Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-26 / 148. szám
Óvatosságra intik a balatoni vendégsereget: a mély víz nem játszótér Ma nyílik IX. országos honismereti tábor A vendéglátó i Dom bó vár T Ä Balatonon — az elmúlt nyarak helyzetét tekintve — Szomorú képet mutat a „viharit® tisztika”. Míg 1961-ben Ilii en lelték halálukat a tó vizé- •' fcen, 1970 óta szezononként már harminc fölé emelkedett a balálesetek száma. Az idén is már többen estek a meggondolatlanság áldozatául. A statisztikai adatok hozzá- »etőleg arányosak a Balaton Idegenforgalmának növekedésével. Az illetékesek szerint azonban ez az arányosság nem törvényszerű. A balatoni vízi- fendészeti rendőrkapitányság — az Országos Meteorológiai Intézet obszervatóriumának segítségével — idejében figyelmeztet mindenkit a veszélyekre. Körben a parton 34 vihar- ágyúból — szintén minden körzetben — látó- és hallótávolságban lövik fel a sárga és piros színű többcsillagos jelzőrakétákat. A sárga jelzést legtöbbször már órákkal a várható vihar előtt fellövik, s a mólókon félárbócra húzzák a friharkosarakat. A vörös rakétákkal és az árbocok végére húzott jelzőkosarakkal már a (teszély közeledtét jelzik. Ezenkívül gyakran levegőből figyelemmel kísérik a vízi életet és motorcsónakos járőrök is pásztázzák a tavat; szóval is figyelmeztetik azokat, akik nem »esznek tudomást a jelzésekről. A tapasztalatok szerint a tragikus esetek felelőtlenségből és meggondolatlanságból következnek be. Sokan nem vesznek tudomást a tiltó táblákról, kikötőben, kompátkelő helyen, kotrott területen fü- rödnek. Mások — különösen a gyengén úszók — egy elsodródó labdáért képesek életüket veszélyeztetni a mély vizeken. A gumimatrac is gyakran hozza veszélyes helyzetbe a meggondolatlan fürdőzőket. A matracot sokan csónaknak tekintik, s gyakori az olyan eset, amikor elalusznak rajta, s a mély vizek fölé sodródnak,. Különösen veszélyes kihevült testtel matracról, vagy csónakról a vízbe ugrani. Számos ilyen esetben szívbénulás következik be. A Balatonon mintegy tízezerre becsülhető a vízi járművek száma. Többségük csónak és kisvitorlás. Ezekkel a vízi járművekkel csak a megszabott parti sávban lehet közlekedni. Az egypárevezős csónakban ketten, a kétpárevezősben pedig négyen utazhatnak. Mégis gyakran előfordul, hogy a csónakot túlterhelik és a mélyvizek fölött használják. Veszélyei miatt tiltják a horgonyra nem vetett úszó járműből való fürdőzést is. Az illetékesek felhívják a balatoni vendégsereg figyelmét, hogy életük biztonsága érdekében vegyék figyelembe a tiltó rendelkezéseket és viharveszély idején ne tartózkodjanak a parttól távoli vízterületeken. (MTI) Ma délelőtt kilenc órakor került sor Dombóváron a IX országos honismereti tábor megnyitójára. A KISZ KB, a KISZ Tolna megyei Bizottsága, a Balogh Ádám Múzeum és a KISZ dombóvári Városi Bizottsága által szervezett táborozáson mintegy kétszáz fiatal vesz részt, középiskolások, és most első alkalommal ifjúmunkások is. A tíznapos táborozás sok érdekes programot kínál a fiataloknak, akik három szekcióban vesznek részt a tábor munkájában. A szekciókat a Balogh Ádám múzeum munkatársai vezetik. A régészeti szekció vezetője Gaál Attila. A tábor híradójában így ír: „...a tábor ideje alatt nem kívánunk széles körű, átfogó régészeti ismereteket nyújtani. Nem tehetnénk ezt már csak szűkre szabott időnk miatt sem, A Szovjetunió idegenforgalmának fejlődéséről adott nyilatkozatot a Lityeraturnaja Gazeta munkatársának Szergej Nyiki- tyin, a Szovjetunió minisztertanácsa idegenforgalmi főigazgatóságának vezetője. Mint elmondotta, 1965-ben körülbelül egymillió, tavaly pedig már több mint 2,2 millió szovjet állampolgár utazott külföldre, összesen 123 országba. Minden európai szocialista országgal: a KGST-tagországokkal és Jugoszláviával is kormányközi idegenforgalmi együttműködési megállapodásokat kötötde ellenkeznék ez alapvető célunkkal