Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-19 / 142. szám
Három ..első” Palánkról „Kofaságom” története (A MEZŐGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM ÉS A MAGYAR RÁDIÓ PÁLYÁZATÁNAK ELSŐ DÍJAS ÍRÁSA) BALÁSA ERZSÉBET TÚTH ERZSÉBET U árom fiatallal beszélget- *" tem a napokban, akik csak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy most érettségiztek a palánki mezőgazdasági szakközépiskolában, s hogy szakmájuk különböző, országos szintű versenyein első helyezést értek el. Balása Erzsébet Komlóról került az iskolába. Édesapja bányász, édesanyja is dolgozik, nehéz szívvel engedték e] lányukat Palánkra. A Mezőgazdasági Minisztérium és a Magyar Rádió Falurádió osztálya közösen hirdetett pályázatot „Érdekességek a szakma gyakorlati területén” címmel. Az országos verseny első helyezettje a szőke, barna szemű, vékony lány lett. — Mit szóltak a többiek a helyezésedhez? — A pályázat kihirdetése után az osztályfőnök szólt nekem, hogy nevezzek be. Tanácsát megfogadtam, de csak a közvetlen barátnőim tudtak az elkészült dolgozatról. Számukra is meglepetés volt az országos első helyezés, mert az iskolai versenyen nem értékelték a munkám. Nagy élményt jelentett szegfűt. árulni a szekszárdi piacon. azóta tréfásan „kiskofá- nak” hívnak. Érdekel a szakmám, de olvasni is nagyon szeretek, legszívesebben útleírásokat. Kedvenc időtöltésem a fényképezés. — Terveid? — Nem jelentkeztem továbbtanulni. A dísznövény- zöldségkertészetben akarok elhelyezkedni, és munka mellett fotózni. Kicsit komolyabban, mint eddig. — És később? — Azt hiszem munka mellett nehéz tanulni, de ha megerőltetem magam, akkor biztosan sikerül. Ezen még gondolkozni fogok. Tóth Erzsébet a rádió pályázatán harmadik lett, -már- ' ciusban pedig Fertődön a Porpáczy Aladár emlékversenyen első. Kitűnő tanuló, a Kertészeti Egyetemre jelentkezett. — Az egyetemen dísznövénytermesztéssel foglalkozom majd, ugyanis könnyen tanulom a latin neveket, elvégzése után pedig elméleti területen szeretnék dolgozni. A kertészetet a mezőgazdaság legnőisebb ágának tartom. Előnyös még azért is, mert látványos és szép. — Hogyan telik a szabad időd? —< Ha van, akkor elsősorban a szakmával foglalkozom, de szívesen kirándulok. Egy- egy alkalommal ismerkedem a növényekkel, megfigyelem őket, így a nevük is jobban az emlékezetembe vésődik. Szívesen sakkozik, (sakkversenyen még nem nyert), és gyűjti a képeslapokat. — Több mint kétezer-ötszáz képeslapom van a világ minden tájáról. Kizárólag városképeket gyűjtök, közülük a legszebb az a sorozat, amit egy japán fiútól kaptam. Sokáig leveleztem vele eszperantóul. Németül az egyetemen is tanulok majd, ha fölvesznek. Koncz Ádám osztálytársa a két lánynak. Kicsit túlzásnak tartja a lányok véleményét, miszerint tiszteletet érdemel szorgalma, szívóssága. O, az évenként megrendezésre kerülő szakközépiskolák országos versenyén lett az első helyezett szakmájában. Részt vett- a fértődi versenyen is, a rádió pályázatán pedig a második lett. Az iskolai versenyen munkája nem szerepelt az első három helyezett listáján. — Hogyan kerültél erre a pályára? — Magam sem tudom, azt hiszem, véletlenül. A szüleim