Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-14 / 138. szám
Egy falu, egy gyár? |y éhány éve; amikor még a népgazdaság egyik központi .feladata volt a vidéki ipartelepítés, oly» kor egymásnak adták a kulacsot a minisztériumokban a deputációk. Lelkes kisvárosi, községi patrióták, képviselők, tanácselnökök, párt- titkárok kilincseltek azzal a tiszteletreméltó szándékkal, hogy ipari üzemet, gyárat, \ de legalább egy telephelyet j szerezzenek. „Apait, anyait” felajánlottak: helyisé-^ get, közműveket, főleg pedig amiből a legtöbb volt, szabad munkáskezet. A fa- íj lu, a kisváros további fej- I lődésének fundamentumát, 3 a foglalkoztatás bővítését, * a kulturáltabb, városiasabb I élet alapjait látták ebben. ! Ki vitatná e szándék ne- I mességét, mitöbb: alapvető 1 igazságát? IV égis, az Idő eloreha- jf ladtával, annak ará- J nyában, ahogyan szükség- f szerűen a népgazdaság intenzív fejlődése került előtérbe. mind több ilyen kül- f döttség tért haza bánatos » arccal. Mert efféle válaszo- ' kát kaptak: „Gyárat nem tudunk önökhöz telepíteni, de próbálják meg milyen fejlesztési lehetőségek van- g nak a mezőgazdaságban,' » milyen rekonstrukciókra van lehetőség, hogyan lehetne a mezőgazdasági termékek feldolgozását hely- ben megoldani” — és ehhez hasonlókat. Mindennek a magyarázata kézenfekvő: Nem lehet az ország termelőerőit a végtelenségig szétaprózni; ~ 6 zocialista fervgazdfilu kodásnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben jelentősen kiegyenlítődött az ország egyes vidékei közötti különbség. Ilyen értelemben és céllal változatlanul része maradt gazdaságpolitikánknak a vidék iparosítása. Ez azonban lem lehet egyenlő — és lem is lesz — az „egy fait egy gyár” mozgalom; maL Az ilyen szétaprózás ellen sok minden szóL Főként az az egyszerű igazság, hogy valahol a mezőn, egy falu határában, építhetünk bármilyen nagy üzemet, az még nem jelenti a környék iparosítását. Nem biztos, hogy helyes az ilyen döntés, ha a szűkebben vett gazdaságosság oldaláról nézzük. Mert a munkaerőn kívül — szakképzetlen, betanításra váró emberek — minden mást helybe kell vinni; a nyersanyagot, a kooperáló üzemek félkész termékét, az energiát, a vizet; majd a kész terméket újból el kell szállítani. Ez összességében sok olyan tényezőt takarhat, amely megkérdőjelezi a gyártott termékek gazdaságosságát. Ezzel szemben, ha kijelölünk egy-egy jó fekvésű, utakkal, vasúttal, vízzel, energiaforrással jól ellátott, vagy ellátható várost, nagyközséget, s annak az iparát tervszerűen fejlesztjük, a gazdaságosság és hatékonyság is sokkal jobb lesz. A tervszerűség alatt azt értjük, hogy a települő üzemek legyenek egymással kooperáló, egymást jól kiegészítő és kiszolgáló társak. Az Ilyen kisebb ipari centrumokban megoldható minden olyan járulékos, de elengedhetetlen feladat is, mint mondjuk a szakmunkásképzés és -továbbképzés, Stb. ... .....7 1| indez " csak néhány 1,1 érv, amely az „egy falu, egy gyár” elképzelés ellen szóL Bőségesebb, tu- lományos vizsgálatokon és leiméréseken alapuló — jó- :an megfontolásra intő — ■rveket tartalmaznak azok íz ismert és elfogadott te- •ület-gazdaságfejlesztési elképzelések, amelyek a kö- :ép- és hosszú távú terve- ;és alapját képezik, s ame- yek gondosan körülhatá- olják a vidéki ipartelepí- is feltételeit Araíási előkészületek A Mezőgép Tröszt vállalatainál az utolsó szakaszba érkeztek az aratási előkészületek. A terméskilátások biztatóak, a kalászosok azonban sokfelé megdőltek, az aratási szakemberek ezért nehéz munkára számítanak. Ennek megfelelően a műszaki előkészületeknél különös gonddal járnak el. Az l,7 millió hektárnyi kalászos gabona