Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-03 / 128. szám
V'fiKvjr 4ji' í 1 ' i-> • ", Két választás között V*' *!• A bizottságok fórumán r 2. ! Előfordul, hogy az országgyűlés plenáris ülésszakán előterjesztett törvényjavaslat vagy beszámoló felett nem alakul ki olyan ellenvita, amilyenre az előjelekből számítani lehetett. A felszólalók nagy része inkább csak méltatja az előterjesztés jelentőségét, időszerűségét. A karzaton vagy a páholyokban helyet foglaló vendégek ilyenkor azt gondolhatják: lám, milyen megalapozottak ezek a törvényjavaslatok, előterjesztések, sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet már belőlük. Valójában ilyen esetekben arról van szó, hogy az igazi vita a parlamenti bizottságokban zajlott le, és a legfontosabb képviselői javaslatokat, kiegészítéseket már tartalmazza az előterjesztés. Az országgyűlés 11 állandó bizottságában 202 képviselő tevékenykedett az elmúlt négyéves ciklusban. A bizottságok feladata, hogy a maguk szakterületén előkészítsék a parlamenti időszakokat, vizsgálják a törvények és a jogszabályok gyakorlati megvalósítását, összegyűjtsék a gazdasági és kulturális életben tapasztalható pozitív és negatív jelenségeket, hogy azokat elemezve, állásfoglalásaikkal, döntéseikkel megfelelően segíthessék a parlamenti és a kormányzati munkát Működik ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, szociális és egészségügyi, terv- és költség- vetési, honvédelmi, külügyi, építési-közlekedési, kulturális, í (jogi és igazgatási, valamint mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság. Aki áttekinti a bizottságoknak az elmúlt ciklusban véglett tevékenységét megállapíthatja, hogy munkamódszerük új vonásokkal gazdagodott, kapcsolatuk a minisztériumokkal javult, a reális helyzetelemzés érdekében gyakran éltek az ügyek helyszíni tanulmányozásával. Gyakran két vagy három bizottság együttes ülést tartott, mert a téma úgy kívánta. Különös figyelemmel kísérték egyebek között a kiemelt ágazatok fejlődését,-az anyag- és energiatakarékosságot, a külkereskedelmi mutatók alakulását, a bel- és külföldi ármozgások hatását, a szociálpolitikai intézkedések megvalósítását, valamint a lakás- építési tervek megvalósítását. A bizottságokban évente több száz javaslat, észrevétel hangzik el, amelyeket vagy a törvényelőkészítő, vagy a kormányzati munkában lehet hasznosítani. Lényegében a bizottságok teremtik meg a lehetőséget arra. hogy minden egyes képviselő kifejthesse véleményét törvénytervezetekről, gazdasági és politikai döntésekről, egyszóval, hogy beleszólhasson az ország dolgaiba. Sok-sok példát lehetne felhozni arra, hogy a bizottságokban elhangzó észrevételeknek foganatjuk van. A kereskedelmi bizottság javaslatára bővítették ki például az áruhitel-akciót, az ipari, valamint az egészségügyi' bizottság kezdeményezésére módosították a gyógyszergyártó ‘ vállalatok finanszírozásának rendszerét, a kulturális bizottság javaslatára tették hatékonyabbá a népművelési célokra fordított összegek fel- használását. Már az idén is, de inkább ß. következő években érezteti majd hatását a képviselői állásfoglalás, amely szerint a népesedéspolitikai intézkedésekből következően növelni kell a szülészeti ágyak számát és javítani kell a meglevő szülőotthonok felszereltségét. A bizottságok munkája igen sokrétű. Ennek érzékeltetésére csupán két bizottság által az elmúlt években megtárgyalt témákból sorolunk fel néhányat. A mezőgazdasági bizottság — amelynek tagjai között a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számos neves szakembere megtalálható — foglalkozott a zöldségfélék termelésével, értékesítésével, az öntözés helyzetével, a gépellátással és forgalmazással, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetével, a zárt rendszerű termelési módok tapasztalataival, a háztáji gazdaságok szerepével, a szövetkezetek jogi képviseletével, a környezetvédelemmel. A kulturális bizottság az elmúlt ciklusban többek között megtárgyalta a múzeumok helyzetét, a művelődési otthonok és általános iskolák gondjait, megvitatta a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, az iskolai tanszergyártás és forgalmazás helyzetét, a nemzetiségiek kulturális tevékenységét, a szocialista brigádok művelődésével kapcsolatos kérdéseket. Gyakorlattá vált az is, hogy az évés költségvetést tárgyaló ülésszakok előtt a bizottságok tájékoztatást kérnek a Pénzügyminisztériumtól és a Nemzeti Banktól. Az 1973-as esztendő költségvetési vitájában például 90, az 1974. éviében pedig 100 képviselő fejtette ki álláspontját. Az 1974-es év költségvetésével kapcsolatban «■'hangsottak jegyzőkönyve pedig . meghaladja a2 szer oldalt Múlt'év decemberében a' költségvetés ’tárgyalásánál is több kérdésben Volt vita a bizottságokban, csak abban nem, hogy 1975-ben — amikor kedvezőtlen világgazdasági változásokkal kell számolni — a népgazdasági, a vállalati és a szövetkezeti tervek megvalósításának egyik legfontosabb feltétele, hogy közüggyé váljék a tartalékok feltárása és hasznosítása. A parlamenti bizottságok az elmúlt négy év során olyan fontos témákban foglaltak állást — a törvényjavaslatokon kívül —, mint az ipar és a kereskedelem kapcsolatának javítása, a betöltetlen körzeti orvosi állások számának csökkentése, a közutak építésének meggyorsítása, a korszerűbb pedagógusképzés előmozdítása, a nagyberuházások megvalósítási idejének rövidítése, a vidéki városok tömegközlekedésének javítása, hogy csak egy töredékét említsük a témáknak. A bizottsági üléseken a légkör hőfoka témánként Változik. Voltak olyan tanácskozások is, amelyeket éles vita, „harcos magatartás” jellemzett, de az általános mégis az, hogy a képviselők és a szaktárcák vezetői a higgadt felelősség hangján szólnak a problémákról és keresik a megoldás útját-módját. Az is megállapítható: ha e „kis parlamentekben” elemző javaslatokban gazdag munka folyik is, ez mégsem csökkenti a plenáris ülések elevenségét. Sőt, néha felerősíti azt. hiszen egyik-másik képviselő már egy kisebb testület állásfoglalásának ismeretében, az érintett tárcák elvi támogatását élvezve, az összefüggéseket jobban látva állhat elő javaslataival. Amit az ország nyilvánossága előtt zajló vitában ma már joggal el is vár a közvélemény minden képviselőtől. KESERŰ ERNŐ Ás ünnepi könyvhét eseménynaptára Ma este hétkor Izményberi találkoznak a művelődési házban Baka István és Tamás Menyhért költőkkel a versbarátok. A diósberényi klubkönyvtár- ban szintén este 7-kor lesz íróolvasó találkozó. Ide Gyurkp- vies Tibor író látogat el. Ezen a napon délelőtt Gyúr-’ kovics Tibor Szekszárdon lesz az ifjú olvasók vendége, a Garay Általános Iskola pinceklubjában. Ez a találkozó délelőtt 11-kor kezdődik. Holnap, május 4-én este a mórágyi könyvbarátok találkoznak Szekulity Péter íróval. Pb-gás Idén teljesítik az előjegyzéseket Az év elején 80 ezren várakoztak pb-gázra, s bár a kereslet azóta sem mérséklődött, az előjegyzéseket az idén teljesítik. s az év végére már í millió 640 ezer háztartásban használhatnak pb-gázt. A tavalyi 70 ezerrel szemberí az idén 120 ezer fogyasztó bekapcsolását tervezi az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt; A tervezett bekapcsoláshoz a kereskedelem gondoskodott elegendő tűzhelyről. A jelzések szerint jövőre S palackprobléma is megoldódik, így folyamatosan teljesítik majd a pb-gáz igényeket, s jut a fogyasztóknak tartalék j másodpalack is. j — Dehogy haragszom. Én tudtam róla... Csak nem gondolja, hogy a lány magától meg merte volna engedni, hogy ide bejöjjön? Köves azonnal észrevette, hogy Eötvösné belőle akar érdemeket kovácsolni. De nem szólt egy szót sem. — És a kedves felesége — kérdezte Eötvös. — Meghalt... Megölték.— Roppant kínos — mondta Eötvösné. — Mondtam neked kisfiam — fordult férjéhez —, hogy bizonyos túlkapások történtek. Ez rendkívül sajnálatos... őszinte részvétem kedves Köves úr... — nyújtotta kezét, de Köves félrelépett és kiment a folyosóra. Felnézett a harmadik emeletre, ahol valaha a lakása volt. — Üszkös romok mere- deztek az ég felé. Felment, de a lakást nem tudta megközelíteni. A körfolyosót is letépte egy akna. Köves lebotorkált a romokkal teli lépcsőn,* kiment a kapun. Az emberek utat nyitottak neki. — Jóreggelt, Köves úr — köszöntötték, de a férfi nem felelt. Elindult a Duna-parton a dübörgő gépkocsioszlopok mellett, a téglagyár felé. Rózsi elindult utána, de a íérfi határozott lépteiből látta, hogy úgysem tudná visz- szatarni. Biztos a felesége sírlát akarja megkeresni. A lakók visszavonultak lakásaikba. Takarították a romokat, deszkákkal, papírokkal, megmaradt üvegdarabkákkal beszegelték az ablakokat. Rózsi egy ideig tanácstalanul állt az udvaron, majd kinyitotta a mosókonyhát és kivezette a lovat. A patacsattogásra Fábryné kinézett az ajtaján: — Rózsikómj ez csodálatos — kiabálta. — Hozott egy élő lovat. Meg vagyunk mentve... — Téved a nagyságos asz- szony. Ez az én lovam — kiáltotta vissza Rózsi. / A párbeszéd hallatára többen kirohantak az udvarra. Körbefogták Rózsit. — Hagyják békében ezt a lovat! Ezt nem fogják megenni... — De Rózsikat Ez a ló nem a magáé — mondta Weivoda. — Ez köztulajdon... Megértheti, senkinek nincs ennivalója. Az éhhaláltól menti meg a házat... — Eötvösék pincéje teli van élelmiszerrel — mondta Rózsi. Osszák szét azt. Elég lesz az egész háznak... Két orosz katona lépett be az udvarra. Weivoda azonnal hozzájuk lépett és kézzel lábbal, szlovákul és magyarul kérte őket, hogy lőjjék le a lovat... — Nincs...' Nyema kusaj... Konyi bumm! — mutatta a lövést, majd kezével az evést mímelte. Rózsi magyarul tiltakozott, de az oroszok nyilván azt hihették, hogy ő is a ló lelövését kéri... — Nyem szabad... Ló kell..; kevés ló... — mondta a katona és a ló mögé állt, kezével egy képzeletbeli eke szarvát fogta meg, és mint egy pantomimszínész, szántani kezdett... Rózsi odalépett hozzá és megveregette a vállát: — Végre egy okos ember. Te is biztos paraszt vagy... Jól van... Isten éltessen — mondta. Simó két hét múlva érkezett Vissza a házbá. Ekkorra az udvarról már eltűntek á romok. A lakók már lakásaikban éltek. Simóné is kitakarította a kis földszinti szoba- konyhás lakást. Időnként elterjedt a hír, hogy a Margit körúton vagonokból krumplit mérnek. Megjelentek már az első batyuzók is. Ruhák, bútorok vándoroltak a ház előtt veszteglő szekerekhez, helyettük kis zsákocska bab, liszt vagy zsír az üres konyhákba. Weivoda úr megfiatalodott. Valahonnan előkerült régi keménykalapja. Bársonygallérú télikabátja