Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

Kíváncsiság % Uram — mondta Sróf Ala­jos közveszélyes munkakerü­lő, a környék egyetlen tal­ponállójában —, egy krigli sörért elmesélem az életem történetét. Közismerten jó dumás vagyok, akár szó sze­rint is feljegyezhetné a sza­vaimat, olyan cikket kanya- ríthat belőle, hogy megnyal­hatja utána a tolla hegyét Nagyot hörpintett a krigli Bőrből, majd így folytatta: — Nem Ádámnál és Évá­nál kezdem a históriát, ha­nem csak ott, ahol érdekes. Nos, kérem, nem mindig vol­tam én ilyen — finom kife­jezéssel élve — kétes eg­zisztencia. Volt nekem tisz­tességes állásom. Egy nagy gyár szerszámraktárának vol­tam a vezetője két és fél eze­rért. Családom is volt. Szép, fiatal feleségem, meg két tündéri gyerekem. Egyik fiú, másik lány. Lakásom is volt. összkomfort. Fürdőszoba és miegymás. Hajjaj, úgy néz­tem én ki akkor, mint egy Patyolat-reklám. Sőt, még egy kis pénzem is volt a takarék­ban. Közben a korsó kiürült. Sróf Alajos zsarolni kezdett: — Ha nem fizet még egy kriglivel, nem mondom to­vább, pedig most jönne a konfliktus. Most akarnék rá­térni arra, hogyan lendültem a züllés útjára. Megkapta az újabb kriglit, megkóstolta annak minősé­gét, majd rátért a konflik­tusra. — Nos hát.,1 A józanság mintaképe voltam én, uram. A kocsmákat széles ívben el­kerültem. De egy este haza­felé baktattam a melóból, itt, a talponálló előtt észrevet­tem, hogy kegyetlenül szom­jas vagyok. Zárójel között ír­ja meg, hogy aznap kitűnő pacalpörkölt volt az üzemi konyhán. No, gondoltam, be­ugrók egy málnaszörpre. De, sajnos, nem volt szódavíz, kénytelen voltam két deci bort inni. Ahogy ott fanyalogva kortyolgattam az italt, egy­szer csak megakad a szemem egy pasason. Pontosabban — a lábán. Még pontosabban — a bakancsán. Egészen ponto­san: a zokniján. Ugyanis há­túi végig el volt szakadva a bakancsa, s látszott, hogy a zokniján van egy akkora lyukacska, mint egy csecsemő kisújján a köröm. Bolond, de érdekes ötletem támadt: ér­demes lenne eljönni holnap is, figyelni a pasast; ponto­sabban a lábét, még ponto­sabban a zokniját, ugyan mennyit kopik huszonnégy óra alatt. Másnap baktattam haza a melóból, nem vol­tam szomjas, hiszen aznap zsírtalan, sótalan tökfőzelék volt a kaja, de csak betértem ide, megszemlélni a pasas zokniját. A pénztárosnő ké­rés nélkül blokkolta a két deci bort. A harmadik és a negyedik napon is így tör­tént. Az ötödik napon szintén. De hát, minek is részletez­zem? Mire a pasas zoknija egészen elkopott, — rászok­tam az ivásra. Elúszott a pénz a takarékból, kidobott a feleségem, kirúgtak a gyár­ból, lesitteltek közbotrányért, meg ezért, meg azért. — Jó sztori, mi? né­zett rám diadalmasan. — Prémiumként fizethetne ne­kem még egy kriglivel. Áz én pillantásom azonban az asztal alá tévedt. Pontosan Sróf Alajos lábára. Pontosab­ban — hátul szétszakadt — bakancsára. Egészen pontosan — a zoknijára, amelyen ak­kora fehér foltocska tündö­költ, mint egy csecsemő kis- ujján a köröm. Rémülten baktattam haza­felé. I SIMON LAJOS I Kaihpis Péteri ÉPÍTKEZÉS könyvek mért portland. Kezébe veszi a keverőt. lassú mozdulatokkal nekiáll. A nagyságos úr villájánál, igaz, más volt a lábazat. Be­tont öntöttem és mozaikkal kellett kiraknom. De egy mű­vész sa