Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

r MALÉV AIRTOT JR S f Minden egy kéíben — ez a Szlogenje az alig három hó­napja alakult új utazási iro­dának, a MALÉV Airtours- nak. S a napokban, július 17- én indítja útnak az iroda el­ső csoportját 8 napos finn kör­útra. Eredetileg csak város­nézés, országjárás szerepelt a csoport programjában. De mi­vel olyan társaság jött össze, amely az építészet, lakberen­dezési technika, a képző- és iparművészet iránt érdeklődik ■— még indulás előtt átszer­vezték a programot, hogy ele­get tegyenek a turisták kíván­ságának. — Ez a rugalmasság, az Utasok kívánságának maximá­lis kielégítése a jellemzője a MALÉV Airtoursnak — mond­ja Vág András, az iroda veze­tője. — Legnagyobb az érdek­lődés az október 31-től már­cius 31-ig szervezett, ötnapos kairói utak iránt. Mind a 22 csoportban szinte napok alatt megteltek a helyek. Hiszen na­gyon olcsón, 4990 forintért megnézhetik az utasok az egyiptomi főváros nevezetes­ségeit, a gizehi piramisokat, a szfinxet, hang- és fényjátékon, .folklórműsoros vacsorán vesznek részt, s kényelmes szállodában laknak, teljes panziót kapnak. (Egyébként csak a repülőjegy 12 ezer fo­rintba kerülne a Budapest— Kairó—Budapest vonalon.) — A nagy érdeklődésre va­ló tekintettel újabb csoporto­kat szerveztünk — 11 hétvégi és 22 hét közbeni, hétfőtől szombatig tartó utat. — Hogyan tudják ilyen ol­csón adni ezeket a programo­kat? — Az iroda azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy jobban kihasználjuk a MALÉV üresjáratait. Ősszel, télen ke­vesebb az utas a repülőgépe­MALÉV-egyenruhás lányok a Dorottya utcai utazási irodá-' ban. (Koppány György felv. — KS) Hétvége — zsörtölődve inken, mint amennyi kívána­tos lenne. A mi útjaink utó­szezonban indulnak, olyan vi­dékekre, ahol az ősz, a tél a legkellemesebb időszak. — Hová indít még utakat a MALÉV Airtours? — Van 16 napos görögorszá­gi, 15 napos spanyol és 12 napos törökországi túránk 1— 1 hetes tengerparti üdüléssel kombinálva. Abból a meg­gondolásból, hogy ha valaki ezekbe az országokba utazik, ne csak végigrohanja a neve­zetességeket, hanem üdüljön, pihenjen is. Szíriái, libanoni körutat, 12 napos bolgár ten­gerparti üdülést, bolgár sí­túrát és műemléktúrát is ajánlunk. A szépen berendezett Do­rottya utcai irodában MALÉV- egyenruhás lányok fogadják az ügyfeleket. (Ilyen egyen­ruhába öltöztek az idegen- vezetők is.) A vidéki utasok a megyei Express-irodákban jelentkezhetnek a MALÉV Airtours útjaira. — Társasutakon gyakran' előfordul, hogy a külföldi partneriroda nem az itthon meghirdetett feltételek sze­rinti szállást, ellátást biztosít. Önök ismerik-e a hirdetett szálláshelyeket, meggyőződ­tek-e ^ajánlataik realitásáról? — Csak olyan szállásokat kötünk le, amelyeket isme­rünk, személyesen is” megláto­gattunk, s amelyekkel minden bizonnyal utasaink is elége­dettek lesznek. KÁDÁR MARTA Sportban aztán nem volt hi­ány bár erősen vitatható az érdeklődés, amikor a Nép­stadion hatalmas lelátóján mindössze két-három nézőt mutat a tv-felvétel. A 4x100-as váltó résztvevői lényegesen többen voltak ... Nem sokkal később kaptunk egy kis vívó­leckét — az ember sose tudja, mire lesz még jó az életben. Aztán kaptunk egy szombat estét, amit ezúttal Karinthy. Csehov és néhány kitűnő bol­gár 'művész megmentett a szín- vonaltalanságtól. Ezek a szombat esték na­gyon nehezen találnak maguk­ra. s legföljebb az elszántság dicsérhető, hogy a rendezők a semmiből vagy a nagyon ke­vésből „teremtsenek egy új világot”. Vagy sikerül, vagy nem. Az igazság az. hogy Frédinek és Béninek se sikerül mindig a kifogy­hatatlan amerikai humor is kifogy időnként, s az ügyes rajzok ügyetlen történetekbe próbálnak humort vinni. Per­sze a siker az siker, ahogy az évek óta unalomig ismételt My Fair Lady is si­ker, pontosabban világsiker, s pontosan olyan is, mint egy világsiker. Nem jobb. nem rosszabb. Az ember megnézi, aztán egy egészségeset ásít. Záray Márta és Vámosi Já­nos a műfaj múlandóságának