá a rádióját. Mér felrakták, volna a ko­csira, hogy viszik a városba a Gelkához, ami­kor Faludi erőszakkal itthon tartotta, hogy ne­ki ez az egész csak gyerekjáték. Két este kín­lódott vele, vizsgálta, darabokra szedte, aztán gyalog cipelte be a Gelkához, mert nem bol­dogult vele. Égett is a képe, de cipelte zokszó nélkül. — Jelentem, nem feledkeztem meg róla, de csak annyit tudok, hogy azért tányér, mert olyan alakja van annak a nagy kőnek... — ...Arról a kőről azt tartja a néphit, hogy valamikor óriások tanyáztak a hegyekben. Itt laktak a Pirityi-barlangban, Itt mosakodtak a Kerkóban, itt falatoztak a fennsíkon, a fü­ves ligeten. A Tányér pedig úgy maradt, a jelenlegi helyén, hogy az egyik óriás nem sze­rette a lencsét. A felesége azt adott neki, ő pedig mérgében, utálatában úgy földhöz csap­ta a tányért, hogy azt azóta sem tudják onnan felszedni. Hogy lencse volt, az biztos, mert a — 88 — 1 ' üzemi baleset következtében hal meg az özvegyi nyugdíj nem a szolgálati idő alapján megállapítható nyugdíjnak, hanem az ennél kedvezőbb összegű III. csoport szerint járó baleseti rokkantsági nyug­díjnak a fele. NYUGELLÁTÁSI IGÉNYES3 ERVÉNYESlTÉSE. V e Á törvénv szerint a társada­lombiztosítási ellátásokat min­den esetben igényelni kell. A nyugellátásokra irányul«} igénybejelentés korábbi sza­bályai nem változtak, így ai nyugellátásra vonatkozó Igé­nyeket, a hozzátartozói igénye­ket is, a lakóhely szerinti Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ságnál a származékos (a már nyugdíjas özvegye, árvája, szülője) igényeket a Nyugdíj­folyósító Igazgatóságnál kell írásban bejelenteni Az eljárás hivatalból történő megindítás Sára nincs lehetőség; ■ \ A nyugellátási Igények be-» jelentésére formanyomta tvá-* nyok vannak rendszeresítve! Az igénybejelentéshez csatolni kell a munkaviszonyok bizo­nyítására vonatkozó korabeli igazolásokat, (régi és új mintá­jú munkakönyv, cselédkőnyvj szolgálati bizonyítvány, katoé nakönyv, stb). a törvény egyJ ségesíti az igény visszamenő- leges teljesítésére vonatkozd eddigi eltérő időtartamokat és a visszamenőleges érvényesí­tésre 6 hónap időtartamot szaki meg. • v A nyugdíjigények érvényesí­tésével kapcsolatos valameny-j nyi eljárás, illeték- és költségé mentes. A törvény úgy rendelkezik^ hogy a tévesen elbírált igé-> nyen alapuló követelését az igénylő a hiba felfedésétől szá­mított 5 évre visszamenőleg érvényesítheti. (Folytatjuk). pázsit füvei között rengeteg apró, lencse alakú kavics hever. Hát ezért Tányér, a Tányér, kedves Faludi. Ezt most már Csicsmann is jegyezze meg. Nem árt, az. ha egy vizes tud valamit a népmesék kincseiből is. — Értettem — nevet Csicsmann. — Leg­alább lesz miről írni az otthoniaknak. Ugvis, mindig töröm a fejemet, hogy mi a ménkűt írjak. Mindig csak azt, hogy köszönöm, jól va­gyok! Jó tudni, hogy van itt mese is. Nekem azt mondta apám, no, fiam, majd megtudod a seregben, ott aztán nincs mese. Hű, de jó. Majd megírom neki! Megírom, hogy van me­se, méghozzá óriási. — Hány asszony volt az erdésszel? — kérdi a főhadnagy. Ez nem puszta kíváncsiság. — Jelentem, tizenegy. —- Vittek valamit? — Igen, vittek. Ketten-ketten egy kétfüles kosarat. Zöld valami volt bfennük. Valószínű, hogy