Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
Kíváncsiság % Uram — mondta Sróf Alajos közveszélyes munkakerülő, a környék egyetlen talponállójában —, egy krigli sörért elmesélem az életem történetét. Közismerten jó dumás vagyok, akár szó szerint is feljegyezhetné a szavaimat, olyan cikket kanya- ríthat belőle, hogy megnyalhatja utána a tolla hegyét Nagyot hörpintett a krigli Bőrből, majd így folytatta: — Nem Ádámnál és Évánál kezdem a históriát, hanem csak ott, ahol érdekes. Nos, kérem, nem mindig voltam én ilyen — finom kifejezéssel élve — kétes egzisztencia. Volt nekem tisztességes állásom. Egy nagy gyár szerszámraktárának voltam a vezetője két és fél ezerért. Családom is volt. Szép, fiatal feleségem, meg két tündéri gyerekem. Egyik fiú, másik lány. Lakásom is volt. összkomfort. Fürdőszoba és miegymás. Hajjaj, úgy néztem én ki akkor, mint egy Patyolat-reklám. Sőt, még egy kis pénzem is volt a takarékban. Közben a korsó kiürült. Sróf Alajos zsarolni kezdett: — Ha nem fizet még egy kriglivel, nem mondom tovább, pedig most jönne a konfliktus. Most akarnék rátérni arra, hogyan lendültem a züllés útjára. Megkapta az újabb kriglit, megkóstolta annak minőségét, majd rátért a konfliktusra. — Nos hát.,1 A józanság mintaképe voltam én, uram. A kocsmákat széles ívben elkerültem. De egy este hazafelé baktattam a melóból, itt, a talponálló előtt észrevettem, hogy kegyetlenül szomjas vagyok. Zárójel között írja meg, hogy aznap kitűnő pacalpörkölt volt az üzemi konyhán. No, gondoltam, beugrók egy málnaszörpre. De, sajnos, nem volt szódavíz, kénytelen voltam két deci bort inni. Ahogy ott fanyalogva kortyolgattam az italt, egyszer csak megakad a szemem egy pasason. Pontosabban — a lábán. Még pontosabban — a bakancsán. Egészen pontosan: a zokniján. Ugyanis hátúi végig el volt szakadva a bakancsa, s látszott, hogy a zokniján van egy akkora lyukacska, mint egy csecsemő kisújján a köröm. Bolond, de érdekes ötletem támadt: érdemes lenne eljönni holnap is, figyelni a pasast; pontosabban a lábét, még pontosabban a zokniját, ugyan mennyit kopik huszonnégy óra alatt. Másnap baktattam haza a melóból, nem voltam szomjas, hiszen aznap zsírtalan, sótalan tökfőzelék volt a kaja, de csak betértem ide, megszemlélni a pasas zokniját. A pénztárosnő kérés nélkül blokkolta a két deci bort. A harmadik és a negyedik napon is így történt. Az ötödik napon szintén. De hát, minek is részletezzem? Mire a pasas zoknija egészen elkopott, — rászoktam az ivásra. Elúszott a pénz a takarékból, kidobott a feleségem, kirúgtak a gyárból, lesitteltek közbotrányért, meg ezért, meg azért. — Jó sztori, mi? nézett rám diadalmasan. — Prémiumként fizethetne nekem még egy kriglivel. Áz én pillantásom azonban az asztal alá tévedt. Pontosan Sróf Alajos lábára. Pontosabban — hátul szétszakadt — bakancsára. Egészen pontosan — a zoknijára, amelyen akkora fehér foltocska tündökölt, mint egy csecsemő kis- ujján a köröm. Rémülten baktattam hazafelé. I SIMON LAJOS I Kaihpis Péteri ÉPÍTKEZÉS könyvek mért portland. Kezébe veszi a keverőt. lassú mozdulatokkal nekiáll. A nagyságos úr villájánál, igaz, más volt a lábazat. Betont öntöttem és mozaikkal kellett kiraknom. De egy művész sa