Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-25 / 173. szám

5. ROKKANTSÁGI ÉS HOZZÁTARTOZÓI NYUGELLÁTÁSOK VÁLTOZÁSAI Ä rokkantsági nyugdíjra jo« gosultság feltételeit és mérté­két is egységesíti a törvény. Ennek megfelelően a jövőben a termelőszövetkezeti tag is csak akkor jogosult rokkant­sági nyugdíjra, ha megrokka­nása után rendszeresen már nem dolgozik vagy keresete lényegesen kevesebb a meg­rokkanása előtti kereseténél. A rokkantsági nyugdíj- jogosultság szempontjából az nem számít rendszeresen mun­kát végzőnek, aki a munka­körére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb mun­kaidőben dolgozik, vagy az igény bejelentését megelőző 1«0 nan alatt keresőkéoteien- sége miatt megszakításokkal legalább 52 napon át nem dol­gozott. A rendszeres munka­végzés sem akadály annál, akinek megrokkanását köve­tően elért keresete legalább 20 százalékkal kevesebb a megrokkanása előttinél, azaz a nyugdíj alapját képező át­lagkeresetnél. A rokkantsági, nyugdíjra jo­gosultság feltételei egyébként változatlanok. Az életkornak megfelelő szükséges szolgálati idő sem változott. A fiatal korban megrokkantak érde­kében úgy rendelkezik a tör­vény, hogy két évnél rövi­debb szolgálati idő alapján is kaphat rokkantsági nyugdíjat az, aki iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon helül szolgálati időt szerzett és ezt követően pedig 22 éves kora előtt megrokkant. A szolgálati idő megállapí­tásánál nem az igénybejelen­tés, hanem a megrokkanás időpontjában betöltött életkor az irányadó. Más a helyzet annál, aki az első munkába lépését megelőző időtől rok­kant. Ebben az esetben nem a megrokkanás, hanem az igénybejelentés időpontjában betöltött életkorra előírt szol­gálati idő megszerzése az elő­feltétel. A rokkantsági nyug­díj alapját képező irányadó időszak és átlagkereset meg­állapításánál a korábbi sza­Milyen változásokat hozott a társadalombiztosítási törvény a nyngdfj-ingszabályoklian ? bállyal szemben — akárcsak az öregségi nyugdíjnál — vál­tozás nincs. Szakmunkástanulóként eltöl­tött időre havi 1700,— Ft át­lagkereset vehető figyelembe. A rokkantsági nyugdíj ösz- szege a megrokkanás időpont­jában betöltött életkortól, a szerzett szolgálati idő tarta­mától, a rokkantság fokától és az átlagkeresettől függ. A rokkantság fokának megfele­lően a rokkantak a korábbi szabállyal egyezően három rokkantsági csoportba tartoz­hatnak. III. rokkantsági cso­portba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképte­len. II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen mun­kaképtelen, de mások gondo­zására nem szorul.rokkant­sági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen és má­sok gondozására szorul. Táblázat mutatja, hogy mi­lyen életkorban hány év szol­gálati idő alapján, az átlag- kereset hány százaléka illeti meg a rokkantat III. rokkant­sági csoportba tartozása ese­tén. A rokkantsági nyugdíj összege a II. csoportban 5 százalékkal, az I. csoportban 10 százalékkal több, mint a III. rokkantsági csoportban. A törvény az egyes rokkantsági csoportokban járó nyugdíjak legalacsonyabb mértékét is megszabja. Mégpedig a III. csoportban 33 százaléknál, a II. csoportban 38 százaléknál, az I. csoportban 43 százalék­nál kevesebb nem lehet. A rokkantsági nyugdíj leg­kisebb összegét is meghatároz­za a jogszabály. Eszerint a bérből és fizetésből élőknél 1975. július 1-től a III. cso­portban havi 910,— Ft, a II. csoportban 940,— Ft, az I. cso­portban 970,— Ft a rokkantsá­gi nyugdíj összege. Ha az igénylő a szükséges időt termelőszövetkezeti tagsá­gi idővel szerezte meg a III. rokkantsági csoportban 810,— Ft, a II. rokkantsági csoport­ban 840,— Ft, az I. rokkantsá­gi csoportban 870,— Ft a rok­kantsági nyugdíj legkisebb összege. Ha az igénylő a szükséges időt kisiparosként, magánke­reskedőként vagy munka- viszonyban nem álló előadó- műrészként, illetőleg művé­szeti oktatóként szerzett idő­vel, de tsz-tagsági idő figye­lembevétele nélkül szerezte meg, a rokkantsági nyugdíj legkisebb összege III. csoport­ban 860,— Ft, II. csoportban 890,— Ft, I. csoportban 920.