Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-25 / 173. szám

VM.ÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ÉTÉ Ki

TOLNA

MEGYEI

NÉPÚJSÁG

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

PÉNTEK 1975. júl. 25. XXV. év*. 173. szám. ARA: 0,80 Ft

Sajtóértekezlet Moszkvában a Szojuz—Hpolld program eredményeiről

Moszkvában sajtóértekezletet tartott a Szojuz—19 parancsnoka. Alekszej Leonov (baloldalt), Valerij Kubászov, az űrhajó fedélzeti mérnöke, valamint Vlagyimir Satalov tábornok, a szovjet kozmonauták parancsnoka.

Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti:

A Szovjet Tudományos Akadémia és a NASA vezetői még ebben az évben megállapodnak a kozmikus együttműködés folytatásának konkrét lehetőségeiről — közölte csütörtökön Moszkvában Vlagyimir /Kotyelnyikov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia ügyvezető elnöke azon a sajtóértekezleten, amelyen a Szojuz—Apollo program szovjet részének sikeres befejezése alkalmából rendeztek az In'turist sajtóközpontban, s melyen Alekszej Leonov és Valerij Kubászov is jelen volt. A két szovjet űrhajós, a Szojuz—19 legénységének tagjai, szerdán érkeztek Bajkonurból a szovjet fővárosba. Jelen volt a sajtóértekezleten Konsz- tantyin Busujev, a program szovjet műszaki igazgatója, Andrej Petrov akadémikus, az Interkozmosz tanácselnöke, Vlagyimir Satalov, Georgij Beregovoj és a szovjet űrkutatás több más vezető személyisége.

Kotyelnyikov akadémikus a Szojuz—19 és az egész program eredményeit foglalta ösz- sze, hangoztatva, hogy a sikeres összekapcsolások és átszállások megerősítették a két ország szakemberei által kidolgozott műszaki megoldások helyességét, s a program idején szerzett műszaki és tudományos /tapasztalatok jó alapot jelentenek a további nemzetközi kísérletekhez. Kotyel- hyikov felhívta a figyelmet arra, hogy egy ilyen nagyszabású és bonyolult nemzetközi vállalkozás végrehajtását, a nemzetközi enyhülés, a szovjet-amerikai kapcsolatok kedvező alakulása tette lehetővé.

Vlagyimir Satalov, a szovjet űrhajósképzés egyik vezetője elismerő szavakkal beszélt Leonov és Kubászov hibátlan munkájáról, s külön dicséretben részesítette a tartalék legénység — Filipcsenko és Rukavisnyikov — teljesítményét, amellyel előbb a Szojuz—16-ban elvégezték a Szojuz—Apollo program főpróbáját, majd a program idején a Földről segítették tapasztalataikkal és tanácsaikkal az egyes számú legénység munkáját. Satalov kitért arra is, hogy az elmúlt napok eseményei, amikor a Szojuz— Apollo programmal párhuzamosan folytatódott a munka a

Szaljut—4-es űrállomáson is, a szovjfet űrkutatás í •: ttségét bizonyították.

Alekszej • Leonov vezérőrnagy, akinek mindig kitűnő fizikai és kedélyállapotán az egyhetes megerőltető kozmikus vállakózás szemmel láthatólag a legcsekélyebb nyomot sem hagyta, megelégedéssel nyugtázta a nemzetközi sajtó' képviselői előtt, hogy a Szojuz—Apollo program Szovjet része százszázalékosan az előzetes tervek szerint, gyakorlatilag problémamentesen zajlott le, s a földi irányítóközpont hibátlannak értékelte a legénység munkáját. Minden simán ment — mondotta

Leonov, majd saját szavait angolra fordítva sok sikert kívánt az amerikai asztronautáknak a csütörtök estére esedékes leszálláshoz, mely az egész program sikeres befejezését is jelenti.

Valerij Kubászov, a vállalkozás tudományos és technikai eredményei közül kiemelte, hogy az androgin kapcsolószerkezet, Tnelyet e program keretében dolgoztak ki, kitűnően vizsgázott a gyakorlatban mindkét összekapcsolás és szétválasztás idején. A repülés legizgalmasabb pillanatairól szólva Kubászov emlékeztetett arra, hogy a második összekapcsolás közben, amikor az aktív szerepet a Szojuz'—19 játszotta, mindkét űrhajó forgásba kezdett, de a két legénység összehangolt munkájával sikerült helyreállítani a stabilitást, miközben a kapcsolószerkezet ebben a kritikus helyzetben is teljesen megbízhatónak bizonyult.. Az előzetes terv megváltoztatásával sikerült végrehajtani az infravörös sugarak elnyelésével kapcsolatos kísérletet is, ami megintcsak a legénység alapos elméleti fel- készültségének köszönhető.

Vszevolod Szofinszkij, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője ezután felolvasta azt a táviratot, amelyet James Fletcher, a NASA igazgatója, valamint George Low, a NASA igazgatóhfelyettese küldött a Szojuz—Apollo program szovjet vezetőinek, és legénységének a program sikeres végrehajtása alkalmából. Szofinszkij elmondta, hogy ezekben (Folytatás a 2. oldalon)

Mai

számunkból:

A TAKARÉKOSSÁG IS PÉNZBE KERÜL (3. old.)

KÉSZLETEZÉS — '

MINDENÁRON (3. old.)

MEGKEZDTÉK A BIZTONSÁGI ÖVÉK SOROZATGYÁRTÁSÁT (3. old.)

MILYEN VÁLTOZÁSOKAT HOZOTT A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI TÖRVÉNY A NYUGDÍJ- JOGSZABÁLYOKBAN (4. old.) .

FIÚK A LESHEGYEN

(4. old.)

EZT A MUNKÁT NEM KILÓRA MÉRJÜK (5. old.)

BALATONI VILLANÁSOK (5. old.)

EGYSZERŰBB, GYORSABB LESZ A GÉPJÁRMŰVEZETŐK ALKALMAS- SÁGI VIZSGÁLATA (5. old.)

TÖBB MINT 100 MILLARD FORINT KISKERESKEDELMI FORGALOM 1975. ELSŐ FELÉBEN (5. old.)

Elutazott a svéd pártmunkásküldöttség

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására július 14—24 között Magyarországon tartózkodott a Svéd Baloldali Párt- Kommunisták Pártmunkás küldöttsége, amelyet Gunnar Fors. a Központi Bizottság tagja vezetett. A svéd küldöttséget fogadta Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB. osztályvezetője, aki tájékoztatást adott az MSZMP helyzetéről és tevékenységéről. A küldöttség látogatást tett vidéken üzemekben és termelőszövetkezetekben. s tanulmányozta a pártmunka tapasztalatait.

A Svéd Baloldali Párt-Kommunisták küldöttsége csütörtökön elutazott hazánkból. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Baranyai Tibor, a KB. osztályvezető-helyettese búcsúztatta.

Aratás — portásfülkéből! nézwe

Elmúlnak-e a régi aratások? Elfelejtődnek-e? Kiesnek-e a parasztember emlékezetéből, ha elszakad a földtől?

Nem. Semmiképpen sem. Péter-Pál napja izgalomba hozza az öregembereket, korán kelnek, gyorsabban tesznek- vesznek, úgy, mintha még most is valami elengedhetetlenül fontos feladat elvégzésére készülődnének. így van ezzel Petrovics István, a du- naföldvári Virágzó Termelő- szövetkezet portása is.

ötvennégy éves, örök életében paraszti munkát végzett, csak most, két éve, hogy hátat fordított a takarmányosságnak.

— Asztmás lettem. A doktor úr megtiltotta, hogy fizikai munkát végezzek. Mit tehettem? Beálltam portásnak.

— Aratás van.