aratását szervizszolgálat segíti. A nagy munka idején 150 szerelőkocsi járja majd a határokat, ahol szükség van rá, a helyszínen javítják meg a gépeket, kombájnokat, traktorokat. A vállalatok 500 szerelőt állítanak az aratás „kiszolgálására”. A megyei vállalati központokban a gépműhelyekben is úgy szervezik a munkát, hogy szükség § esetén rövid idő alatt hozzáláthassanak az arató-cséplő gépek soron kívüli javításához. A telepeken, gépműhelyek- í ben 36 000 alkatrészt és sze- relvényt újítottak fel. Azért 1 ilyen sokat, mert számítanak arra, hogy a gépek a nagy igénybevétel miatt esetleg a szokásosnál hamarabb meghibásodnak. Több mint ezer felújított motor — kombájn — traktor és más önjárógép- motor — van a telepeken a raktárakban. A Mezőgép Tröszt szerelői az aratásig 740 új kombájnt állítanak munkába. Négyszáz- hatvan arató-cséplő gépet máris átadtak a termelőknek. Az eddiginél nagyobb teljesítményű kombájnokat 3—6 nap alatt szerelik össze. A gépek az átadás előtt szigorú műszaki ellenőrzésen esnek át. A berendezések jó részét a megrendelő gazdaságban a helyszínen állítják össze, és a tsz-ek szakembereit tájékoztatják a karbantartási és kezelési tennivalókról. Az elmúlt hetekben néhány alkatrészféle hiányzott a kereskedelmi raktárakbóL Főként importdarabokat kerestek hiába a gazdaságok anyag- beszerzői. A Mezőgép Tröszt üzemeiben soronkívüli intézkedésre megkezdték egyes alkatrészfélék gyártását, úgyhogy időközben egész sor cseredarab lekerült a hiánycikkek listájáról. Valamennyi alkatrész gyártására azonban nem tudnak berendezkedni, ezért arra van szükség, hogy a gazdaságok kölcsönösen kisegítsék egymást a nagy munka idején, és esetenként házilag készítsék el a kisebb alkatrészeket. (MTI) [Clifford D. Simákf A pénstermő fa APOSTOL ANDRÁS FORDÍTÁSA ALAPJÁN M. ÉRDI JUDIT RAJZOLTA Miről írnak a magyar nyelyű szovjet lapok? A Szovjetunió című képes folyóirat júniusi száma is gazdag tartalommal jelent meg. Színes riportjai közül kiemelkedik az Angarán épülő új vízi erőműről készült képes riport. Prokofjev zenéjére új balett készült, a Rettegett Iván, amelynek nemrégiben volt a bemutatója Moszkvában. Erről is képes beszámolóban tudósítanak. Magyar vonatkozású cikket is találni a folyóiratban: bemutatják a Budapesten székelő Agromas vállalatot. Érdekes régészeti témával foglalkozik i,A holt város életre kel” című írás, amelyből megtudhatjuk. hogy a Türkméniában most feltárás alatt lévő városnak a X. században — tehát csaknem egy évezreddel ezelőtt — 70 ezer lakosa volt. A Szovjet Irodalom harmadik számában is sok érdekes olvasnivaló van. Érdekes olvasmány — a magyar olvasók még kevésbé ismerik — Andrej Bitov elbeszélései. Az előző két számban közölt Farkas- csorda harmadik része is kitűnő olvasmány, élmény. Eduardas Miezelaitis litván jrőtjő Sem igen ismert nálunk. Simon István ezt írja róla: „Miezelaitis új lélegzési ritmust. vagy mondhatnám: új attitűdöt alakított ki magának a modem költészetben ... Nagyon összetett és sokrétű költészet az övé... Legfeltűnőbb jellemzője mégis az. hogy erősen gondolati. „Nos, hogy igaz-e a megállapítás leellenőrizheti az olvasó a Ciurlionis fehér szigete című Miezelaitis poéma alapján is. A folyóiratban interjút olvashatunk a történelmi regényről. a filmrendezésről és recenziót Sztanyiszlavszkij művészetének méltó folytatójának, Tosztogonovnak a könyvéről. A lap Két nyelven rovatában rövid novellákat olvashatunk oroszul és magyarul. A Szputnyik júniusi számá- hak több publikációja foglalkozik a felnövekvő nemzedék problémáival. „Erkölcsi fel- szabadulás avagy szabadulás az erkölcstől” — című cikkében a szerző abból