Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

CSALÁD - OTTHON Kitol tanulta ? Egy gyerrhek sem születik úgy, hogy „hazudós”. A hazu- dozásra a példát rendszerint a környezetében élő felnőttek­től kapja, akik maguk sem tudják, hogy milyen rosszra tanítják a gyermeket. ami­kor valamit letagadnak előtte, másképpen mondanak el, mint ahogyan történt, vagy hazud­nak. De nézzünk csak néhány példát. Vasárnap van. A család a konyhában ebédel. Az ablak előtt elhalad a szomszédasz- szony új. nagy mintás ruhájá­ban. Az édesanya megjegyzi: „Már megint ízléstelen rongy van ezen a Füredinén!” A gyermek hallja, de hallja a folytatást is. Később ugyanis átjön az asszony és kérdezve lép be a konyhába: „Mit szól­tok az új ruhámhoz?” — „Csői dás, ízléses minta, nagyon jól áll neked!” Zsuzsi közbevág: „Anyu. te most hazudsz!” És máris csattan a pofon, ami elhallgattatja a gyermeket, csorbát ejt az igazságérzetén és gondolkozóba ejti: igazat kell-e egyáltalán mondani az embernek, ha más a vélemé­nye, vagy jobb hazudni, hi­szen az édesanyja is. ezt tet­te. Máskor meg ott vét hibát a szülő, hogy cinkosává teszi a gyermeket ,'elhallgatás” ügy­ben. A kicsi látta, hogy el­tört a szép vizeskancsó, anyu­ka ejtette ki a kezéből. „Nem mondjuk meg apunak!” — így az anya. „Ugye, te okos kis­lány vagy, nem árulod él? Ve­szünk majd helyette titokban másikat”. Jóllehet a tapintat, a munkából fáradtan hazaér­kező férj kímélése vezeti az édesanyát, mégsem bocsátha­tó meg. amit tesz. Legközelebb igazságtalanul ad szidást, eset­leg verést is a gyermeknek, ha nem mondja meg. hogy eltört. vagy elvesztett valamit, hi­szen az elhallgatásra az édes­anyjától kapott példát. Az I—II. osztályosok az el­ső keresztkérdésre elárulják szüleiket. Túl szép a rajz. Elő­ször megkísérli határozottan állítani, hogy önálló munkája. A tanító néni kételkedésére megtörik és bevallja: „Apu­kám segített, de azt mondta tagadjam le!” Még’ elgondolni is rossz, hogy milyen súlyos hibát követett el áz édesapa. Gyakran kap tanácsot egy- egy gyermek a szülőtől radí­rozás, Japkitépés letagadására. Rendszerint hazugsággal „fel­vértezve” érkeznek a későn- jövők. Nagyon, nagyon kevés gyermek állított be azzal hoz­zám. hogy: „Ne tessék hara­gudni elaludtunk. „Nem hal­lottuk meg az ébresztőórát!” — ami rendszerint a késés való­di oka. A legkülönfélébb dol­gokkal mentették magukat, amelyekről többször kiderült, hogy „Anyukám Vnondta. hogy ezt mondjam”. Ilyenek: vér­zett az orrom, hánytam, te­jért kellett menni, szálka ment a kezembe stb, stb. Természe­tesen előfordul valóban egy orrvérzés, hányás, de a tanító­nő gyakorlott szeme észreve­szi. hogy mikor áll hamis gyer­mekkel szemben. Ezekben az esetekben az édesanya a hibá­ját. hogy pontatlanul indítot­ta gyermekét az iskolába, teté­zi azzal, hogy hazudozni ta­nítja. Sokszor találkozunk nagyo­kat mondó gyermekekkel. Volt többek között egy olyan kis tanítványom, aki azt állította, hogy neki ezer mesekönyve van és ő, azt mind elolvasta. Hiába mondtam a 8 éves fiúcskának, hogy ezer az na­gyon sok (100-ig tanultunk akkor számolni!), ő csak állí­totta hogy márpedig neki any- nyi könyve van. Áz elsők között látogattam meg ezt a családot. Andris tudta, hogy jövök. Elém sza­ladt az előszobába, először utamat akarta állni, azután két karjával a nyakamba csimpaszkodott és a fülembe • súgta: „Nem igaz. hogy ezer mesekönyvem van. Csak ki­lenc van, de azokat mind el­olvastam!” Eimondtam neki ott mindjárt, hogy én tud­tam, hogy neki nincs ezer me- sekönyve, csak nem akartam megszégyeníteni a társai előtt. Megmagyaráztam neki. hogy ha a társai rájönnek, hogy na­gyokat mond, akkor azt sem hiszik majd el, ha . igazat ál­lít. Hosszasan beszélgettem az édesanyjával is. Sajnos, ő is nagyokat mondogatott. Ilyene­ket: „Mi mindig a legdrá­gább ruhát és játékot vesz- szük Andrisnak! Megtehetjük. Igazán jól keres az apja .. stb-stb. Megbeszéltük ugyan,’ hogy közös erővel leszoktatjuk a gyermeket a nagyokat mon­dásról, mégis úgy éreztem, nem a legjobb szövetségessel társulok. hiszen a gyermek rossz példát kap az édes­anyjától. — Kitől tanulta? —: teszik fel a szülők méltatlankodva mégis a kérdést. Gyakran két­ségbeesve és önmaguknak. Ki­* tői? Kérdezhetjük valóban ' gyakran önmagunktól. Írásomban zömmel negatív példákat mondtam el, — olyanokat, hogy mit és ho­gyan ne tegyünk. Gondoljunk ezekre is. amikor arról esik szó. hogyan és milyen módsze­rekkel nevelhetjük őszinte­ségre a gyermeket. DR. GERGELY KÁROLYNÉ ECét őzzelKlőigs r 3 4 5 s 7 8 a \ M ina 10 11 12­13 ' 14 i a5 |Sg8 i7 te w 19 mi fü 10 21 r.VÍ 12 mm 23 27 •25 26 za • 29 30 31 32 33 _1 __ t e 36 3« :0 * fv*­‘M p '+3 ggp ssi pp '|5 !É * 47 0S, $$ ^9 m 50 51 1 52­i bú 54 55 >■ Vízszintes: 1. Arany János egyik verséből vált szállóigévé (zárt be­tűk: K., S.). 10. Ebből a földből alumínium lesz. 13. Bizonyos or­vosi vizsgálathoz szükséges. 14. Amivel ruhát simítunk. 16. . . . poetica. 17. város és terület a Belorusz SZSZK-ban. 18. Ritka férfinév. 19. Tüzel. 20. Nagyobb helyiség. 21. Selyemcsomózású ke­leti szőnyeg. 22. Zöldséges, mus­táros, savanykás mártás. 23. Szov­jet hegedűművész (Leonyid). 25. Arany ismert hőse. 26. Sok lapból áll. 27. Ételízesítő. 28. A VDK fő­városa. 29. Kiváló úszónőnk (Magda). 30. Borókapálinka. 31. Szarvasfélék dísze. 33. Játék. 35. Amerigo ... 36. A házastárs fivé­re. 38. Cseh építész, egyik műve a prágai Nemzeti. Színház. 39. Ha­mis. 40. Takarmány- és gabona- növény. 41. Hordókészítő iparos. 42. Ismert mali politikus (Modi- bo). 43. Kétszeres Kossuth-díjas színművész (Tamás). 45. Törpe jelzője lehet. 46. Állam Közép- Ázsiában. 47. Príma. 48. Int. 49. Szovjet politikus. 50. Sereg. 51. Kossuth-díjas történész (Lajos). 53. Hírhedt chicagói gengszter volt. 55. Takar. Függőleges: 1. Belgrád hegye. 2. Vőlegényjelölt. 3. Úttörőegység. 4. Római 55-ös. 5. Berzsenyi Dá­nieltől származó szállóige; hiú, öntelt, beképzelt emberek kicsú­folására használatos (zárt betűk: N., T.). 