Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

% Műt'

o nepuj/09 ifjú/ógi rovata

Tábor

Munkásportrék filmszalagon

r Július 3—6-ig rendezték meg a II. országos „Munkásportré” amatőr filmes alkotótábort a Szolnok megyei Kunszéntmár- tonon. Az alkotótábor célja a magyar amatőr filmesek felkészítése a nemzetközi fesztiválra. A Tolna megyei filmesek képviseletében öten vettek részt az alkotótábor munkájában, közülük Takács Zsolt szekszárdi amatőr filmest kérdeztük meg a tábor munkájáról, ott szerzett tapasztalatairól:

•—Szerintem nagyon hasznos volt ez a tábor, különösen a kezdők tanulhattak sokat, mert az alkotó stábokat úgy válogatták össze, hogy minden csoportban volt egy tapasztalt „öreg róka”, akitől a kezdők a mesterség fortélyait a gyakorlatban megtanulhatták. A hat forgatócsoport a három nap alatt tizenhárom film ' kép- és hangfelvételeit készítette el. Filmet forgattunk többek között egy idős szűcsmesterről, aki jelenleg nagyüzemi módon, modern gépeken dolgozva végzi munkáját. A film párhuzamosan bemutatja majd V

a szűcsmesterség régi és új módját.

— Kunszentmártonon, mint általában a Kiskunságban, sokan járnak kerékpáron. A kerékpárok csomagtartóján és két. oldalán elhelyezett ötletes kis kosarakban szállítják csomagjaikat. Az egyik ilyen speciális kosarakat fonó mesterről készített filmet a Raffai Anna vezetésével dolgozó stáb. A kunszentmártoni betonüzemben dolgozik egy hathónapos terhes asszony, darukezelőként. Brigádvezetője szerint ezt a több mázsás betonlapokat mozgató nehézgépet kezelni könnyű fizikai munka..; Az asszony munkájáról is filmet készítettünk. 1

— Végezetül annyit, hogy

akik ott voltunk, úgy érezzük, az utazási nehézségek ellenére is érdemes volt elmennünk, mert a három nap alatt megismertük sok munkás életét, hétköznapjait, és sokunknak új volt a téma néprajzi szempontú tudományos igényű feldolgozása is. v

T. J.

Szobrásztelep

V

Július elsején nyílott meg Pakson az immár hagyományos szobrásztelep.

A kisegítő iskola kertes udvarán, csöndes környezetben állították fel a megmunkálandó anyagokat: köveket, szobrokat. Ezeknek nagyobb részét már tavaly elkezdték faragni a megyei képzőművészeti stúdió amatőr szobrászai.

Az elkészült szokrokat Pakson fogják elhelyezni, az újonnan létesülő szoborparkban.

Az első szoborcsoport — Bakó László készítette — hamarosan végleges helyére ke- / rül. ,

Paks a jövőben is fogadni kívánja a megye tehetséges műkedvelőit: alkotóházat létesítenek a környék egyik szép helyén.

A szobrásztelep augusztus elsején zárja kapuit. Képünkön Heritesz Gábor munka közben.

F.otó: Komáromi

A két

„kenguru"

Nevük még ismeretlen, de arcukat már láthattuk fil- v jneken. A „Kenguru fedőne- Vvet” Zsibók István és Zsibók László viseli. A 16 éves ikrek ; Komlón élnek. Magasak, hosz- szú szőke hajuk a vállukig ér.

— Milyen filmekben játszottatok eddig?

— Először az öreg bánya titka, majd a nem régen befejezett Utánam srácok című filmsorozatban.

— Hogyan kerültetek a ívbe?,

— Az újságban hirdettek, hogy filmforgatáshoz ikreket keresnek. Édesapánk felvitt bennünket Budapestre. Ott el■ sősorban a beszélőkészségünket és a tanulékonyságot figyelembe véve alkalmasnak tartottak bennünket a rengeteg jelentkező közül. Megkaptuk a forgatókönyvet és nekiálltunk a tanulásnak. Rengeteget próbáltunk. Volt olyan jelenet, amit harmincszor is el kellett ismételni.

