Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
Törvény a biztonságos életért 11. A nyugdíjrendszer fejlesztése ' A legnagyobb érdeklődésre minden bizonnyal azok a változások tarthatnak számot, amelyeket a társadalombiztosítási törvény a biztosítottak nyugellátásában érvényesít. Az öregség; nyugdíj rendszert két igen jelentős jogszabály fejleszti. Az egyik jogszabály a nyugellátásra jogosító korhatárt egységesíti, amikor kimondja: „öregségi nyugdíjra a hatvanadik életévét betöltött férfi és az ötvenötödik életévét betöltött nő jogosult, ha 10 év szolgálati időt szerzett.” Ez az intézkedés a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok régi vágyát teljesíti, hiszen az eddig érvényben lévő szabály szerint a mezőgazdasági tsz-ta- gok korhatára 5 évvel magasabb a munkásokénál és alkalmazottakénál: férfiaknál 65 év, nőknél 60 év. Ezt a korhatárt 1976. január 1-től évente egy- egy évvel csökkentik, s 1980. január 1-től azonos lesz a mun. kás-alkalmazotti korhatárral. A törvény megerősíti az 1973-ban hozott rendelkezéseket a nyugdíjkorhatárt csökkentő korkedvezményekről. Azoknak jár két év korkedvezmény. akik az egészségre különösen ártalmas, a szervezetet fokozottan igénybevevő munkakörben legalább tíz évig. (nők nyolc évig) dolgoztak, Minden újabb ötévi, (nőknél négyévi) munkavégzés a korkedvezményre jogo. sító munkakörben egy-egy évvel tovább csökkenti a korhatárt. Jelentős változás: a nyugellátás összegét meghatározó mértékszabály egységesítése. Eddig más mértékszabály alapján állapították meg a munkások és alkalmazottak és más mértékszabály alapján a termelőszövetkezeti tagok nyugdíj összegét. A munkások és alkalmazottak 10 évi szolgálati idővel az átlagkereset 22 százalékának megfelelő nyugdíjat kaptak. A termelőszövetkezeti tagoknál 10 év szolgálati idő a kereset 33 százalékának megfelelő nyugdíjra jogosított. A törvényben megszabott egységes mértékszabály szerint a 10 évi szolgálati idő alapján járó nyugellátás ösz- szege a biztosított havi átlag- keresetének 33 százalékát teszi ki. Minden további munkában töltött év után 2 százalékkal nő a nyugdíj mértéke, egészen a 25 éves szolgálati idő megszerzéséig. 26 és 32 éves szolgálat; idő közt évente 1—1 százalékkal nő a nyugdíj mértéke, 33 és 42 évi szolgálati idő közt pedig 0,5—0,5 Százalékkal emelkedik a mérték. A legnagyobb mérték, az átlagkereset 75 százaléka tehát 42 évi szolgálati idővel érhető eL Az évenkénti nyugdíjskála ezek szerint a következő: 10 éves szolgálati idő alapján a nyugdíj a havi átlagkereset 33% 11 35 12 37 13 39 14 41 15 43 16 45 17 47 18 49 19 51 20 53 21 évi 2 százalékkal 55 22 emelkedik 57 23 59 24 61 25 63 26 64 27 65 28 66 29 évi 1 százalékkal 67 30 emelkedik 68 31 69 32 70 33 70,5 34 71 35 71,5 36 évi 0,5 százalékkal 72 37 emelkedik 72,5 38 73 39 73,5 40 74 41 74,5 42 75 Az eddigi nyugdíjskálák helyébe lépő egységes mértékszabály egyetlen réteg szerzett jogát sem sérti, de jelentősen javítja azoknak a munkás alkalmazotti rétegeknek az ellátását, akiknek rövid a szolgálati idejük, hiszen 10 évi szolgálati idő után 11 százalékkal emelkedik a mérték a korábbiakhoz képest. A gyakorlatban ezeknek a túlnyomórészt legalacsonyabb keresetű rétegeknek az ellátát az állam nyugdíjminimum megszabásával biztosította. A nyugdíjminimum ezután is megmarad, s ennek összege az 1975. július 1-én életbelépő nyugdíjemeléssel a munkások és alkalmazottak részére 910 forint, a téesztagoké jjlf) forint, a kisiparosoké pedig 860 forint lesz. Amennyiben valakinek a havi átlagkeresete alapján az új inértéksZabállyal számított nyugdíja ennél kevesebb lenne, az előbbiek szerinti minimális nyugellátást kapja. Az eddiginél kedvezőbb ellátást biztosít az új mértékszabály azoknak is. akiknek hosszú a szolgálati idejük, mert nyugellátásuk valamivel magasabb lesz, mint az előző skála alapján számított összeg. Eddig a legmagasabb nyugdíj az átlagkereset 71 százalékát tette