is. Nem feladatunk ugyanis az, hogy valamiféle „szakmai előkészítést" adjunk leendő régészek számára... Célunk ezze szemben az, hogy olyan fiatalok hagyják el táborunkat, akik előtt feltárult végre az „elefántcsonttorony kapuja." A néprajzi szekció a legnépesebb, hat munkacsoportja működik. Vezetője G. Vámos Mária. Célul tűzték ki Dóm, bóvár és környéke „mélyfúrásszerű” vizsgálatát. A célkitűzések szerint foglalkoznak majd az állattartással, a vi- seletekkel, a paraszti gazdálkodással, a népi táplálkozással, a népi építészettel, gyógyászattal. A szekcióban részt vevő fiatalok jó része már rendelkezik tapasztalatokkal a néprajzi gyűjtésben, így munkájuktól jelentős eredményt várnak, tünk, — hangsúlyozta Nyikityia. Az utóbbi években jelentős mértékben megnőtt idegenforgalmunk a nyugati országokkal is, együttműködési megállapodást írtunk alá Olaszországgal, Libanonnal, Irakkal és Finnország- gaL Az idegenforgalom fejlesztését nehezítő tényezők között Nylki- tyin elsősorban a vízumkérdést említette. Míg a Szovjetunióba szóló beutazási vízumot a szovjet nagykövetségek és konzulátusok egy hét alatt adjlk ki, addig a szovjet állampolgároknak A helytörténeti szekció ve-- Zetői Sz. Bányai Irén és Szilágyi Miklós, Ezt írják: „Dombóváron és közvetlen környékén olyan társadalmi rétegek, foglalkozási csoportok életmódját fogjuk részleteiben vizsgálni, melyeknek vizsgálata ezen a vidéken különösen eredményesnek ígérkezik. Külön-külön Csoport foglalkozik a vasutasság, az uradalmi cselédség, a téglagyárt munkásság életmódjávaUZ A szekciókban folyó munka mellett a fiatalok előadásokat hallgatnak és számos érdekes kulturális program szórakoztatja őket az esti órákban! vasárnap kirándulni mennek. A tábor július hatodikén zárul. jóval többet kell várakozniuk! Olaszországba 20 nap, Angliába és az Egyesült Államokba 3 hét, az NSZK-ba, Svájcba és Japánba egy hónap alatt kapnak vh zumot Terveikről szólva Nyikityin leszögezte, hogy az idegenforgo-l lom ötévenkénti megkétszereződését irányozza elő mind a kö-í vetkező, tizedik ötéves terv, mind pedig az 1981—1990-re szóló távlati fejlesztési terv. A szovjet idegenforgalmi szervek különösen sok külföldi vendéget várnak 1980-ban, a moszkvai olimpia idejében. Növekvő szovjet idegenforgalom I Pásztor Ferenc i *L\ i Fiúk a Leshegyen ír Itt állok az őrnagy elvtárs előtt, hallga- ’ tóm hogyan, hová oszt be. Tudom a helyemet, tudom, mit kell majd tennem, s közben azon morfondírozok, miért is szerettem meg ezt az embert, aki koránál fogva, az apám is lehetne. Talán ez az első érv. Nem látszik rajta, hogy közelebb áll az ötvenhez, mint a negyvenhez. Friss, ruganyos, kisportolt, férfias megjelenésű. Biztos vagyok abban, hogy egyikünk sem tud olyan fürgén, olyan pat- togón felugrani a ló nyergébe, mint ő. Nem hiszem, hogy bármelyikünk lőne olyan pontosan, olyan biztos kézzel, mint ő. Soha nem kihívóan, nagyképűséggel bizonyítja ezt, hanem van benne ilyenkor valami gyerekes öröm, olyan dicsekvés, ami nemhogy • elválasztana tőle minket, inkább összehoz, baráttá tesz. Egyszer, még fél éve sem voltam itt az őrsön, riadó volt, zártuk a határt. Pontosan tudtuk, hol kell várnunk a két buta lányt, akik szöktek volna. Azt mondja nekem: — Pusztai határőr. Velem jön. Vele voltam hajnalig. A két lány válóban megérkezett.- Szó szerint igaz, hogy a karjainkba sétáltak. Ügy sikítottak félelmükben, mint a választási malacok. Bevittük őket az őrsre, szabályszerűen rendeztük a dolgaikat, ahogyan illik. Azt hiszem, a parancsnok sem volt álmos, nekem sem jött álom a szememre, ott ücsörögtünk az őrs előtt a pádon. Nyár volt, kellemes, langyos hajnal. Ritkaság itt a hegyvidéken. Megkérdeztem tőle. Őrnagy elvtárs, miért éppen katona lett. Hogyan jutott eszébe? Hogyan adta rá magát? & — Nagyon furcsát mondok magának. Gyerekkoromban elhatároztam... Tudja, Pusztai, messziről, nagyon lentről indultam. Egy olyan pici