Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-17 / 140. szám
Tanulásra készen Szidjuk a tv-t hol ezért, hol azért. Ami azt illeti, magánemberként én sem takarékoskodom alkalmasint a szidalmakkal. Tegnap viszont rádöbbentem, hogy a tv egyik leghívebb barátunk, jóakarónk, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy jótevőnk. Miért? Hát kérem, emlékezzenek csak... A képernyő rákényszerített bennünket egy országos méretű játékra, melyben megmérettünk és nehéznek találtattunk. A sorozat meggyőzött bennünket arról, amit magunk is tudtunk, hogy az elhízott népek közé tartozunk, mert ostobák és kíméletlenek az étkezési szokásaink. Ezenkívül, lustábbak vagyunk, mint a lajhárok és ólommadarak. Szóval nem mozgunk eleget és ne is csodálkozzunk, ha nem ép testünkben nem ép esetenként a lélek. Lelkesedésünk, melyet a sorozat szított, hamar lelohadt. Nem úgy a tv, mely kis pihenő után ismét rászánta magát megváltásunkra. Azóta igyekszünk szót fogadni és kimozdulni mozgásszegénységünkből. Mi több, ott billegünk, ugrándozunk a készülék előtt midőn a tv két előtornásza előre tornázza nekünk azokat a gyakorlatokat, melyek a vacsora leülepítésére és a rozsdás izmok megmozgatására egyaránt alkalmasak. Újabban focizni tanulunk. S’ nem kisebb professzortól, mint Pelé- től, a labdaművészet koronázott királyától. Hát ez nem is igaz, hogy ez milyen óriási lehetőség! Tessék .csak elképzelni. Az ember fia és lánya — 6 éves korútól a 70 évesig — a lehető legjobb iskolában sajátíthatja el a labdarúgás tudományát, külön nem is kell fizetni érte, mert benne van abban az ötvenesben, amiért minden egyebet is kap a tv-néző. Egyben irodalomszomját is olthatja az ember, mivel Szepesi György himnikus hangon és szöveggel magyarázza a rosszul látóknak, hogy mit lehet látni a képernyőn. Egyszóval, benne van ebben a sorozatban minden égi és földi jó, nem is beszélve a már említett lehetőség grdndiozitásáról. Minap például, igaz, hogy csak elméletben, de sikerült megtanulnom az ollózást. Az ember ugye elrúgja magát ballábbal a földtől és nagy cselesen jobbal, azaz a jobb láb rüsztjével durr, bele a fociba, miközben óvatosan hátranyújtott két karjával teszi fájdalommentessé a földre érkezést. Rém egyszerű az egész. A gyakorlati leckéket viszont azt hiszem csa.k olyan napokon tarthatom meg, amikor a szomszédság nem tartózkodik otthon. Vagy akkor, amikor a magyar futball ügyét szívükön viselő lakótársaim úgyszintén tréningeznek. Hm... ez nem is olyan valószínűtlen. Ha viszont nem az, esetleg rövidesen sor kerülhet arra, hogy kiállítunk egy aranycsapatot a ház lakóiból. Miért ne? Könnyelműség lenne nem értékesíteni a tanultakat! Végtére is még közismert focistáink sem mondhatják el magukról, hogy Telétől tanultaik. Hosszú idő óta úgy néz ki, hogy a csúfos vereségeinkből a magyar futball színvonalának zuhanásából sem tanultak semmit. Most viszont tanulhatnának. Éppen ezt nekünk — akik a focinak inkább csak közönsége vagyunk — rövidébb sorozat is elegedö lett volna ismét fölfedezni, hogy Pele zseniális labdarúgó, és teljesítménye mindmáig páratlan a labdarúgóvilágban. Viszont azoknak, akik színeinkben rúgják — ha elérik — a labdát, legalább hetente egyszer végig kellene nézniük ezt <t sorozatot. Föltehetően többet profitálhatnának belőle, mint mi, akik bármi készek is vagyunk a tanulásra, csak civilek maradunk a pályán. Mindettől függetlenül; tanuljunk csak Pelétől, mert van mit. Elsősorban azt, hogyan érdemes csinálni az embernek, amihez tehetsége van, amit szeret, amiben első akar és tud lenni. Pelének a karaktere példa még azok számára is, akik labdát közelről utoljára gyerekkorukban láttak! —László— Munkavédelem a paksi járásban Egy korábbi vizsgálat óta a , munkavédelmi helyzet tovább t javult. Bár e vizsgálat megállapí- "| tásai kedvezőbbek, a helyzet J még ma sem kielégítő. A vállalati munkavédelmi sza- 1 bályzatok elkészültek, de olykor hiányosak. Több olyan kérdést nem szabályoznak, amelyek sza-í bályozását a felsőbb jogszabályok előírják. A Kedvező, hogy az ' ÁFÉSZ- vezetők rendelkeznek a jogsza- • bályban előírt vizsgával, hátrá-í nyos viszont, hogy a kijelölt biz- ! tonsági megbízottak közül két, személy nem rendelkezik az előírásoknak megfelelő j. biztonság-.^ technikai vizsgával.,^(. Noha az üzemi balesetek és a kiesett munkanapok, számát illetően az 1973. évnez viszonyítva kedvező változás következett be, mégis kifogásolható, hogy az új dolgozókat/munkába lépés előtt nem mindenütt t részesítik ; elméleti és gyakorlati > baleset- ; elhárítási oktatásban, hía az ok- ' tatásra esetenként sort is kerül, akkor annak vagy dokumentálása marad el, vagy a visszakérdezése. Kihathat a balestetek számának emelkedésére ciz is, hogy a munkavédelmi szabályzatban előírt időközökben ar balesetelhárítási bizton? ' al szemlét nem tartják meg. Minden esetben kifizeti a bah esettel összefüggően keletkezett kárt a nagydorogi és a paksi ÁFÉSZ akkor, ha az üzemi balesetet szenvedett dolgozó kárigényt érvényesít A Dunaföld- ■ vár és Bölcske Egyesült ÁFÉSZ igazgatósági elnöke azonban j azon esetben, ha az üzemi bal- i esetet szenvedett dolgozó kárigényt érvényesített, figyelmen kívül hagyta, hogy az egészség és testi épség sérelméből eredő károk megtérítését szabályozó 4/1967. (VI. 8.) Mü. M. sz. rendelettel módosított 2/1964. (IV. Í3.) Mü. M. sz. rendelet az objek- . tív felelősségen alapszik, s a í munkáltató csak a kár annak a része alól mentesül, amelyet a | dolgozó vétkes magatartásával ■f okozott. Figyelmen kívül hagyta , azt is, hogy ez a rendelkezés ; szintén csak a kár esetleges : megosztását eredményezheti, de : semmi esetre sem a kárigény teljes elutasítását. ^ A kizárólagos magatartást több helyütt leszűkítik a vétkesség körére, és ebből eredően az üzemi balesetek kivizsgálásakor nem vizsgálják a baleset összes körülményeit, hanem csak a sérült dolgozónak magatartását elemzik, amit a balesetet okozó munkarr’"velet közben tanúsított. Dr. Krasznai Iván ügy«« Vannak az egész világot bejáró fényképek, megrendítő. az emberi érzelmeket mozgósító felvételek. Közéjük tartozik az az ..ikerkép”, amely a valaha vadregényes szépségű NSZK-beli erdőséget ábrázolja és a táj — néhány év alatt végbement — megdöbbentő változását rögzíti. A kipusztult fák, bokrok helyén kopár. szinte holdbéli táj ijesztő, természetellenes arca mered ránk. Cselekvésre késztet Ez jutott az ember eszébe azon a tanácskozáson, amelyet a Műszaki és Természetvédelmi Egyesületek Szövetsége rendezett a szocialista országok környezetvédelmi szakemberei részvételével. Természetesen sok más is eszünkbe juthatott: a Tokió utcáin felszerelt oxigénautomatáktól a néhá.ny évvel ezelőtti balatoni halpusztulásig. Ma már azonban azt mondhatjuk, hogy némely klrivó esetek kivételével, a környezetvédelem rendkívül hatékony intézkedéseinek lehetünk tanúi hazánkban. A vártnál gyorsabb városiasodás, a motorizáció terjedése, a mezőgazdaság kemizálása — önmagában csupa igen örvendetes jelenség — a tervezettnél is gyorsabb cselekvésre késztette mindazokat, akik felismerték az ökológiai egyensúly felborulásának szinte beláthatatlan veszélyét. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Összehangoló irányításával minden tárca, hatóság és hivatal, a Hazafias Népfronttal az élen pedig számos mozgalmi és társaSaimi szervezet foglalkozik a környezetünket fenyegető veszélyek felismerésével, érdemi visszaszorításával. Nyugodt lehet-e tehát a lelkiismeretünk? Korántsem! Ha nagyvárosban járunk, bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy az ártalmak fokozódó mértékben jelentkeznek. Elég itt a hanyagul kezelt. füstokádó autóbuszokra, vagy a szennyvízproblémára utalni — Budapest szennyvizeinek 95 százaléka például tisztítatlanul ömlik a Dunába és igen nagy mértékben tartalmaz ipari eredetű, olykor mérgező anyagokat is. Ez persze nemcsak a fővárosban, hanem másutt is érezteti hatását, Levegőmenfő zöldet! Nincs azonban az országnak olyan vidéke, ahol ne kellene különös gondot fordítani arra. hogy a kemizáiás során túladagolással vagy a. technológia más fajta helytelen alkalmazásával ne idézzünk elő talajromlást. A vegyszer egy része továbbjuthat a vízfolyásokba, súlyos pusztítást vihet végbe az élővilágban. Ami egyébként a vizek tisztaságát illeti, a progresszív szennyvízbírság szigorú kiszabása számottevő javulást hozott. Ennek ellenére nem is olyan régen olvashattunk a Zala folyóba került nagy mennyiségű olajról, amelyet csak igen nehezen tudtunk ..megfogni”. Vagy: a cellulóz- ipar vízszennyező hatásának csak igen költséges, új technológiával lehetne útját állni és erre egyelőre nemigen teáik. Ennél is nagyobbak a leveu a gőgondjaink. Nemcsak a f ő-y városban, hanem Tatabányán Miskolcon, Özdon, sőt a leg»^ utóbbi időben Pécsett 6#» Veszprémben is romlott a levegő. . ■****+ A motorizáció hátulütője^ ként. a zöld levelű védősávolfl hiánya miatt, a gépkocsik nem csupán a városi levegős szennyezik. Az országutakon a vegyianyagok egy része, az útu j menti talajra ülepedik, a csa-> 1 padékkal a közelben termesz» • tett növényekbe szívódik feli * és így jut az ember szerveze-i j tébe. Törvényre várva Az általános szemléletről sem mondhatjuk, hogy mér gyökeresen megváltozott. A Hazafias Népfront környezetvédelmi őrei a megmondhatói.' hogy hány üzem szennyezi még a levegőt, hány helyen építik be az amúgyis csekély zöldterületet, vágják ki a dús lombú fákat. Ne hagyjunk szó nélkül egyetlen ilyen esetet sem, és ha már vannak büntetőlehetőségeink. éljünk velük! Reméljük, még az idén megszületik környezetvédelmi törvényünk is. amely még energikusabban fogja le mindazok kezét, akik környezetünk összhangját megbontják, i I KOMOR VILMA Miért marad meg? Dicséretes gyorsasággal bontják Szekszár- don, a városközpont egy részét. A közgazda- sági technikum—posta—rendőrség—Széchenyi utca határolta területen már minden házat lebontottak, hordják az építőanyagot, törmeléket. Sietni kell, hogy mire elérkezik az új szövetkezeti áruház építésének kezdése, szabad terület legyen a kitűzők előtt. A nagy sietségben azonban a bontók csak félmunkát tudnak végezni. Még mindig nincs eldöntve, mi lesz a sorsa a. volt szabadtéri mozinak. Ez az épület — fél fészer — az utóbbi években alig funkcionált, egy hóesés alkalmával összeomlott és hatalmas költséggel állították helyre, de azóta sem használják. Ez a sárga vasalkotmány még itt áll. Úgyszintén a képünkön látható, legalább kétszáz éves vert falú, vályogtéglás ház. Ezt a házat nem hinnénk, hogy a múlt valamiféle emlékeztetőjéül hagyják itt, annyi azonban bizonyos, hogy csúfítja a városképet és akadályozza majd az építők ».’unkáját. Nem is beszélve arról, ha majd elkezdik az építést, s akkor rendelik' el a bontást, milyen keveredés származik ebbőL Ha már a bontás félmunkájánál tartunk, szóvá kell tenni azt is, hogy a posta földszintes, a bontás szomszédságában lévő épülete is akadályozza majd a munkát, tehát egy füst alatt ez is le kellett volna bontani. Könnyű persze írni, hogy ezt is, azt iá bontsák le. Tudjuk sok alkalommal pénzügyi problémák, költöztetési gondok miatt nem kerülhet sor útban levő épületek szanálására- lebontására. Annyit azonban a közvélemény megérdemel, ha egy-egy városrész bontásra kerül, annak körülményeiről — milyen gond a lakókat, intézményeket elhelyezni, milyen létesítmény kerül a városrész helyére, stb. — szívesen közölnénk információt lapunkban. Úgy mint azt is, hogy miért nem bontják le a képünkön látható öreg házat, egy időben a városnegyeddel? v •••'—**,.,»*(**' —Pj— Foto: Gk. Egészséges-e környezetünk ?
