Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

RÁDIÓTV KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Harson a kürtszó! 8.55: A lengyel kultúra hete. 9.10: A Pickwick Klub. — H. 9.55: Cigány- dalok. 10.05: Emberke kalandjai. Erich Kästner regénye. M. 10.23: Éneklő ifjúság. 20.35: Vera Souku- pová és Alekszandr Veqyernyikov énekel. 11.02: Édes anyanyelvűnk. 11.12: Theopbánia. 12.35: Melódia- koktél. 13.59: A fekete esernyő. 15.10: Bemutatjuk új felvételeinket. 15.26: Fehér éjszakák. 15.45: A lengyel kultúra hete. 16.00: A vi­lággazdaság hírei. 16.05: Polkák. 16.15: Kis szövetkezet ,,nogy el­nök”. 16.35: Haydn: G-dúr szim­fónia. 17.05: A Lengyel Népköz- társaság nemzeti ünnepén. 18.05: Népdalok. 18.30: A Szabó csalód. 19.25: Az udvari kalap. Zenés já­ték. 20.57: A tudományos közélet fóruma. 21.27: Vladimir Horowitz zongorázik. 22.20: Vietnam a hábo­rú után. Salgó László útijegyzete. I. 22.30: Cherbourgi esernyők. 23.00: A Deák együttes játszik. 23.11: A lengyel kultúra hete. 0.10: Az Ambrosian kama*akórus Morley- fel vételeiből. PETŐFI RÁDIÖ fc 8.05: Zenekari muzsika. 9.50: Kritikusok fóruma. 10.00: Zenés műsor üdülőknek. 12.03: Nóták. 12.30: Kodály-művek. 12.55: Zelk Zoltán versei. 13.03: Törvénykönyv. 13.20: Keringők operákból. 13.35: Az európai széppróza klasszikusai. — XXI. 14.00: Kettőtől hatig... 18.ÍÖ: Én és a társadalom. 18.35: Liszt zongoraművei — XXIV. 19.12: Csokonai és a muzsika — I. (Ism.) 19.33: Gondolatok filmekről. 20.28: Egy nő a hajón. Zofia Posmysz rádiójátéka. 21.22: A KISZ Köz­ponti Művészegyüttes rajkózenekara látszik. 21.39: Bogdán István írása a régi hírszerzőkről. 21.59: Zene­szerzők leveleikben 23.15: Uj tánc­' zenéi felvételeinkből. III. MŰSOR 18.10: Papp Lajos: Dialógusok. 18.23: A lengyel kultúra hete. Dzsessz Varsóból. 18.45: Meyer­beer: A hugenották, ötfelvonásos opera. Közben: 19.46: Külföldi til­tásoké a szó. 20.01: Az opera­közvetítés folytatása. PÉCSI rádió 17.30: Műsorismertetés, hírek. 17.35: Zenés kívánságok. 18.00: Konzervgyárakban... -r— Somogyv-ári Valér.ia és Felső Pál riportja1. 18.15: Nótacsokor. Horváth Eleonó­ra és Peák János énekel. 18.30: Dél-dunántúli híradó. 18.45: Zenés percek. 19.00: Szerb-horvót nyelvű műsor. Hírek. Az ifjúság hullám- , hosszán. — Zenés ifjúsági műsor. 19.30: Német nyelvű műsor. Hírek. — Tudósítóiak jelentik. — A bójái hűtáház 75-ös exportterve. Riport. Újdonságok rrvnen-onnan. — önök kérték. Zenés műsor. 20.00: Műsor­zárás. MAGYAR TV 17.18: Hírek. 17.25 Tutankhamon.’ Egyiptomi rövidfilm. 17.45: Munka és ember. Riportműsor I. 18.25: Já­ték a betűkkel. 18.50: A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén. 19.10: Reklámműsor. 19.15: Esti me­se. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Tévé- torna. 20.05: Visszatérés a Földre. A Szojuz 19. leszállása felvételről. 20.35: Zsolt Béla: Erzsébetváros. (Színmű két részben.) 23.05: Tv- híradó — 3. y II. MŰSOR 20.00: Megfestett világ. Kassák Lajos: Mesterek köszöntése. (Ism.) 20.25: Verdi: e-moll vonósnégyes. 20.45: Co-nstanza új kikötői. Román rövid fi l'm. 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Forró vizet a kopaszra. Magyar film. (Színes.) JUGOSZLÁV TV 16.35:. Magyar nyelvű tv-napfó. 17.30: A vi'lág nagy állatkertiéi — népszerű-tudományos film. 18.15: Zene, zene. 18.45: Modern tudo­mány. 20.00: Dokumentumadás. 20.45: Az élet leqfontosabb napja — filmsorozat. 