Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
t T---magazin • magazin • magazi Sonkák nőnek a fák alatt 1975-ben 200 000 sertést hizlalnak majd az NDK erdőségeiben. Az állami hizlaldák dolgozói, valamint a megyei termelőszövetkezeti parasztok már hónapok óta dolgoznak az előfeltételek megteremtésén. Az év tavaszán megfelelő számú süldőnek kell rendelkezésre állni. A Rostock megyei állatgondozók és tudósok 1974-ben 700 erdőben nevelt anyakocát termékenyítettek meg mesterségesen, hogy megfelelő anyakoca-állomány álljon rendelkezésre. Ezeknek a malacait is az új erdőben létesített hizlaldába viszik. Az erdő tulajdonképpen a sertések természetes élettere. Vadon élő rokonaik, a vaddisznók itt élnek. Az eberswaldei sertésnevelő és -hizlaló kombinát újítói ennek ellenére bizonyos ellenállásba ütköztek — még szakemberek körében is, amikor két évvel ezelőtt hozzáfogtak egy 6800 sertést befogadó, erdei hizlalda építéséhez. Az ötletet egy lengyel kollégánál tett baráti látogatásról, Opoléből hozták. 5—600 állatot befogadó kifutóval rendelkező karámokat építettek. A karámok között betonút húzódik, amelyen tehergépkocsik segítségével könnyen feltölthetők az etetők száraztakarmánnyal. De a berendezéshez ön- itatók és fedett helyek is tartoznak. Az utóbbiak védik az állatokat az erős napsütéstől és a csapadéktól. Amikor az eberswaldei hizlalók 1973 őszén ez első „erdődisznókat“ a fővárosi vágóhídra szállították, megállapíthatták, hogy számításaik beváltak. Naponta 630 grammal - többet híztak az állatok, mint azólakban nevelt sertések. A veszteség -ném érte el az 1 százalékot. És a vágóhídi dolgozók' nem győzték dicsérni a hús minőségét.* Mivel egy-egy férő- hely; költsége még az 50 márkát sem .érte el, és á gondozásra fordított idő is kevesebb vcút az átlagosnál, a kombinát 25 százalék nyereséget könyvelhetett el. ^ Miért is ne kamatoztathatnák a jó tapasz- talátokat minden megyében? Az Erdő-, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kezébe vette a dolgot. 1974 tavaszán megbeszélésre hívta meg a kezdeményezőket és a jövőbeni nyári állathizlalókaf. Kicserélték tapasztalataikat, hol és hogyan lehet kiválasztani a legmegfelelőbb helyeket az erdőben. A terv végül is közösségi feladattá vált, amelyet a társadalmi, állami és gazdasági irányító szervek, az erdőgazdaság, mezőgazdasági technika, az állatorvosi hálózat, a gabonagazdaság, a húskombinátok és a mezőgazdasági üzemek együtt készítettek elő. Sok-új'- telep létesült, közöttük olyanok is, amelyek -15 000 férőhellyel rendelkeznek. ÉS'az új hizlalás! eljárás fényesen bevált. Ilyen nagy méretekben is. Ip74-ben mintegy 120 000 sertés hízott a fák alatt. Habár az időjárás nem volt kedvező a zöldben folyó hústermelésre, mégis 15 000 tonnával több hús állhatott rendelkezésre. A veszteség messze elmaradt a hagyományos hizlalásnál előforduló veszteségtől. Víztisztító mocsár A szennyeződés ellensége a nád '»Ha meg akarjuk tisztítani a vizeket, ültessünk nádat, kákát és vízijácintot” — tanácsolják mintegy száz ország szakértői, akik a pennsylvaniai egyetemen tartották kangresz- gzusukat. 1957-ben dr. Käthe Seidel német kutató azt tapasztalta, hogy a Rajna minden képzeletet felülmúlóan szennyezett vízben sokkal jobban nő a káka mint a tiszta vízben. Valósággal úgy tűnt, hogy a szennyezés erősíti a növényt. A kutatónő ekkor mesterséges, enyhe lejtésű, mocsaras részt alakított ki, amelybe felülről folyóvizet engedett. Egykét hét múlva a mocsár alsó Részén tiszta, vegyi szennyező • ' , • • .» í tr-v 4; ;li ;; anyagoktól, sártol és baktériumtól mentes, oxigéndús víz csörgedezett, a káka. valósággal „felfalta” a szennyezést. A sikeres kísérlet után ilyen víztisztító mocsarakkal kísérleteztek Afrikában, Japánban, Kanadában, Finnországban, Romániában és az Egyesült Államokban, és most kezdődtek a kísérletek Francia- országban is. Ez a technológia három-négy szer kevesebb befektetést