ki, szemben az új nyugdíjmaximummal. az átlagkereset 75 százalékával. Fenntartja a törvény az ösztönző nyugdíjpótlék rendszerét is. Aki a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább kíván dolgozni, a megállapítandó nyugdíjához még pótlékot kap. fizikai munkakörben évi 7 százalékkal. alkalmazotti munkakörben évi 3 százalékkal emel. kedik a nyugdíja. Ebben az esetben természetesen a nyugdíj összege meghaladhatja a 75 százalékos maximális mértéket, mert például fizikai munkakörben töltött további négy évvel a nyugdíj elérheti az átlagkereset 95 százalékát. Így a nyugdíj összege azonos lehet, sőt esetleg valamivel meg is haladhatja a nyugdíjazás időpontjában elért keresetet. hiszen a nyugdíjalapként számított átlagkeresetbe a jutalom. a prémium, az év végi nyereségrészesedés, az esetleges kitüntetéssel járó pénz is beletartozik. S. E. (Következik: Gondoskodás az özvegyekről és az árvákról.) . A lengyelek és a tej Lengyelországban népszerűek a tejtermékek. Egy személy évente több mint 270 liter tejet fogyaszt valamilyen formában. Ezt a mennyiséget Európában csak Svédországban, Dániában és Hollandiában múlják felüL < A könnyen romlandó hatal-' más tömegű nyersanyag zök-í kenőmentes értékesítése érdekében fokozni kellett a tejüzemek kapacitását, több szállító- eszközre volt szükség és növelni kellett a kiskereskedelmi hálózat hűtőberendezéseinek befogadóképességét is. Lengyel,- országban az utóbbi években 46 új tejüzem épült, a már meglévőket pedig rekonstruálj ták, így ezek naponta 100 000—• 400 000 liter tejet dolgoznak feL I Ä legnagyobb beruházás Varsóban a Budomontaz ier.J gyei építési vállalat és a Land» teknikk norvég cég közös terJ vei alapján épülő tejkombinát; amely Európa legnagyobb ilyet* üzeme lesz. s a tervek szerinti a jövő év végén kezdi meg a termelést. j A teljesen automatizált várj sói „Wola” tejkombinát építéJ sére több. mint egymilliárd zlotyt fordítanak. naponta 600 000 liter tejet dolgoz majd fel. amelynek a felét negyed; fél- és literes fólia-tasakok- ba csomagolja, készít továbbá 60 000 liter kefirt és joghurtotj valamint 50 000 liter tejfelt. Az egész bonyolult folyamatot a nyerstej átvételétől a kész terJ mékek felrakásáig, egy külön-) legesen programozott számító-) gép végzi majd, ; (BUDAPRESS—INTERPRESSÍ I — Nem érdekel — kiabált Rózsi. — Menjen a méltósá- gos úr a méltóságos asszonyhoz... Eötvös elkotródott. — Jól tette Rózsi! — gratuláltak a pince minden sarkából. káztatní. Egyedül Simóék nem költöztek a pincébe. A földszinten laktak egy udvari lakásban. Simó bányász volt, de egy robbanás elvitte a féi karját. — Nekem már nem sok a veszteni valóm — mondta, amikor hívták a pincébe. Többen meg akarták kérni, — Ä vén marha — viho-i gott Kocsis Erzsi. — Ahelyett, hogy a feleségére vigyázna. Reggel mindenki barátságos volt Rózsihoz, különösen azért, mert fűteni és takarítani kellett. A ház lakói a pince egyetlen tűzhelyén főztek. Amíg lehetett felmentek a lakásokba főzni, de most már senki sem merte megkochogy nála megfőzhessék az ebédjüket, de Simó mindenkit elutasított. — Az ilyen ember minden rosszat megérdemel, mondogatták a házbéliek és attól kezdve senki sem köszönt Si- mónak. Rózsi éppen a szemetet hordta ki, amikor az óvóhelyen kitört a botrány. Az asz- szonyok összevesztek, mert ál~L‘.. lítólag valaki félretolta a tűzhelyen Csokonai Melánie lábosát. Rózsi álmélkodva hallgatott. A sok finom, városi úriasszony olyan közönségesen szidta egymást, hogy a legmocskosabb szájú falusi boszorkány is leckét vehetett volna tőlük. Később az asszonyok csatasorba állították férjüket is. Ledobták egymás lábosát a földre, kéjjel gázoltak a rántásban, a félig főtt babban. — A kutyaszentségét! — kiáltott Rózsi. — Elment maguknak a jobbik eszük? Döbbent csend támadt, érdekes módon senki sem támadt Rózsira. — Alig van mit enniük és pocsékba tapossák azt a keveset is! — Beosztást kell csinálni — ajánlkozott Weivoda