csinálta volna jobban! Egy művész se! Hű, hogy ha­ragudtak a többiek. Jákó egy­szer maga mellé is köpött, azt mondta, disznó. Kellett a pénz, nagyon. Józsi még kicsike volt. s megígértem az asszonynak, hogy kis bekecset veszek neki. hímzettet, amilyent a vásárban láttunk. Hogy a télen ne fázzon. A keverő, egy pillanatra megáll. Józsi bácsi felnéz. In­nen egész jól látni a folyót, hej, de jó volna ott gubbasz­tani valamelyik bokor alatt, a pecálóval! De máma ennek kész kell lenni. Az ablak, aj­tó már bent van. fel kell rak­ni a falakat. Kevés hiányzik. Kész kell lenni, hiába van va­sárnap. Tegnap beemelték a gerendákat, ma egymaga dol­gozik. Szép kis munka lesz, de megéri. Megveszi az unokának az orkándzsekit. A nagyobbiknak meg csizmákat ígért. Legyen. Friedrich csak hordta a bort az első időben. A nagyságos úr sofőrje volt. nagy úr maga is, valóságos kegyenc. — Ne hozzon bort nekem — kérte a sofőrt tisztelettudó­an — ha lehet, inkább azt is pénzben... Friedrich nevetett, s attól kezdve minden szombaton kar pott tőle egy pengőt. És ami­kor álltak a falak, a nagysá­gos úr eljött, személyesen. Nem szólt, körbejárta a készü­lő villát, zöld vadászruhában, bilgeri csizmában, s utána meg is szólította. — Na. hogy van. Szabó? S ő ott állt előtte, egy kis­sé zavarodottan, megilletődve, kemény bőrű kezében mészfol- tos sapkáját gyűrögetve. Józsi bácsi felnevet, mint a napfény. Egy mukkot sem bír­tam szólni, egy mukkot se! Hej, de régen volt! HEGEDŰS LÁSZLÓ; NINCS MÁS UTAD Válságba jut néha a férfi, előbb vagy utóbb elkövetkezik. Szerelme, a megszokott, régi csak jegyeimét, köteles ségeit edzi, sorjázza, egy nap hányszor? Függés, lemondás minden perce már. A forró fényű, boldog nászkor, mint az ifjúság, régen messze jár. Ami maradt: szeretet, hűség szövetsége, általuk eny hülő gondok. Ám olykor harag űz még. S próbára tett egy könnyűkedvű nő. Vonzó, csinos, — néztél utána, dehát jön még, tudod, ki tudja, hány, ki játszik majd, vagy lopva várna: halk léptű asszony, kedves arcú lány. Meghasonlott, állasz magadban s irigyled a pátriárkák korát. Majd rádöbbensz egy pillanatban: párod nem láthat benned mostohát? Kezétől mosott ingben állsz ki, tisztán, csinosan. A főztjét eszed. Ha baj ér, melletted ki áll ki? Sok ért. Veled volna más? Kérdezed. Homlokodon jó kezét érzed. — Angyal vagy mégis. — Mondod újra már. S kezded újra a küzdést. Érted, nincs más utad. És a munka vár. U armatos, üdezöld fű és sárga októberi fény. Jó­zsi bácsi a rönkön ül. térdén szalvéta, kezében egymásra borított zsíros kenyér. Lassan rág. a pirosra sült kenyérhé­jat bár levágta reggel az asz- szony, mégis lassan megy már az evés. Meg aztán minek az a nagy sietség. Reggel van. világos, őszi reg­gel. A bicikli amott, a fának támasztva áll. Csomagtartóján az aktatáska, hosszú szíjjal, amit éppen negyven éve tett rá, hogy hajnalonként a vállán vihesse az elemózsiát: a büty­köst, a fél liter tejjel, meg a dupla zsíros kenyeret. Igaz, ha­ragudtak is rá. hogy nem fröccsöt vitt, mint a Mózsi vagy sört. mint Jákó. de hi­szen azért is haragudtak rá. hogy olyan szolgálatkész volt. És egy kis mellékes kerese­tért építkezett a nagyságos úr­nak. Felsóhajt, és néhány aprót bólint. Régen volt az már. a harmincas években. Az