— Ft, de a rokkantsági nyugdíj összege nem lehet több a havi átlagkeresetnél. Reformintézkedés a rokkant­sági nyugdíj összegének újbóli megállapítása a nyugdíjazást követő 36 havi kereset alapján. Erre korábban csak az öregsé­gi nyugdíjnál volt lehetőség. Uj szabály az is, hogy az öregségi korhatár elérése után állapotváltozás címén nemcsak felemelni, de leszállí­tani vagy megszüntetni sem lehet a rokkantsági nyugdíjat. Megszűnik egyébként a rok­kantsági nyugdíjra a jogosult­sága annak, aki már nem rokkant vagy rendszeresen dolgozilf és keresete 4 hónap óta lényegesen nem kevesebb annal a keresetnél, amelyet a megrokkanása előtti munka­körben rokkantság el­érhetne. ÖZVEGYI NYUGDÍJ A törvény a feleség, az el­vált nő, az élettárs és a férj számára biztosít özvegyi nyug­díjat. Az özvegyi nyugdíj le­het ideiglenes vagy állandó. Ideiglenes özvegyi nyugdíj az özvegyen maradt nőt élet­korára. egészségi állapotára és arra tekintet nélkül megilleti, hogy van-e árvaellátásra jo­gosult gyermeke. Egyetlen fel­tétel, hogy az elhalt férj meg­szerezte az öregségi, illetve Pásztor Ferenc t rokkantsági nyugdíjhoz szük­séges szolgálati időt. Állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultságot a törvény ahhoz a feltételhez köti, hogy a fele­ség az 55. életévét betöltötte, vagy rokkant, vagy a férje jo­gán két gyermek eltartásáról gondoskodik. Ez idő szerint magasabb az állandó özvegyi nyugdíjra jo­gosító korhatár annál az öz­vegynél, akinek a nyugdíja tsz-tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével kerül megállapításra. A tsz-tagók öregségi korhatárának fokoza­tos leszállításával összhangban a törvény az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatárt is ■leszállítja, 1976. január 1-től 5 éven át évente 1—1 évvel és 1980. január 1-től egységesen 55 életév lesz. A korábbi szabálytól eltérő­en, ha az özvegyi nyugdíjas a korhatár betöltése után köt is­mét házasságot, az állandó öz­vegyi nyugdíj tovább folyósít­ható. Erre a korábbi jogsza­bályokban nem volt lehetőség. Az állandó, özvegyi nyugdíj to­vább folyósítása helyett vég- kielégítés megállapítását is kérheti. Kérheti az állandó özvegyi nyugdíj újra folyósítását az is, akinek régi jogszabály alapján állandó özvegyi nyugdíja 1963. április 30. után kötött házassá­ga miatt került beszüntetésre, feltéve, ha , a házasságkötés időpontjában a jogosító élet­kort már betöltötte és vég- kielégítést nem vett fel. Az elvált, a különélő fele­ség, az élettárs és a férj részé­re járó özvegyi nyugdíj jogo­sultsági feltételei nem változ­tak. _ Az özvegyi nyugdíj összege is azonos a korábbi szabállyal, vagyis annak a nyugdíjnak a fele, ami az elhaltat öregségi nyugdíjként megilleti, illetve ami az elhaltat III. rokkantsá­gi csoport szerint járó rokkant­sági nyugdíjként megillette volna. A törvény meghatározza az özvegyi nyugdíj legkisebb ösz- szegét is. 1975. július 1-től a munkás, alkalmazotti özvegyi nyugdíj legkisebb összege 710,— Ft, mezőgazdasági szö­vetkezeti 