Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

A A paksi Járás közmű veíodese Tt-napló A helyzet kedvező Helyi szakemberek — Termelőszövetkezeti támogatás Viszonylag ritkán hallunk a paksi járás közművelődéséről, pedig a hozzáértők nem elé- gedetelenek. Különösen az utóbbi néhány évben javult a helyzet. Azokban a művelődési há­zakban, ahol főhivatású népmű­velő dolgozik, csak néhány hely betöltetlen, és valameny- nyi népművelő szakképzett vagy jelenleg végzi főisko­lai tanulmányait Hogyan sikerült megoldani a paksi járásban a közműve­lődés szorongató problémáját, a szakemberhiányt? — fordul­tunk a kérdéssel Bordás Ist­vánhoz, a járás népművelési felügyelőjéhez. Bordás István,' aki ugyan csak harminckét éves, de így is a megye „korelnöke” a nép­művelési felügyelők között; 1968 óta dolgozik Pakson, fel­ügyelőként, a saját emberek nevelésében látja a megoldást: — Nálunk, is gyakorta cse­rélődtek az emberek, külön­böző okok miatt, de nem ma­radtak sokáig azok a fiatalok, akiket felvettek művelőlési házainkba. Akkor aztán kipró­báltuk azt a módszert, hogy saját nevelésű népművelőket alkalmazzunk a művelődési házakba. A tanács javaslatá­ra választottuk ki azokat a fiatalembereket, akik ráter­mettséget mutattak, vállalták 3 tanulást és a munkával járó nehézségeket is. Ez náunk na­gyon bevált: Bölcskén a he­lyi Kovács György, Németké- ren a szintén helyi Hanák Ot­tó, Dunaszentgyörgyön a fér­je révén helybeli Kiss Ferenc- né a művelődési ház igazgató­ja, és eddig beváltot­ta a hozzájuk fűzött re­ményeket. Dunaföldváron is helyi ember vette át a művelődési ház vezetését, Göczimger Károly. Persze, van Pálunk is olyan népművelő aki nem ott született ahol dol­gozik, Rühl Gizella tolnai lány, most Nagydorogon nép­művelő. Ö mindenképpen nép­művelő szeretne lenni, ezért Vállalkozott rá, hogy kezdő­ként, szakmai tapasztalatok nélkül elvállalja ezt a nehéz feladatot. A lehetőséget meg­kapta. A paksi járás új gyakorlata más szempontból is kedvező: a népművelő és a helyi veze­tők viszonya gyakran feszültté válik, ha akár csak egyik fél nem alkalmazkodik eléggé. Ez pedig sokszor vezetett már odáig — például éppen Du­naföldváron, az előző igazgató esetében —, hogy a népmű­velő elment a községbőL Itt a tanács jól ismeri a je­löltet, sőt, maga választja ki. Nyilvánvalóan olyan embert keres, akivel az együttműkö­dés feltétele is megvan. A helyi vezetőkkel való jó kapcsolat jelentkezik a mun­kában is, és a népművelők társadalmi megbecsülésében is szerepe van. A legutóbbi november hete­dikéi jutalmazáskor vala­mennyi művelődésiház-igaz­gató kapott jutalmat — egy kivételével, ahol akkor ép­pen fegyelmi problémák vol­tak. Habár nem az anyagi a legfontosabb, azért nem is lé­nyegtelen! A bölcskei igazga­tónk községi párttitkár, de a dunaszentgyörgyinek is van megbízatása a községi párt- szervezetben. Majdnem mind­egyik népművelő ellát valami­lyen társadalmi furlkciót is községében. Legtöbbjüknek ki­tűnő kapcsolata van a peda­gógusokkal. Több újonnan lé­tesült szolgálati lakás van a művelődési házak vezetői szá­mára, ami szintén azt jelzi, hogy ma már fontosnak tart­ják a helyi tanácsok, hogy