csinálta volna jobban! Egy művész se! Hű, hogy haragudtak a többiek. Jákó egyszer maga mellé is köpött, azt mondta, disznó. Kellett a pénz, nagyon. Józsi még kicsike volt. s megígértem az asszonynak, hogy kis bekecset veszek neki. hímzettet, amilyent a vásárban láttunk. Hogy a télen ne fázzon. A keverő, egy pillanatra megáll. Józsi bácsi felnéz. Innen egész jól látni a folyót, hej, de jó volna ott gubbasztani valamelyik bokor alatt, a pecálóval! De máma ennek kész kell lenni. Az ablak, ajtó már bent van. fel kell rakni a falakat. Kevés hiányzik. Kész kell lenni, hiába van vasárnap. Tegnap beemelték a gerendákat, ma egymaga dolgozik. Szép kis munka lesz, de megéri. Megveszi az unokának az orkándzsekit. A nagyobbiknak meg csizmákat ígért. Legyen. Friedrich csak hordta a bort az első időben. A nagyságos úr sofőrje volt. nagy úr maga is, valóságos kegyenc. — Ne hozzon bort nekem — kérte a sofőrt tisztelettudóan — ha lehet, inkább azt is pénzben... Friedrich nevetett, s attól kezdve minden szombaton kar pott tőle egy pengőt. És amikor álltak a falak, a nagyságos úr eljött, személyesen. Nem szólt, körbejárta a készülő villát, zöld vadászruhában, bilgeri csizmában, s utána meg is szólította. — Na. hogy van. Szabó? S ő ott állt előtte, egy kissé zavarodottan, megilletődve, kemény bőrű kezében mészfol- tos sapkáját gyűrögetve. Józsi bácsi felnevet, mint a napfény. Egy mukkot sem bírtam szólni, egy mukkot se! Hej, de régen volt! HEGEDŰS LÁSZLÓ; NINCS MÁS UTAD Válságba jut néha a férfi, előbb vagy utóbb elkövetkezik. Szerelme, a megszokott, régi csak jegyeimét, köteles ségeit edzi, sorjázza, egy nap hányszor? Függés, lemondás minden perce már. A forró fényű, boldog nászkor, mint az ifjúság, régen messze jár. Ami maradt: szeretet, hűség szövetsége, általuk eny hülő gondok. Ám olykor harag űz még. S próbára tett egy könnyűkedvű nő. Vonzó, csinos, — néztél utána, dehát jön még, tudod, ki tudja, hány, ki játszik majd, vagy lopva várna: halk léptű asszony, kedves arcú lány. Meghasonlott, állasz magadban s irigyled a pátriárkák korát. Majd rádöbbensz egy pillanatban: párod nem láthat benned mostohát? Kezétől mosott ingben állsz ki, tisztán, csinosan. A főztjét eszed. Ha baj ér, melletted ki áll ki? Sok ért. Veled volna más? Kérdezed. Homlokodon jó kezét érzed. — Angyal vagy mégis. — Mondod újra már. S kezded újra a küzdést. Érted, nincs más utad. És a munka vár. U armatos, üdezöld fű és sárga októberi fény. Józsi bácsi a rönkön ül. térdén szalvéta, kezében egymásra borított zsíros kenyér. Lassan rág. a pirosra sült kenyérhéjat bár levágta reggel az asz- szony, mégis lassan megy már az evés. Meg aztán minek az a nagy sietség. Reggel van. világos, őszi reggel. A bicikli amott, a fának támasztva áll. Csomagtartóján az aktatáska, hosszú szíjjal, amit éppen negyven éve tett rá, hogy hajnalonként a vállán vihesse az elemózsiát: a bütyköst, a fél liter tejjel, meg a dupla zsíros kenyeret. Igaz, haragudtak is rá. hogy nem fröccsöt vitt, mint a Mózsi vagy sört. mint Jákó. de hiszen azért is haragudtak rá. hogy olyan szolgálatkész volt. És egy kis mellékes keresetért építkezett a nagyságos úrnak. Felsóhajt, és néhány aprót bólint. Régen volt az már. a