Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
Á Sybillchen-rejiély Lichteriberggel, a német felvilágosodás egyik kimagasló alakjával, az elmés íróval, ritkán volt olvasói találkozásom, de ezek mindig nagyon kellemesek voltak. Humoros írásai közt tallózva bukkantam rá remek árverési hirdetményére. Első. dobra kerülő tárgya: egy pengétlen kés, amelynek a nyele is elveszett. Tréfái mind ehhez hasonlóan mulatságosak. Szatirikus írásai, például Hogarthnek a brit polgári családot kigúnyoló rézkarcaihoz készített „magyarázatai”, a legjobb szatírák közé sorolhatók. Sokan magasztalják az aforizmáit is, én nem rajongok értük. Talán azért, mert magát a műfajt sérti kedvelem. Túlságosan is szoros a kapcsolata a viccel: mindkettőnek a poén a lelke. S a poén nagy kerítő: hányán eladták már a lelkűket is egy jó poénért. A vérségi kötelék a viccel az aforizma génörökségét is megfertőzte. A cinizmus és a mindenbe beletörődő rezignáció stigmái a legjobb aforizmaírókon is föl- fedezhetők. Persze, a jó aforizma azért szellemi csúcsteljesítmény: jellemek, magatartásformák, sőt egész korszakok vagy filozófiák lényegét A nagy mérkőzés Csak semmi lazítás! Könnyű vacsora legkésőbb este kilenckor ágyba bújni és alvás. Megértettük egymást? — kérdezte szigorúan Stepper Jocótól az edző. — Legyen nyugodt, Mester. Tudom, hogy a holnapi mécsesünk az Aranyláb FC ellen sorsdöntő lesz. Egyenesen hazamegyek, és fél óra múlva már durmolok is — búcsúzott Stepper Jocó. és felugrott egy 7-es autóbuszra, amely kisvártatva ott állt meg a házuk kapuja előtt. Gyors léptekkel leszállt a kocsiról, egy pillanatra lelassított. zsebébe nyúlt, elővette a lakáskulcsot. Ebben a pillanatban könnyű, illatos kéz simított végig a tarkóján: — Szervusz, Jocó — duruzsolta egy női hang. ' Stepper meglepetten fordult hátra. A gyönyörű Laboda Piri állt a háta mögött, gyerekkori játszótársa. A kislány ragyogó nővé serdült. Jocó annak idején iszonyatosan szerelmes volt Piribe. Éveken át ostromolta, de Piri mindig visszautasította azzal, hogy csak jópajtások lehetnek, semmi több, S most itt áll előtte ez a tündér. A nő szebb volt. mint valaha. S olyan rövid miniszoknyát viselt, amely már cenzúraköteles lett volna. — Mit állsz itt. mint egy sóbálvány? Innál velem egy kávét? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Boldogan. Itt a sarki presszóban egész jó duplát főznek — dadogta Jocó. — örüCENCSO HRISZTOZOV: BALATON Édes tó, víztükröd előtt levetkezem sajgó fájdalmamat, letépem bénító dühömet... És lecsendesedett telkemet Neked adom Balaton, Balaton! .11 A lelkem így lesz fiatal — minden tavaszon. Így lesz tüzes — minden nyáron. Így lesz megint derűs a titokcsillagodtól, így(lesz mindig bátor az izzó kitörésedtől, Szabadság. Szabadság!... Legyen így mindig — a harcok morajlásában, a nyugalom és a vihar villódzásában ■ Tarts meg engem: az örök éggel, az örök vízzel, tarts meg engem az örök földdel. Életem! Életem!.I IVarga Csaba fordítása) GENCSO HRISZTOZOV ■ 1940-ben született a rhocfopei Sni'sróm VorségfeenJ Jelenleg ú]sáqíró a haszkovói lopnál. Szófiában a „Kliment Ohridszki” egyetemen bolgár—orosz szó'kot végzett. 1965 óta rendszeresen jár Magyarországra, közel ötven verse jelent meg magyarul, legutóbb a Nagyvilág mutatta be. Magyarról bolgárra is fordít* Nemrég jeleit meg fordításába« Dobozy Imre egyik regénye« lök, hogy egy kicsit elbeszélgethetünk a régi időkről. — Neked otthon nincs kávéfőződ? — De van — bólintott Jocó dermedtem — Akkor indulás. Nálad »isszuk meg azt a feketét! Azzal belekarolt és máris vonszolta magával a lépcsőházba. Jocó erőtlenül tiltakozni próbált. Lelkiismeretét azzal nyugtatgatta, hogy egy kávé még nem a világ, attól még egy csatár remek gólokat lőhet a pályán. Alig léptek be a rendetlen legénylakás ajtaján. Piri Jocó nyakába ugrptt és szenvedélyes csókjaival halmozta