igényel, mint aklasz- szikus víztisztító berendezések üzembe helyezése, Emellett rendkívüli energiatakarékosságot is jelent. Egyetlen hátránya, hogy mindert egyes ilyen víztisztító mocsár valóságos szunyogkeltetőnek bizonyul. feíuveszély a francia iskolákban Sok ezer francia szülő figj* érzi, hogy 30 esztendővel visz- szafordult az idő kereke, «gyermekük bajában ismét tel- jseket kell keresniük, . \ „ /I Kétségtelen; hogy a francia^ országi helyzet korántsem olyan veszélyes,’ mint Nagy- Britanniában, ahol az egészségügyi minisztérium közlése szerint az elmúlt évben 250 000 diák bajában találtak tetőt I ü£ francia egészségügyi minisztérium jelentése szerint még a ^legelőkelőbb” párizsi kerületek iskoláiban is napirendre került az élősdiek prob■ Az egészségügyi hatóságoknak egynémely módszerrel sikerűit kiirtaniuk néhány élős- di törzset, akadtak azonban olyan fajták, amelyekkel szemben a különböző illatosított ellenszerek rendre csődöt mondtak. Kétségtelen, hogy a hosz- szú haj divatja következtében például a filmszínházak plüss ülései kiváló menedéket nyújtanak a tetveknek és egyben igen könnyen „fertőző . góccá” válhatnak. Az azonban kétségtelen, hogy elsődlegesen a szülők hibáztathatók, akik néni tartatják be gyermekeikkel ’ a legelemibb higiéniai követelményeket sem. A TB5S' KRITIKA St r rÁ serdülő leányzó megmutatja Idsöccsének új báli ruháját. — Na milyennek találod? — kérdi a kicsit öcsi lassan körbesétálja nővérét és így szól: — Hátulról olyannak tűnsz, mintha elölről szép lennél. % \ MACSKAILiEMHELT A kanadai Douglas Medley találta fel a macskaillemhelyet. A prototípust egy Vancouverben megrendezett macskák (állításon mutatta be. A normál WC-kagylóra szerelhető készülékre ülve végezheti el dolgát a macska. Amikor leugrik a földre, a vízöblltő automatikusan működni kezd. A készülék éra Ka, m öaak. . — HA ÓHAJTJA;^ A neves angol portréfestő, Sir Joshua Reynolds egy alkalommal egy operaénekesnőről készített portrét. Megfigyelte, hogy modellje mindig természetellenesen csücsöríti a száját, hogy minél kisebbnek tűnjék. Egyszer azután Reynolds nem állhatta meg szó nélkül: — Ha úgy óhajtja nagyságos asszonyom, akár egyáltalán nem festek szájat a képre. TILTAKOZÁS A LABORATÓRIUMI ÁLLATKÍSÉRLETEK;!!} a Nagy-Britanrtíában az állati; barátok ugyancS'ak ’fnegflefiéá'-'* tik az ország egyik legnagyobb vegyi gyárának életét. A gyár jelenleg egyenes lábú angol tacskókkal kísérletezik. A kísérleti állatoknak naponta 30 cigarettát, kell elszívniuk, amit újfajta dohányból készítenek. • „A tudomány áldozatai” című nemrég megjelent könyvében Richard D. Ryder ösz- szeállítja mindazoknak a szenvedéseknek a listáját, amelyeket a kísérleti állatoknak a- kutatások során el kell viselniük. Vannak olyan laboratóriumok . például, amelyekben sampont fecskendeznek • a- nytilak szemébe, hogy megállapítsák, milyen izgató hatású a készítmény. Annak érdekében; hogy megállapítsák, milyen mennyiségben lehet halálos-bizonyos puderfajta, hajfesték vagy alapozókrém, kutyákat és patkányokat valósággal megtömtek ezekkel a készítményekké!, míg belepusztultak. - • ■ • ’ A szerző többek között kije-1 lenti, hogy véleménye szerint az elmúlt évben végrehajtott kísérleteknek mindössze egy- harmada , szolgálta, szorosan vévé az orvostudományt: az új 'rákellenes vakcina kikísérletezése és égy új diagnosztikai módszer tartulmányozása. Medvebarátság , , «Fotó — NBK — MTI — KSV A tigrist utánzó mormota Ragyogó fekete és barna picéin, ha a szakemberek akarják, pontosan olyan, mint a nerc.' Akárhogy gyűröd és csavarod, nem árt neki, annyira tartós és rugalmas. A vadászokat is gyakran csodálatba ejti. E^; á tarbagannak, a mongóliaí sztyeppék mormo- tájának- a prémje. Sokféle árut készítenek belőle — női bundákat, kalapokat stb. A mörmota bundáját az Ulánbátort Prémgyárban különleges kezelésnek vetik alá, majd két fő színűre festik: barnára vagy feketére. E szőrme megkülönböztető