úgy neveltek, ^hogy a „magam embere” legyek. Ezért pálya- választásomba sem szóltak bele. Tizennégy éves korom óta vonzott ez a szakma. Később pedig rájöttem, hogy tanulni mindenütt kell, ha jó eredményt akarok elérni. Az elmúlt négy év alatt egyedül a matematikával birkóztam. Nehezen ment, talán mert nem is szeretem. Ez indokolja, hogy- nem jelentkeztem egyetemre. — Mi érdekel? — Minden, ami körülvesz. Szeptemberben megalakítottuk néhány taggal a természet- barátkört, de kis idő után felbomlott. Év közben sokat jártam kirándulni a Mecsekbe, Zircre, és növényeket gyűjtöttem. A botanikai újságot is szerkésztettem. — Hasznos időtöltés? — Annál többet jelent. Szórakozást, kikapcsolódást éppén úgy, mint annak, aki gyufacimkét vagy bármi mást gyűjt. Év közben szívesen megnéztem egy-egy színházi előadást. A mai magyar filmművészet nagyon érdekel. Ha van időm, olvasok, vagy a barátaimmal beszélgetek. — Miről? — A napokban olvastam Gandhi filozófiájáról, erről is. Sokszor elgondolkodom a körülöttem lévő dolgokról, történésekről. Ezért is érzem magam gyakorlatias embernek. — Van példaképed? — Erre mit válaszoljak? Olyan ember szeretnék lenni, aki kitartásával, akaratával a hétköznapokon is helytáll. ( veress) Fotó: Komáromi Mór gyerekkoromban szerettem járni piacra. Szívesen nézelődtem a sok, friss áru között. Különösen az tetszett, hogy alkudozni lehetett az eladókkal, és persze az, hogy én választhattam ki az árut. Különös érdeklődéssel bolyongtam a virágárusok között. Átfutott agyamon néhányszor az a gondolat, milyen jó is lenne egyszer árulni valamit. Ekkor még nem is gondoltam arra, hogy városi létemre egyszer még én is oda kerülhetek. A nyári gyakorlat egyik napján az alkalom adott volt. Ugyanis iskolánknak, a palánki Mező- gazdasági Szakközépiskolának van egy üvegháza, ahol dísznövény-termesztés folyik. Nem eladásra termesztünk, hanem bemutatás céljára. Növényállományunk kétféle szegfűből, gerberóból és néhány cserepes növényből állt. Gyakorlati napokon gondozzuk, ápoljuk virágainkat. A szegfűt márciusban palántáztuk. Lassan eljött a nyár, amikor bimbózni, majd nyílni kezdtek a szegfűink. Egyik szebb volt, mint a másik, de nem tudtuk mitévők legyünk velük? Tanakodtunk, hogy mit is csináljunk, de semmi okos ötlet nem született. A szegfűink pedig csak nyíltak-nyíltak, de vevőre nem akadtunk. Nagyon sajnáltuk volna, hogy a csodálatos virág, melyet csak néhányon élvezhettünk, a mi szemünk előtt pusztul el. Jött egy remek ötlet: vigyük a piacra! Kitűnő, lelkendezett mindenki. A tanárnő megkérdezte, hogy nem mennék-e el valakivel? Nagy örömmel fogadtam a megbízást. Megbízatásom percétől az járt az eszemben, hogy vajon jó kofa lesz-e belőlem? Az éjszakát nyugtalanul aludtam át. Reggel korán keltünk én kezdtük leszedni a virágokat. Színek szerint összeválogattuk, majd enyhén össze is kötöttük őket. A sok szegfű olyan csodálatos volt egy csoportban, hogy kezdtem sajnálni, hogy eladjuk. Vödrökkel és zacskókkal felszerelve beültünk az autóba. (A zacskó a pénznek jcellett.) Útközben arról beszélgettünk, hogy milyen áron fogjuk eladni. Majd meglátjuk — állapodtunk meg. Meg is láttuk hamarosan, mert