el, miközben diadalma- sari mosolygott. Tudnunk kell, hogy Piri vérbeli szurkolója volt a Aranyláb FC-nek, amely másnap készült sorsdöntő mérkőzésre Jocó csapata, a Karburátor FC ellen. Minden áldozatot a mi csapatunk győzelméért! — ezzel a jelszóval ajkán indult Piri. az önfeláldozó szurkoló. Jocó lakására. Az a nemes szándék hevítette a szívét, hogy az ellenfél csatárát knock outolja. — Szép vagy. erős vagy, gyermekkorom óta imádlak! Nem bírom tovább nélküled! Gyere a karjaimba! — suttogta remegő hangon Piri. Becsületére váljék Jocónak, hogy hevesen tiltakozott a váratlan támadás ellen. — Könyörgöm, ne legyen ilyen erőszakos! Beszéljünk inkább irodalomról. zenéről, vagy a szövetségi kapitány eddigi munkájáról — nyögte rémülten Jocó. — Enyém vagy! Nem tűrök ellentmondást! — suttogta tik- kadtan Piri. és villámgyors mozdulattal eloltotta a villanyt. Jocó megadta magát a sorsának... • A másnapi mérkőzésen Jocó csapata, a Karburátor FC fölényesen 7:0-ra verte az Aranyláb FC csapatát. Stepper Jocó, a Karburátor csodacsatára, aki egymaga volt képes megnyerni egy meccset, egyszerűen ellenállhatatlan volt. A viszonzott szerelem, a megtalált boldogság szárnyakat adott a kitűnő centernek. Öt parádés, bravúros gólt lőtt az ellenfél hálójába. Á Karburátor FC szurkolói tomboló ünneplésben részesítették. GALAMBOS SZILVESZTER képesek egy-két mondatba sűríteni. Lichtenbergnek egyszavas pompás aforizmái is vannak. Például ez: Flicksentenzen. Amit én a foltozóvarga mintájára foltozóbölcsnek fordítanék, holott Lichtenberg csak a toldozó-foldozó intelmekről szók Tavaly Lichtenberg-év- forduló volt (175 éve, 1799-ben halt meg), ezért újból elő akartam venni, de valahogy nem került rá sor. Talán azért is, mert nálunk meg sem emlékeztek az évfordulóról. Igaz, tudtommal még egyetlen sora sincs magyarra fordítva. így ez némiképp érthető is. Pedig valószínűleg magyar tanítványai is voltak a göttingai egyetemen, ahol a matematika és a fizika, később a filozófia professzora volt. Néhány hete a Reclam pompás kis Tucholsky-válogatása akadt a kezembe (tőle is méltatlanul kevés olvasható magyarul), egyik glosszája ismét Lichten- bergre irányította a figyelmemet. így lelkesedik érte: „Az esz»; akár az élesre fent borotva; a szíve: virágoskert; a beszélőkéje: cséphadaró; a szerelme: vívótőr.” Szerinte a göttingeni tréfás manó (apró emberke volt, nagy púppal) a következő elemekből van ösz- szegyúrva: „Morgenste m-fHebbel naplóig-francia világosság-óangol groteszk-f-német szív." Aztán még egy. Mor- genstemhez méltó hasonlat: Lichtenberg „pezsgőt vedelt uhu, éjszakánként »suhuzva« csapong az erdőben, ijesztgeti az egereket, nyakoncsípi, majd ezzel a felkiáltással *■nem elég kövér.,.'" elhajítja őket.” Erre az ajánlásra már habozás nélkül mentem a könyvtárba, kivettem egy ölre való művét. Tucholsky tanácsára, főleg a naplóit (Sudelbücher) és a leveleit bújtam. Különösen Dieterichhez, a kiváló nyomdászhoz és könyvkiadóhoz fűződő barátságának dokumentumai ragadtak meg. Lichtenberg élete végéig Dieterich göttingi házában lakott (lakbért sem fizetett), őszinte és mély barátság fejlődött ki köztük, amelyet a választott rokonság is jelez: kölcsönösen keresztapaságot vállaltak. Ifjabb éveiben Lichtenberg sokat utazott, később Dieterich Lipcsébe költözött, így nagyon sokat leveleztek. Lichtenberg levelei valósággal riport-tudósítások: igen szemléletesen, fordulatosán, sok humorral, bámulatos stíluseleganciával számolt be Dieterichéknek tájakról, városokról, emberekről. Kora legkiválóbb „kolumnistája" volt. Riportja a dán királynő ebédjéről (egy fogadó gazdaasszonyához írt levelében) a műfaj tanítani való remeke mindmáig Pompás a vesztfáliaiak kedvenc ételéről, a Pumpernickel-ről írt beszámolója Dieterichnének. Osnabrückből 1772-ben egy új fűtési módról ír Dieterichnek. Ezzel pó-. rul jártam. A levél így kezdődik: „ő, keresztkomám. Ha látnád, hogyan ülök és írok itt. Mindkét lábamat Szibillácskám alá dugtam, mellettem egy másik szék, azon írok. A széken kevés a hely, ezért a kalamárisom is Szibillácska alatt van.. .