kiültetésre való csemeték, vagy boróka­gallyak. Gyűjtik valaminek a gyenge boróka­bogyókat. Azt hiszem, orvosságot csinálnak belőle, vagy mosdószappant — Hány kosár volt? — öt. Az egyik asszony szerszámokat ci­pelt. Azt hiszem, az egvik nő Kati volt. Tet­szik tudni, a postás Kati, aki Balogh miatt otthagyta a postát és eljött az erdészethez, hogy közelebb legyen. Nagy ott a szerelem, főhadnagy elvtárs! — Talán baj? — mosolygott a főhadnagy. — Hogy lenne baj! Baloghnak a bajusza is kinőtt már. Ne tessék félni, olyan lovagias lett, mintha ő lenne az erénycsősz. Pedig az­előtt! — Faludi, maga irigykedik! — Én, főhadnagy elvtárs? Isten bizony egy cseppet sem érdekelnek a nők. Hátamra ve­gyek egy púpot? — No, ha rajta lesz, akkor maga is más­ként viselkedik majd. — Miért? Főhadnagy elvtórs már lassan harmincéves lesz, mégse kötötték be a fejét. Nincs jó dolga? Déhogynincs! — Látja, ez az, amiben nem vagyok egé­szen biztos. Már nekem is illenék megnősülni. Ha segítség kell, szólok. Remélem azzal nem járok úgy, mint a rádióval. Ezzel a rádióüggyel mindig telibe talál. A — 89 — szeplős fiú fülig pirul, ijedten néz, mint a lekvárt csenő gyerek, akit fülöncsíptek. — Még azt akartam jelenteni, főhadnagy elvtars, hogy már harmadik napja figyelem. A túloldalra, ilyen déli időben megérkezik egy fehér mikrobusz. Valami fehér színű tar­tályokat szednek ki belőle. — Jó megfigyelés. Pontosan megjegyezte az erdészeti munkásokat is. Valóban tizenegy asszony volt a csoportban. Valóban mindig ilyen időben érkezik a fehér mikrobusz. A túloldali erdészet kocsija, ebédet szállítanak vele. Szombaton és vasárnap még soha nem látták a járőrök. • Továbbindultak. Szeretnék beérni Takácsot és Golubics határőrt. Itt kell haladniok a nyomsáv mellett, akkor biztosan találkoznak. A főhadnagy szótlanná vált, kicsit gondter­helten kapaszkodott a nyeregbe, amikor a fű­vel borított platóra értek. Vajon igaza van-e ennek a Faludin ak? Vajon jobb lenne-e, ha egy asszony is állna mellette, akinek legalább el­mondhatná. hogy néha elfárad, néha jó lenne elmenni színházba, koncertre. Néha szíveseb­ben ülne össze egy társasággal, helyette éj­szakai portyára indul, tüskékkel csapatja ma­gát, esővel áztatja a bőrét, köves vadcsapá­sokon botorkál. Nem azért megy ilyen lelki- ismeretesen, mintha nem bízna a fiúkban, mintha kételkedne egy pillanatig is lelkiisme­retességükben, hanem azért, mert tudja, hogy azoknak is jólesik, ha éjjel, zord időben is mellettük van a parancsnokuk. Nekem meg különösen illik ott lenni velük, ne csak azt hallják, hogy a politikai foglalkozásokon em­beri tartásról, helytállásról szavalok. Mérjék le tetteken is, hogy komolyan beszélek, úgy mondom, ahogyan magam is teszem, gondo­lom, hiszem. Csuda tudja, hogyan lenne jobb. Vajon kapok-e olyan élettársat, mint Péter Balázs őrnagy felesége? Vajon lenne-e olyan türelmes, megértő asszony más is, mint Erzsi­ké, az ő felesége. Meg kell egt gondolni, nem olyan helyre hoz társat az ember, ahol nyolc óra munkaidő után pihen, szórakozik, él a családdal. Itt huszonnégy órából áll egy nap. Minden órában készen kell állnia az ember­nek. (Folytatjuk) — 90 — I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents