Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-22 / 118. szám
1 Eredményhirdetés Lengyelen A szakma kiváló tanulója” versenyen Az életszínvonal emelésének tényezői * Tegnap délután befejeződött Lengyelen az a nagyszabású verseny, melyen az ország minden részéből érkezett mezőgazdasági szakmunkástanulók mérték össze tudásukat, rátermettségüket az állattenyésztés három legfontosabb ágazatában: a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztésben. Ä kora délutáni órákig tartott, amíg a kiváló szakemberekből összeállított szakmai zsűri meghozta az „ítéletet”. A rendkívül szoros versenyben a három ágazatban a következő eredmények születtek: „A szakma kiváló tanulója” lett Sertéstenyésztésből az első helyezett Varga András pécsvá- radi tanuló, másódik Pézsa Karoly szintén Pécsváradról, a Tegnap délelőtt a Garay Szálló első emeleti tanácstermében nyitotta meg Dulai Ká- rolyné, a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei szervezetének titkára a Vöröskereszt család- védelmi felelőseinek háromnapos tanfolyamát. A továbbképzésen a hivatalos száz családvédelmi felelős közül körülbelül hetvenen jelentek meg, föltehetően azért csak hetvenen, mert munkáltató ipari üzemek, mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezetek, intézmények nem tudták szabaddá tenni a megye valahány családvédelmi felelősét. A tanfolyam nyitásán jelen Volt Kiss András, a Vöröskereszt Országos Vezetősége sajtóirodájának vezetője és dr. Horváth Imre, az országos családvédelmi munkabizottság titkára is. Dulai Károlyné nyitó szavait követően az első előadó dr. Horváth Imre volt, aki az idős korú lakosság társadalmi gondozásának vörös- keresztes feladatairól beszélt. mintha egy tételben adnám föl? — A szabályzat szerint mindegy. Nálam most esik le a húszfilléres és nevethetnékem támad. Ez a derék iparos eljött kipuhatolni, van-e rá lehetősége megspórolni néhány forintot. Az ilyen emberre mondják... Micsoda garasoskodás. De ez most nem érdekes, számomra most az az érdekes, hogy kívülálló harmadikként itt, tehát otthon akarva- akaratlan beavatott vagyok, s így beavatott kizárólag hazai földön lehet az ember. Az állomás elé befordul az ■autóbusz, három sörre szomjas utas bevágtat a kiskocsmába, a kalauz dudál, s kedélyesen utánukszól: öblítsék le helyettem is. Nyüzsgés, nevetés, körülvesz és magához ölel az otthonosság. Dédelgetem, magamban szinte simogatom a szót: otthon, otthonosság, otthonosság, otthon. Az ablak mellé ülök, a pilóta újból dudál, az autóbusz kifordul a poros térről, irány Tompa község. Mellettem a hely szabad. Tompán foglalja el szatyrokkal felmálházott hosszú hajú lány. BESZÉLGETÜNK. Megtudom, hogy textiltechnikus Baharmadik helyezett — bizonyítva a lányok rátermettségét is — Csonka Magdolna Gyoméról. A szarvasmarha-tenyésztésben ugyancsak jeleskedtek a megyénkbeliek, a lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulói. Hisz az első helyezett Hibácska Ferenc és a harmadik helyet elért Straub István között sikerült csak dobogós helyet szereznie Filáko- vics János baranyai, pécsvára- di tanulónak. A baromfitenyésztési ágazatban rendkívül ■ szoros küzdelem után a következő eredményt hirdették ki: első Petes Tibor Pécel, második Nyíri Mária, Berettyóújfalu, a harEzután került sor a továbbképzés első, egyben igen eleven konzultációjára. A rövid ebédszünet után dr. Futár Raj- mundné, az ÁCSI igazgató főorvosa, a Vöröskereszt