— Mit szóltak az ismerősök, a barátok amikor láttak benneteket a tv-ben?

— Az ismerősök örültek és a filmezés élményeiről kérdezgettek. Az első film után gyakran hallottuk az utcán a tréfás megjegyzéseket, hogy „itt vannak a Kenguruk”. Legjobban azonban a szüléink örültek.

— Mikor láthatunk ismét benneteket?

' — Tíz napja filmeztünk

utoljára, mégpedig egy húsipari reklámot készítettünk. Ez a reklám hamarosan látható lesz a tv-ben és a mozikban.

— További terveitek?

— Nagyon szeretjük a beatzenét, zenekart szeretnénk

alakítani, szeptembertől pedig tanulni fogunk.

BALÁSA ERZSÉBET

Néhány sorban

Ifjúsági bútor, hol vagy ?

Hol van már a nagy fel- lángolás? Szalmaláng volt, sajnos. Néhány éve — az ifjúsági törvény hatására — a különböző bútorgyártó vállalatok nekibuzdult felajánlásokat tettek: olyan bútorokat terveznek és, gyártanak, amelyek korszerűek, tetszetősek, praktikusak, de ugyanakkor • nem drágák. Részben az olcsó technológia kiválasztásával, részben pedig a vállalat fiatal dolgozóinak felajánlásával tudták ezt megoldani. Azt jelentette, hogy tíz- tizenötezer forintért komplett szobaberendezést vásárolhattak a fiatal házasok.

Nagyszerű dolog volt. Tudom, mert mi is ifjúsági bútorral rendezkedtünk be annak idején, és egy év alatt ki tudtuk fizetni a2 árát. Ráadásul szép és hasznos berendezéshez jutottunk, amelyben minden szükséges bútordarab megvolt. 1

Az idő telt-múlt, a ml bútorvásárlásunknak már két éve. Amikor barátaink álltak hasonló gond előtt, jó szívvel ajánlottuk az ifjúsági bútorokat. Gyártja őket a nagykanizsai, a zalai bútorgyár is — tettük hozzá. Az*án kiderült, hogy csak gyártották. Már nem árulnak egyetlen környékbeli bútorüzletben sem ifjúsági bútorokat. így aztán barátaink kénytelenek voltak méregdrága berendezést vásárolni, — mert a korszerű és szép berendezésnek megvan az ára — természetesen hosszú OTP- törlesztést vállalva.

Az ifjúsági bútorok eltűnése nemcsak nekünk szúrt szemet, más fórumokon is felvetették már. Választ a közvélemény mind ez ideig nem kapott, így csak sejthetjük: nem volt jó üzlet, és a lelkesedés sem tartott sokáig.

A mi ifjúsági bútorunk! szekrénysorát most önálló-’'' an árusítják az egyik buda-- pesti Domus-áruházban — a szekrénysor kerül annyi- ; ba, mint a mi egész búto- ‘ runk.

Hát igen: mindössze eny-í nyi a változás. jk

Amikor erről beszélget-4: tünk, egyik ismerős felhív- v4- ta a figyelmünket egy másik „érdekes” jelenségre:. A szép és hasznos ifjúsági bútorok mellett voltak olya-\ nők is, amelyeket senki ' sem tudott volna igazán í jól használni, még az sem, akinek több szobája van. Például: olyan szobabútor, amelyben csak egy heverő • van, de az a szekrénysorba építve," így szekrényrészek szinte alig vannak a bútorhoz, viszont van a heverő hosszában egy „híd”. E bú- , tor tartozéka volt egy do-\f hányzóasztal két fotellel és egy virágtartó (?). Persze,,; nem akadt gazdája,' a bú-t torboltban pedig mérgesen V közölték az ifjúsági bútor iránt érdeklődő, ám ezt a berendezést * nem kívánó* házaspárral, ; ■ hogy nem is J rendelnek többet ifjúsági bútort, ha ami van, nem viszik eL aív,...._ A

