Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
Közösségi és össztársadalmi érdele AZT MONDHATJUK, hogy közösségi érdek mindaz, ami társadalmunk zökkenőmentes tevékenységét, ami az állampolgárok folyamatos, „normális” életvitelét biztosítja. Ilyenek azok , a tevékenységek, amelyek a társadalmi együtt- . működés és érintkezés feltételeinek kereteinek állandósítását, megóvását és fejlesztését célozzák. Közösségi érdek —• minden egyes ember érdeke — például, hogy szilárd legyen a közbiztonság. Közösségi érdek, hogy ha valaki visszaéléseket tapasztal és jogosan panaszt tesz, ne kerüljön hátrányos helyzetbe, csak azért, mert bírál. Közösségi érdek környezetünk szennyeződésének megakadályozása — s a felsorolás még- hosszan folytatható. A közösségi érdekek biztosításával feltételeik megteremtésével különféle társadalmi intézmények foglalkoznak. Ezek az érdekék jól érzékelhetők az egyén, az egyes ember által is. És ez a legdöntőbb. Csorbulásukat, megsértésüket a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Ezért a közösségi érdekek jó részéről elmondható, hogy azok — éppen, mert „betonodnak” az egyéni életvitel szervezésébe — indítékává, mozgató rugójává is válnak az egyéni cselekvésnek. Gondoljunk pl. arra, hogy a lakosság milyen nagy arányban hajlandó segíteni a rendőri bűnüldöző szervek működését, amikor azok kéréseikkel hozzá fordulnak. S az is nyilvánvaló, hogy a közösségi érdek ellen vétőket, azokat tehát, akik a társadalmi együttműködés alapvető feltételeinek nem tesznek eleget, a társadalom — különböző szankciók, szabályozó- rendszerek útján — kiveti, illetve kitessékeli sorai közül; (vagy börtönbe kerülnek, vagy elmegyógyintézetbe.) LÉTEZIK TEHÁT a közösségi érdeknek egy olyan tartománya, amely az egyének hétköznapi tevékenységében mozgatóként, belső hajtóerőként működik. Érdekesebb mármost, ha ott tesszük fel a kérdést,- ahol hasonlóképpen közösségi érdekek fogalmazódnak meg — csakhogy az említettektől eltérő, formában. A növekvő népességszaporulat például közösségi érdek, társadalmi érdek. Azt azonban már nehéz állítani avagy elvárni, hogy a „demográfiai apály elhárítása” vezérelje az egyes embert társas kapcsolataiban. MagyaAil: az emberek nem azért házasodnak és nemzenek gyermekeket, hogy felerősítsék a népességszaporulat növekedési rátáját, hanem azért, mert szerelmesek, vagy mert erre más, talán kevésbé romantikus, de nem kevésbé személyes okuk van. A demográfiái hullámvölgy elkerülése tehát közösségi érdek, ám ebben az’ elvont, tézisszerű formájában nem lesz az egyéni cselekvés motívumává. Tapasztalat, hogy ebből a szempontból keveset ér a felvilágosító, felhívó szó: olyan társadalompolitikai (szociálpolitikai, elosztáspolitikai) eszközökre van szükség, amelyek valóságosan képesek az egyes ember mozgósítására, arra, hogy a kívánt cél irányába mutató tevékenységindítékokat építsenek ki. Ez a kiragadott példa is mutatja; meg kell tanulnunk, hogy a társadalmi céljaink és értékeink síkján jelentkező közösségi érdekeket hogyan lehet közvetíteni az egyes ember felé, hogyan lehet az egyes ember igényeit, tapasztalatait, élményvilágát.-^ mondhatnánk: egyéni érdekét — rákapcsolni a közösségi érdekek áramkörére. BONYOLÓDIK a helyzet, ha átlépünk az össztársadalmi érdekek világába. Ezek az érdekek is nevezhetők közösséginek, ám felépítésük, működési mechanizmusuk az említettektől jórészt eltérő sajátosságokat mutat. Vegyünk megint egy példát. Az életszínvonal emelése — társadalmunk egészének érdeke. Kivitelezése azonban alapvetően más képletet mutat, mint mondjuk a közbiztonságban megtestesülő közösségi érdek megvalósítása. Az életszínvonal emelése például azt is jelenti, hogy fehér- jedúsan táplálkozzunk. Ehhez húsra van szükség, viszont a húst elő kell állítani, tehát ösztönözni kell a-z állattenyésztőket, emelni kell a felvásárlási árakat. Ehhez persze valahonnan el kell vortni a pénzt. Mármost mindazok, akik a társadalmi munkamegosztás olyan ágazataiban tevékenykednek, ahol nem állattenyésztéssel foglalkoznak, megkérdezik: miért az én zsebemből fedezik a húsprogramot? Miért a nekem szánt támogatások megvonásával juttatják magasabb keresethez á mezőgazdaságban dolgozókat, vagy azok egy részét? Példánknál maradva látható tehát, hogy az össztársadalmi érdek kivitelezése a beruházásnak és az elosztásnak, a ráfordításnak és a támogatásnak olyan rendszereit jelenti, ahol egy bizonyos társadalmi csoport szükségképpen előnyben részesül, míg mások ezeket a preferenciákat — legalábbis az adott időszakban — nem élvezik. Más út azonban nincs: a társadalom munkamegosztásának valamennyi ágazatában helyet foglalók elvárásait egyszerre és egyforma mértékben soha nem lehet figyelembe venni. Más szóval; léteznek olyan össztársadalminak nevezhető érdekeink, amelyek érvényesítése bizonyos csoportok érdekeinek a megkülönböztetett figyelembevétele útján történhet. így természetszerűen feszültség, esetleg ellentmondás keletkezik a társadalom egyes részei, területei között. S e ponton lépünk a politika porondjára. A POLITIKA feladata, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt, s az anyagi és szellemi erőforrásokat a termelési szektor egyes ágazataiba összpontosítsa, hogy az ágazatokat átrendezze, hogy támogasson és elvonjon. Politikánk, — éppen az össztársadalmi érdek figyelembevételével — olyan dön- ' tésekét jelent, amely az egész társadalom érdekét a létező csoportok , meghatározott arányainak, érvényesülésük feltételeinek állandó változtatásával biztosítja. De ebből következik az is, hogy az össztársadalmi érdeknek éppen ilyen, bizonyos, különös érdekek kiemelésén keresztül történő megvalósítása, a döntések indokoltságának széles körű és meggyőző társadalmi jóváhagyatását igényli, a társadalmi demokratizmus növelését előfeltételezi. EL KELL FOGADNUNK tehát, hogy az össztársadalmi érdek — adott esetben — nem egynemű, itt és most mindenkire nézve előnyös: éppen ezért egyéni elsajátítása és követelése iránt nem lehet mindig azokat a követelményeket támasztani, mint mondjuk a közösségi érdekek — fentebbi — tartományában. Ahogy el lehet és el is kell várni, hogy a környezet szennyezésének elhárítását — a közösségi érdeket —• társadalmunk csoportjai és egyénei köznapi tevékenységükben is elősegítsék, úgy kevesebb joggal, lehet megfogalmazni azt á követelményt, hogy az egyes ember a munkapad mögött a „népgazdaság egyensúlyára” függesztve szemét, termel jen.'Utóbbinak a biztosítása elsősorban önálló döntési jogkörrel rendelkező politikai és szakigazgatási szervek feladata, amelyhez a széles társadalmi tömegek támogatását keik