megyei családvédelmi felelőse, az anya- és csecsemővédelem népesedéspolitikánkból fakadd feladatairól tartott tájékoztatót, majd a továbbképzés résztvevői — akik közül a távol lakók a megyeszékhely vendégei lesznek három napig — látogatást tettek a múzeumban, a Babits-házban és megtekintették a Liszt-emlékszobát. Ma Végh Imre, a megyei tanács gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse tart előadást a veszélyeztetett körülmények között élő és állami gondozott gyermekekkel, valamint szülőkkel kapcsolatos patronáló és nevelő munka feladatairól. Szó lesz az elmaradott néprétegek egészségneveléséről, a társadalmi szociális gondozásról, valamint az értelmi lóján, munkásként végezte el a szakközépiskolát és őszre egyéves egyetemi előkészítőre megy, a gyár küldi teljes fizetéssel. — Mikor tanuljon az ember? Negyvenéves korában? Közgazdász leszek. A jogot szerettem volna elvégezni, csakhogy az üzemnek közgazdászra van szüksége, tehát közgazdász leszek — mondja ,a . lány. Világos — gondolom, és szinte érzem, hogyan jön elém nyomról nyomra, lépésről lépésre a mai magyar valóság. Rágyújtanék, de nincs gyufám. — Nálam van — mondja a lány. — Dohányzik? — Én nem, a barátnőm hagyta nálam, nála vendégeskedtem és a szatyromba dugta a gyufát is meg a cigarettát is. Otthon a szülei előtt nem mer bagózni. Asszony már, de otthon a szülei nem engedik meg neki, hogy bagózzon. Nő szájába nem való a cigaretta. Látja ilyen maradiak. Bólogatok. Értem és az benne a jó, hogy a szituációt csakugyan értem. Otthon ennyi is elegendő ahhoz, hogy ráérez- zek az életforn’aváltás mikro- méretű, mégis sokatmondó konfliktusaira. De erre rámadik Bérei Sándor pápai diák lett. A nyertesek különdíja egy kétezer forintos rádió, de a többi helyezett is értékes pénzjutalmat kapott. Az immáron hagyományos versenyt sokadízben megrendező szervek egyöntetű véleménye az, hogy a részt vevő tanulók, akik iskolájuk legjobbjai voltak, kellő bizonyítékot szolgáltak arra, hogy egyre magasabb szinten és eredményesen folyik hazánkban a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Az innét kikerülő fiatalok kifogástalanul elsajátítják a korszerű állattenyésztés ismereteit. így valamennyi mezőgazdasági nagyüzem követelményeinek magas fokon tud-, nak majd eleget tenni. gyatékosok családi neveléséről is. Délelőtt részt vesznek a tanfolyam hallgatói a kismamák klubjának egy előadásán is és megtekintik — egyebek között — a megyei kórház bölcsődéjét. Délután előadás hangzik el A család a társadalom alapegysége címmel, utána a vöröskeresztes családvédelmi felelősök meglátogatják a megyei csecsemőotthont, mely .rövidesén anya- és csecsemőotthonként fog funkcionálni. Ellátogatnak a szomszédos megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetbe is, ahol ismét konzultációra nyílik alkalmuk. Holnap — a zárónapon— dr. Csehák.'Judit Székszárd városi-járási főorvos, valamint Kertai József, a Társadalom- biztosítási Igazgatóság munkatársa tart előadást Az idei továbbképzés folytatása a tavalyinak és célja az, hogy a XI. pártkongresz- szus határozatainak szellemében adjon munkájukhoz útra- valót a megye vöröskeresztes családvédelmi felelőseinek. érezni kizárólag otthon lehet, idegenben nem. Idegenben a sok is kevés, itt a kevés is elegendő.' Megjött a nyár. BAJÁN, a Béke téren az autóbusz-váróterem előtt szőke, szeplős kalauz ül a. küszöbön, s izzadó homlokát töröl- geti. Hallom, közli