Nemcsak a bolt mentáiig tása hibás, de elsősorban a \ gyártóké. Korszerűtlen terméküket kívánták elsózni rossz összeállításban. Amikor nem sikerült, volt hi- ; vatkozási alap, hogy miért: nem gyártanak többet.A manapság berendez- ■ kedni kívánó fiatalok így fcsak a felnőttek pénztárcájához — és igényeihez — \ szabott bútorok között vá- , laszthatnak. \

Amíg nem jön valami

újabb akció, ami ismét fel- , ébreszti a gyártók lelki- v ismeretét és vállalkozó-t kedvét—

(virág)

Á harmadik módszervásár előtt

Ki akar levelezni?

Hazánkban mintegy háromezer ifjúsági klub dolgozik, s alapvető céljuk, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok kulturális igényeit felkeltsék, megszerettessék velük az olvasást, a zenét, a művészeteket, s eligazító ismereteket nyújtsanak a társadalom, s az élet által felvetett kérdésekről. Áz országszerte jelenleg folyó III. országos módszervásár lehetőséget teremt valamennyi ifjúsági klubnak arra, hogy számot adjon munkájáról, megismerje, alkalmazza és továbbfejlessze azokat a módokat, amelyek segítségével — a maguk eszközeivel — hozzájárulhatnak a szocialista módon élő, dolgozó ember formálásához.

A korábbi két módszervásár eredményeképpen számos ötlet vált országszerte népszerűvé; például a Vas megyei Iváncon született hagyományteremtő „gólyaavatás” ma már meglehetősen kedvelt formája az új klubtagok felvételének. A sárszentmiklósi Komarpv ifjúsági klub „kínpadrafeszítés” című játékformájának lényege, hogy egy válaszoló és több kérdező közreműködésével egy adott témát minden oldalról „körüljárnak”. Őszinte, nyílt kérdések és válaszok tárják fel, boncolgatják a párválasztás, a családi élet, vagy éppen a társadalom kérdéseit. A témák rendkívül sokrétűek', például a társadalomba való beilleszkedéssel, a közösségi élet kérdéseivel kapcsolatos módszerek önismeretre, alkalmazkodásra, az állandó információszerzésre és feldolgozásának igényére serkentenek. Több klubban dolgoznak olyan módszereken, amely abban segít, hogy az ifjúmunkások tudjanak' élni munkahelyi jogaikkal, s felhívja a figyelmet a szellemi és fizikai munka egymást kiegészítő szerepére.

A megyékben és Budapesten összégyűjtött, forgató- könyv formájában rögzített módszereket, módszersorozatokat a klubok elsősorban a területi módszervásárokon tehetik közkinccsé. . . ____

A

z elmúlt napokban levél érkezett szerkesztőségünkbe Angelika Wedeltől, aki az NDK fővárosában, Berlinben lakik. Mint írja, régi vágya már, hogy külföldi fiatallal levelezhessen, kedves és jó ismerősre, barátra leljen.

Néhány sorban bemutatkozik Angelika. Huszonegy éves, nagyon szeret olvasni, szívesen hallgat zenét, különösen beatzenét, sakkozik. Gyűjti a képeslapokat, a szép fotókat és a táncdalénekesek lemezeit.

Nagyon várja a hasonló érdeklődési körű lányok és fiúk levelét. Annál is inkább, mert Angelika tolókocsival közlekedik, betegsége megakadályozza abban, hogy fiatalok között legyen, barátokat szerezzen magának.

Címe: Angelika Wedel, 1195. Berlin Güldenhofer Ufer 10. DDR.

Angelika németül tudó fiatalok levelét várja. ^