— ügy mondja, mintha nem tudnám. Nagyon jól tudom, mivel a gépészek itt járnak-kelnek a portásfülke előtt. Gyakran beszólnak, vagy én megyek hozzájuk, s az aratásról beszélgetünk.

— Volt kint az aratóknál?

— Voltam. Többször is. Amikor éjszakás vagyok, akkor napközben kiballagok, megnézem, miként gyűrik, vágják a gabonát.

De jó lenne mindazt tudni, amit a búza betakarítása felidéz a most is egyenes tar- tású, szikár ember emlékezetében! Egy esetet elmond. A harmincas évek egyik nyarán olyan cudar időjárás volt — a mostanihoz hasonló —, hogy a gazdák egy hétig is tétlenül rostokoltak a búzatáblák szélén.

— Édesapáméit sátrat vertek, hogy mindig ott legyenek az élet közelében. Ha kicsit szikkadt, dologhoz láttak. Ha esett, hát behúzódtak a ponyva alá. Nagyanyám vitte az ételt nekik.

Újra az idei aratásra terelődik a szó. Panaszkodik, bosszankodik Petrovics István.

— Tudja, milyenek sok helyütt a gabonák? A nyúl háta kilátszik belőlük, úgy megdőltek. Arra még csak gondolni se merek, hogy mi lenne itt, ha nem lennének a kombájnok. Okos gépek ezek.

Eszik, zabálják a gabonát, és nincsen megállás. Ezek az NDK, meg szovjet kombájnok nagyon ügyesek. Úgy forgolódnak a táblákon, hogy kalász nem marad utánuk le- vágatlanul.

Dél van, s a nyári kánikulában vallomásnak tűnik,

mindaz, amit a téeszportás a kenyérről elmond:

— Kenyeres ember vagyok. No, leveshez nem" eszek kenyeret, illetve csak a gulyásos- hoz. De a főzelékhez, sülthöz, egyéb ételekhez mindhez. Azután gyümölcsökhöz. Szőlőhöz, meggyhez, almához például. Az unokáim mosolyognak, amikor azt látják, hogy a szőlőfürt mellett jókora karéj kenyeret is fogok a kezemben. .Édesanyám mindig házi kenyeret készített. Bátyámmal hoztuk a szomszédos pékségbe az öt-hat kilós parasztkenyereket. Azok voltak árp az igaziak! Mikor kisültek, olyan magosak voltak, mint egy ház. És ha az ember megnyomta a tetejét, hát úgy vlsszaugrott, akár . a szivacs. Miután a téeszbe álltunk, egyre többen kezdték venni a bolti kenyeret. Én másképpen voltam. Feleségemet rábeszéltem, hogy ha már a kemencét ki is dobtuk, legalább a kályha sütőjében süssön kenyeret. Még ezelőtt két- három éve is házi kenyeret ettünk. Azóta meg... Szóval, mi tagadás, én is bolti kenyeret eszem. Jó ez is, csak más, mint a régi volt.

— Milyen kenyeret vár az idei búzából?

— Nehéz megmondani. Egy biztos, nem a legjobbat. A kenyér minősége mindig azon múlik, hogy milyen a búza

, sikértartalma. A mostanié nem ‘ hinném, hogy a legjobb, hiszen komisz volt az idő, rengeteg eső esett.

— Hol tartanak az aratásban?

— Épp az előbb volt itt az egyik kombájnos. Tőle tudom, hogy a búzának már több mint a felét levágták. Ez jó, gondoltam magamban, hiszen ha a mostani időjárás marad, rövidesen végezhetnek vele.

Légy hű magadhoz. Eric Knight csodálatos regényének címe jut. eszembe Petrovics Istvánról. Azaz; az öreg portás számára az aratás ma is éppolyan torokszorongató, ^agyat, kezet, egész embert mozgató munka, mint amilyen egykor, a kaszás-kapás világban volt.

VARGA JÖZSEF ,