indul ki, hogy sok nyugati országban a regények és a filmek ízléstelen erotikája. szexkultusza uralkodik. Ezzel a veszélyes lelki narkotikummal és terjesztőivel száll szembe az írás. Egy másik írás a televízió-központ munkáját ismerteti. A következő írásokra az örökké kiváncsi ember figyelmét a kérdőjelek hívják fel: Milyen lesz az időjárás 10, vagy 100 év múlva? Megfejthetjük-e a szalamandrák titkát? Hogyan válik az ember segítőtársává a delfin? Miben áll az illuzionista titka? A Lányok-Asszonyok elkalauzol Hódmezővásárhelyre a kötöttárugyárba és a Kubány vidékére is. ahol kitűnően oldották meg a szántóföldeket védő erdők telepítését. A „Romni madonna” című írás egy olyan szovjet asszonyról szól. aki 45 árva gyermeket nevelt fel. A Csendes Don nőalakjait Makai Imre mutatja be, a divatrovatban pedig a legújabb nyári modellekből válogathatnak az olvasók. A Fáklya 11. számában új. ötfordulós politikai témájú rejtvényverseny indult, amelynek fő díja egy színes televízió-készülék. Az .,öt rejtvény, egy mondat” című politikai rejtvénypályázat kétszeres nyerési lehetőséget kínál. A férfi háta mögül egy asz- szony kandikált elő. — Mi folyik itt? — kérdezte a férfi. — Hallottuk, hogy egy asszony sikoltozott — Egy egeret látott — mondta Doyle, akiről a férfi egy pillanatra sem vette le a szemét — Egy nagy egeret — helyesbített Doyle. — Liehet, hogy patkány volt — És magával mister..! mi történt? Hol szakította el az ingét?- Kártyáztam, felelte Doyle és megpróbálta becsapni az ajtót. De a férfi még szélesebbre tárta azt, és belépett a szobába. — Ha nincs ellenére, körülnéznék. Doyle-nak elszorult a gyomra. Észébe jutott a rolla. Megfordult, de a rolla eltűnt. Kinyílt a háló ajtaja, és előjött Mabel. Fagyosan viselkedett. — A hölgy itt lakik? — kérdezte a gatyás férfi. Igen, a hölgy itt lakik — erősítette meg az ajtóban álló nő. — Gyakran látom a folyosón. — Molesztálja ez a fickó? — Egyáltalán nem — felelte Mabel. — A barátom. Egyébként biztosíthatom magukat, nem történt semmi — Gyerünk drágám — nyugtatta az asszony, és tovább ráncigálta a karját. — Nincs ránk szükségük. — A férfi kénytelen-kelletlen eltávozott. A karosszék mögül előbújt a rolla. — ÉHES VAGYOK — jelent meg a mellén a villód- zó felírás. — Teremtőm — sápítozott MabeL — Mit akar? — GYÜMÖLCSÖT, ZÖLDSÉGFÉLÉT. — Kint a konyhában van. — MEGTALÁLOM — jelentette ki a rolla és eltűnt. — Chuck, mi ez az izé és miért hívják rollának — kérdezte MabeL — Nem tudom. Legalábtí egymilliót ér. Vagy a cirkusz-? nak, vagy az állatkertnek el lehet adni. Esetleg én magami lépek fel vele valamelyik éj- szakai lokálban. Bemutatnám* hogyan beszél, meg efféléket Az asszony fürgén és nagy szakértelemmel mosta ki Doyle sebeit, majd kötést ra? kott rájuk, közben szünet nélkül kérdezősködött: — Egyáltalán, miért hozta4 magaddal? "V. — Többek között azért, mer? így Metcalfe a markomban van. Olyasmit tudok, ami... Most már itt van nálam ez a rolla, és a rolla meg a pénztermő fa összefügg. — Zsarolásra gondolsz?-— Isten ments! Csak egy kis üzletet bonyolítanék le Metcalfe-fal. Talán azért, hogy befogjam a számat, mintegy hálából nekem is ad egy pénzfát. A nyakamat teszem rá, hogy van húszdolláros fája, meg ötvendolláros, de lehet, hogy százdolláros is. Felsóhajtott: — Bárcsak öt percet tölthetnék a százdolláros fa alatt! Nem lenne többé gondom semmire. Amikor ma Metcalfe-ról felvételt csináltam, azt mondta, hogy van egy farmja a városon kívüL Nyugatra, Milville felé. — Most mit akarsz? — Megnézem a térképen; merre is esik az a Milville, Le merném fogadni, hogy egész pénzfaligetet találunk ott. (Folytatjuk) 1975. június Hi