** Megállók az olvasásban. Mi a csoda lehet az a Szibillácska? Takaró alá dugta a lábát? Talán mégsem, hiszen' a tintatartó is alatta van. Nézzük csak, azt mondja: mellettem egy másik szék. Talán valami székféle, zsámoly? Kedvenc „gondolkozószéke”, amelyet útjaira is magával vitt. Nézzük a szótárt, tud-e valamit Sybillchen-ről. A „kis Halász” semmit. Az Uj Magyar Lexikon csak Sybel Henriket ismeri, utána már Syd- neyröl szók Fordítói gyakorlatom arra szoktatott: ne folytassam a munkát, ha megfejthetetlen szóra, kifejezésre bukkanok; Törjem fel a kemény diót, ne hagyjam későbbre, ne ugorjain át, mert megfeledkezhe- tem róla. (Előfordult, sajnos, szidtak is a lektorok.) Ez any- nyira belémrögződött, hogy az olvasást is abbahagyom ma már, ha valamit nem értek, s azonnal nyomozni kezdek. Szibillácska is visszakerült a polcra, másnap érdeklődni kezdtem a rejtélyes per- szóna után. Nem részletezem: napokat szántam rá, de még a Szabó Ervin Könyvtár híres lexikonszobájában, ahol ezernyi enciklopédia, szótár, lexikon található a világ csaknem valamennyi nyelvén, sem lettem okosabb: Szibillácskáról senki sem tudott fölvilágosí- tást adni. Kínomban vaskos bútortörténeti könyveket is átnyálaztam. Hiába. Szibillácska fügét mutatott az álarca mögül. Lichtenberg gunyoros, copfos parókájú arcképe nyelr vet öltött rám. Megmakacsoltam magamai' Azért is fölfedem Szibillácska kilétét. Ha kelL átrágom magamat az egész • Lichten- berg-életművön, a könyvtárnyi irodalmon. S tudós dolgozatban hozom majd a filológusok tudomására: mi alá dugta 1772. november 25-én a lábát Lichtenberg Osnabrück- ben. Bámulhatnak majd ft germanisták. Nézzük legelőbb is töviről« hegyire azt a fránya levelet. Ott hagytam abba: a tintatartó is Szibillácska alatt álL Megvan. A folytatás: „ ... <* bal kezemben tartok (különben hajszálon feküdne) egy tűzforró sült almát, azt nyalogatom. A jobbom a levél és a tintatartó meg a tintatartó és a levél között oszcillál.* Remek megfigyelés a penna- mártogatás automatizmusa. És a kifejezése: a kéz oszcillált Pompás. Hiába, Lichtenberg fizikus is volt. No, nézzük tovább: ,. Mindenesetre melegben ülök. Hej, ha Göttingá- ban is így volna kapható a kőszén! Hiszen a kályha valósággal társaságEz is érdekes: a szénfűtés még vágyott újdonság. Dg kezdődik a szén térhódítása, amely nemsokára már gőzt fejleszt, a gőz gépeket hajt, s a gépek megváltoztatják a világot. Történelmi pillanat. De tovább: „Mivel a kályhácska melegít, pénzembe is kerül és mindig találok rajta valami ámulni-bámulni- valót, egyfajta barátságot kötök ezzel a tárggyal és.. Nem, ez nem lehet igaz! Nem akarok hinni a szememnek. Fölnevetek, de kínkeservesen. A mondat egésze így szól: ,... barátságot kötöttem ezzel a tárggyal és elneve7*"m Szibillácskának.“ Hát ilyen szimplán oldódott meg a Sybillchen-rejtély — s veszett kárba sok fáradságom. Tanulság: nemcsak fordítani, .preparálni” sem szabad soronként. Nem haragudtam meg Lichtenbergre a leckéért. Még nagyobb érdeklődéssel olvastam. Sok értékre bukkantam. Valóban ideje lenne már legalább egy kötetecskét válogatni, főleg naplóiból, leveleiből és persze tréfáiból, aforizmáiból. Lichtenberg nemcsak jó író, korszerű is. Élete utolsó levelében (1799. február 18.1 olvasható a következő mondat: „A tulajdonképpen bölcs ember mindössze annyit tehet, hogy mindent jó célra vezet, de mégis elfogadja az embereket olyanoknak, amilyenek." Súlyos árat fizettünk érte nemrégen, amikor arra akartunk építeni, amilyeneknek az embereknek lenniük kellene... Azzal végzem hát, amivel Tucholsky kezdte: Schrei nach Lichtenberg. Kiáltok én is LichtenbergérL i HOMORÓDI JÓZSEF j