ám. a Mózsi. Meghalt szegény, öt éve. Vagy hat? • Szél fújja meg a bokrokat. Egy papímyár citromszínű le­velei zörögnek. A fákon túl megvillan a folyóvíz. Józsi bá­csi a kezében tartott kenyérre néz. Becsomagolja a szalvétá­ba, leszáll a rönkről és a bi­ciklihez megy. A kenyeret be­teszi az aktatáskába, előhúz­za a félliteres üveget. Jóízűt húz a tejből, aztán rámered az üvegre, visszadugaszolja. — Hagyjunk valamit ebéd­re is — mondja, csak úgy magának. XT égignéz a kerten. Á fű T haragoszölden világol — egy kis felhőt hozott a Nap elé a könnyű szél — mögötte habarcstól csepegő, téglavörös fal emelkedik. Józsi bácsi elé­gedetten szemléli. Szépen rak­tam a termésköveket. Mutat. Ezt bárki megnézheti. Jobban senki sem tudja megcsinálni. Tíz lapát homok, három vö­dör víz, s a megrepesztett ce­menteszsákból a fandlival ki­U'ent áll már az öreg. A hegyben az állványon a tégla. vödrökben a malter. Akkurátusok a mozdulatok, szépen kell dolgozni, becsüle­te van ennek. Nem ám csak úgy odahányni, kispórolni az anyagot, ferdén rakni a téglát. Szeretettel simogat végig a fal tetején a vakolókanállal. Sok­szor szépen meg is kell a tég­lát faragni. — De meg ám — dünnyögi. Autó áll meg a kert végé­ben. Narancsszínű Polski Fiat. Biztosan a Fodor jött, a vál­lalati sofőr, ha megint sört hoz. hát elküldöm a pokolba. — Meglesz ma? — kérdi Fodor köszönés helyett. Lent áll a zöld fűvön, rásüt a Nap. Józsi bácsi bólint. — Meg. — Sör helyett ötvenes? — Jöhet. Józsi bácsi magában számol­gat. Mára négyszáz lesz akkor! Igaz, hogy nyomni kell. de megéri. Meglesz a fal is. a dzseki is, csizma is ... Hadd örüljön a kisjózsl. TTodor elmegy, elvillan a narancsautóval. A fo­dor. Nagy úr ám a vállalatnál, jó jóban lenni vele. El tud in­tézni az igazgatónál azt-azt. Apróságokat. Mert az igazgatót ritkán lát­ni. Ünnepségeken. Messze van az iroda, meg aztán minek is menne oda az ember? Idős Szabó József tűnődik. Itt se láttam még, igaz. mond­ták, hogy egyszer, hétköznap kijött, s megnézte a házat. És azt is mondták, hogy elégedett volt. Hát lehet is, mert szép ház lesz. tetőbeépítéssel, nagy terasszal. Az övé lesz a legszebb ház itt a soron. Késő délelőtt van. a nap­sütésnek már inkább csak fé­nye van, melege alig. Idős Szabó József a rönkön ül. tér­dére terítve a kockás szalvéta, kezében a kenyér. Ebédel. Né­zi közben a papímyár vakító­sárga leveleit, az őszi napsu­gárban lángoló bokrok közül idevillanó folyót. Sóhajt, oda­ballag az aktatáskához, iszik. Marad egy kevés. Készülne vissza az állványra, de előbb a vödörben megmossa a szer­számokat. a kanalat meg a fandlit. Autózörgés hallik', pöfög be­felé a narancsautó a kertbe. Tapossa a füvet. Idős Szabó József a fandlival a kezében álf és nézi, ahogy Fodor, az igazgató és még valaki kiszáll­nak. Körbejárják az épülő há­zat. magyaráznak valamit, mó­dosításról. telekkönyvezésről beszélnek. És mielőtt beszáll- nának a Polskiba, az igazga­tó megáll és megszólítja. — Na. hogy van. öreg? S Idős Szabó József megza­varodva topog, bütykös, ke­ménybőrű kezében a fandll — de úgy érzi. mintha mészfoltos sapkája volna. Egy mukkot se szól. Már rég elmentek, nevet­gélve az öreg zavarán, akinek csak egyetlen dolog jut az eszébe: amaz legalább tudta a nevemet... jpeltámad