megérkeztünk a piacra. Válasszunk egy jó helyet! — adtuk az ötletet egymásnak. Választottunk is, mégpedig a bejáratnál, Letelepedtünk. Miközben egyikünk elrendezte a virágokat, addig a másik elment „terepszemlét" tartani. Ez pedig én voltam. Körüljártam a piacot. Rengeteg primőr volt. Végül elérkeztem a virágos részhez. Gyönyörű virágok voltak. Rengeteg Gladiolus volt. Ahogy körülnéztem, láttam, hogy vele kell állnunk a versenyt. Kérdezgettem, hogy mit mennyiért adnak, hogy tudjunk viszonyítani, öt forintért szálát, — így döntöttünk, mivel még korán volt. (Fél hat). Később majd csökkentjük. Még szinte el sem rendezgettük a szegfűinket, mikor már jöttek a kedves vevők. Mindenki dicsérte, és mi nagyon boldogok voltunk. Kérdezték, hogy mennyiért adjuk a virágot, öt forintért szálát — ■ válaszoltuk. Erre már ritkult a kör, és nemigen akartak venni. Az emberek jöttek-mentek, volt aki dicsérte is a virágainkat és vett is, de akadt olyan is, aki figyelemre sem méltatta. Kezdtünk örülni, hogy azért mégiscsak megy az üzlet, amikor odajött egy morcos képű helypénzszedő, aki elzavart onnan bennünket. Azt a magyarázatot kaptuk, hogy a bejáratnál nem lehet árulni, és velünk sem tehet kivételt. Nem vitatkoztunk, fogtuk a virágainkat és egy zárt bódé elé telepedtünk le. Még szinte el sem helyezkedtünk, amikor kinyílt a zártnak vélt bódé és a tulajdonos elzavart bennünket. Akkor gondoltam először arra, hogy mégsem jó üzletelni. Mivel a 250 szálból még nem sok fogyott el, ezért nem volt más választásunk, kerestünk másik helyet. Kissé eldugott helyre tudtunk csak lerakodni. Oda, ahol csak akkor fedeztek fel bennünket, amikor befejezték a vásárlást és hazafelé indultak. Mérgelődtünk is érte, de nem tudtunk mit tenni. Odajött hozzánk egy aranyos nénike. (Egy ipari kofa). Ö mondta, hogy húzzuk előrébb az asztalt, amin a virágaink pompáztak, és akkor meglátnak a vásárlók. Igaza volt! Rengetegen jöttek! örültünk, hogy ilyen simán megy minden. Számolgattuk a pénzünket, amely lassacskán szaporodott. Közben az idő is tellett és egyre nagyobb lett a forgalom. Persze a 4,50-et még mindig sokallták, Engedni kellett, mert hogy dicsérgetik, azzal még nem fogy. Nem feledkeztünk meg a versenytársainktól sem. Ismét elindultam egy körútra a többi virágárus közé. Érdeklődtem, hogy ők milyen áron adják a virágaikat. Ők persze nem szívesen nyilatkoztak. Inkább azt kérdezték, hogy jövünk-e máskor is. S hogy bosszantsam őket, mondtam, hogy igen! Közben kisütött a nap, nagyon meleg lett. A vásárlók kezdtek ritkulni, de nekünk még maradni kellett, mert szegfűnk még volt. Ismét csökkentettük az árat, mert a végén a nyakunkon maradt volna a szegfű. Hogy észrevették, hogy már két forint az a szegfű, amit a virágboltban tízért kapnak meg, úgy vitték, mintha ingyen adtuk volna. A nap melegen sütött, de felhők kezdtek gyülekezni és beborult az ég. Mit fogunk csinálni, ha esni fog? Még szinte végig sem gondoltuk, mikor hatalmasakat dörrent, és eleredt az eső. Egy lépcsőház bejárata — amely a piactérre nézett — nyújtott némi védelmet. Kezdtem rájönni, hogy mégsem olyan jó kofáskodni, mint ahogyan elképzeltem. Az eső fíamar elvonult, hiszen