21.35: A kultúra II. MŰSOR 19.55: Kosárlabda: Jugoszlávia— ■ Mexikó. 21.30: Huszonnégy óra, 22.20: Látóhatár. 23.05: Hadsereg kaszárnyák nélkül* MOZI Július 22. BONYHÁD: Puha ágyak, kemény csaták. (16) DOMBÓVÁR: A Zeppelin. DUNAFDLDVARi . Lázadás o Bountyn. I—II. PAKS: Periszkóp a Hordok kö- zött. SZEKSZÁRD PANORAMA: Egy bolond Párizsban. (16) SZEKSZÁRD NAGYVILÁG: Vörös sivatag. (16) TAMÁSI: Ludwig., t—ti. (16) du. Két bal láb az ezredben. J01NA: Omő «éretem. Az öregasszony számára Ko­vács István háza jelentette a legtöbb gondot. Pontosabban a kapu. Gazdája a téesz-szerve- zők miatt készítette ilyen ma­gasra, hogy portájára ne lássa­nak be, ne tudják él-e, hal-e. örzse néni jobb kezében görbebotot fog, s áll a kapu előtt. — István, István! — kiáltja többször is, és hogy nem jön válasz, botjával döngeti a ka­pudeszkát. Bentről köhécselés, kráko- gás hallatszik, lépések zajával keveredve. — Maga az örzse néni? Ép­pen fejek. Rosszkor hozta a szél. — Engem rosszkor, te gye­rek? így fogadsz, pedig hány­szor öntöttem gyertyát, amikor nagy beteg voltál. A férfi hallgat. Az öregasszony fogja magát, s megv befelé. Kovács István gondosan be­csukja a kaput, s lépdel Örzse néni után. — Hol járt ma? — kérdezi. — Sokfelé. Amerre a lábam vitt. — mondja az öregasszony —. Hanem ehetném, ihatnám, de nem kínálsz. Szívtelen vagy te is, mint a többi ember. A férfi elmosolyodik. — Sosem békül az emberek­kel? — kérdez vissza, s azzal indul, hátramegy az istállóba, kezében horpadt bádogbögrét lóbálva. Kisvártatva előjön újból, s habzó tejjel kínálja a tornác szélére telepedett öregasszonyt. — Mégis más vagy, mint a többi... — nyúl bütykös, eres ujjaival örzse néni a tejért. Kovács István nem szól rá, mosolyog, de mielőtt a másik észrevehetné, sarkon fordul, s indul az istállóba fejni. Szép, nyári este van. Fel­villannak' az első csillagok.' Tüdőt frissítő levegő vegyül a parasztudvarok jellegzetes sza­gaival, a tehenekével, a trá- gyadombéval. A csendben pontosan felismerhető a saj­tárba surrogó tej hangja, ame­lyet időnként megszakítanak a tehenet nyugtató kiáltások. Az udvar túlsó oldalán csak egy törpekakas kószál, s időn­ként vékony, érces hangján kukorékolásba kezd. Az öreg­asszony nézi. Vérágas szemé­vel a parányi kakas nyomában jár, s figyeli az udvari hős minden mozdulatát. örzse néniben melegen árad szét a tej, ez megnyugtatja, teret enged ^ az emlékeknek, gondolatoknak. Kovács István előjön az is­tállóból. Kezében a. sajtár. A kiskonyha előtti fedett térre lép. Ott sorjáznak a tejes­kannák, s az’ első száján vá­szon fehérük. örzse néni cihelődik, s a te­jet méricskélő férfihez megy. Görbebotjával megkoccantja a földet: — Jól tejelnek? — kérdezi. — Jól. A fiatalabb hat li­tert, az öregebb meg hetet adott. — Az jó. Biztos pénz. — Az. Meg a fizetés a téesz- től. — Jól forgolódol. — Maga is tehette volna, ahelyett, hogy koldulászott. — Ne vesd a szememre! Ha én meghalok, több koldust úgysem látsz. Nyolcvan eszten­dős vagyok, hosszú szoknyá­ban jártam, amikor anyád vi­lágra pottyantott. Inkább azt mondd, növöget-e a Miska- bika? A férfi elneveti magát. — Maga mindent tud. Még azt is. hogy Miskának hívom a bikát. Szép állat, közel az öt mázsához. Lassacskán leadom ezt is. — Megy a többi után, — te­szi hozzá az öregasszony, s ne­vetéskor fogatlan szája elé te­szi a kezét. A férfi a kiskonyhából elő­hozza a csarnokos könyvet, s a trágyafoltos paoucsát durva szíjakból