faluban születtem én, amit a térképen csak kiguvadt szemmel lehet meglátni. Mindennek a tetejébe szégyennek — 10. — i is születtem. Megesett lány volt az édesanyám. Volt egy vőlegénye, huszár. Elvette volna az, csak akkoriban a közhuszár nem akkor házasodott, amikor neki kedve volt hozzá, hanem akkor, amikor a felsőbbség kegyesen engedélyezte. Én megérkeztem szerelemgyereknek. az apámat pedig valahol megnyúvasztották. Édesanyám úgy beszélte el, hogy szökni próbált, amikor megtudta, hogy én érkezem. Az ilyesmit akkoriban kérlelhetetlen szigorral büntették. * — A falu csúfja lettem. Az iskolában minden gyerek a nyelvét öltögette rám. A templomban nekem csak az utolsó pad mögött, az állóhelyen lehetett fohászkodni. Az áldozáshoz nem engedtek, mondván, édesanyám egy szentséget nem vett magához, akkor nekem bűnhődni kell, tőlem megtagadják a többi szentséget is. Igaz, megvoltam én ettől jó egészségben, vidáman. A falu szája azonban sokszor olyan sebeket ejtett rajtam, amit nem lehet egykönnyen kiheverni. Ha bementem a boltba, taszítottak rajtam egyet, hogy te zabi, te fattyú, állj odébb. Ha a gyerekekkel leálltunk játszani, a rátartibb szülők már kiáltoztak: nem jöttök el attól a fattyútól. Egy darabig kísérleteztem, próbáltam a többiek között maradni. Felhasználtam rá ügyességemet. Sípot faragtam, vizipuskát csináltam, rajzoltam a homokba, meg a fészer oldalára. A gyerekek megtűrtek volna maguk között, de a felnőttek gonoszok, hajthatatlanok. Magányos lettem. Naphosszat ődöng- tem egyedül a kiserdőn, a réten, a nagy vetések között Egyedül szedtem ki a szarkafészket, egyedül csentem tejes kukoricát, magamban olvastam a megsárgult kalendáriumot. Nagyanyám lopta el hozzánk, mert oda sem mehettem ám Nagyapám volt a legkeményebb szívű ember. Már csak akkor engedett magához, amikor a kezét sem tudta felemelni. Megütötte a szél. Egyszer sem simogatott meg. — Furcsa, de a legkedvesebb emberek énhozzám a csendőrök voltak. Eljöttek a házunk előtt, megálltak. Édesanyámhoz is szóltak egyet-kettőt. Mondták neki: te szegény Zsófi, neked kijutott. Ne búsulj. — 11. — Nem búsulok én, tiszthelyettes úr — mondta nekik anyám — Csak az bántja a lelkemet, hogy ennek a gyereknek nem hagy békét senki. Így lett az egyetlen szánakozom a csendőr. Ha jöttek, még kedveskedtek is. Egyszer szentjános kenyeret, máskor medvecukrot, vagy egy stanecli promenszli cukrot hoztak. Ettől kezdve sóvárogva néztem a kakas tollakat. Nem tudhattam én akkor, hogy ezek voltak a legszebb gondolatok féken tartói, nem tudhattam, hogy ezek fojtogatták a legszentebb, legemberibb indulatokat. Én csak azt láttam, hogy jönnek, megállnak a házunk előtt, s szólítanak. <— Hé, kis Balázs, gyere elő, te kuvaszt — Szép lassan kiformálódott az én buta kis fejemben az álom, a vágy. Még éjszaka is minduntalan az járt a fejemben, hogy egyszer nekem is lesz puskám, meg kakastollas kalapom, fényes övem, meg sok gombos zubbonyom Akkor aztán mindenki meg- süvegel, mindenki félrehúzódik előlem, hogy ne kelljen nekem a pocsolyába ugrani, ha gazdaemberrel találkozom. Ezekben az álmokban az is kialakult, hogy sorra megleckéztetem azokat, akik édesanyámat gúnyolják, akik engem fattyúnak mondanak. Ettől kezdve egy kicsit elkotyogtam már a szándékomat. A tiszthelyettes meg-megkér- dezte tőlem, mi lesz belőled, ha megnősz, kis Balázs. Hetykén mondtam: Csendér. Mert így mondják felénk: Csendér. Ez a gondolat átsegített engem minden megalázáson. Nem vettem fel sem a ^kölykök bosszantását, sem a felnőttek lökdösé- seit. Még az sem idegesített, hogy az iskola- mester négernek tekintett. A padban egyedül ültem. így cseperedtem feL Kijártam a nyolc osztályt Aztán elmentem summás- nak, kisbéresnek, részesaratónak, pályamunkásnak. Emberek közé kerültem, mégis mindig egyedül álltam a világban. Közben azért dédelgettem magamban a régi vágyat, hogy egyszer csendőr lesz belőlem. , — 12. — .