kivívni. Egyetértésük az össztársadalmi érdek elfogadását jelenti —. ami nem zárja ki, hogy egyes társadalmi csoportoknál ugyanaz az össztársadalmi érdek eltérő keretfeltételeket biztosít az egyéni tevékenység indítékainak kialakításában. M PAPp ZSOLT, az MSZMP KB Társadalomtudomány! Intézetének munkatársa Győztesek között Kiabálnak az épület tetejéről: — Vigyázzon, ne menjen a daru alá! Az építésvezető mosolyog. — Ezt így kell, — mondja magyarázólag — ha nem vigyáz az ember, hát könnyen baj érheti. Brigádlátogatóba jöttünk. A Tolna megyéi Tanácsi Éoítő- és Szerelőipari Vállalat igazgatója reggel azzal bocsátott el, hogy „jó helyre megy, olyan emberek közé, akik a vállalat számára egész vagyont érnek, jó munkájukkal, pontosságukkal, szorgalmukkal mindig, minden helyzetben számíthatunk rájuk”. És ezen túl, amit az igazgató nem mondott el, van még egy nagyon fontos dolog, amit feltétlenül meg kell említeSzekszárdon ülést 'tartott pénteken délelőtt a Hazafias Népfront Tolna megyei elnöksége és bizottsága dr. Kolumbusz Lászlóné elnökletével. Az elnökség és a bizottság tagjait Csajbók Kálmán, a Hazafias nünk az Oszbach-brigád kap-' csán: ők voltak, akik a közelmúltban lezajlott értékelés alapján pénzjutalmat kaptak, mert évek óta balesetmentesen dolgoztok. Tamásiban vagyunk, a brigád munkahelyén. A munkahelyen, itt a nagyközség központjában, fölöttünk daru magasodik, árnyékával időnként betakar bennünket. Búg a malterkeverő, emberek sürögnek. > — Oszbach vagyok, —; mondja a magas, szikár, ősz • hajú férfi, és nyújtja a kezét. — Mi van rajtunk érdekes? A kérdés után Cigarettára gyújt. ■ - : i^i in, Göttlinger György építés- vezető közben felkiált az emeleten dolgozó brigádtagoknak: Népfront megyei bizottságának titkára a-z országgyűlési képviselők választásával kapcsolatos és további feladatokról tájékoztatta. Az ülésen részt vett és felszólalt Szajki László, a Tolna megyei pártbizottság munkatársa is. — Emberek, tíz perc pihenő. Benépesül a felvonulási épület ebédlője. Oszbach György brigádvezető a pad szélén ül, a többiek mellette. — Arra lennénk kíváncsiak, hogyan sikerül éveken át úgy dolgozniuk, hogy egyetlen üzemi baleset sem volt? — kérdezzük a brigád tagjaitól. Egymásra néznek. — Hogy? Hát könnyen,' — kezdi magyarázni Zei János kőműves — a baj elkerülhető. Szóval... Úgy mondanám, hogy az ilyen munka, amit mi is csinálunk, nem feltétlenül idéz elő baleseteket. — Egyszerű a magyarázat, — szól közbe Csirke István kőműves —, ha az ember betartja a munkavédelmi előírásokat, elkerülheti a bajt. Erről van szó? Mintha elfeledkeztek volna a brigádtagok valamiről. Balesetmentesen dolgozni valaminek az eredménye. A pontosságnak, a fegyelemnek. Tíz^húsz—huszonöt éve dolgoznak együtt, s az évek nem teltek eredménytelenül. Közösen vívták ki a szocialista brigád címet, s tulajdonosai a mozgalom bronz, ezüst, arany fokozatú jelvényének. Ugyancsak az erkölcsi elismeréshez tartozik, hogy öten kiváló dolgozók. — Tavaly együtt ünnepeltünk —, meséli az öreg Bogdán — a brigádvezetőnk megkapta az‘Építőipar kiváló dolgozója kitüntetést. • t Beszélgetés Kobra Józseffel, a TOTÉv igazgatójával; — Mit tud az Oszbach-bri- gádról? — Sokat. Személyesen is ismerem őket, s havonta legalább egyszer találkozom velük. A balesetmentes munkáról csak azt mondhatom, a