a szomszédjával, hogy fél óra múlva kezdi a műszakot. Fiatalember sétál a Sugo- vica felé. A küszöbön ülő kalauz észreveszi és int neki. — Jani! Jössz haza? — Biztos isten — feleli amaz. — Akkor messzire ne menj, mert húsz perc múlva indulunk. Indulok én is, befutott a szekszárdi autóbusz, s rajta mennyi ismerős. No hazáig lesz kiknek mesélni az utam- ról. Érdekes, hogy mennyire kikívánkozik az emberből a szó, s érdekes, hogy ismerősöket látva jut eszembe először, hogy lesz kiknek beszámolni az utamról. Megnyugtató, jó érzés. Mit is érne az egész, ha nem volna kiknek elmondani élményeinket? Semmit. Nincs igazam? SZEKULITY PÉTER A z életszínvonal emelésének alapkérdése a jól ismert közgazdasági közhely: „olyan jól élünk, mint amilyen jói dobogunk..." A kissé leegyszerűsített formula' a már ismert tényre utal: gazdaságunk fejlesztésének — és ily módon az életszínvonal emelésének — egyetlen 'lehetséges módszere a termelőmunka minőségének és hatékonyságának javítása, a gazdálkodás észszerű sítése. A következő években, évtizedekben nem folytatódhat az az elmúlt 20 évben kialakult tendencia, amely szerint Magyarország nemzeti jövedelme növekedésének kb. egyhatoda o foglalkoztatottak számának emelkedéséből származott. (Sajnos; mert bár a közhiedelem szerint a foglalkoztatottak száma nálunk példátlan gyorsasággal növekedett, a statisztika mást is bizonyít: a gazdaságilag fejlettebb-államok jó részében a nemzeti jövedelem növekedésének jóval nagyobb hányada származott ebből o forrásból, mint Magyarországon. Ez persze nem őzt jelenti, hogy felül kellene vizsgálni oz intenzív növekedésre épülő gazdaságfejlesztési terveket, de mindenesetre arról sem szabod megfeledkezni, hogy bár az ország gazdasági fejlődése elsősorban a munka termelékenységétől függ, a növekedés gyorsabb üteméhez a foglalkoztatottak számának emelkedése is hozzájárult.) Ebből a szempontból egyre nehezebb helyzetbe kerülünk. Hagyományos értelemben vett munkaerő-tartalékokról már ma sem beszélhetünk. A jelénlégi foglalkoztatási szint tíz év múlva csak oly módon tartható, ha növeljük a nők és az idős korúak gazdasági aktivitását A társadalmi munkaidőalap számottevő növelésére a következő 10—15 évben nem számíthatunk, éppen ezért a bevezetőben idézett közhely „u.olyan jói élünk, mint amilyen jól dolgozunk"... a gazdaságfejlesztés és az életszínvo- nol emelésének egyetlen lehetséges kiindulópontja. Ez azt is jelenti, hogy a gazdasági növekedés és az életszínvonal emelése a jövőben sokkal nagyobb erőfeszítéseket követel, s ennek új módszerekkel, hatékonyabb vezetéssel kell párosulnia. z MSZMP XI. kongresszusának határozató így fogalmaz: „A jövőben az életszínvonal emelésének azon tényezőit kell előtérbe helyezni, amelyek egyidejűleg szolgálják az anyagi jólétet és a gazdasági hatékonyságot." Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy anyagi jólétünket az eddiginél sokkal szervezettebb, sokkal fegyelmezettebb munkával lehet és kell biztosítanunk; egyszerűen nincs más lehetőség, nincs más megoldás. Egyetlen példa: mértéktartó számítások szerint a jelenleg rendelkezésre álló munkaidőalap 20—25 százaléka (körülbelül 2— 2,5 milliárd óra) veszendőbe megy. Miből tevődik össze ez a veszteség, amelyet első számú tartaléknak tekinthetünk? Az egész napos hiányzásokra elmegy 1 milliárd óra; ha ez csak 10 százalékkal csökkenne, akkor 100 millió munkaórát nyernénk, ami körülbelül ötvenezer