megfelelő körülményeket biz­tosíthasson a község népműve­lőinek — mondja Bordás Ist­ván. A paksi járási népművelési felügyelő állandó kapcsolat­ban áll a helyi vezetőkkel. Az utóbbi időben már nem kell nyomatékosan hangsúlyozni a közművelődés fontos helyét a politikai munkában. Ezt jelzi az is, hogy a já­rásban a termelőszövetkezetek nagy része támogatja a mű­velődési házat. Ütezer forint­tól ötvenezerig juttatnak a helyi művelődési intézmé­nyeknek. Az összeg általában a szövetkezet kulturális alap­jának csak kis hányada, mégis nagyon sokat jelent a szoros költségvetésű művelődési há­zaknak. Az első írásos megál­lapodás kilenc esztendeje szü­letett a madocsai termelőszö­vetkezet és a művelődési ház között, egy évvel a közös fenn­tartásról szóló rendelet meg­jelenése után. Persze, vannak termelőszövetkezetek, akik nem követik még a jó példát — például Pálfán, ahol a szö­vetkezet vezetői elzárkóztak a művelődési ház támogatásától. Végezetül a járási székhely központi szerepéről esett szó. Paks kiváló könyvtára korszerű körülmények között működve jól szolgálja a he­lyiek és a környék igényeit. A művelődési ház gondjai vál­tozatlanok: bár most renovál­ják. az épületet, továbbra sem nyújt majd ideális körülmé­nyeket a közművelődéshez. A paksiak nagyon várják új mű­velődési központjuk felépül­Hétvége — felsőfokon A hétvége legnagyobb, a szó igazi értelmében világtör­ténelmi eseménye a Szojuz— Apollo űrrepülés volt, amely­ből a tv az esemény jelentő­ségéhez méltóan vette ki ré­szét. Moszkva és Houston, a világűr és a tv-stúdiója, űr­hajósok. szakemberek és ri­porterek egymást váltva szá­moltak be a kozmosz legna­gyobb eseményéről. Ipper Pál már nem is riporterként, in­kább mint szakember és kitű­nő szervező fogta egybe a per­cenként változó eseményeket, s ennek köszönhető, hogy valóban tanúi lehettünk az év­század egyik legnagyobb ese­ményének. A kozmoszból rögtön a földre szálltunk, pontosabban az országutakra, s amíg a vi­lágűrben minden zökkenő nél­kül ment végbe, útjainkon a helyzet távolról sem ilyen megnyugtató. Bánki Szilárd az elmúlt évek egyik legjobb riportfilmjét készítette el. melyben hátborzongató jele­netek sugallták a mindenkire érvényes tanulságot, A film harmadik része, újabb hatá­sos illusztrációkkal, nemcsak a bemutatott balesetek körül­ményeit magyarázta meg, ha­nem okos szakszerűségével re­mélhetőleg a balesetek meg­előzését is elősegíti. Azt vi­szont sajnáltuk, hogy a ripor­teri buzgalom a zárszóban majdnem kétségessé tette a három rész ijesztő és elgon­dolkoztató tanulságait. A ha­lálos közúti balesetek ellen mégsem azért kell küzdeni, hogy ne okozzunk a rend­őröknek kellemetlen perce­ket .. 1 A szombat éjszakai Alfonző- cirkusz a műfaj világvi­szonylatban is egyik kima­gasló alkotása rt ilyen ma­gasrendű humorral nagyért ritkán találkozunk. Alfonzó minden mozdulata telitalálat s egyformán hat Mentre mi­ben vagy Veszprémben. Shakespeare-t is láttunk, í az NSZK-filmen örömmel re­gisztrálhattuk. hogy Shakes­peare tv-filmszerzőnek i$ megállja helyét. Az átdolgo- zóknak nem sok dolguk volt egy-két jelenetet elhagytak! másokat felcseréltek, a szerep­lők számát is csökkentették!