Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

pr

Eletek és

Domboriban. Tatán

Orosz nyelvi tábor

A holt Duna melletti Domboriban az idei nyáron heted« szer rendezik meg a Tolna megyei iskolások orosz nyelvi táborozását. A Tolna megyei KISZ-bizottság továbbképző táborában június 22-től a tíz napig tartó intenzív nyelvgyakorláson százhúszan vesznek részt, köztük általános és középiskolások, továbbá harminc-harmincöt szovjet fiatalt; is meghívnak. A domborít követően július 6-tól 26-ig isméi; Tatán lesz a középiskolások oros| nyelvi országos táboro2íJ- sa, száznyolcvan résztvevővel. Az országos táborban pedagógiai gyakorlatra hazánkba érkező ötven szovjet főiskolás és tíz tanár is segíti majd a magyar diákok orosz nyelvtudásának fejlesztését, gazdagítását. Mindkét nyelvi tábor vezetésére Vajnai János paksi gimnáziumi tanárt, Tolna megyei szakfelügyelőt kérték fel, e hatásos módszer egyik kezdeményezőjét, aki a Szovjetunióban is tanulmányozta a nyelvgyakorló táborozást.

25 éves a KISZ Központi Művészegyüttese

Szekszárd lassan gyárnegyeddé fejlődő városrésze a Keselyűsi út. Ezen a részen épült fel a Mezőgép Vállalat új, korszerű épülete. Itt be-, szélgettem egy család két tagjával, Bitai Endrével és Bitai Gáborral. Apa és fiú. Két történelmi korszakot képviselnek.

AZ APA A központi gyáregység asztalosműhelyében dolgozik 1950 óta. Belépve a műhelybe, a frissen gyalult fa illata szinte megrészegít. Szeretem a gyantaillatot. Gyerekkoromban mindig szívesen sétáltam az erdőben. Az asztalos, aki a műhelyben dolgozik, ötven év körüli, középmagas, szikár arcú, tiszta tekintetű ember. Öltözéke egyszerű. Lábán a parasztember ékessége: csizma. Éppen gyalul. Arcán fáradtság, izmai megfeszülnek. Megszólítottam, bemutatkoztam, s kértem, beszéljen az életéről. Szívesen tette.

— A Szakmát lassan harminc éve, Dicsőszentmárton- ban tanultam, egy kis erdélyi faluban. Tizenhat éves voltam. Abban az időben, aki szakmát akart, elment inasnak valamelyik mesteremberhez, így kerültem én a falufnbeli asztaloshoz. Mindig az akartam lenni. Apámnak volt otthon rhéhese, a kasokat maga készítette. Bátyáimmal örökké körülötte foglalatoskodtunk, akkor szerettem meg ezt a szakmát.

— AZ inasok élete egészen más volt, mint a mai ipari tanulóké. Reggel hattól este kilencig dolgoztak. Mindent meg

kellett csinálni: gyermekdaj- kálástól a ház körüli munkáig mindent. Megtanultuk valamennyi csínját-bínját a bútorkészítésnek, de foglalkoztunk épületásztalossággal is. Vasárnap dolgozni kellett. Miután befejeztük a munkát, a derékig érő forgácsot söpörtük össze. Sietni nem volt szabad, mert akkor szöget egyenesíthettünk. A mester a szoba közepére kiöntött^ a ládából a szögeket, gyerünk osztályozni és egyenesíteni. Ezt a mai szakmunkástanulók nem ismerik. Modern, kulturált körülmények között dolgoznak. Nagyon szeretem a szakmámat, de most már egy kicsit fáraszt. Immár harminc éve csinálom ugyanazt. Az iparengedélyemet ugyan kiváltottam, de csak kisebb darabokat készítek otthon, mert a nagyobbakhoz nincs megfelelő szerszámom.

— A fiam is itt dolgozik a Vállalatnál. Én kértem, hogy ide kerüljön a szerszámműhelybe. Szeretik a munkatársai. Volt iskolatársai közül már sokan elmentek, talán a negyedik vagy ötödik munkahelyükön dolgoznak, ő marad,

A FIÜ

Bitül Gáborral nem a műhelyben, hanem a váöalati pártirodán találkozunk. Termetében hasonlít apjára', de arca fiatal, élettől duzzadó, Kezei igazi munkáskezek. Tizennégy éve jár be Várdombról Szekszárdra dolgozni. Szerszámkészítő. Fontos munka- terület. Ha rossz a szerszám, nagy a veszteségidő. A szakma

állandó önellenőrzést, pontosságot és szakmai továbbképzést követel.