fős létszámbővítéssel egyenlő. Az úgynevezett „törtnapi” hiányzásokra (mert a hivatalokba, vagy az orvoshoz kell szaladgálni, vagy mert a szolgáltatóipar nem hajlandó az emberek munkaidejéhez alkalmazkodni), minimum 600 millió munkaórát számolhatunk. S hogy itt is nyerjünk va(omit — nem Is keveset — of*3 hoz például lényegesen jobban szervezett szolgáltatóiparra vaa szükség, fejleszteni keli a kereskedelmet, o betegellátást, tor vább kell bővíteni a gyermek- intézményeket, s javítom • mindazt, ami az emberek mindennapi életét nemcsak kényelmesebbé,' de szervezettebbé is teszi. Az életszínvonal távlati tervei zésének munkája — öt-hat évvel ezelőtt — egy sor feltevés-) bői indult ki, amelyek egyikét- másrkát, az időközben elvégzett vizsgálatok és számítások alapján módosítani kellett. így például az egyik kiindulópont volt! hogy az életszínvonal növelésé^ hez elsősorban az szükséges! hogy a lakosság fogyasztása —■ tehát a reáljövedelem is — rr>U nél gyorsabban növekedjék. A másik alaptétel volt, hogy elsőt sorban a. pénz jövedelmek — és ezen belül is a munkából származó jövedelmek — növekedjenek, egyrészt, mert az .emberek nem értékelik túlzottan a természetbeni juttatásokat, másrészt! mert a bérek és fizetések jelentik az aktív anyagi ösztönzés esz-» közét is. Az elmúlt évek tapasz-» talatai és különböző számításai szerint a reáljövedelem növekedésének van egy társadalmilagl szükséges üteme, ami évente kb. 4,5—5 százalék. (Évi átlagban ennyit jelöl meg a XI, kongresz- szus határozata is.) ' E nnek elérése és folyamatos biztosítása esetén azonban — a korábbi feltételezésektől eltérően — az életszín» vonal növekedésének más ténye» zői-re -kell koncentrálni. Sokoldalú vizsgálatok bizonyították, hogy az életszínvonal emelésének esek az egyik oldala, hogy mennyit fogyaszt évről évre a lakosság, a másik — és nem lényegtelen — kérdés, hogy milyen -körülmények és feltételek között történik ez a fogyasztás, amit a lokáseílátás, a személyközlekedés, a vízellátás, a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat, az egészségügyi elllátás, az oktatás, illetve a szakképzés színvonala határoz meg. Vagyis: ha igaz is az, hogy ® a lakosság látszólag többre becsüli a pénzjövedelme» két, mint'a különböző természetbeni juttatásokat, a jövedelmi struktúrának ezt az utóbbi ‘részét sokkol komolyabban kell kezelni, mint azt a tervezők néhány év. vei ezelőtt feltételezték. Az in» gyenes oktatást, vagy az általa, nos társadalombiztosítást az emberek nálunk a mindennapi élet természetes velejárójaként kezelik, óm ha ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztése elmarad, vagy stagnál, akkor az előbb- utább -súlyos társadalmi feszült, ségelchez vezetne. S ez esetben nemcsak társadalmi közhangulat romlására kell gondolni, de számolni kell a gazdasági fejlődést veszélyeztető problémákkal Is. S mert olyan ola-pvető természet- ben»‘ juttatásokat, mint az oktatás, az egészségügy, stb. a szocialista társadalmi viszonyok között nem szabad és nem lehet „pénzre átváltani", az életszínvonal tervezésénél számolni kell azzal, hogy az ilyen jellegű idények egyre magasabbak lesznek és ezeket megfelelő módon (ci kell elégíteni. Az MSZMP XI- kongresszusána-k határozata e felismerést fejezi ki, s egyben előirányozza a gyakorlati megvalósító st VÉRTES CSABA 1975. május 22, A pártkongresszus határozatainak szellemében... Továbbképzésen a családvédelmi felelősök
