Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-24 / 120. szám
Kaptárok között a Csötönyi-völgyhen A méhészkedéshez bennem olyan képzetek társulnak, hogy a kaptárak között serénykedő emberek jó természetűek, szelíd szavúak, s türelmük kifogyhatatlan. Az erdők, a ligetek, a kertek csendjében a nyugalom, a békesség kicsi szigetein tesznek-vesznek, derűsen szemlélődnek, olykor talán költőket idéznek, vagy éppen saját gyönyörűségükre verset írnak. Szőr István gondolom kinevetne, ha elmondanám neki a méhészekről alkotott képzeteimet, hiszen egyik ilyen természetű, a másik olyan. Az imént szállt ki az autójából, s bizalmatlan tartózkodással kérdezi, mi járatban vagyunk. Itt, a Csötönyi-völgyben, az akácerdőben van a méhese és úgy látszik nem szereti a méhek körül lődörgő idegeneket- Megnyugtatom, se nem viszünk, se nem hoztunk, csupán beszélgetni szeretnénk vele erről a szép mesterségről. így már egészen más. — Tessék parancsolni. Mi érdekli ? — Szereti a természetet? — Világos, ez vele jár a méhészkedéssel. Naponta kijárok ide, előfordul, hogy reggel is, meg délután is. Mindig találok valami' elfoglaltságot, de természetesen vonz maga a természet. Nézzenek körül, hát nem gyönyörű minden? — mondja. — Kik méhészkednek napjainkban? — A szekszárdiakat ismerem. Tudom tehát, hogy van közöttünk sokféle foglalkozású ember. Én például kiskereskedő vagyok. Van közöttük jogász, vállalatvezető, szakmunkás, szövetkezeti tag, idős ember is, meg fiatal is. Én inaskoromban a mesteremnél kedveltem meg a méhészkedést. Pompás élmény, szakadatlanul gyönyörködtet a méhek élete. Nem tudok tőlük megváln; semmi pénzért. Igaz, a méhek szúrnak és aki velük foglalkozik, annak számolnia kell ezzel a kellemetlenséggel. Velejárója a méhészkedésnek, én már megszoktam, mindösz- sze tűszúrásnak érzem, a csípés helye nem dagad meg, nyoma sincs rajtam— Elsősorban mégis minek tekinti, szórakozásnak, hobbinak, avagy mellékkeresetnek? — Elsősorban hobbi. Aztán amikor jó az esztendő, természetesen pénz, forint is. Tavaly rossz évünk volt. Akácvirágzáskor jöttek a hideg idők, a fagyok. A vándoroltatással sem mentünk sokra. Bakonyba tartva, Fehérváron is lerakodtam, hiába. Két évvel ezelőtt viszont családonként mézből elértem a negyvenkilós átlagot. Ilyen formán a költségeket leszámítva, 30 ezer forint bevételre tettem szert. Tagja vagyok a szakcsoportnak, nagyon sok kedvezményt biztosít. — A mézet a szakcsoporton keresztül adják el? — Igen. Remélem az idén a felvásárlással már nem lesz semmi baj. Az elmúlt években sokszor előfordult, hogy nem tudtak kannát biztosítani, és emiatt több méhész társam hónapokig várhatott a méz eladásával. — Akácvirágzás után az idei „szezon” tulajdonképpen be is fejeződött. — Mióta nincs tarló, illetőleg mióta a nagyüzemekben aratás után nyomban megtörténik a tarlóhántás, gyakorlatilag a méhészek kizárólag az akácra hagyatkoznak. Ebből következik, hogy nyári perge- tésre ritkán kerülhet sor. Jó lenne, ha legalább két hétig meghagynák a nagyüzemek a tarlót, de gondolom, ez a mi részünkről hiú remény- Nos, marad az akác. Méhész társaimmal együtt mi vándoroltatással követjük a virágzást. Itt nálunk két héttel előbb virágzik az akác, mint a Bakonyban. Jövő héten megcsinálom a pergetést és utána irány a Bakony. Később már a mi számunkra nem sok babér terem, a repcére nem nagyon merünk menni, a vegyszerezés miatt. — Magának hány méhcsaládja van? — Huszonnyolc. Ez olyan közepes méhesnek számít. Általában hatvannál több családot nem igen tartanak. Mondjuk egy harminccsaládos méhes beállítása 30 ezer forintba kerül. — Az idei esztendő milyennek ígérkezik? — Jónak. — Igaz az, hogy a méhek ismerik a gazdájukat? — Szerintem nem ismerik. A méhész azonban tudja, megtanulta, lehetőleg izzadt testtel nem szabad közéjük menni. Zivatarok előtt rendszerint vadabbak. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy támadnak. Ilyenkor nem foglalkozom velük. Ez minden. Szőr István dologhoz lát, elmondta ugyan, mit fog csinálni, de én az egészből csak annyit értettem csupán, hogy leválasztotta az anyákat, megakadályozandó a méztérben a fiasítást, s most ezzel kapcsolatos a munkája. Ez viszont nekem magas, belátom, a méhészkedést nem elég szeretni, érteni is kell hozzá. r-Sz. P. — r Érdek és társadalompolitika a szocializmusban Uossrú idón ót éh valo- on ennyiünkben az a hit, hogy a szocializmus automatikusan megoldja az egyéni, a közösségi és az össztársadalmi érdekek egyeztetését. Hosszú időn át hittük, hogy az egyéni megélhetés és érvényesülés széles körű lehetőségeinek biztosítása összhangba hozza az egyének és csoportjaik érdekeit. Kiderült azonban, hogy a lehetőségek széles körű kiterjesztése és egyenlősítése nem vezet automatikusan az érdekek harmóniájához, illetve az össztársadalmi érdek egyértelmű érvényesüléséhez. M iért? A válasz — látszólag — nagyon egyszerű. Nem élünk egyformán ugyanazokkal a lehetőségekkel. Pontosabban: nem tudunk azonos módon hozzáférni azokhoz a javakhoz, és csatornákhoz, amelyek szükségleteinket kielégítik, érdekeinket közvetítik. A szocializmus — a marxizmus klasszikusainak megfogalmazásait szem előtt tartva' — két ponton tér el döntő módon a kapitalizmustól. Egyfelől ott, amikor megszünteti a termelési eszközök magántulajdonát, s ezzel a ma- gónelsojátítás — a kizsákmányolás — minden lehetőségét. De nem feledkezhetünk meg a második szempontról sem. A kapitalizmusban elsősorban azokat a termelési ágazatokat fejlesztik, amelyek gazdaságosak, számuk\ ro gazdaságilag racionálisnak bizonyulnak, magyarul: biztosítják a tőkésnek a profitot. Másr szávai ez art jelenti, hogy a társadalmi érdekeknek és szükségleteknek a termelés szférájában nincs hatékony jelenlétük és kényszerítő erejük. A társadalmi szükségleteket a tőkés legfeljebb közvetett úton — a piac kereslet- kínálat arányaiból tájékozódva — veszi tudomásuk Ismételjük: azt Hogy o tő- * kés mit állít elő — cipőt vagy ágyúcsövet vajai vagy húszcsillagos konyakot —, ebben a rendszerben alapvetően az értékesítés lehetőséget azaz a gazdasági racionalitás határozza meg. A társadalmi racionalitás — azaz a társadalmilag létező szükségletek és érdekek sokfélesége — ebben az értelemben háttérbe szorul. Ennek csöppet sem mond ellent a legújabbkori tőkés fejlődésnek az a sajátossága, hogy képesnek bizonyult a társadalmi szükségletek, közelebbről a fogyasztói ízlés és magatartás befolyásolására, idegen szóval: manipulálására. Dizonyos ízlés- és szükség- ** Jet minták tömegméretű elfogadtatása a hatékony propaganda, a rafinált — egyebek mellett lélektani — eszközök igénybevétele, továbbmenve: a piackutatás révén csak megerősíti art a tényt, hogy a tőkés továbbra is azt adja eb amit akar: azaz ami gazdaságilag racionális, ami profitot biztostí. A társadalomkutatás idevágó jelzői: az „értelmetlen", a „túlzó", a „hivalkodó” fogyasztás kifejezések mind ugyanarra a tényre utalnak — az irracionális szükségletek kialakítására és mesterséges életben tartására. Nehéz ugyanis belátni, mennyiben racionális — mint szükségIgtkielégítés — évenként kicserélni a gépkocsit, vagy, hogy mennyiben racionális szükségletkielégítést szolgál az a kolosszális méretű szórakoztató irodalom, amelynek szoros összefüggése, pl. a bűnözéssel jól ismert Térjünk mármost vissza fentebbi kérdésfelvetésünkhöz. Szemben a mondottakkal, a szocializmus oz a társadalom, ahol nemcsak azokat a termelési ágazatokat fejlesztik, amelyek nyereséget hoznak, hanem azokat is, amelyek a dolgozók társadalmi szűk-, ség létéi alapján fontosnak és racionálisnak ítélhetők. A szocializmus lényege, hogy a profitra orientált gazdaság kizárólagosságát megszünteti, és azt részben a valóságos-racionális szükségletek szerint alakítja át. Más szóval megteremti annak lehetőségét, hogy a dolgozók különféle érdekképviseleti fórumaik útján, saját fontosnak és racionálisnak ítélt szükségleteik alapján tudatosan beleszóljanak a társadalmi termelés központi, közép- és egyéb szintű megtervezésébe. E szempont a szocializmus egyik kritériumának tekinthető. Érvényesítésekor azonban legalább két prolémával kellett — és kell — szemben éznünk. Tál ismert egyfelől az, hogy * a társadalmi