vállalatnál rendkívül jelentős az, amit ez a tíz ember elért. Nem tudnám hirtelenjében megmondani, hány és hány tíz és százezer forint veszteséget jelentenek számunkra az üzemi balesetek. Uj gépekkel, új technológiákkal dolgozunk. A vállalat vezetősége úgy döntött a közelmúltban, hogy dolgozóinkat anyagilag is érdekeltté teszi a balesetmentes munkában. Ennek az eredménye, vagy másé? Nem tudnám megmondani. Egy biztos, az Oszbach-brigád- nak éppen a napokban adtuk át. a balesetmentes munkáért járó ötezer forintot. Jól dolgoztok, megérdemelték. Bár sok ilyen brigádunk lenne... VARGA JÓZSEF A Hazafias Népfront Tolna menyei elnökségének és bizottságénak ülése [ A munkaverseny hírei A közelmúltban tüntették ki a XIV. számú AFIT Vállalatot, a kongresszusi munkaverseny során az elmúlt évben elért kimagaslóan jó eredményeiért A tröszt vállalatai között ők végeztek az első helyen. A vállalat szekszárdi szervize az értékelés szerint a szervizek között a második helyezést érte el. A termelékenység háromszázalékos növelését ígérték tavaly tett felajánlásukban, az év során ezt li1 százalékra teljesítették. Jobb munkaszervezéssel és egyéb módosításokkal érték el ezt az eredményt. A két szekszárdi javítóbázist átprofilirozták, s a karosszéria munkákat főleg a Keselyűsi úti telepen, míg a garanciális tevékenységet elsősorban a Tolnai úti telepen végzik. A termelékenység fokozása mellett a minőség is javult. Ezt bizonyítja az is, hogy bővült az ügyfélkörük, annak ellenére, hogy a környéken új szervizek létesültek. Az idei felajánlásaik között is szerepel társadalmi munka. A szocialista brigádok tagjai háromszáz óra során a szekszárdi játszóterek szépítésén fogják végezni. . 1 A Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalat bátaszéki üzemének Béke és Petőfi brigádja az idei év első negyedévében 128 ezer forinttal teljesítette túl kongresszusi felajánlását. a termelés növelése mellett beindították a Dolgozz hibátlanul munkarend- szert, s ezzel a minőséget kívánják javítani A két brigád? az üzem környékét parkosította, 228 óra társadalmi munkában díszcserjéi és virágokat ültettek. A-tfy ' r * A Szekszárdi Nyomda Vállalat dolgozói a termelés növelésén és a minőség javításán kívül jelentős értékű társadalmi munkát is végeznek. A héten a Betű szocialista brigád a szekszárdi posta felújítási munkáiban segített. Korábban sok zavart okozott, hogy az átépítés miatt el kellett távolítani az útbaigazító feliratokat, s az újak még nem készültek el. A brigád vállalta, hogy társadalmi munkában elkészíti a szép kivitelű, ideiglenes feliratokat. Ezek a táblák a hét közepe óta már ott vannak a felvevőhelyiségben, s jelentős mértékben megkönnyítik az ügyfelek tájékozódását, J • ■ Vj A Tolna megyei Szolgálta- tóipari Szövetkezet a közelmúltban kapta meg harmadszor is a Kiváló szövetkezet címet. Az elismerés kötelez, vallották a szövetkezet dolgozói, s az év első negyedévében végzett jó munkájukkal igazolták is ezt. A személyi szolgáltatás területén 179 ezer forint árbevétellel teljesítették túl a tervet, eleget téve ezzel vállalásaiknak. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a tervezett 9 millióval szemben közel 9 és fél millió forintra teljesítették munka- verseny-felajánlásukkal megnövelt negyedéves tervüket. 1975. május lit