620,— Ft, kisipari, magánkereskedői, stb. 570,—: Ft. Az özvegyi nyugdíjnak több jogosult között történő meg­osztásának, feléledésének sza­bályai nem változtak. Árvaellátás Az árvaellátásra jogosultság got a törvény továbbra is szé­les körben biztosítja, a dolgo­zó vér szerinti és örökbe foga­dott gyermekein kívül a mos­toha gyermek is jogosult. Jogosult a nevelt gyermek, a testvér, az unoka is, ha a dol- • gozó saját háztartásában tar­totta el őket és nincs tartásra köteles és képes hozzátartozó­juk. Az árvaellátás nemcsak az apa, hanem az anya jogán is jár elhalálozás esetén. Az új családjogi rendelkező-' sekkel összhangban a törvény a vér szerinti szülő után csak akkor biztosít az örökbe foga­dott gyermeknek árvaellátást, ha a vér szerinti szülő házas­társa fogadta örökbe. Nem korlátozza azonban az örökbe­fogadás annak a gyermeknek az árvaellátásra való jogát, akit vér szerinti szülőjének ha­lála után, tehát mint árvát fo­gadták örökbe. Az iskolai tanulmányokat folytató árvák fokozottabb tá­mogatása érdekében a törvény nemcsak a középiskolai, ha­nem a felsőfokú tanulmányok idejére is biztosítja az árva­ellátást és a továbbtanuló ár­vák jogosultsági korhatárát 19 évről 25 évre emeli fel. A ko­rábbi szabályok szerint megál­lapított és a középiskolai ta­nulmányok befejezése, illetve a 19. életév betöltése miatt megszüntetett árvaellátás új­bóli megállapítását kérni le­het és július l-től jár. Az árvaellátás összegére vo­natkozó korábbi rendelkezése-' két a jogszabály változatlanul fenntartja. Az árvaellátás leg­kisebb összegét július l-től egységesen 510,— Ft-ban ha­tározza meg. (Folytatjuk) Fiúk a Leshegyen — Nem szívesen beszél róla, faggatni kell. hogy megeredjen a szava. Pedig ez az öreg két évet szolgált a szovjet hadseregben. Munkaszolgálatból szökött át a frontra. Ren­geteg izgalmas, érdekes, élménye volt. Be­széljenek vele. — Ez meglepetés. Soha nem tudja az em­ber, hol bukkan rá valamilyen nyomra. Ta­láltunk már eddigi kutatásaink során olyan embert is Pesten, aki ugyancsak ebben a kü­lönítményben volt. Dicséretére mondhatom, bátran viselkedett. Egy csomó fényképet ké­szített. Vannak rajta németek, magyar tábo­ri csendőrök, csehszlovák, lengyel, orosz és magyar munkaszolgálatosok. Állítása szerint a fényképeken szerepelnek salgótarjáni em­berek is, csak nem tudja megmondani, hogy kik azok. Van három fényképünk, amikről határozottan tudja, hogy lengyel emberek szerepelnek rajta, kettőnek a nevét is tud- já. Csoda, hogy megmaradtak nála ezek a negatívok. * — Mit tudnak kezdeni a képekkel? — Már kezdtünk. Másolatokat készítettünk róluk, elküldtük őket a lengyel és a csehszlo­vák katonai lapokhoz. Az öreg Piantovszki segítségünkre volt, lefordította a mellékelt út­mutató írást. Ha azok a katonai lapok'leköz- lik, talán jelentkeznek ezek az emberek, ha élnek. Talán akadnak más szemtanúk is, akik a 350/8-as büntető különítményben szolgáltak, és tudnak valamilyen támpontot adni. Vilá­gosan megírtuk mindkét szerkesztőségnek, hogy kutatásunk nemcsak családi kegyelet, nemcsak vágyakozás, hogy megadhassuk a végtisztességet, hanem történettudományi igé­nye is van. — Őszintén drukkolok maguknak. Bármi segítségre lenne szükség, szívesen beszállok. — 85 — í Nagyon izgalmas munka — lelkesült bele Máté főhadnagy. _ — Máris lenne. Meggyőzhetné Nágel Fran­ci bácsit, hogy üljön le velünk, mondja el élet- történetét. Legalábbis azt a részét, ami kap­csolatba hozható a mi témánkkal. Mi lenne akkor, ha az önök, viszonylag szűk, családi célt szolgáló kutatását egy kicsit általánosabb