— Én soha nem mondhatom,

hogy mindent tudok, mert ennél a szakmánál állandóan új meg új problémák és feladatok merülnek fel. Ezt szeretve lehet csak igazán csinálni. Állandó agytornát követel az embertől és nagyon sok irányú felkészültséget, aki ezt a szakmát választja, annak feltétlenül alkotótípusúnak kell lennie. ,

— Beszélne magáról és a családjáról?

Ebben a témában nehéz szóra bírni. Zárkózottságát talán apjától örökölte.

— Minden reggel fél négykor kelek és délután háromnegyed három mire hazaérek. Nem panaszkodom emiatt, mert jól érzem magam itt a gyárban. A keresetemmel is meg vagyok elégedve, Ugyan az sem lenne baj, ha egy kicsit többet keresnék. Azt hiszem, mindenki így van vele.

— A szakmámat a gyárban tanultam. KISZ-tag vagyok, de főleg a társadalmi munkában veszek részt. Feleségem a bőrdíszműben .dolgozik. A két műszak sok gondot okoz. Édesanyám Várdombon óvónő. Szüleim Erdélyből települtek át Alsónánara, ahonnan Várdombra- költöztek, azóta is ott lakunk.. Ebben az évben készülök házat ‘építeni. Szeretnék továbbtanulni is, de egyszerre a kettő nem megy. Sok pénzt megemészt az építkezés.

Kívánom, sikerüljön neki az építkezés, de a továbbtanulás is.

fSzalai Kornélia

Paks:

ifjúsági nap

A paksi „Vak Bottyán” Gimnázium a tavalyi évben is megrendezte az ifjúsági napot. Az idén erre április végén került sor, a KISZ-szervezet rendezésében, a községi ifjúsági házban.

Vendégeink voltak: Dobos Gyula, a KISZ-mb titkára, Jaksa József, a KISZ járási titkára és Szabó László, a községi KISZ-titkár.

Ledenczky Éva IKV-titkár ünnepélyes megnyitója után Dobos Gyula előadást tartott a KISZ időszérű kérdéseiről.

Ezután iskolánk egyik tanulója, Kaszás Zoli elszavalta saját versét.

A következő program a tíz héten át zajló iskolai humán műveltségi verseny döntője vált. A versenyzők öt kérdés- csoportban mérték össze erejüket, sorrend szerint anyanyelv, irodalom, történelem, képző- és előadóművészet, valamint zene. Mindegyik kérdés a tanulók sokrétű ismereteire támaszkodott. A nehezebb kérdéseket is könnyen oldották meg a versenyzők. Ezen a versenyen a helyezetteken kívül mi is sokat tanultunk, és fejlesztettük ismereteinket. v

Kellemes meglepetésként ért mindenkit az az esemény, amikor Szabó László az 1000 forintos' vásárlási utalványt és a spörtzászlót átadta á Zrínyi Ilona alapszervezet képviselőjének. Ezen a pénzen az alapszervezet sportszereket vásárolhat.

A nap záró akkordja a Hunnia együttes fellépése volt. Minden fiatal sokat táncolt és jól szórakozott.

Kauzál Gabriella

1950-ben alakult. Zenekaraiban, kórusaiban, tánckaraiban és más művészeti csoportjaiban közel 600 fiatal részesül művészeti nevelésben, s folytat rendszeresen ilyen irányú tevékenységet: tízévestől 26— 30 éves korig. Huszonkét művészeti csoportjának Kialakításában nem csupán a fiatalok művészi érdeklődése és tehetsége, hanem a különböző korosztályok szerinti felosztás is szerepet játszott. Ennek megfelelően a gyerekkortól a felnőtt évjáratokig folyamatos és egységes nevelésre nyílik lehetőség, megőrizve az együttes ifjúsági jellegét.