6. Tea jelzője lehet. 7. \ Erkölcsileg kiváló. 8. Zseblámpá­hoz kell. 9. Római 105-ös. 10. Eset­leg. 11. Női név • rövidített válto­zata. 12. Ruhát tisztít. 15. A ház­tartásban is használatos maró anyag. 20. Félretett kártyalapok. 21. Makacs. 22. Mozdony van az. elején. 23. Kézimunkázik. 24. A szerb királyok palotája Belgrádi­ban. 25. Nagyobb részekre oszt. 26. Kedvelt/komikus (László). 27. Taps is jelzi. 28. Országokat vá­laszt el. 30. Divatos hangszer. 32. Kossuth-díjas színész (Bertalan). 34. Fájdalomcsillapító. 37. GEA. 40. Gömbölyű. 41. Sebészeti esz­köz is. 42. Átfordulás a nyújtón. 43. Közelébe. 44. Folyami kavics. 45. Pontyféle hal. 46. Noé idegen változata (NOAH). 47. Becézett János. 48. Megkülönböztetésre szolgál. 50. Értékes prémű vízi­állat. 52. Téli sport. 54. A Protak­tinium vegvjele. Beküldendő a vízsz. 1. és a függ. 5. sz. sorok megfejtése 1975. július 2t-ig levelezőlapon a Me­gyei Művelődési Központ} 7101 Szekszárd, Pf. 15. címre. A leve­lezőlapra kérjük ráírni: ..REJT­VÉN V”. A helyes megfejtést be­küldők között 5 db könyvet sor­solunk ki. Az 1975. június 29-i rejtvény helyes megfejtése: Zsen- dül már a tavasz — Ünnep — Dante — A régi kert — Zeng a nád a tó fölött — Július — Uj leoninusok. Könyvjutalmat nyertek: dr. Gáts Attiláné 7030 Paks. .Dózsa 'György u. 77. m. 9. — Horváth Istvánná 7200 Dombóvár. Rét u. 15. — Läufer Marianna 7150 Kony­hád, Mikes u. 15. — Maros János 7100 Szekszárd. Tartsay lto. 10. — Vörös László 7101 Szekszárd. Pf. ion D. A könyveket postán küldjük el. Különleges pulóver Anyaga szürke Edina félgyapjú és fehér bükié fo­nal. 3 és feles és 4-es tűvel dolgo­zunk. Munkánkat a pontos szabás­minta elkészítésé­vel, kezdjük, igen pontosan kiszab­juk a szürke fo­nal bekötésének formáját, mely elől 14 és háti^ Ö cm mélyen kez­dődik és a nyak­kerekítését is ki­rajzoljuk, mely elöl mélyebb mint hátul. Hátát a szürke fonallal 88 szem­mel 3 és feles tű­vel T sima, 1 for­dítottal kezdjük. 10 cm után 4-es tűvel a fehér fo­nallal dolgozunk u színén simán és a bal oldalán for­dítottan kötünk a karöltőig azonos bőséggel. A karöltőt a szabásminta szerint fogyaszt­juk és kb. 49 cm összmagas- ságnál kezdjük (a középső 28 szemmel) a nyakkerekítést. Innen kezdve két gombolyag fehér fonallal kéll kötnünk. A fehér fonallal mindkét szé­lén 4—4 szemet hagyunk a vállrészre.-Elejét azzal az el­téréssel kötjük, hogy 14 cm mélységgel kezdjük' a nyak kerekítését. A szürke betétet 43 szemmel 1 sima, 1 fordítot­tal kezdjük, és a szabásmin­tának megfelelően szaporítjuk a szürke szemek számát. An- nak megfelelően szaporítjuk a sima és fordított szemeket^ ahogy a szabásminta mutatja. Ujjat fehérfonallal 136 szem­mel kezdjük a 4-es tűvelj színén simán, bal oldalán for­dítottan. 