érvényű vizsgálódássá bővíte- nénk. Olyan korszak tükörképe lenne ez, amit kevesen ismernek. A hitelét nagyon erősítené az, hogy olvan emberek végzik, akiknek sze­rencsére ebben nem voltak személyes tapasz­talataik, nem vezetik szűk ösvényre őket a személyüket ért fájdalmak, vagy meghurcol­tatások. — Végső, soron értek, főhadnagy eívtárs. — Mert apámon erős nyomot hagyott, egész éle­tét befolyásolta. Engem is érintett, hiszen sok­szor hallom apától, sokszor ismerek meg egé­szen új. megdöbbentő részleteket. Azt hiszem meg kell születnie még vagy két-három gene­rációnak, hogy ne legyen ennyire testközelben a fájdalom, a bánat, a keserűség. — Ebben igaza van, mert alig hiszem, hogy él ebben az országban egyetlen ember is. aki­nek valamilyen módon ne okoztak volna ret­tenetes kárt a háború következményei. Franci bácsit vállalom. Majd tárgyalunk még. Továbbindultak, mert még két járőrt kellett ellenőrizniük. A bánya fölött kell találkozni­uk Faludival. és egy fiatal katonával. Feljebb, a-r erdő legsűrűbb részén kell tartózkodnia Takácsnak és Golubicsnak, Speciális felada­tot kaptak. Végig kell menniök a nyomsávon. Nemcsak azt vizsgálják, hogy nyomtalan-e, hanem azt is, hol keményedéit meg, hol köve­sedéit el a talaj, hol lehet szükség arra, hogy meglazítsák a keskeny földsávot. Ehhez Ta­kács nagyon ért, nyomolvasó tanár úrnak csú­folják a többiek. Ez hízelgő ránézve, de- igaz is. Takács még a madárnyomokból is meg tudja ítélni, hogy cinké volt ott, vagy varjú. Pontosan megadja, hogy róka kószált arra, vagy kóbor macska. Nem lehet megtéveszteni. Különös adottság ez, rendkívül éles szemre vall. — 86 — Száron vezetik a lovakat. Nagy a kapasz­kodó, nagyon köves az út. Jobb nyeregből szállva gyalogolni, mint rázatni magukat, tör­ni a lovakat. Ezen az úton csak az állatkínzók maradnak nyeregben. Egyik oka ez, a másik Ángyás Dániel, a lovász. Mióta gondjaira bíz­ták a lovakat, olyan az istálló, mintha patika lenne. Fénylik a lovak szőre, csillognak a szerszámok. Védi, oltalmazza a jószágokat, legszívesebben ő venné a hátára őket, csak­hogy bajuk ne essék. — Nem úgy van az törzsőrmester elvtárs — veszekedik még a szolgálatvezetővel is, hogy akármilyen tuskót felültetünk a hátukra. Ér­zékeny állat a ló, esze van, szíve van. Meg­érzi, ha tuskót cipel a hátán. — Nehogy megsérüljön a patájuk a köve­ken, mert Ángyás célba lő ránk, — nevet Má­té főhadnagy, és óvatosan, szinte gyöngéden irányítja lovát, tereli a simább út felé. Mintha félnének ettől a csendes, alapos kis embertől. Mert kitartó, szívós, addig morgolódik, addig veszekszik, amíg a ló ügyeit rendben nem tudja. Faludiék már látszanak. Jó terebélyes fe­nyőág alatt fekszenek. Kiváló hely. Egv szik- rányi nap sem éri őket, remekül látnak az előttük elterülő lankára. Nagy területet tarta­nak figyelés alatt. Mi tagadás. Faludinak re­mek érzéke van arra, hogy a terepen tájéko­zódjon. Látszik rajta, hogy már otthon is kö­zeli barátságban volt a természettel, az er­dőkkel. Vékonydongájú, szikár, szíjjas ember. Soha nem fáradt, soha nem riasztja meg, ha a legnagyobb kapaszkodóra kell menni. Szök­décsel, mint egy zerge. Igaz. a hegyi emberek sehol sem eresztenek pocakot, nem akarnak felesleges terhet cipelni a kaptatókon. Ilyen ez a Faludi is. • Jelentkezik. Nem áll fel, nem mutatja ma­gát jobban, mint kellene. így van rendjén. Máté fekszik mellé, Csík pedig kicsit odébb vezeti a lovakat, beljebb a sűrű felé. Leg­alább addig nem perzseli a nap. (Folytatjuk) — 87 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents