Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

% Műt' o nepuj/09 ifjú/ógi rovata Tábor Munkásportrék filmszalagon r Július 3—6-ig rendezték meg a II. országos „Munkásportré” amatőr filmes alkotótábort a Szolnok megyei Kunszéntmár- tonon. Az alkotótábor célja a magyar amatőr filmesek felké­szítése a nemzetközi fesztivál­ra. A Tolna megyei filmesek képviseletében öten vettek részt az alkotótábor munká­jában, közülük Takács Zsolt szekszárdi amatőr filmest kér­deztük meg a tábor munkájá­ról, ott szerzett tapasztala­tairól: •—Szerintem nagyon hasznos volt ez a tábor, különösen a kezdők tanulhattak sokat, mert az alkotó stábokat úgy válo­gatták össze, hogy minden cso­portban volt egy tapasztalt „öreg róka”, akitől a kezdők a mesterség fortélyait a gya­korlatban megtanulhatták. A hat forgatócsoport a három nap alatt tizenhárom film ' kép- és hangfelvételeit készí­tette el. Filmet forgattunk töb­bek között egy idős szűcsmes­terről, aki jelenleg nagyüzemi módon, modern gépeken dol­gozva végzi munkáját. A film párhuzamosan bemutatja majd V a szűcsmesterség régi és új módját. — Kunszentmártonon, mint általában a Kiskunságban, so­kan járnak kerékpáron. A ke­rékpárok csomagtartóján és két. oldalán elhelyezett ötletes kis kosarakban szállítják cso­magjaikat. Az egyik ilyen spe­ciális kosarakat fonó mester­ről készített filmet a Raffai Anna vezetésével dolgozó stáb. A kunszentmártoni beton­üzemben dolgozik egy hathó­napos terhes asszony, daruke­zelőként. Brigádvezetője sze­rint ezt a több mázsás beton­lapokat mozgató nehézgépet kezelni könnyű fizikai mun­ka..; Az asszony munkájáról is filmet készítettünk. 1 — Végezetül annyit, hogy akik ott voltunk, úgy érezzük, az utazási nehézségek ellenére is érdemes volt elmennünk, mert a három nap alatt meg­ismertük sok munkás életét, hétköznapjait, és sokunknak új volt a téma néprajzi szem­pontú tudományos igényű fel­dolgozása is. v T. J. Szobrásztelep V Július elsején nyílott meg Pakson az immár hagyomá­nyos szobrásztelep. A kisegítő iskola kertes ud­varán, csöndes környezetben állították fel a megmunká­landó anyagokat: köveket, szobrokat. Ezeknek nagyobb részét már tavaly elkezdték faragni a megyei képzőművé­szeti stúdió amatőr szobrászai. Az elkészült szokrokat Pak­son fogják elhelyezni, az újon­nan létesülő szoborparkban. Az első szoborcsoport — Ba­kó László készítette — hama­rosan végleges helyére ke- / rül. , Paks a jövőben is fogadni kívánja a megye tehetséges műkedvelőit: alkotóházat lé­tesítenek a környék egyik szép helyén. A szobrásztelep augusztus elsején zárja kapuit. Képün­kön Heritesz Gábor munka közben. F.otó: Komáromi A két „kenguru" Nevük még ismeretlen, de arcukat már láthattuk fil- v jneken. A „Kenguru fedőne- Vvet” Zsibók István és Zsibók László viseli. A 16 éves ikrek ; Komlón élnek. Magasak, hosz- szú szőke hajuk a vállukig ér. — Milyen filmekben játszot­tatok eddig? — Először az öreg bánya titka, majd a nem régen be­fejezett Utánam srácok című filmsorozatban. — Hogyan kerültetek a ív­be?, — Az újságban hirdettek, hogy filmforgatáshoz ikreket keresnek. Édesapánk felvitt bennünket Budapestre. Ott el­■ sősorban a beszélőkészségün­ket és a tanulékonyságot fi­gyelembe véve alkalmasnak tartottak bennünket a renge­teg jelentkező közül. Megkap­tuk a forgatókönyvet és neki­álltunk a tanulásnak. Renge­teget próbáltunk. Volt olyan jelenet, amit harmincszor is el kellett ismételni. — Mit szóltak az ismerő­sök, a barátok amikor láttak benneteket a tv-ben? — Az ismerősök örültek és a filmezés élményeiről kér­dezgettek. Az első film után gyakran hallottuk az utcán a tréfás megjegyzéseket, hogy „itt vannak a Kenguruk”. Legjobban azonban a szüléink örültek. — Mikor láthatunk ismét benneteket? ' — Tíz napja filmeztünk utoljára, mégpedig egy hús­ipari reklámot készítettünk. Ez a reklám hamarosan lát­ható lesz a tv-ben és a mozik­ban. — További terveitek? — Nagyon szeretjük a beat­zenét, zenekart szeretnénk alakítani, szeptembertől pedig tanulni fogunk. BALÁSA ERZSÉBET Néhány sorban Ifjúsági bútor, hol vagy ? Hol van már a nagy fel- lángolás? Szalmaláng volt, sajnos. Néhány éve — az ifjúsági törvény hatására — a különböző bútorgyártó vállalatok nekibuzdult fel­ajánlásokat tettek: olyan bútorokat terveznek és, gyártanak, amelyek korsze­rűek, tetszetősek, praktiku­sak, de ugyanakkor • nem drágák. Részben az olcsó technológia kiválasztásával, részben pedig a vállalat fiatal dolgozóinak felaján­lásával tudták ezt megolda­ni. Azt jelentette, hogy tíz- tizenötezer forintért komp­lett szobaberendezést vásá­rolhattak a fiatal házasok. Nagyszerű dolog volt. Tu­dom, mert mi is ifjúsági bútorral rendezkedtünk be annak idején, és egy év alatt ki tudtuk fizetni a2 árát. Ráadásul szép és hasz­nos berendezéshez jutot­tunk, amelyben minden szükséges bútordarab meg­volt. 1 Az idő telt-múlt, a ml bútorvásárlásunknak már két éve. Amikor barátaink álltak hasonló gond előtt, jó szívvel ajánlottuk az ifjúsági bútorokat. Gyártja őket a nagykanizsai, a zalai bútorgyár is — tettük hozzá. Az*án kiderült, hogy csak gyártották. Már nem árul­nak egyetlen környékbeli bútorüzletben sem ifjúsági bútorokat. így aztán bará­taink kénytelenek voltak méregdrága berendezést vásárolni, — mert a kor­szerű és szép berendezés­nek megvan az ára — ter­mészetesen hosszú OTP- törlesztést vállalva. Az ifjúsági bútorok eltű­nése nemcsak nekünk szúrt szemet, más fórumokon is felvetették már. Választ a közvélemény mind ez ideig nem kapott, így csak sejt­hetjük: nem volt jó üzlet, és a lelkesedés sem tartott sokáig. A mi ifjúsági bútorunk! szekrénysorát most önálló-’'' an árusítják az egyik buda-- pesti Domus-áruházban — a szekrénysor kerül annyi- ; ba, mint a mi egész búto- ‘ runk. Hát igen: mindössze eny-í nyi a változás. jk Amikor erről beszélget-4: tünk, egyik ismerős felhív- v4- ta a figyelmünket egy má­sik „érdekes” jelenségre:. A szép és hasznos ifjúsági bú­torok mellett voltak olya-\ nők is, amelyeket senki ' sem tudott volna igazán í jól használni, még az sem, akinek több szobája van. Például: olyan szobabútor, amelyben csak egy heverő • van, de az a szekrénysorba építve," így szekrényrészek szinte alig vannak a bútor­hoz, viszont van a heverő hosszában egy „híd”. E bú- , tor tartozéka volt egy do-\f hányzóasztal két fotellel és egy virágtartó (?). Persze,,; nem akadt gazdája,' a bú-t torboltban pedig mérgesen V közölték az ifjúsági bútor iránt érdeklődő, ám ezt a berendezést * nem kívánó* házaspárral, ; ■ hogy nem is J rendelnek többet ifjúsági bútort, ha ami van, nem vi­szik eL aív,...._ A Nemcsak a bolt mentáiig tása hibás, de elsősorban a \ gyártóké. Korszerűtlen ter­méküket kívánták elsózni rossz összeállításban. Ami­kor nem sikerült, volt hi- ; vatkozási alap, hogy miért: nem gyártanak többet.