Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

Két választás hozott Törvényalkotás és ellenőrzés £ U Sokat változott az elmúlt években az országgyűlés mun­kája. s ennek külső jegyei is vannak. A képviselők parla­menti felszólalásaiból eltűn­tek a szólamok, az előregyár­tóit elemek, és amikor vala­melyik egy-egy problémát kí­ván szóvátenni, nem a köz­ismert eredmények hosszú so­rolásával kezdi, hanem — fel­ismerve az idő értékét — mindjárt a lényegre tér. Csak elvétve találkozni ma már az. zal is. hogy •— rosszul értel­mezve a képviselői megbízást ■— valaki saját kerülete olyan csip-csup ügyeit, bajait sorolná, amelyek megoldásá­hoz nincs szükség ilyen ma­gas fórumra. S ha nálunk a képviselők nem is tanulnak retorikát, nagy részük már tud nemcsak az észre, de ér­zelmekre hatóan is beszélni, és gyarapszik azok száma, akik papír nélkül, igen hatá­sosan tudják előadni mon­dandóját. Az aktivitást jelzi: egy-egy ülésszakon átlagosan 30—35 képviselő kér szót. A legutóbbi négyéves cik­lust azonban még inkább jel­lemzi a képviselői munka tar­talmi gazdagodása. Joggal ál­lapítható meg a tavaszi ülés. szakon az országgyűlés elnöke. Apró Antal: „Országgyűlésünk előmozdította az államélet de­mokratikus fejlődését, a X. kongresszus által kitűzött cé­lok valóra váltását, a Hazafi­as Népfront 1971-es választási programjának megvalósítását. Megfelelően gyakorolta tör­vényalkotó tevékenységét, a kormányzati munka alkotmá­nyos irányítását és ellenőrzé­sét.” Négy év alatt az országgyű­lés nem kevesebb, mint 23 törvényt «alkotott. Legjelentő­sebbnek az alkotmányt módo­sító törvényt kell mondanunk, de a többi is az állampolgárok igen fontos jogait és köteles, ségeit érinti. Elég, ha csak utalunk a szövetkezetekről, az Ifjúságról, a népgazdasági ter­vezésről. az egészségügyről, a külkereskedelemről szóló tör­vényekre, illetve a családjogi és a társadalombiztosítási tör­vényre. Talán soknak is tűnhet ez a 23 új törvény, de ha mind­egyiket külön-külön elemez­zük. megállapíthatjuk: megal­kotásukat társadalmi fejlődé­sünk igényelte. Az építőmun­ka és életünk számos terüle­tén különböző feszültségek, nehézségek jelentkeztek ami­att. hogy érvényben voltak még többségükben igen bonyo­lult idejétmúlt rendelkezések. Ma elmondhatjuk, igen fon­tos területeken a dolgozók al­kotmányos jogai és kötelessé­gei összhangba kerültek a megváltozott körülményekkel, s az új törvények és jogszabá­lyok egyszerűbbek, közérthe­tőbbek. Nem kevésbé fontos, hogy igen gondos előkészítés után került mindegyik az ország- gyűlés plénuma elé. Ehhez az utóbbi esztendőkben a Nép­front által rendezett társadal­mi viták is nagymértékben hozzájárultak. Mégis — s ez a képviselők felelősségét, szak­értelmét bizonyítja — 1972-ben például az egészségügyről, a bíróságokról, valamint az ügyészségről s2óló törvényja­vaslatokhoz benyújtott módo­sítások közül több. mint hú­szat fogadott el az országgyű­lés! A készülő környezetvé­delmi törvény pedig egyene­sen képviselői javaslatra ke­rült napirendre. A következő adat is sokatmondó: a kor­mányzati munka segítésére évente átlagosan több. mint száz olyan javaslat érkezik a képviselőktől amelyekkel kü­lön is foglalkozik a Miniszter- tanács. Az országgyűlés törvényho­zói munkájában azt is előre­lépésnek kell tekinteni, hogy ma már a képviselők rendsze­resen ellenőrzik is az új tör­vények gyakorlati alkalmazá­sát; napirendi pontként, vagy azon kívül is elemezték, hol tartunk az ifjúsági, az egész­ségügyi, a külkereskedelmi és más törvények végrehajtásá­ban. Az elmúlt év őszén például a tanácstörvény alkalmazásá­nak tapasztalatait értékelték a parlamentben. A törvény jó minősítést kapott. Megállapí­tották: átgondoltabb, egysége­sebb város- és községpolitika megvalósításához nyitott utat. Az