A sok ezer hazai , fellépés mellett az együttes szívesen látott vendég a határokon túl is. Fellépéseik száma az elmúlt évben meghaladta a ki- lencszázat, ennek ötödé külföldi szereplés volt. Alakulásakor az együttes énekkara, tánckara, szimfonikus zenekara a fellépések mai számának mintegy harmincadrészét bonyolította le. A mai, megnövekedett igényeket két vegyeskórus, a KISZ- és úttörőtánc- kar, irodalmi színpad, szólista- csoportj kamarazenekar, fúvószenekar és rájkózenekar látja el.

Az együttes a művészeti műhely szerepét is betölti, több mint 150 azoknak a műveknek a száma, amelyek az együttes kezdeméhyezésére születtek. Ezek egyrészt a munkásmozgalom forradalmi hagyományait elevenítik fel, másrészt szorosan kapcsolódnak az ifjúsági mozgalom felszabadulásunkat követő történetéhez. Az amatőrök között ez az együttes volt az első, az úgynevezett „tematikus” koreográfiák bemutatásával. Nemcsak a magyar népi dalkincset dolgozhatták föl, hanem más népek dalait is.

Több ízben nyerték el a VIT-díjat, a Kiváló Együttes címet és az együttes megkapd ta a „Szocialista Kultúráért” érdemérmet is.

Negyed évszázados jubileumuk alkalmával további sikereket kívánunk.

1915. május 8.

Te mi leszel ?

Az én szakmám: villanyszerelő

Ábel Antal, az 505. számú Ady Endre Szakmunkásképző Intézet végzős villanyszerelő tanulója. 1975-ben a' Szakma kiváló tanulója országos versenyen harmadik helyezést ért ei. |

— Miért lettél villanyszerelő?

— Az általános iskolában megszerettem a fizikát — meséli Anti — de a tanulmányi eredményem 3,8 volt. Ezért gimnáziumba nem jelentkeztem. Tanáraim és ismerőseim tanácsára beiratkoztam a szekszárdi szakmunkásképzőbe, villanyszerelő-tanulónak. A gyakorlat elsajátítására Támer Ferenc kisiparoshoz jártam. A három év tanulmányi idő alatt ösztöndíjat kaptam, ami a bizonyítványom ’ átlageredményétől függött.

— Mi kellett a jó eredmény eléréséhez?

— A szakma szeretete a legfontosabb. A villanyszerelő > munkája: Szerelő, javító, felújító és karbantartó jellegű, amit csak úgy végezhet lelkiismeretesen, ha szereti és érdekli is az, amit csinál. A technika fejlődése pedig megkívánja a folyamatos továbbképzést is. Ahhoz, hogy mint tanuló, szép eredményeket értem el, hozzájárult, hogy tanáraim elméletileg jól felkészítettek, a könyvek, amikből tanultunk, világosan áttekinthetőek. A mesterem mindazt, amit elméletileg elsajátítottam, a gyakorlatban mutatta nekem, megtaníttatta velem. Támer Ferencnél olyan szakmai fogásokat is megtanultam, amit azok a társaim, akik vállalati tanulók vpltak, nem ismertek, igaz, számomra is voltak ismeretlen dolgok,, amit viszont ők tudtak. Ha valamit nem tudtam, szívesen elmagyarázta és érdekes, változatos munkával bízott meg. Első olyan tanulója voltam, aki országos versenyen vett részt, és jó eredménnyel is szerepelt. A díjkiosztó ünnepségre édesanyámmal együtt a mesterem is eljött. Nagyon örültek mindketten és büszkék voltak rám.

— Mi a szép ebben a szakmában?

— A munkánk változatos. Az épületeken belül*és kívül a villamosvezeték-rendszert építjük ki. Én az elektrotechnikát és a háztartásigép-javítást szeretem a legjobban. A gyakorlati vizsgán az esztergagép villamos vezérlését kellett megcsinálni. Természetesen szívesen dolgoztam, az eredményem is azt mutatja, tudtam mit kell csinálni.

— A jövőre gondoltál már?

— Szép terveim vannak. Először a szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában szeretnék leérettségizni.

Ha sikerül jó eredménnyel befejezni a szakközépiskolát, akkor jelentkezem egyetemre. Villamosmérnök szeretnék lenni.

De addig hosszú még az út. Közben természetesen dolgozom, a mesterem mellett maradok továbbra is, mert elsősorban igazi szakmunkás akarok lenni, olyan, aki Sokoldalú, akire minden feladatot rábízhatnak, -ess