a nyári záporok rövidek. Visszaköltöztünk a helyünkre, és folytattuk tovább az árusítást. Mór nem volt sok szegfűnk. A javát már kiválogatták és elvitték. Amelyek megmaradtak, azok sem voltak csúnyák, csak kicsit görbék, vagy túl nyílottak. Ezeket már nem akarták megvenni. Válogatták, kritizálták és még a 2 forintból is alkudoztak. Kezdtük únni az‘üzletelést. Már egy forintért adtuk, csak vigyék el. A meleg okozta végső elkeseredésünkben szinte rábeszéltünk mindenkit a szegfűvételre. Nem bírtam már magammal, és ezért elindultam egy kicsit bolyongom. Nagyon jó érzés volt látni, hogy milyen sok ember viszi a virágainkat. Mire visszaértem, elfogytak. Ezt is megértük! — sóhajtottam egy nagyot. Rájöttem, hogy nem is olyan jó kofáskodni. Sokkal könnyebb vásárlónak lenni. Egyszerűbb, csak alkúdozni vagy válogatni. Azt is megállapítottam, hogy ha legközelebb piacra megyek, nem fogok nyíltan véleményt mondani, céltalanul turkálgatni, mert az eladónak is vannak idegei, főleg ha nem ilyen fiatal, mint én vagyok. A sok bosszúság mellett azért az volt a legnagyobb öröm, hogy az utcán, a közeli cukrászdában a mi szegfűink díszlettek. ___ . BALÁSA ERZSÉBET S zakszervezeti ifjúságfelelősök Két hét Dombodban Szalai Judit, a városgazdálkodási vállalat dolgozója tanulni ment két hétre Domboriba, a Tolna megyei Tanács üdülőjébe. — Milyen tanfolyam is volt ez tulajdonképpen? — Szakszervezeti ifjúságfelelős-tanfolyam. Az ifjúságfelelős új tisztség a szakszervezeti bizottságban. A feladat igen sokrétű. Az üzemi négyszög javaslata alapján jöttem el erre a két hétre. Témaköreink a következők voltak: Ifjúságvédelem a munkában, nőpolitika, munkavédelem, szakmunkásképzés, továbbtanulás, és ismertették az új társadalombiztosítási törvényt, amely 1975. július 1-én lép életbe. Akik elmentek erre a tanfolyamra, az ifjúságfelelősségen kívül megismerhették a szakszervezet teljes szervezeti felépítését, helyét, szerepét a szocialista társadalomban, és a XI. pártkongresszus által meghatározott szakszervezeti feladatokat. — Kik voltak még ott rajtad kívül? — Huszonkét fiatal, mind Tolna megyéből, és különböző vállalatoktól jöttek. A többség fizikai dolgozó volt. Mindenki beszámolt a saját vállalata szakszervezeti munkájáról, hibáiról és erényeiről. Elmondták a tapasztalatokat, és ezek alapján ösz- szehasonlították az „elméletet” a „gyakorlattal”. A két hét alatt — szombat-vasárnap kivételével — mindennap délelőtt 9-től ebédig foglalkozás volt, aztán 2—5-ig ismét. Színvonalasak voltak az előadások, az előadók jól felkészültek. Filmet néztünk, és írásvetítő is segítette a. tanfolyaniot. A végén vizsgát tettünk. — Itthon hogyan tovább? — Szakszervezetünk titkárával kidolgozunk egy munkatervet, amelyben konkrétan meghatározzuk a feladataimat. — A szakszervezeti ifjúságfelelősségen kívül milyen más munkát látsz el a vállalatnál? — KISZ-alapszervezetünkben kiscsoportvezető vagyok. Feladatom az egyéni vállalási lapokkal kapcsolatos. Az értékelésben is részt veszek. A „fő foglalkozásom”: gépi értékkönyvelő. jA vállalatot érintő összes gazdasági műveletek az én munkaterületemen válnak kerek egésszé. NAGY VENDEL KONCZ ÁDÁM