harmincas években. Az ám. a Mózsi. Meghalt szegény, öt éve. Vagy hat? • Szél fújja meg a bokrokat. Egy papímyár citromszínű levelei zörögnek. A fákon túl megvillan a folyóvíz. Józsi bácsi a kezében tartott kenyérre néz. Becsomagolja a szalvétába, leszáll a rönkről és a biciklihez megy. A kenyeret beteszi az aktatáskába, előhúzza a félliteres üveget. Jóízűt húz a tejből, aztán rámered az üvegre, visszadugaszolja. — Hagyjunk valamit ebédre is — mondja, csak úgy magának. XT égignéz a kerten. Á fű T haragoszölden világol — egy kis felhőt hozott a Nap elé a könnyű szél — mögötte habarcstól csepegő, téglavörös fal emelkedik. Józsi bácsi elégedetten szemléli. Szépen raktam a termésköveket. Mutat. Ezt bárki megnézheti. Jobban senki sem tudja megcsinálni. Tíz lapát homok, három vödör víz, s a megrepesztett cementeszsákból a fandlival kiU'ent áll már az öreg. A hegyben az állványon a tégla. vödrökben a malter. Akkurátusok a mozdulatok, szépen kell dolgozni, becsülete van ennek. Nem ám csak úgy odahányni, kispórolni az anyagot, ferdén rakni a téglát. Szeretettel simogat végig a fal tetején a vakolókanállal. Sokszor szépen meg is kell a téglát faragni. — De meg ám — dünnyögi. Autó áll meg a kert végében. Narancsszínű Polski Fiat. Biztosan a Fodor jött, a vállalati sofőr, ha megint sört hoz. hát elküldöm a pokolba. — Meglesz ma? — kérdi Fodor köszönés helyett. Lent áll a zöld fűvön, rásüt a Nap. Józsi bácsi bólint. — Meg. — Sör helyett ötvenes? — Jöhet. Józsi bácsi magában számolgat. Mára négyszáz lesz akkor! Igaz, hogy nyomni kell. de megéri. Meglesz a fal is. a dzseki is, csizma is ... Hadd örüljön a kisjózsl. TTodor elmegy, elvillan a narancsautóval. A fodor. Nagy úr ám a vállalatnál, jó jóban lenni vele. El tud intézni az igazgatónál azt-azt. Apróságokat. Mert az igazgatót ritkán látni. Ünnepségeken. Messze van az iroda, meg aztán minek is menne oda az ember? Idős Szabó József tűnődik. Itt se láttam még, igaz. mondták, hogy egyszer, hétköznap kijött, s megnézte a házat. És azt is mondták, hogy elégedett volt. Hát lehet is, mert szép ház lesz. tetőbeépítéssel, nagy terasszal. Az övé lesz a legszebb ház itt a soron. Késő délelőtt van. a napsütésnek már inkább csak fénye van, melege alig. Idős Szabó József a rönkön ül. térdére terítve a kockás szalvéta, kezében a kenyér. Ebédel. Nézi közben a papímyár vakítósárga leveleit, az őszi napsugárban lángoló bokrok közül idevillanó folyót. Sóhajt, odaballag az aktatáskához, iszik. Marad egy kevés. Készülne vissza az állványra, de előbb a vödörben megmossa a szerszámokat. a kanalat meg a fandlit. Autózörgés hallik', pöfög befelé a narancsautó a kertbe. Tapossa a füvet. Idős Szabó József a fandlival a kezében álf és nézi, ahogy Fodor, az igazgató és még valaki kiszállnak. Körbejárják az épülő házat. magyaráznak valamit, módosításról. telekkönyvezésről beszélnek. És mielőtt beszáll- nának a Polskiba, az igazgató megáll és megszólítja. — Na. hogy van. öreg? S Idős Szabó József megzavarodva topog, bütykös, keménybőrű kezében a fandll — de úgy érzi. mintha mészfoltos sapkája volna. Egy mukkot se szól. Már rég elmentek, nevetgélve az öreg zavarán, akinek csak egyetlen dolog jut az eszébe: amaz