készült’ szandálra váltja fel. — Elmennék — mondja za­vartan. — Menj. — Maga? — Tegnap ismertél meg? Pi­henek kicsit. — Maradjon. A férfi elmegy. Az öregasszony utánanéz. Ä férfiak, — gondolja hirtelen. Ugyan, hol vannak már a haj­dan volt legények, az egykori széptevők? Hol vannak, hová tűntek? Szeme elhomályosul, gondolataiban a múltba réved, ahol a megtörtént és az álmo­dott, vagy csak hallott törté­netek összemosódnak, s egy- ' máshoz hasonlókká, már-rttár átélt élményekké formálódnak. Valamilyen belső parancsra átlépi a kiskonyha küszöbét. Bemegy. Meglepődik, mert az agglegénységéről, magánakvaló- ságáról faluszerte ismert férfi konyháiéban rendet, tisztasá­got talál. A falakon tányérok, a stelázsin lábosok, fazekak hosszú sora áll. Mintha kínálná magát: krumpli az asztal alatti fonott kosárban. Krumpli és hagyma vegyesen, itt-ott fokhagymák fehérlő girizdje villan. Jár­kál, mintha örökké itt élt vol­na, s az első lépések után — nincsen megállás. Sürög-forog, tesz-vesz. Az udvarról rozsét hoz, s begyújt a sparheltbe, pedig ott a gáz­tűzhely is. Hasznosságát, elő­nyét nem tudja. Fellobban a tűz. Hagymát pucol, vízzel fel­ereszti, később zsirt tesz egy piros ,lábosba, hagymát, majd paprikát, s fel a kályhára. Ké­sőbb krumplit hámoz, s ezt is beleteszi a pirosló lébe. Amikor mindezzel elkészül, kilép a kiskonyhából. Kezében kés, a kamra felé tart. Elfor­dítja a mindig -zárva tartott kamra kulcsát, vár, hogy a sö­tétben meg tudja különböztet­ni a tárgyakat. A kamra há­tuljában szalonna, sonka, kol­bász. Odamegy, s a falhoz tá­masztott kettes létra fokán fellép egyet, hogy a kolbászból jókorát vágjon. Visszabiceg a konyhába. Az illatozó kolbászt a krumpli kö­zé szeli. Megterít, tányérokat, kanalakat, a nagy bögrében friss vizet tesz az aisztalra, s a nvlonzsákból előveszi a kenye­ret. A tűzhely elé ül, kezében tartja a fakanalat. A kályha­ajtó lyukain kiáramló fény furcsán játszik ráncokkal szabdalt arcán. így találja a visszatérő gaz­da. — Ez mi? — kérdezi a férfi csodálkozóan. — Főzök. Mikor vártak té­ged főtt étellel, te? A férfi tágra nyílt szemmel nézi az öregasszonyt és hirte­len lobbant mérge gyorsan pá­rolog. Az orrát megcsapják a résen érzett illatok. Szájában összefut a nyál. — Szereted-e a “krumpli- paprikást? — Attól függ, hogyan főz­ték. A férfi a tűzhelyen duru­zsoló vízből önt a lavórba, s megmossa a kezét. Az öreg­asszony figyeli, s amint vég­zett, kezére adja a törölközőt. — Úgy, mint hajdan nagy­anyám. Az volt ilyen. Itt állt készenlétben a törölközővel, s várta, amíg befejeztük a mos­dózást. — Isten nyugtassa szegényt — így örzse néni, s >kezét mellén összekulcsolva figyel. Kész a vacsora: Az öreg­asszony az asztal közepére te­szi a gőzölgő lábast. — Vegyél. — adja a merítő­kanalat - a férfinek. Kovács István szed magá­nak. majd örzse nénit kínálja. Eszik. — Jó, — mondja később —, ez jó. Falja az ételt. Az öregasz- szony nézi, s mint egy madár, csak csipeget, s parányi fala­tokat rak fogatlan szájába. Amikor befejezik a vacso­rát, a férfi kimegy, s jókora szalonnával, kolbásszal tér vissza. — Vigye haza, megszolgálta. — mondja. Az öregasszony nemet int fejével. — Majd, máskor, ha meg­élem. — hárítja el a kínálást. Fogja a görbebotját, kifelé indul. A férfi nem kíséri. A kutyát hívja. Örzse néni maradék ételét a bozontos állat elé te­szi. Egyél Bundás, ritkán eszel főttet. VARGA JÓZSEF A Volán 11. sz. Vállalat felvételre keres GYAKORLOTT GYORS­ÉS GÉPÍRÓT, BÉRELSZÁMOLÓT ÉS EGYÉB ADMINISZTRATÍV MUNKAKÖRBE ÉRETTSÉGIZETT NÖDOLGOZÓKAT, VALAMINT t MAGASNYOMÁSÜ VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ KAZÁNFŰTŐT. Jelentkezni lehet a válla­lat munkaerő-gazdálko­dási csoportjánál, Szek- szárd, Tartsay Vilmos u. 4. (344) Azonnali belépéssel fel­veszünk NŐI DOLGOZÓKAT BETANÍTOTT MUNKÁRA ÉS FÉRFI SE G ÉD MUNKASOKAT. Rákospalotai Bőr­és Műanyagfeldolgozó Vál­lalat 2. sz. gyára Szék­szárd, Mártírok tere 8. 