jellegzetessége, hogy megfelelő kidolgozással könnyen felveszi más prémek külső sajátosságait. Egyszer egy külföldi prémszakember egy nemzetközi vásáron biztosra vette, hogy az usszur tigris bundáját látja az Ulánbátort gyár szépen kikészített termékében. A prémgyár azonban nemcsak a tarbagan bundáit dolgozza ki. A farkasbőrbe szakszerű kezelés és festés után sötét árnyalatú díszítő mintákat varrnak. Faliszőnyegeket és takarókat készítenek belőle, amelyek szintén nagy keresletnek örvendenek. A mongolok téli öltözködését ősidőktől fogva meghatározta a bárány-, a juh- és a kecskebőr. A gyár ma főleg női kecskeszőrkabátokat készít, mind természetes, mind festett kék, barna, arany- beige és fehér színekben. Némely szőrmekalap különösen népszerű a fiatal nők körében, A gyár kitűnő minőségű tavaszi és téli férfi-női juhbőr kabátokat is gyárt sima és rövid változatban, vagy vastag bolyhos szőrmékkel díszítve. A birkabőr — vonzó nemzeti díszítőelemekkel kivarrva — egyike a legkitűnőbb díszes áruknak. A gyár több mint húsz féle prémet dolgoz fel, köztük a tarbagan, róka, macskaróka bundáját, farkasbőrt és még sok-sok más fajállat irháját, melyekben Mongólia igen gazdag. Ezenkívül a mongol szarvasmarha öt hagyományos típusának bőrét is kikészítik. A prém és a bőr, Mongólia „puha aranya”, otthon és az egész világon nagyon keresett. (BUDAPRESS — MONCAME) Az osztriga az úszókosárban Egy amerikai kutatócsoportnak sikerült osztrigát tenyésztenie, mégpedig a klasszikustól merőben eltérő eljárással. A tenyésztéshez felhasznált alumínium úszókosarak megkönnyítik a tenyésztők munkáját és kétszeresére emelik a termelést. Az a tény, hogy a víz állandóan cirkulál az igényeknek megfelelően vertikális irányban elmozdítható kosarakban, meggyorsítja az osztrigák fejlődését és javítja mj-í nőségüket. Néhány szó a rejtett veszettségről Van még mit tanulnunk a- veszettségről. Két amerikai orvos, Doege és Northrop szerint nemcsak az állatoknál, de az embernél is beszélhetünk láthatatlan veszettségi fertőzésről, amelyet az állat és az ember egyaránt képes túlélni. A két orvos megfigyeléseit , a The Lancet c. folyóiratban adta közzé. Állításaik igazolására többek között az alábbi példát hozzák .fel; az etiópigi Pasteur Intézetben’ megvizsgáltak öt kóbor kutyát. Szer- ' vezetőkben feltűnően sok- veszettség elleni antitestet találtak. Ez a veszettséggel való fertőzés kétségtelen jele. 26 hónapig tartották megfigyelés alatt a kutyákat és azt tapasztalták, hogy a veszettség elleni antitest szintje fokozatosan csökkent Ami az embert illeti, a két kutató kijelenti: egy amerikai állatorvosi főiskola 226 hallgatója < közül 15-nek a szervezetében találtak rendkívül magas veszettség ellenes antitestszmtet, bár ezek a hallgatók r sohasem dolgoztak veszettség ellenes vakcinávaL A két kutató feltételezi, hogy ebbén az esetben a kísérleti alanyok szervezetébe a levegővel jutott a fertőzés vírusa. Ilyen fertőzésnek lehet kitéve mindenki, aki rendszeresen hosszú időt tölt denevérek lakta barlangban. Mint js- . meretes, a denevér a veszettség vírusának hordozója, ürülékében gyakran találnak nagy mennyiségű vírust. Ami az immunitás kialakulását illeti, Doege és Northrop feltételezik, hogy a szervezetben a vírus hatására afconnal megindul az antitestek , szekréciója. Emlékeztetnek arra, hogy Tibetben a veszett far-, kasok megmarta emberek számára szérum gyanánt a veszett állatok agyvelejét és nyálát írják elő. Ebből is nyilvánvaló, hogy a veszettség vírusa sokkal kevésbé aktív, ha az emésztőrendszeren át jut a szervezetbe, mint ha a harapás nyomán közvetlenül a vérbe kerül. A két kutatónak távolról sem áll szándékában lebecsülni a veszettség vírusának veszélyességét. Épp ellenkezőleg, nagyobb óvatosságra szólítanak fel: artnak ellenére, hogy a veszettséggel való fertőzést a szervezet pillanatnyilag legyűri, a vírus mégis megkárosítja az idegrendszert, a bőrt s-th^ ____