* de még ez sem árthatott Shakespeare-nek, akinek VÍ2-i keresztje most is pompás szóa rakozást jelentett. Vízkeresztf vagyis a vidám játékok ün«i nepe, de ha nem tetszilij mondja Shakespeare más el­met is adhattok a darabnak! Néhány ötlet a Tévedések vígjátékából ismerős, de nem­csak ez előzi meg. hanem a®»- Ahogy tetszik is. Az átöltözés1? is ismerős motívum, s a da- „ rab két híres alakja. Böffert Tóbiás és Keszeg András isi felbukkan a Falstaffban. | Vízkereszt, vagy amit akar­tok — s az évszázadok folyat mán a darab alcímének meg*! felelően változott is az elő­adás szándéka, hol a szerel­mi történetet emelték ki. hol a Malvolio-epizódot, s még gáláns szerelmi darab is lett belőle. i Az NSZK-film Shakespeare« hűségével tűnt ki, semmi® nem tett az eredetihez, s azt adta, ami a darab lényegei felhőtlen, derűs vígjátékot Ta-J Ián nem volt mindenütt elég shakespeare-i, az eredetit har­sányabbnak érezzük pergőbb­nek. de így is jól szórakoz­tunk. i Jobban, mint a boldogtalan! Cradock főfelügyelő véget ér­ni nem akaró nyomozásán! aki talán már régen elfelejtet­te. hogy kiket is keres, s mit akar tőlük. Akárcsak a néző«,' cs. . Pásztor Ferenc t 9 Fiúk a Leshegyen így lettem büszke családom szégyene, számkivetettje, és OTP-fiókja. Bezzeg most, hogy a haza szolgálatát választottam, most aztán ríttak, szaladgáltak az ismerősökhöz, hogy kivakarjanak a seregből. Már majdnem sikerült nekik. Behívattak a kiegészítőre, hogy ugyan mondjam már meg, tényleg nem aka­rok katona lenni? Mondtam. Ki mondta? Ki az a pimasz, aki engem megakadályozna ab­ban, hogy teljesítsem hazafias kötelessége­met? Nem azért, mintha túlságosan fuldoklot- tam volna az öntudattól. De az öreg Hupká- tól megtanultam egy bölcs dolgot. Soha ne a könnyebbel kezdd, vedd előre a nehezét. Az újságot is mindig a harmadikra vittük elő­ször, nem a földszintre. Lefelé olyan kényel­mes volt. így tehát tartottam magam a hup- kizmushoz. Essünk túl a nehezén! Igazam van, őrnagy elvtárs? — Jól van Bagócs! Más szokásokat nem szedett fel? Nem vált nazarénussá? — Ugyan, az magánügye a Hupkának. — Nem vegetáriánus? Mert nálunk min­dennap eszünk húst! —- Bolond lettem volna, imádom a jérce- mellet! •— Nagy akasztófavirág maga, Bagócs! — őrnagy elvtárs, mintha csak az anyá­mat hallanám. — G is azt mondta, és úgy megsiratott, amikor elhozott a fekete vonat. Mondtam, nyugi mutter, nem vagyok én cu­korbaba. örülj, hogy végre olyan egzisztencia lettem, amit nen) kell j-esíellned a kikulimá- szolt dilis barátnőd előtt. Tudod, milyen sik­— 76 — kés lesz, ha azt mondod: óh, kedvesem, Laci­kám, a nagy fiam, katona. Olyan fess, mint a János vitéz! — Nem Háry Jánost mond majd? — neve­tett a parancsnok, mert szórakoztatta ez a nyílt arcú mosolygó szemű, csupa derű, csu­pa huncutságra kész fiú. — Nem tetszik hinni a Hupkát? ír majd. Beszámol mindenről. Itt egy levele, még a kiképzésen kaptam tőle. / „Tisztelt üzlettársam! Olyan gyönyörűen fejlődnek a ribiszkék, hogy öröm nézni. Szereztem egy másik ki­csapott diákot Mamlasz, lusta és szemtelen, öregúrnak mert nevezni. Azt a rossz motort elpasszoltam, jár belőle