Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-07 / 105. szám
Á Hitler-ellenes koalíció katonai szerepe in. A szoVjet diplomácia a két Világháború között és különösen a hitleri fasizmus uralomra jutása után, minden lehetőséget megragadott a kollektív biztonság, a béke megvédése, az agresszió veszélyének elhárítása érdekében. A második világháború kirobbantását azonban nem sikerült megakadályoznia, annyit tudott elérni, hogy a hitleristák által kirobbantott világégés nem a Szovjetunió területén kezdődött meg. Ez a szovjet külpolitika nagy eredménye volt. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati imperialista hatalmak, főként Anglia és Franciaország vezető körei a Szov- jet-Oroszország elleni intervenciók kudarca után, jelentős anyagi támogatást nyújtottak a vesztes Németországnak mielőbbi talpra állásához, a revanspolitikából fakadó militarista törekvések realizálásához. 1933—1939 között a nyugati diplomácia nyíltan táplálta a hitlerista vezetés világhódító ábrándjait, azt remélve, hogy ezek a törekvések Hitlert kelet felé, a Szovjetunió ellen orientálják. Csakhogy Hitler világuralmi terveiből nem maradt ki sem Franciaország, sem Anglia, sem az Egyesült Államok, mint ahogyan beletartozott az európai közép- és kis államok leigázása is. És Hitler a hódító hadjáratot ez utóbbiak bekebelezésével, illetve a fasiszta tömbbe csalogatásával kezdte. Folytatta Franciaország megtámadásával és.Anglia közvetlen veszélyeztetésével. Csak ezután érezte magát elég erősnek a Szovjetunió elleni agresszióra. Vagyis, amikor 1941. június 22.. én a hitleri hadigépezet megindult a világ első szocialista állama ellen, már Európa jelentős része — a leigázott és a szövetséges országok gazdasági, földrajzi lehetőségei, erőforrásai — a hitlerista érdekeket szolgálta. Akkor már nem csupán a szocialista rendszer megsemmisítése volt a tét, hanem az egész emberiség j'elene és jövője, ezen belül bizonyos nemzetek, a polgári demokrácia léte éppúgy veszélyben forgott, mint a nyugati nagyhatalmak imperialista érdekei. A Szovjetunió elleni hitlerista agressziót éppen ezért az angol és amerikai imperialista vezetőkörök egészen másként ítélték meg, mint tették 1939-ben. Érdekes ennek bizonyítására idézni Churchill rádióbeszédéből, melyet közvetlenül a Szovjetunió megtámadásának hírére mondott: „Senki sem volt 25 év óta kérlelhetetlenebb ellensége a kommunizmusnak, mint én. 1941. szeptemberében került sor Londonban. Ott a Szovjetunió képviselője beterjesztette a szovjet kormány elvi álláspontját és programját a Hit- ler-ellenes harcra, a fasiszta államokkal szembeni magatartásra vonatkozóan. Ez vált a koalíció programjává. A megbeszélésen elfogadott megállapodáshoz 1942. január elsején már 26 ország csatlakozott. Ezek az államok a később hoz1940. szeptember 15-én hajtotta végre az első bombatámadást az angol főváros ellen a náci légierő, a hírhedt Luftwaffe. Képünkön: romok London központjában. Egyetlen szavamat sem vonom vissza, amit e kérdéssel kapcsolatban mondottam... Az Oroszországot fenyegető veszély minket és az Egyesült Államokat is fenyegeti és az oroszok élethalálharca minden szabad ember harca is... Ebből következik, hogy minden lehetséges segítséget megadunk Oroszországnak és az orosz népnek, ami módunkban áll”. Felismerte, hogy az Anglia érdekeit veszélyeztető hitleri Németországot a Szovjetunió katonai részvétele nélkül nem lehet megsemmisíteni. Az 1941. júliusában megkötött angol—szovjet megállapodások jelentették az első lépést a Hitler-ellenes koalíció kialakulásához. Ezt követte augusztus 2-án Roosevelt nyilatkozata, majd a Churchillel augusztus 15-én New Found- landban megfogalmazott ún. Atlanti-óceáni államok okmánya. Ennek az okmánynak a nemzetközi megvitatására zájuk csatlakozókkal képezték és alkották az Egyesült Nemzetek Szövetségét 1941. szeptember 29-én zajlott le az első moszkvai értekezlet a szovjet, amerikai és angol kormányok képviselőinek részvételével. Roosevelt reálpolitikáját tanúsítja, hogy bár az Egyesült Államok nem volt hadiállapotban a fasiszta tömbbel, kifejezte készségét Európa népeinek támogatására a hitleri Németország elleni harcban. Ezt az álláspontját akkor is