állított emléket, amit csak alá­húzott a gyengécske tánckar és az igazán ötlettelen koreog­ráfia. Karinthy és Csehov vi­szont mindig ellenállhatatlan, s most külön is megcsodáltuk Darvas Iván pazar Nyuhinját. aki foglalkozására nézve fele­ségének. egy zeneiskola és egy női panzió tulajdonosának fér­je. S nagyon tetszettek a kitű­nő bolgár művészek, akik a bemondótól valamivel több fi­gyelmet érdemeltek volna: azt a bizonyos ..tréfás bolgár nép­dalt” valaki mégiscsak írta vagy feldolgozta, az elhangzott Csajkovszkij-mű pedig nem egyszerűen Valse, hanem a közismert Vonósszerenád vU rágkeringője volt. Mit láttunk még? Az arany­rablóknak képtelen az agya­fúrt Cradock főfelügyelő nyo­mára bukkanni, s most már az sem segít hogy régen is­merjük a főfelügyelőnél ötlet- telenebb tetteseket. Mit. lát-' tunk még a héten? Egy fá­rasztó vetélkedőt, Ilkú Pál ki­tűnő regényének nem egészen kitűnő változatát, s Puskin el­beszéléséből készített szovjet filmet. A postamester hangu­latban. lírában, tehát érték­ben semmivel nem maradt el az eredetitől, a Puskin-művet átköltő Szergej Szolovjovnak emlékezetesen szép filmet si­került alkotnia, olyant, amit napjaink hihetetlenül nagy filmtermésében sem felejtünk el. cs. Kétszázezren a Balatonon Vasárnap több mint 200 ez­ren élvezték a kirándulás és a nyaralás örömeit a Balatonon: a változékony időjárás ellené­re a hétvége forgalma már a főszezont idézte. A szállodákban S0 százalék körül mozgott a helykihaszná­lás. Az idény szállókat főleg osztrák és német vendégek ke­resték fel nagy számban, sokan érkeztek Csehszlovákiából is. A megélénkült forgalomra felkészült a vendéglátóipar s a kereskedelem is. A kempinge­ket. a szabad strandokat és a parttól távolabb levő kirán­dulóhelyeket mozgóárusok ke­resték fel. Az ellátásban — né­hány kivételtől eltekintve — nem voltak zavarok. Gazdag kulturális prograrri várta a Balatmi-parti turistákat. Füreden a Balatoni Galériában vasárnap nyitották meg Frank Ruddigkeit lipcsei festőművész grafikai kiállítását. A tihanyi Rege presszó tera­szán zenés irodalmi műsor kí­nált jó szórakozást a vendé­geknek, ' Pásztor Ferenc : rpr'. ^ | Fiúk a Leshegyen * ■S' . | ” Eltelt két hét. Balogh egy szót sem szolt ' Senkit nem értesített, de senki nem is vár­ta tőle. Megjelent a kötelékrendezésen ba­jusz nélkül, sápadtan, keserű ábrázattal. Nekem, mint első rajparancsnoknak, kellett jelentést adni. Nem tudtam rendet tartani. A legénység a pukkadásig nevetett. Suhajda leült a földre, csapkodta a térdét, még a könnye is kicsordult a nevetéstől. Mi taga­dás, Balogh úgy festett bajusz nélkül, mint­ha Franci bácsi szamarát kopaszra nyírták volna. Megszoktuk bajusszal, megszoktuk az­zal a ronda nagy szőrpamaccsal. — Bolondok, marhák — tört ki Balogh. — Mit röhögtök. A lány akarta. Szúrta Le­vágtam a kedvéért. Mi van abban? Más is járt már így. Aki egy rossz szót mer szólni róla, annak kitaposom a belét — Balogh, elvesztetted a szabadságodat?- — Balogh, hová lett belőled a Don Jani? —- Balogh, befűztek, mint a kövesdi lá­nyok a gyöngyöt? — Az irigység beszél belőletek. Többet is ér az a lány egy bajusznál. Más is mehetett volna utána, szabad volt, de mától kezdve úgy nézzetek rá, hogy a védelmem alatt áll. — A menyasszonyod lett? — kérdezte Go- lubics és kisétált a sorból. — Még nem, de annak tekintem. Tudjátok meg, hogy piszkok vagytok. Igazán lehetne bennetek annyi intelligencia, hogy nem tur­káltok más érzelmeiben. j- — Vannak érzelmeid? — visított Suhajda. : — Nem vagyok fából, nem vagyok olyan faragatlan, mint egyesek! Az őrnagy elvtárs ott állt az ablakban. Ki­várta, hogy véget érjen Balogh vesszőfutása. Megérdemli, maga kereste. Úgy tűnik, nem bánja, ellenkezőleg, még büszke is. Azóta a kocsiban a műszerfalon hordja postás Kati fényképét. Mintha megszépült volna azóta az a lány. No, azt hiszem véget ért Balogh csikókora is. Voltak már így mások is. ♦ Ezen a tavaszon valahogy jobban meg­nyíltak a házak kapui. Nemcsak a fák, a virágok nyíltak erőteljesebben, korábban. A jó indulás jó kedvre deríti az embere­ket is. Szívélyesebbek, vendégszeretőbbek lesz­nek. AZon mérem le, hogy tőlünk is mind .gyakrabban járnak a falusiakhoz vendég­ségbe. Balogh már Katiéknál volt tavaszi nyitáson. Úgy szokás errefelé, hogy a sző­lőnyitást egy kis családi mulatsággal kötik össze. Megbontják a legjobb hordót, ki­hordanak a borházba egy-két jó falatot, da- nolgatnak, eszegetnek, a családfő pedig rá­olvas a szőlőre, mindenféle rigmusokkal ar­ra biztatja az öreg tőkéket, hogy annyi ter­mést hozzanak, hogy őszre kipúposodjon a pince oldala. Takács keresztelőre volt hivatalos. Még kóstolót is hozott. Majdnem mindenkinek jutott belőle egy-egy falat. Érdekes egy em­ber ez a Takács Ide is elmegy, oda is el­megy, mindenkivel jó barátságban van, de sehova nem köti le magát. Farsangi mulatság is volt a faluban, tízen kinn voltak. Jó lehetett, mert nagyon vidá­man, énekelve, és valamennyien józanon tértek haza, _ ____ M eghívót kaptunk Marótiéktól. Csik And­rás őrvezető, Takács Lajos őrvezető, Suhaj­da István határőr, meg én. Együtt mentünk az erdészház felé. Suhajda állítólag azért került a szórásba, mert gitározással felhívta magára Zsuzsa valamelyik barátnőjének a figyelmét. Lányok is jöttek a városból, ” né­hány civil fickó is jelen volt a születés- napi összejövetelen. Zsuzsa, meg az apja, Zoltán bácsi fogadott bennünket. Tegez mindannyiunk'at. Nem tartom ezt kivetni­valónak, úgy tekint ránk, mintha a fiai len­nénk. Igaz is. Naponta találkozunk vele az erdőben. Sokszor kérjük őt apróbb-nagyobb szívességekre. De sok fiút megtanított már arra, hogyan kell bánni a fákkal, virágok­kal, hogyan kell eligazodni az erdőben. András itthon van. Zoli bácsi is meg­ölelte. megcsókolta, Zsuzsa a nyakába ug­rott. No, gondoltam, ezen már elég fesze­sen szorul a hurok. Igaz, mutatós, szép kis hurok! Mert ennek a Zsuzsának olyan ki­állása van, hogy megakad rajta a szem. Gyönyörű fekete haja, nagy barna szeme, fehér, finom bőre. Talán még akkor is ne­vet vagy mosolyog, amikor alszik. Mindez hagyján. Tele van szeretettel, jóhiszemű­séggel. Segítőkész, figyelmes kis ember. Iga­za van Andrásnak, ha beleszeretett, és fe­leségül akarja venni. .v„, u A házimulatság remek volt. Zsuzsa szi­porkázott. Látszott, ki akar tenni magáért. A civil fiúk inkább a katonákkal beszélget­tek. mert izgatta őket, mi lesz jövőre, ho­gyan áll majd rajtuk a mundér, amit már talán készítenek is számukra. Suhajda is megtalálta a beosztását, megállás nélkül pengeti a gitárt. Ezt legalább érti. Nekem tetszik, mert a kiegyezéstől napjainkig is­mert, örökzöldnek vagy limonádézöldnek tartott melódiák felhangzanak ujjai alól. Végre egy tette, amit nem kell kijavítani. Természetesen olyan pózt vág hozzá, mintha legalább Liszt Ferenc lenne. Végre felbontják a pezsgőt. Nem szoktam inni, de erre már vártam. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy András hogyan köszönti fel a lányt. Úgy illik, hogy a kiválasztott fiú legyen az első. — Abban a reményben kívánok sok bol­dogságot, hogy jövő ilyenkor két okunk le­gyen ismét összejönni. — Igen — nevet kicsit meghatottan, és mesterkélten Zsuzsa, mert az orrára van ír­va, hogy legszívesebben bőgne egy kicsit örömében. — Jövő ilyenkor legyetek itt ismét, akkor tartjuk az eljegyzésünket. Anyu és apu már mindenbe beleegyezett, igaz? — nézett az anyjára Zsuzsa, csak aztán ölelte meg Andrást. A születésnapi mulatság, az eljegyzés be­jelentése néhány napig beszédtéma volt az őrsön. Suhajdát néhányan kioktatták, hogy nem kell mindent ellocsogni. Takácsnak azt vágták a fejéhez, hogy nőgyűlölő, mert volt hat lány, neki egyikkel sem volt szava, he­lyette Zoli bácsit untatta a vadászkaland­jaival. Nekem is adtak némi eligazítást, amiért nem hívtam meg a lányokat a mi zenei klubunkba. Csakhamar csend lett, tel­tek a szolgálat egyforma, látszatra nyugal­mas napjai. Egyáltalán van itt nyugalom? (Folytatjuk) ! ‘ — 60 —

Next

/
Thumbnails
Contents