ujjára vörös karszalagot húzott, melyen egy kalapácsos ember — a szociáldemokraták jelképe — feke- téllett. Végigjárta a házat és tagokat toborzott pártiának, de mindenhonnan kiküldték. Híre ment, hogy Rozgonyi az egyik új pártban kapott valami nagyobb tisztséget, állítólag országgyűlési képviselő lesz. Fábry — a tisztiorvos — a szovjet csapatok bevonulása után három naooal tért haza. Nerh szólt senkihez. Lefeküdt az ágvába és negyvennyolc órán át aludt. Aztán óira jöttek érte a kórházból és ettől kezdve, legfeljebb félórákra jött haza. Eötvösék eltűntek. Egyik este egy lovas kocsi állt meg a ház előtt. Két ember ült rajta, ezek segítették fel a kocsira a háziűrék hatalmas bőröndjeit, ládáit. Sinónak eszébe jutott, hogy Eötvösék rengeteg élelmiszert tároltak a pincében. Simó este felment Weivodá- hoz. — Adj isten, szomszéd...’ — Simó elvtárs! — örvendezett Weivoda. — Már aggódtunk magáért. — Köszönöm, igazán jólesik. Egy közös akciót ajánlanék. — Eötvösék, mint önök is tudják, ellógtak, illetve eltávoztak. Hatalmas mennyiségű élelmiszerük maradt a pincében. Nem hagyhatjuk megromolni. A pincét feltörjük és az ott lévő élelmiszert szétosztjuk a ház lakói között. — Nem ártana, ha valami hivatalos papírt hozna — bizonytalankodott Weivoda is, de könnyen hagyta magát meggyőzni. Tárkányiné is velük ment, de többször hangoztatta. hogy a felelősséget nem vállalja. Kocsis segítségével — aki csodálatos módon józan volt — kifeszítették az ajtót. Az élelmiszerek pontosan úgv maradtak, ahogy a németek hagyták őket. De az egész pincét megtöltötte a petróleumszag. Valaki bőven megöntözte a liszteszsákokat, húsokat és zsí- rosbödönöket petróleummal. — Utolsó gengszterek. De megállj átok, felkutatlak én még benneteket vidéki rezidenciátokban — sziszegte Simó. — Biztos a németek tették — mondta Weivoda. — Az nem valószínű. Eötvösné néhány napnal az oroszok bejövetele után lehívott a pincébe és megengedte, hogy a földre kiszóródott lisztet összeseperjem... Akkor még nem volt itt petróleum. A házban természetesen feltűnt Simó szervezkedése. Amikor látták, hogy a pincébe mentek, többen utánuk mentek. Kosarakat, zsákokat hoztak magukkal, nehogy kimaradjanak az osztozkodásból. — Aljasság — mondta Roz- gonyiné. Melanie, aki természetesen szintén jelen volt, kissé csalódottan dugta maga mögé a kosarát és félhangosan megszólalt: — Ja kérem, ez a hadi törvény. Semmit nem szabad aZ ellenség kezére juttatni. — Ki magának az ellenség? Én? Vagy ezek itt — mutatott az emberekre Simó és dühösen megragadta a vénlány kabátját. Mikor tér már észre? — Vigyázzon csak Simó úr! A háború még nem dőlt éL Lehet, hogy hamarosan maga fog felelni rémtetteiért. Emié- kezzen csak 1919-re és 1920-ra. Simó elvesztette a fejét. Keze ütésre lendült. Melanie szerencséje, hogy Simóné az ura mellett állt és megragadta a csuklóját. — Csak nem ütnél meg egy bolond vénasszonyt... — Üssön csak... Majd ezt is felírják a lajstromára. Több tanú látta — fordult a lakók felé, de azok szó nélkül el- ódalogtak. Közben Simő egyre kétségbeesettebben próbálta kinyomozni, hová tűnhetett Rózsi.. De senki nem tudott róla. Még a vezetéknevét sem tudta senki. A házmester lakónyilvántartó könyvéből derült ki, hogy Borbás Rózáinak hívták, 1914- ben született és Nyírbátorból költözött a házba. Egyik este, amikor Simó hazaért, bekopogott hozzá Kocsis Erzsi. Simó ekkor már a kerületi pártbizottságon dolgozott. — Hallom, hogy Rózsit hajkurássza — állt meg az ajtóban. _ (Folytatjuk)