legalább tudta a nevemet... jpeltámad a szél. Józsi bácsi elrakja a szerszámokat, mert hiszen akárhogyan is van, rendnek kell lenni. Aztán leül a rönkre. Nézi az őszt. Félóra múlva feláll és csak annyit mond. jó hangosan: — Elég volt. A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között első helyen kell említeni a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának jegyzőkönyvét. "A csaknem 700 oldalas ízléses, képmelléklettel is ellátott kötet teljes, illetve némileg rövidített szöveggel közli a kongresszuson elhangzott valamennyi referátumot, felszólalást. A Lenin összes művei 2. kiadásának sorozatában látott napvilágot a 44. kötet,1 amely Leninnek az 1921 júniusa és 1922 márciusa között írt írásait tartalmazza.' „A nemzetközi munkásmozgalom történetéből” címmel* a Központi Bizottság Párt- történeti Intézete, valamint Politikai Főiskolája közös gondozásában évkönyv jelent meg, amely a nemzetközi munkásmozgalom több vitatott kérdésével kapcsolatos tanulmányokat és érdekes dokumentációs összeállítást kö-í zöL * i A Gondolat Könyvkiadó at Izmusok sorozatban a manierizmusról jelentetett meg antológiát; a gazdag anyagot Klaniczay Tibor válogatta és látta el bevezetővel. Megjelent Vlagyimir Propp: „A mese morfológiája” című tanulmánykötete, s újabb, bővített kiadásban látott napvilágot egy korábbi kiadásaiban nálunk is nagy sikert aratott könyv, „A régészet regénye”; szerzője C. W. Ce-> ram. Az Akadémiai Kiadónál je-í lent meg a rangos Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozat 9. kötete; a fakszimilé kiadás az 1566-ból való „Váradi énekeskönyv”-et teszi közkinccsé. A Modem filológiai füzetek 23. köteteként jelent rheg a „Valósághűség és képzelet”. Szenczi Miklós tanulmánya a romantikus esztétika kialakulásához járul hozzá érdekes adalékokkal. Az Európa Könyvkiadó megjelentette Marin Préda regényét, „A nagy magányosat és France Preseren válogatott verseinek kötetét. A világirodalom remekei 6. sorozatának! új köteteként jelent meg a „Büszkeség és balítélet”, Jane Austen híres könyve. A Má- gyar Helikonnal közös gondozásban láttak napvilágot Madame de Sévigne levelei. Ä kötethez Gyergyai Albert írt bevezető tanulmányt. A bűnügyi regények kedvelőinek szerezhet jó szórakozást Agatha Christie most megjelent regénye, a Gyilkosság Mezopotámiában. A Képzőművészeti Alapi Kiadóvállalata — pedagógusok és diákok kívánságára — újból megjelenteti Az én múzeumom sorozat legfontosabb köteteit. Ennek keretében látott második kiadásban napvilágot a Paál, Mészöly, Szi- nyei művészetét bemutató kis kötet, Kontha Sándor kalauzolásával, valamint a Grünewald, Dürer, Holbein művészetét vázoló kötet, Nagy Ildikótól. Két szép fotósorozat is napvilágot látott, közös borítóban. Mind a kettő In- key Tibor fotóművész felvételeit tartalmazza; az egyik Budapestet, a másik a budai várnegyedet mutatja be, felszabaduláskori és mai állapotában. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó népszerű Búvár zsebkönyvek sorozatában az új kötet a bogarakkal ismertet 1975. június 29. meg. Az Iskolai Színpad új füzete az általános iskolásoknak ad színvonalas műsorajánlatot, Táborozzunk címmel. A kis kötet verseket, jeleneteket tartalmaz.