­A manapság berendez- ■ kedni kívánó fiatalok így fcsak a felnőttek pénztár­cájához — és igényeihez — \ szabott bútorok között vá- , laszthatnak. \ Amíg nem jön valami újabb akció, ami ismét fel- , ébreszti a gyártók lelki- v ismeretét és vállalkozó-t kedvét— (virág) Á harmadik módszervásár előtt Ki akar levelezni? Hazánkban mintegy háromezer ifjúsági klub dolgozik, s alapvető céljuk, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok kul­turális igényeit felkeltsék, megszerettessék velük az olva­sást, a zenét, a művészeteket, s eligazító ismereteket nyújt­sanak a társadalom, s az élet által felvetett kérdésekről. Áz országszerte jelenleg folyó III. országos módszervásár lehe­tőséget teremt valamennyi ifjúsági klubnak arra, hogy számot adjon munkájáról, megismerje, alkalmazza és to­vábbfejlessze azokat a módokat, amelyek segítségével — a maguk eszközeivel — hozzájárulhatnak a szocialista mó­don élő, dolgozó ember formálásához. A korábbi két módszervásár eredményeképpen számos ötlet vált országszerte népszerűvé; például a Vas megyei Iváncon született hagyományteremtő „gólyaavatás” ma már meglehetősen kedvelt formája az új klubtagok felvételének. A sárszentmiklósi Komarpv ifjúsági klub „kínpadrafeszítés” című játékformájának lényege, hogy egy válaszoló és több kérdező közreműködésével egy adott témát minden oldalról „körüljárnak”. Őszinte, nyílt kérdések és válaszok tárják fel, boncolgatják a párválasztás, a családi élet, vagy éppen a társadalom kérdéseit. A témák rendkívül sokrétűek', pél­dául a társadalomba való beilleszkedéssel, a közösségi élet kérdéseivel kapcsolatos módszerek önismeretre, alkalmaz­kodásra, az állandó információszerzésre és feldolgozásának igényére serkentenek. Több klubban dolgoznak olyan módszereken, amely abban segít, hogy az ifjúmunkások tudjanak' élni munkahelyi jogaikkal, s felhívja a figyelmet a szellemi és fizikai munka egymást kiegészítő szerepére. A megyékben és Budapesten összégyűjtött, forgató- könyv formájában rögzített módszereket, módszersorozato­kat a klubok elsősorban a területi módszervásárokon tehe­tik közkinccsé. . . ____ A z elmúlt napokban levél érkezett szerkesztőségünkbe Angelika Wedeltől, aki az NDK fővárosában, Berlinben lakik. Mint írja, régi vágya már, hogy külföldi fiatallal le­velezhessen, kedves és jó is­merősre, barátra leljen. Néhány sorban bemutatkozik Angelika. Huszonegy éves, na­gyon szeret olvasni, szívesen hallgat zenét, különösen beat­zenét, sakkozik. Gyűjti a ké­peslapokat, a szép fotókat és a táncdalénekesek lemezeit. Nagyon várja a hasonló ér­deklődési körű lányok és fiúk levelét. Annál is inkább, mert Angelika tolókocsival közleke­dik, betegsége megakadályoz­za abban, hogy fiatalok között legyen, barátokat szerezzen magának. Címe: Angelika Wedel, 1195. Berlin Güldenhofer Ufer 10. DDR. Angelika németül tudó fia­talok levelét várja. ^

Next

/
Thumbnails
Contents