fenntartotta, amikor 1941. decemberében Japán megtámadta Pearl Har bornál az amerikai haditengerészeti támaszpontot és az USA hadat üzent Japánnak. Rooseveltnek az volt a véleménye, hogy az európai fasiszta rendszerek felszámolása előfeltétele a japán fasizmus szétverésének. A Hitler-ellenes koalíció jelentős dátumai az 1942. májusában aláírt angol—szovjet, majd a június 11-én létrejött amerikai—szovjet együttműködési megállapodás. Ezek a diplomáciai és jogi aktusok előzték meg a ténylegesen megvalósuló szovjet—amerikai—angol vezetésű Hitler-ellenes koalíciót. A Hitler-ellenes koalíció katonai sikerének egyik alapvető oka tehát, hogy a politikai cél, amiért létrejött a fasizmus megsemmisítése — az egyetemes emberi haladás érdekeit fejezte ki. Ebben keresendő a koalíció összetartó ereje. A közös ellenség leverésének szükségessége háttérbe szorította az imperialista hatalmak és a Szovjetunió közötti lényegi ellentéteket, elodázta az imperialisták egymás közötti ellentéteinek kiéleződését. Ezért tölthette be ez a koalíció történelmi hivatását. Az is a történelmi igazsághoz tartozik, hogy a közösen megfogalmazott politikai és katonai cél elérése a fasiszta koalíció szétverése érdekében, a szövetséges nagyhatalmak erőfeszítései korántsem voltak egyenlőek. A szovjet—német arcvonal 47 ^hónapig létezett. A hitleri hadvezetés fő erőit mindvégig a keleti arcvonalra összpontosította. Tények és adatok sokasága bizonyítja, hogy a háború fő terhét 1941. június 22—1945. május 9. között a Szovjetunió viselte. A nyugati szövetségesek mindvégig érzékenyen figyelték a hadi események alakulását a keleti arcvonalon, korlátozott mértékben ugyan, de anyagilag is segítették a szovjet hadvezetést, hogy a Vörös Hadsereg kibírja a hitlerista hadigépezet roppant nyomását. Megnyugodva vették tudomásul, hogy a Vörös Hadsereg Moszkva alatt nemcsak megállította a német támadást, hanem véget vetett a hitlerista hadsereg legyőzhetetlenségéről táplált illúzióknak. Nem kívánok kitérni a második európai arcvonal problémájára. A körötte zajló huzavona szemléltetően bizonyította — főként az angol imperialisták politikai taktikázásait, arra irányuló törekvéseit, hogy a Szovjetunió minél jobban legyengüljön a hitleristákkal vívott véres küzdelmekben. A második arcvonal megnyitásában végül is alapvetően az alábbi tények játszottak szerepet: a Vörös Hadsereg 1944. évi támadó hadműveleteinek sikere, az a körülmény, hogy a szovjet csapatok felkészültek nemcsak hazájuk teljes felszabadítására, hanem arra is, hogy ezt követően folytassák az ellenség üldözését egészen Berlinig. 1944. nyarán teljes mértékben tapasztalható volt a fasiszta koalíció további bomlása, ami azt is jelentette, hogy meggyorsult a Vörös Hadsereg nyugati irányú előnyomulása. Igen fontos tényező volt a népek antifasiszta mozgalmának kiszélesedése, az, hogy több országban partizánháború bontakozott ,ki, partizánhadseregek jöttek létre és kifejlődtek egy új, demokratikus és imperialistaellenes államiság csírái is. A Hitler-ellenes koalíció a történelemben az első olyan szövetség volt, amelyet különböző társadalmi rendszerű nagyhatalmak hoztak létre. Nagymértékben a rugalmas szovjet diplomáciának köszönhető, hogy a koalíció belső, feszítő ellentétei, amelyeknek számos jele mutatkozott 1943- ban, a teheráni konferencián nagyrészt levezetődtek és a háború befejező szakaszában ez a szövetség — a fasiszták reménykedéseit szétzúzva — nem gyengült, hanem ellenkezőleg : megerősödött. Képes volt a kitűzött cél következetes végrehajtására, a hitleri rendszer katonai szétverésén túlmenően a háborús főbűnösök feletti igazságos ítélet meghozatalára is. DR. GODÓ ÁGNES alezredes, hadtörténész Késnek a hajtómotorok Hazánk öntözőcsőgyára: a szekszárdi Mezőgép Vállalat határidőre, a beütemezés szerint VEGYÉPSZER tamási gyáregysége FELVESZ: tamási, paksi, péti, állandó és változó munkahelyeire VASSZERKEZETI ÉS GÉPLAKATOST, CSŐSZERELŐ, HEGESZTŐ SZAKÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT. 44 órás munkahét! Minden szombat szabad! Kiemelt beruházási és átirányítási pótlék. Díjtalan szállás, útiköltségtérítés. Felvételre jelentkezés: 'tamási, Szabadság út 89—91. Mindennap. Paks, Nyárfa utca 