ifjúsági törvény jó hatását a fiatalok élet- és munkakö­rülményeinek javulásában szintén kézzelfoghatóan lehe­tett tapasztalni, amire válasz­nak tekinthetjük: megnőtt a közügyek iránti érdeklődésük. Az egészségügyi törvény is jól működik a gyakorlatban: elfo­gadása óta hatékonyabbá vált a gyógyító-megelőző munka, csökkent a bürokrácia, meg­gyorsultak az egészségügyi be­ruházások. Minden esztendőben igen fontos feladata az ország- gyűlésnek az éves költségvetés megvitatása és törvényerőre emelése. A képviselők jól lát­ják a hatékonyság növelésé­nek fontosságát minden terü­leten és figyelemmel vannak arra is: csak a népgazdaság teherbíró képességének növe­kedésével lehet bizonyos igé­nyek kielégítésében előreha­ladni. Mégis előfordul, hogy a parlamenti vita. a képviselői érvek hatására módosítják egy-egy tárca költségvetését, átcsoportosításokat hajtanak végre. így fordíthattak példá­ul nagyobb összegeket 1974- ben a mentőszolgálat, a kór­házi intenzív osztályok fejlesz­tésére. a Szakmunkásképzés feltételeinek javítására, äs ke­reskedelem hűtő-tároló kapaci­tásának bővítésére. A kormányzati munka ellen­őrzésében is hivatása magas­latán állt az országgyűlés. Uta­lunk itt például a 15 éves la­kásfejlesztési tervvel, a leg­nagyobb ipari vállalatokkal való megkülönböztetett fog­lalkozásra, az államok telek-, lakás- és üdülőtulajdonának mértékét szabályozó rendelet­re, az alkoholisták kötelező in­tézeti gyógykezeléséről szóló jogszabályra és a sort hosszan folytathatnánk. A kormány nagy gondot for­dít arra, hogy az országgyűlés plenáris ülésein elhangzó kép­viselői javaslatokat a minisz- terekj a főhatóságok vezetői jegyezzék és valamennyire ér­demben válaszoljanak. Több­ször előfordult, hogy a képvi­selői észrevételek számos mi­nisztériumi utasításnak, intéz­kedésnek képezték az alapjait, vagyis tucatnyi kisebb-nagyobb gondot, hiányosságot lehetett megszüntetni ily módon, anél­kül, hogy törvényt vagy jog­szabályt kellett volna alkotni. Csaknem miriden ülésszakon előfordul azonban. hogy egyik-másik képviselő nyoma­tékosan szeretné fölhívni a közvélemény, a kormány és a tárcák vezetőinek figyelmét egy-egy problémára: ilyenkor élnek az interpelláció lehető­ségeivel. A felvetett kérdésre az illetékes miniszternek, fő_ • hatóság vezetőjének még az ülésszakon választ kell adnia vagy ha az ügy kivizsgálást, felmérést kíván, akkor közöl­nie kell a válaszadás határ­idejét. Ám nemcsak interpel- lációs esetben kötelességük a válaszadás, hanem az üléssza­kon felvetett minden prob­lémára. javaslatra 30 napon belül reflektálniuk kell. tájé- koztani a képviselőt, megala­pozott-e az észrevétele, vagy sem. ha igen, milyen intézke­déseket szándékoznak tenni. Ezt a határidőt szigorúan be­tartják, amit a most lezárult négyéves ciklus valamennyi volt képviselője is igazolhat. I .. KESERŰ ERNŐ Lenin-műzeum Ulánbátorban Ulánbátor központi részén! Lenin-műzeum épül. Az épület tervezésénél figyelembe vették a mongol nemzeti építészet hagyományait és a legújabb eredményeket. A múzeum homlokzatán féldomborművek ábrázolják Lenin életét és te­vékenységét. A múzeumban önálló kiállí-» tás keretében mutatják bej hogyan valósították meg a mongol dolgozók a szocializ­musba való átmenetre vonata kozó lenini eszméket. A jövend dő látogatók élményét filmvetí­tések teszik majd emlékezetes? sé. Az múzeum épülete hamar®? san elkészül. j „Leg”-ek a Szovjetunióban Oroszország a forradalom előtt Európa egyik legelmaraj dottabb állama volt. A fennállá­sának második fél évszázadán nemrég elkezdett Szovjetunió vi­szont az anyagi termelés és d kulturális élet nem egy szekto­rában a legelsővé lett a világon,' A Szovjetunió első helyen ál) széntermelésben, vasérc-, .mait? gánérc- és tőzegtermelésben; Diesel- és villanymozdonyoW