neked is egy lila.' Intézkedj, hová küldjem! A Kuglerék macs­kája kinyúlt. Legalább nem vágódok el a piszkán, hogy a guta üsse meg. Szabó tanár úr elvesztette a fogsorát. írd meg már annak a fusizó fogtechnikusnak a címét. Izsóné le­mondta a Nők Lapját. Nem baj. Két hónap múlva újból megrendeli. Már a nyolcadik le­mondása. Vettem egy motoros fűkaszálót. Jó, ha van. Küldenék egy kis epret, de félek, hogy tönkremegy a postán. Ha valaki jön Pestre, küldd el hozzám, jól megpakolom gyümölccsel.' Tiszteltetem a parancsnok urat. Mondd meg neki, nehogy valami fegyvert ad­jon a kezedbe, mert amilyen kelekótya vagy, még bajt csinálsz vele. Tiszteltetlek és vár­lak a tanyára. Hazafias üdvözlettel: Hupka.” — Igérje meg, hogy nem megy a barlangba denevérkuíáért! ígérje' meg, hogy nem megy szabadnapon újságot hordani! Végül ígérje meg: rendbeszedi a ruházatát, mert ha édes­anyja kikulimászolt barátnői ebben a szere­lésben látják, vagy ilyen fényképet küld ma­gáról, még azt hiszik, hogy máris fogságba esett! — Csak a barlangot tessék megengedni. Szenvedélyes barlangász vagyok. A denevérek még hobbiból sem érdekelnek. Direkt utálom őket. Egyébként is, az olyan üzletbe nem avatkozom, amibe a Suhajda már beletette a lábát. — 77 — — Kellemes beszélgetés volt, örülök önök­nek, Hupkától függetlenül, úgy vélem, hasz­nos, rendes embereket küldtek ide. Megértjük mi majd egymást. Érezzék magukat otthon, bármi gondjuk van, engem megtalálnak. Úgy jöjjenek hozzám, amintha az apjukhoz men­nének. — Jó volt ez a bemutatkozás. Ilyenek va­gyunk. Ránk fér még némi polírozás. Akár­hogyan is keresem, nem találom közöttünk azokat a nagy bajokat, amik miatt olyan so­kan hajlamosak megkongatni a vészharangot. De nem szeretném elkiabálni sem. Még nem vagyunk a végén, NYÁR Forró nyár köszöntött a Leshegyre. Még csak a küszöb előtt áll a július, máris hara­goszöld a környék. A magasfigyelőböl úgy tűnik, sátor alá rejtőzött a vidék. Csak a fák koronája, egy-egy magasból kikandikáló fe­nyő látszik fentről. Lombok takarják a falu házait, zöld fátyol rejti a keskeny vadcsapá­sokat, járőrutakat, télről kint hagyott ölía- rakásokat. Verejtéktől ázottá válik rajtunk az ing, amíg felkapaszkodunk a bánya tetejére, a fehér mészkővel kivert sziklafokra. A tá­voli hegyeket is nyári pára takarja, vibráló, délibábos kocsonyásságba hullámzik a messze terebélyesedő város. Habossá válnak a lovak, fújtat a járőr­kutya, lóg a nyelve és oda se hederít egy tovaszökkenő nyúlnak. A járőr is egykedvűen, vaskosan kapaszkodik felfelé, nekifeszül a hegynek, hogy mielőbb túlessen a nehezén. Csak a madarak vidulnak nagy nekibuzdulás­sal, hisz messzire szállnak, magasra emelked­nek, ahol már a könnyű, hűs szelek tanyáz­nak, hozzák az Alpok hűvösségét. Lompos sas kering a tisztás felett, ilyenkor már kimerész­kednek a nyúlfiókák, nekibátorodnak a ma­dárfiókák, repülni tanulnak. Mind könnyű zsákmány sasnak, karvalynak, sólyomnak. Az őzek, szarvasok elbújtak, vagy feljebb ka­paszkodtak a távolabbi erdőségek zsengébb füveit keresve, hűsebb lombsátrak alatt búj­va. Ott őrizgetik mafla gidáikat. (Folytatjuk) — 78 —

Next

/
Thumbnails
Contents