30) A Hőgyész és Zomba Vi­déki ÁFÉSZ felvesz 2—3 éves gyakorlattal rendel­kező ... - - •>« _ • •>-- TEHERGÉPKOCSI- VEZETŐT. Jelentkezni lehet a hő- gyészi ÁFÉSZ központi irodájában, Hőgyész, Bé­ke u. 2. (386) Azonnali belépéssel fel­veszünk egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező MG. GÉPÉSZ- MÉRNÖKÖT, gyakorlattal rendelkezők előnyben. Továbbá felveszünk kö­zépfokú végzettséggel rendelkező GÉPMŰHELY­VEZETŐT. Szolgálati lakást biztosí­tunk. Jelentkezés levél­ben, vagy személyesen a gazdaság központjában Középhídvégen a sze­mélyzeti vezetőnél. Le­vélcímünk: 7053 Alsóten­gelic, vasútállomás; Kö- lesd-Alsótengelic. (382) ÉJJELI­ŐRÖKET AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezés a T. m. Fes­tő- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet közpon­ti irodájában. (394) Virágok és szamarak Kf cm tudoni. szép ■ ’ volt-e Petőfi ide­iében a sárszentlő- rinci főutca, amikor a költő itt tanult mint kisdiák, és min­den bizonnyal sokat sétálgatott. Most na­gyon szép ez az ut­ca. méltó arra. hogy Petőfi nevét viselje. Fákkal ültetett, vi­rággal díszített kis­kert valamennyi ház eleje. Nemcsak a ke­rítés mögött. hanem az utcán is. Évek óta ismerem a falut, észrevettem, hogy határozott tö­rekvés van az embe­rekben a szépítésre, de az utóbbi időben különösen meglátszik a gondos kezek mun­kája. A községi ta­nács kezdeményezé­sére kétezer tő ró­zsát elültettek a falu­beliek a Petőfi, a Rákóczi és a Sánta Károly utcában. A lakók csak felét fi­zették a rózsa árá­nak. a többit a ta­nács. Ültettek még az utcákon 200 nyárfát, 20 cédrustuját, 5 dísz­galagonyát és 50 nyír­fát. Az árokpartok, útszélek füvesek. Nem úgy, mint ré­gen. amikor libák és disznók végiglegelték, és nyár végére kié­gett minden szál fű. Most még a marha­csorda sem mehet a főutcán. Azt a né­hány tehenet, amit itteni gazdák tarta­nak. áthajtják a mel­lékutcába, a gyüle­kezőhelyekre és az összeterelt sok állat már a „kijelölt” út­vonalon halad tovább a legelő felé. Ennek persze az autóbusz- vezetők is örülnek, nincs forgalmi dugó. Külön embert fo­gadott a tanács á közterek rendben tar­tására, árokparti fű­vek kaszálására, min­den olyan munkára, ami a falukép szépí­tésére szolgál. Iff- land Péter havi 1700 forintot kap mint községi parkrendező. Jólesik sétálni a széles. árnyas, virág- illatos Petőfi utcán, a közbeeső parkban és derülni egy-egy szamárfogat kocogá­sán, a legújabb sár- szentlőrinci divaton. Tizenhárom ember vett már szamarat, házár Pál tanácsel­nök véleménye sze­rint ennek egyedüli oka az, hogy a ma­szek fuvarosok. már nem tudták, mennyit kérjenek egy kis munkáért, úgy el- szemtelenedtek, hagy a község kénytelen rajtuk kifogni. A szamarakkal kitűnő­en boldogulnak a háztáji kukoricaföl­dön. a szőlöekézés- ben. tüzelöfuvarozás- ban. szóval minden­ben, ami a mégszépí­tett falun a hétköz­napokat jelenti. (gemenci) Majd máskor

Next

/
Thumbnails
Contents