9 cm után kezdjük 3 kerekítést és ezt 32 cm össz- magasságnál 40 szemmel fe­jezzük be. A szürke színnel kötött ujjakat 3 és feles /tűvel sima, 1 fordítottal egészen szorosan a kerekítés kezdéséig onnan 4-es tűvel simán kötve 'dolgozunk kb. a fehér ujjak bőségével kell befejeznünk munkánkat. Ha készen va­gyunk, akkor az egyes dara-; bokát összevarrjuk. Népművészét az öltözködésben . L A sok évszázados népi kul­túrák napjainkban reneszán­szukat élik. Világszerte diva­tosak a népművészeti elemek­ből kölcsönzött díszítések, hímzések, festések, faragások. Nemcsak a régi minták „ko- pírozott” másait kedveljük a lakásban és az öltözködésben egyaránt, szívesen vásárolupk eredeti népművészeti j termé­keket is. Vidékenként ugyan­is — világszerte — ma is akadnak követői a szép ha­gyománynak: blúzt, ruhát hí­meznek, mázos kancsót. fara­gott asztalokat készítenek, szűrrátétes mellényt varrnak, szádát szőnek. Persze a ter­mékek felhasználásának, okai, körülményei időközben meg­változtak ..; Bizonyára kevesen tudják: a népviseletek iránti érdeklő­dés hazánkban, s egész Euró- pa-szerte a XIX. század "ele­jén kezdődött. Ez az jdőszak egybeesett a • kulturális élet­ben az idő tájt helyet köve­telő népköltészettel, s a pa­raszti kultúrával. Az érdek­lődés tulajdonképpen roman­tikus izgalom volt. A divatban jelentkező, paraszti ősi egy­szerűséget vagy a hivalkodó színeket, a dús redőzést- alig­ha tekintette úgy a divatos ruhákra vágyó, tehetősebb vá­rosi polgár, mint a szegénység vagy a gazdagság jelképét. Eredetileg ugyanis erről volt szó. A nehéz fizikai munkát végző, többnyire igen kevés szabad idővel rendelkező pa­rasztság igen szerény ruhatá­rát úgy igyekezett gazdagíta­ni, hogy blúzait, szoknyáit, ruháit kihímezte. Körükben a ritkás díszítés a- szegénység, a dúsan kitöltött felület a gazdagság fogalmával volt rokon. A valódi, hagyományos nép­viseletbe nálunk már kevesen — s csupán egyes vidékekén,, főként ünnepnapokon — öl­töznek. Vitrintárgyakká, múJ zeumi darabokká váltak a színpompás ruhaköltemények. A népviseletek reneszánsza azonban sosem* volt olyan élénk, mint éppen napjaink­ban. Nagyon divatos1 a kékfes­tőből (persze ez már nagy- üzemileg előállított, olcsó kar­ton) varrt Carmen-szoknya.' A népművészeti boltokban kapható, viszonylag olcsó kék­festő ruhák, kosztümök szin­tén igen divatosak. ... i Ami a hímzéseket illeti: el­sősorban batisztra, vászonraj kékfestőre, filcre hímeznek. De újabban seregnyi szinteti­kus kelme iratkozott fel a hímkésekhez alkalmas anya- / gok sorába: többi közt a po­liészter batiszt, a terilén, a gyapjúszövet, sőt a farmer­anyag is. Á tizenévesek, hú­szon-, sőt harmincévesek idei divatjában a pálmát a nép- művészeti elemek, virágok, tu- lipámok ■ stilizált változataival díszített farmer nadrágok, dzsekik, blézerek és öltönyök viszik el. Nagy divat a szűr­rátétes mellény is. A matyó, a sárközi, a sárbogárdi, a palóc, a Sió menti és más vidékek hagyományos motívumaival díszített blúzokat, ruhákat, textíliákat a népművészeti boltok készen kínálják. E mo­tívumok felhasználásával újabban-mind több fiatal szí­nesíti ruháit. (cs. b. j.) 1975. július 13. A népviseletek reneszánsza

Next

/
Thumbnails
Contents