1. Minden csütörtökön 10—• 14 h között. (150) végzi a hagyományos öntözőkészülékek gyártását. A tervezett hatvan százalékát, mintegy hatvanezer csövet, hu- szontkétezer idomot és harmincezer szórófejet, ezenkívül száznegyven korszerű öntöző- berendezést szállított a mező- gazdasági nagyüzemeknek, s az utóbbi berendezésekből további harmincat küld rövidesen a szomjazó földekre. Teljes kiszerelésre vár hatvan ÖBA jelű önjáró öntöző- berendezés is. Zsigovits Ferenc, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy ezekhez csak a hajtómotorok hiányoznak, melyeket, a Csepel Motorkerékpárgyárnak mgg március 31- ig kellett volna szállítania a szekszárdi székhelyű Mezőgép Vállalatnak. A csepeli gyár a sürgetések ellenére sem tett eleget eddig a kötelezettségének, s ezzel nehezíti e korszerű berendezések komplett elkészítését a határidőre. Lakáskultúra MAGAD URAM... Az ember életének két fő szintere a munkahely és a lakás. Munkahelyi környezetünk megválasztásáról ez idő szerint nem szoktunk beszélni, hiszen ki keres aszerint munkahelyet, hogy milyen a műhely fekvése, vagy hogy milyen színre varinak festve a falak ? Otthoni környezetünket viszont úgy alakítjuk, ahogy ízlésünk, igényeink diktálják. Első számú követelmény, hogy jól érezzük magunkat saját lakásunkban. Mindez elsősorban azoknak jelent gondot, akik újdonsült lakástulajdonosok. Ilyenkor vesszük észre, hogy környezetünk apró alkotóelemekből áll, aminek fellelése és összeillesztése nem is egyszerű feladat. A közelmúltban egy riport kapcsán fiatal házaspároknál jártam, újdonatúj lakásukban; mindannyian panaszkodtak. Valaha kinevették azokat, akik lakásuk rabjai, most kénytelenek ők is minden idejüket a berendezkedésre fordítani. Miért van ez? Az embernek igényei vannak, és mert valamennyien különbözőek vagyunk, az igényeket sem lehet mindig a „konfekcióval" kielégíteni. De azok is így vannak, akik eleinte — elhatározva, hogy nem hagyják magukat „csőbehúzni” ilyen gondokkal nem foglalkoznak — megvették, amit először megláttak. Egy idő után kellemetlenné válik az a környezet, ami nem illeszkedik az ember személyiségéhez. Más kérdés, hogy van egy sor olyan apróság, amit már régen nagyüzemileg kellene gyártani, de legalábbis olyan mennyiségben, ami könnyen elérhetővé tenné. Találkozni is néhol ügyes apróságokkal, de ezek legtöbbször üzleti érzékkel rendelkező iparművészek munkái, és igen drágák. Mert hiszen szívesen akasztana a falra a fiatal házaspár színes, vidám mintájú faliképet, vagy venne függönynek nagy mintás, de nem tarka anyagot — ám a Képcsarnokban ezek több havi fizetésbe kerülnének. így marad az, ami az áruházakban kapható, vagy pedig megpróbál saját maga hasonlót „előállítani”. Az ember nem is sejti, hqgy milyen képességeket rejt magában... A közelmúltban egy fiatal házaspár lakásában — a férj tűzoltó, a feleség gépírónő — nagyon ügyes, falra szerelt, igény szerint fel- és lecsukható konyhaasztalt láttam. A férj maga készítette. Másmilyen nem is fért volna el apró konyhájukban, de ilyet sehol sem lehet kapni. Máshol egy ifjú tanárnő tapétatekercset mutatott, ezzel fogja beragasztani konyhája falát ott, ahol különösen igénybe van véve. Másokat a Képcsarnok széles kirakata előtt látni, rajzolják a faliképek, szőnyegek mintáját, hogy aztán majd otthon megpróbálják maguk kivarrni. A példákat lehetne még sorolni pelenkázóasztal-, előszobafal- és lámpaernyő-készítők, bútormázolók — kényszerűség szülte barkácsoló férfiak és nők. A kényszerűség legtöbbször ügyesedéssé, hasznos időtöltéssé nemesedik. Éppen ezért megérdemelnék a barkácsoló férjek, ügyeskedő fiatalok és idősebbek, hogy törődjenek velük. Ahogyan szabás-varrás tanfolyamok vannak, úgy lehetne barkácstanfolyamokat indítani, ahol az alapvető tudnivalókat tanulhatnák meg az érdeklődők. A mostani kezdeményezéseknek, a barkácsmű- helyeknek, az összeszerelhető bútoroknak is nagyobb hasznát látnánk, ha némi alaptudással rendelkeznének. A „csináld magad” mozgalom egész Európában terjed. A munkahelyen egyre kevesebb időt töltünk, a felszabaduló idő egyik eltöltési formája az otthoni ténykedés. A művelődési házaknak, kluboknak gondolnia kell erre, segíteni a bontakozó mozgalmat. — víé — j