gyártásában (1974-ben 1792 db)» traktor- (hajtóm ű-összkapacitá- suk 38,7 millió lóerő), továbbá c# cementgyártásban. Első a beruházások, á HakóJ házépítések, a kulturális és szop gáltató építkezések mennyiségét1 tekintve: A villamosított vasútvonalad teljes hosszát illetően (37,2 ezer kilométer); legelső a népgazda­ságban foglalkoztatott diplomás mérnökök számát tekintve (1973- ban 3170 000 fő); a mérnök- és műszakiszakember-képző felsőfo­kú oktatási intézményekben ta­nuló hallgatók számát tekintve; A tudományos dolgozók szá­mát (1 108 500 fő), a kiadod könyvek, folyóiratok, lapok péL dányszámát illetően; 19. j — Bálint János — mondta a szovjet katona. — Hol csatlakozott hozzájuk az elvtárs? — kérdezte Wei- voda. — Sztálingrádnál... MiVel én S Szovjetunióban élek 25 éve. — És így tud még magya­rul? — álmélkodott Rozgonyi. — Ugye elintézi nekünk azt az írást? — kérdezte Weivoda. — Nem lesz szükségük sem­miféle írásra —1 mosolygott Bálint János. — A maguk szá­mára véget ért a háború. A szovjet katonák nem osztogat­nak érdemeket, mint ahogy a vétkeket sem ők fogják szá­mon kérni... — Gondolja tiszt úr, ne ha­ragudjon, nem ismerem a rang­jelzéseiket — mondta Rozgo­nyi —, lehetőség nyílik ezután a demokratikus pártok meg­alakítására. — Elkéstek vele — mondta Bálint János. — Debrecenben már megalakultak a pártok és 1975. június 1. dolgozik az új magyar kor­mány ... — Neon csak kommunista párt van? — kérdezte Wei­voda. 4 — Természetes, hogy nem... — mosolygott Bálint. — Nem is tudom háhy párt műkö­dik... Az az érzésem, hogy több is mint amennyi kellene — mosolygott, aztán elindult ki­felé. Simó egy kicsit lemaradt a többiektől. Feleségének egy kocka alakú kenyeret adott és megsimogatta: — Remélem most már nyu­godt vagy... h — Egyáltalán nem vagyok az! Miért nem maradsz itthon? Mikor lesz már olyan világ, hogy nem kell izgulnom ér­ted? — Nyugodj meg szívem..: Az elvtársak átvisznek majd a pesti oldalra. Ott már meg­alakult a párt... Megcsókolta a feleségét, majd Rózsihoz fordult: — Maga pedig megvár en­gem. Célunk van magával... — mondta és a Szovjet kato­nák után rohant— A ház lakói megrohamozták a lépcsőfeljárót. Odakint hajhalodott. Met­szőén hideg volt a téli reggel, de senki sem fázott. Kitódul­tak a kapu elé. A ház előtt hosszú gépkocsioszlop haladt, majd félelmetes robajjal és csikorgással harckocsik rázták meg az úttestet. A menet mel­lett időnként kisebb-nagyobb csoportokban, feltartott kezű németeket kísértek. Sokan ci­vil kabátokat viseltek, vala­mennyien piszkosak, borotvá- latlanok és nagyon meggyö­törtek voltak. Az emberek cso­dálkozva nézték a nemrég még oly félelmetes, legyőzhetetlen- nek tartott katonákat. Arcuk­ra kiült a félelem és egyikük sem emelte fel tekintetét az úttestről. ■ Eötvösöket nem lehetett megtalálni a bámészkodók kö­zött. Eötvösné először is a pin- , céjükbe rohant. Sírva állapí­totta meg, hogy a németek alapos pusztítást végeztek készleteikben. Igaz, hogy leg­inkább az italokat dézsmálták meg, de több liszteszsákot ba- jonettel hasítottak fel, a son­kákba belevagdostak, majd a földre dobták a kiszóródott liszt- és cukorhalmokra. Eötvösné bezárta a pincét, a kulcsot gondosan elrejtette, majd az urával együtt a la­kásba siettek. — Először ennek a szemét­nek a rongyait hajigálom ki. Ide többé nem teszi be a lá­bát — kiáltotta, amikor fel­tépte az ajtót. Rózsi szobájá­nak bejáratánál ijedten tor­pant meg: — Hát maga... Nicsak! A Köves úr... Hát itt húzta meg magát... Ennek örülök — kény­szerűéit egy mosolyt az ar­cára. — Nehéz időket éltünk meg, de hála az istennek, túl vagyunk rajta. És boldog va­gyok, hogy én segítettem hoz­zá az élethez — mondta. — Engem a Rózsika hozott fel ide... Ne tessék haragudni... (Folytatjuk) ___,

Next

/
Thumbnails
Contents