a szél. Józsi bá­csi elrakja a szerszámo­kat, mert hiszen akárhogyan is van, rendnek kell lenni. Aztán leül a rönkre. Nézi az őszt. Félóra múlva feláll és csak annyit mond. jó hango­san: — Elég volt. A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között első helyen kell említeni a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XI. kong­resszusának jegyzőkönyvét. "A csaknem 700 oldalas ízléses, képmelléklettel is ellátott kö­tet teljes, illetve némileg rö­vidített szöveggel közli a kongresszuson elhangzott va­lamennyi referátumot, felszó­lalást. A Lenin összes művei 2. kiadásának sorozatában lá­tott napvilágot a 44. kötet,1 amely Leninnek az 1921 jú­niusa és 1922 márciusa kö­zött írt írásait tartalmazza.' „A nemzetközi munkásmoz­galom történetéből” címmel* a Központi Bizottság Párt- történeti Intézete, valamint Politikai Főiskolája közös gondozásában évkönyv jelent meg, amely a nemzetközi munkásmozgalom több vita­tott kérdésével kapcsolatos tanulmányokat és érdekes do­kumentációs összeállítást kö-í zöL * i A Gondolat Könyvkiadó at Izmusok sorozatban a manier­izmusról jelentetett meg anto­lógiát; a gazdag anyagot Klaniczay Tibor válogatta és látta el bevezetővel. Megje­lent Vlagyimir Propp: „A mese morfológiája” című ta­nulmánykötete, s újabb, bő­vített kiadásban látott napvi­lágot egy korábbi kiadásai­ban nálunk is nagy sikert aratott könyv, „A régészet re­génye”; szerzője C. W. Ce-> ram. Az Akadémiai Kiadónál je-í lent meg a rangos Bibliothe­ca Hungarica Antiqua sorozat 9. kötete; a fakszimilé kiadás az 1566-ból való „Váradi énekeskönyv”-et teszi köz­kinccsé. A Modem filológiai füzetek 23. köteteként jelent rheg a „Valósághűség és kép­zelet”. Szenczi Miklós tanul­mánya a romantikus esztétika kialakulásához járul hozzá érdekes adalékokkal. Az Európa Könyvkiadó megjelentette Marin Préda re­gényét, „A nagy magányosat és France Preseren válogatott verseinek kötetét. A világiro­dalom remekei 6. sorozatának! új köteteként jelent meg a „Büszkeség és balítélet”, Jane Austen híres könyve. A Má- gyar Helikonnal közös gondo­zásban láttak napvilágot Ma­dame de Sévigne levelei. Ä kötethez Gyergyai Albert írt bevezető tanulmányt. A bűn­ügyi regények kedvelőinek szerezhet jó szórakozást Agatha Christie most megje­lent regénye, a Gyilkosság Mezopotámiában. A Képzőművészeti Alapi Kiadóvállalata — pedagógu­sok és diákok kívánságára — újból megjelenteti Az én mú­zeumom sorozat legfontosabb köteteit. Ennek keretében lá­tott második kiadásban nap­világot a Paál, Mészöly, Szi- nyei művészetét bemutató kis kötet, Kontha Sándor kalau­zolásával, valamint a Grüne­wald, Dürer, Holbein művé­szetét vázoló kötet, Nagy Il­dikótól. Két szép fotósorozat is napvilágot látott, közös borítóban. Mind a kettő In- key Tibor fotóművész felvé­teleit tartalmazza; az egyik Budapestet, a másik a budai várnegyedet mutatja be, fel­szabaduláskori és mai álla­potában. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó népszerű Búvár zsebkönyvek sorozatában az új kötet a bogarakkal ismertet 1975. június 29. meg. Az Iskolai Színpad új füzete az általános iskolások­nak ad színvonalas műsor­ajánlatot, Táborozzunk cím­mel. A kis kötet verseket, je­leneteket tartalmaz.

Next

/
Thumbnails
Contents