bácsi. — Én meg azt mondom, hogy főzzünk közösen — ajánlotta Rózsi. — Mindenki beleadja a részét én pedig megfőzök. — Kitűnő — lelkesedett az öreg Weivoda.» — Legalább, mire bejönnek az oroszok, mi már kolhozban leszünk — mondta Roz- gonyiné. — Jó az ötlet, kedvesem — állt Rózsi mellé Rozgonyi. — Márpedig én nem vagyok hajlandó azt enni, amit ez a lány elhatároz. Aki akar, menjen a közös konyhára, de én magamnak főzök — pattogott Melanie. — Nem kötelező a disznótor.» — mondta Rózsi. Csokonai Melanie és természetesen Eötvösék kivételével az egész ház csatlakozott Rózsi tervéhez. Weivoda bácsi azonnal táblázatokat kezdett gyártani. Kiszámolta, hogy egy babfőzelékhez, kinek mennyi zsírral, babbal, liszttel kell hozzájárulni. Rózsi pedig hozzálátott a főzéshez. Hamarosan már osztották is az ízletes ételt és mindenki elégedett volt. — Beszélni akarok veled, Rózsi — jött délután Eötvös, — De én nem — fordult el Rózsi — Figyelj ide.» Nem is tudom, hogy mondjam neked, én szeretlek téged.» Én nem akarlak elveszíteni... — Talán a méltóságos asz- szony rosszul főz? — Nem kell, hogy vissza- gyere. Krisztina mindent meg csinál. Amióta dolgozik, egészen kivirul. Jobb a kedélye, nem imádkozik egész nap... Nekem kellesz Rózsi.» — mondta Eötvös sírós hangon. Rózsi már majdnem megsajnálta, de aztán megkeményedett: — Nem hagyom többé használni magam, a méltóságos úr hiába is töri magát.» — Legalább néha beszélgessünk egy kicsit... Nincsen valamire szükséged? Van füstölt húsunk elég... Nem kérsz? — Ez látja okos beszéd! Van maguknak annyi sonkájuk, meg füstölt húsuk, évekre elég lenne™ Adjon néha egy kicsit... Eötvös elrohant és egy percen belül lihegve megjelent. Egy hatalmas sonkát húzott ki a télikabátja alól. Másnap a lakók álmélkodva tapasztalták, hogy a babfőzelékbe mindenki kapott egy szelet sonkát is. — Hát ezt hogyan csinálta? — faggatták, de Rózsi titokzatos képet vágott és hallgatott. Aztán egy reggel a vízcsap nagyokat szörcsögött és nem folyt többé. Mindenki hóért szalajtotta volna Rózsit, de Weivoda melléállt. — Nem győz ez a szegény lány mindent. Csinálok egy táblázatot és beosztjuk, hogy ki mikor megy vízért. — Mindenki megy és most — mondta Rózsi olyan határozottan, és keményen, hogy maga is elcsodálkozott rajta. Ha a hó holnapra elolvad, akkor szomjan halunk. Minden edényt meg kell tölteni és takarékoskodni kell a vízzel. — Talán ne is mosakodjak? — sipított Csokonai Melanie.» — Még az az idő is eljöhet) — mondta csendesen Rózsi. — Ide menjenek a térre —J szólt a vödrökkel csörtető férfiak után Rózsi. — Ott tiszta a hó... — Hogy parancsolgat! És ezek tűrik! — kárált Melanie, de senki nem válaszolt /neki. A vizet a tűzoltó-hordókba' töltötték. Amikor mind meg» telt. Rózsi hangosan mondta: — Ebből a vízből csak fő-' zésre és ivásra lehet venni; Mosdásra hozzon mindenki ma. gának az udvari hóból. Eötvös megállt a közös pince ajtajában és figyelte Rózsit.’ A lány minden percre talált magának valami tennivalót. Eleinte mindent egyedül csinált, de aztán egyre gyakrabban fordult elő. hogy válogatás nélkül odaszólt annak, aki a legközelebb volt hozzá: — Nagyságos úr kérem, tes-' sék már vágni egy kis fát.. i A nagyságos urak pedig ellenkezés nélkül tették, amit Rózsi kért. — Csodálatos lány vagy te. Rózsi... — sóhajtozott Eötvös, ha közelébe került. — Engedd meg. hogy éjjel leülhessek az ágyad szélére. Tényleg semmi rosszat nem akarok, csak beszélgetni. — Nekem éjjel aludnom kell... Mit gondol, mi lesz a házzal? —• mondta öntudatosan. — Hanem tudja mit, egy kis füstölt hús nagyon elkelne. — Már megetted azt a nagy sonkát? — álmélkodott Eötvös. — Nagy a család... — nevetett Rózsi. — Éjjel majd hozok.;; —: ígérte a férfi. — Nagy huncut maga — nevetett Rózsi és mintha egy falubeli legény lett volna, oldal-' ba taszította a méltóságos urat. aki úgy dőlt eL mint egy zsák... — Te angyal! — mondta a földön és boldogan elrohant..; (Folytatjuk)