érdekek és szükségletek alakulásába előre nem látható, ki nem számítható tényezők óriási tömege „belejátszik”. Lehet itt beszélni a gazdasági élet változásairól, a technikai fejlődésről, a külkapcsola- tak alakulásáról, a világ- és belpolitikai események hatásairól. E tények ugyanis amellett szólnak, hogy — a széles értelemben vett — fogyasztói érdekeknek, s éppígy a társadalmi termelőegységek tevékenységének mindenre kiterjedő és mindent átfogó központi megtervezése és szabályozása kivitelezhetetlen valami. Ezért szükséges o piaci kategóriák némelyikének felhasználása a szocializmusban, ez — is —• magyarázza a vállalati önállóság viszonylagos növelését, a központi mutatók csökkentését, stb. A társadalmi érdekek figye** lembevétele megvalósíthatatlan az érdekképviseletek különféle, a „visszacsatolást” szolgáló szférái nélkül. A tudatos, aktív társadalompolitika és az érdekkifejező funkciót teljesítő intézmények létezése elválaszthatatlan egymástól. Amennyiben sikerül a társadalmi csoportok szükségleteit társadalompolitikai- lag közvetíteni és kifejezni, úgy és csakis ezen az úton a dolgozók számára tapasztó Ihat óvá, kézzelfoghatóvá lesz, hogy egyéni érdekeik összefüggenek a társadalom egészének érdekeivel. PAPP ZSOLT | fl munkaverseny hírei Az elmúlt év tavaszán közzétett felhíváshoz csatlakoztak a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat dolgozói is. Az MSZMP XI. kongresszusa. s hazánk felszabadulásának tiszteletére jelentős munkafelajánlásokat tettek, a vállalatnál két szocialista és hat szocialista címért küzdő brigád vállalta, hogy munkaköri kötelességükön felül is dolgoznak. A Gőzén Gyula szocialista brigád dolgozói Eonyhád üzemeivel és intézményeivel kötöttek kulturális együttműködési szerződést. Segítik a társadalmi ünnepségek megrendezését. A Balázs Béla brigád tagjai a mozik műszaki színvonalának javítására tettek ígéretet. Vállalták, hogy azoknak az iskoláknak, melyekkel már korábban is kötöttek szocialista együttműködési szerződést, társadalmi munkában kijavítják keskeny- filmvetítő-berendezéseiket. A szekszárdi Panoráma Filmszínházban dolgozó Rózsahegyi Kálmán szocialista brigád tagjai ajándékokat vásároltak a Kadarka utcai új óvoda gyermekeinek, s ezen kívül társadalmi munkában parkosították ezt a gyermekintézményt. A Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Szövetkezet szocialista brigádjai idén a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny második szakaszában az oktatási intézmények, iskolák, diákotthonok, óvodák, bölcsődék felújítási és tatarozási munkálatait végzik el jó minőségben a lehetőségek szerint a határidő előtt. ígéretük teljesítésével nehéz feladatot valósítanak meg azért is, mert ezeket a munkákat a tanítási szünet alatt kell elvégezniük, s ez egybeesik a lakossági igények jelentkezésével. Ebben az esztendőben több mint ötven iskola, kollégium, szakiskola és óvoda tatarozását végzik eL n ... Az idei első negyedévben a munkaverseny-vállalások teljesítésével a szövetkezet a tervezettnél 9,5 százalékkal magasabb termelési értéket ért el, s az egy dolgozóra jutó anyag nélküli termelés a tavalyi évhez viszonyítva 18 százalékkal emelkedett, * Á Bonyhádi Cipőgyárban 28 szocialista brigád vesz részt a kongresszusi munkaversenyben. Jó munkájuknak köszönhető, hogy az idei első negyedévben a tavalyi hasonló időszakban gyártottnál 28 668-cal több pár cipőt készítettek. Néhány gép jobb kihasználásával tizenkét dolgozó nehéz fizikai munkáját szüntették meg és így lehetővé tették, hogy egy új szalag létszámát kielégítsék. i '* - ■ A Bonyhádi BONY Ipari Szövetkezetben a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny-vállalások teljesítésének eredményeként a második forduló első négy hónapjában 33,7 százalékkal növelték a termelés mennyiségét, s ugyanilyen jelentős, hogy az első osztályú minőségű termékek aránya a tavalyi 92,4-ről 97,9 százalékra emelkedett. A szövetkezet dolgozói jelentős mértékű társadalmi munkát is végeztek. A Kilián brigád tagjai a Perczel-kertben lévő játszótér játékait felújítják. 1975. május 24.
