Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
VllXG PROLETÁRJAI, £Gy£SÜWJ5X£Kl TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG a MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSAcANÁK LAPJA CSÜTÖRTÖK 1975. máj. 1. XXV. éwf. 101. szánk ARA: 0.90 Ft. Történelmi küldetés A történelemi! dk — a m imkásmozgalom történetének — viamnialk sajátosain borús és időleges buktatói, s örömteli fényes napjai. Az utóbbihoz (tartozónak valljuk, hogy a nemzetiközi mumkásszolidartitás e szép ünnepe egybeesőik a természet megújulásával,l a tavasz legszebb hónapja kezdetével, lényegében szimbolizálja az új történelmet író, az emberiség tavaszát és megújulását hozó, mindenféle kizsákmányolás megszüntetését célul kitűző munkásosztály történelmi, küldetését. Történelmileg viszonylag rövid ideje, 1890-től, a II. Intemiacicmá'lé első alakuló kangresszusánajk határozata alapján a miumkásosratály szerte a világon Harci napként ünnepli meg május elsejét Országonként, kialakulásától, osztállyá szerveződésétől és lehetőségeitől függően a proletariátus seregszemlót tart!. E napon — mintegy képzeletben — megremeg a' föld a munkások millióinak lépéseitől. Ma már az egész földkerekségein vöröslő májusi zászlók erdeje hirdeti, hogy a nemzetközt munkásosztály elszórt kis csapatokból legyőzhetetlen sereggé szerveződött és következetesein halad forradalmi útján, az új társadalom. megteremtéséért folyó küzdelemben. S erre építenek azok a forradalmi erők, amelyek a nemzeti felszabadító mozgalmak soraiban küzdenek és. országaikban a gyarmati kizsákmányolás minden formájától mentes, szabad, független, nem kapitalista fejlődés élharcosai. M ájus elseje hagyományosan a munka ünnepei Az alkotó, teremtő munka azonban csak a Ibéke, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás, a demokrácia és a szocializmus viszonyai közepette érlelhet gazdag gyümölcsöket. Ezt a gyümölcsöt támadja, próbálja elpusztítani a bunasoá reakció. Ezért haladnak egy zászló alatt május elsején a rn unkát ünneplők, mindazok, akik síikraszáltoak a militarizmus, az agresszió, a háború politikája ellen. Az egyes országok között lehetnek különbségek a május elsejei megmozdulás körülményeiben, méreteiben, de nincs eltérés a tartalomban. [egyen tehát unott —a munka ünnepén -— e köszöntő a minden érték megteremtője, a legfőbb érték hordozója, az emberi munka dicsérete, a munkásosztály köszöntése és a mának szóló májusi gondolatok ébresztője. Az emberiség történetében mind en kornak megvolt a maga embereszménye. Az ókorban a spártai jellem, a középkorban a lovagi magatartás, az újkor hajnalán a reneszánsz embereszmény vonzotta a közfigyelmet. A magántulajdon alapján kibontakozó Ipari forradalom, a kapitalista termelési mód devalválta a munka becsületét és véle együtt a kor embereszményét is. Példakép lett a vagyonos polgár, a „gazdag ember.” Mais szóval, a társadalmi embereszmény helyébe a tőkés uralkodó osztály önző érdekeket megtestesítő eszménye lépett. Ezit próbálták elfogadtatni a két kezük munkájából élő, egy esetleges forradalom esetén csak láncaikat veszíthető proletárokkal, a tulajdonuktól megfosztott polgárokkal. Az embereszmény lényegében még ma is él a tőkés világban, a polgári művészetekben és irodalomban. Sajnálatosan a mi társadalmunkban is vannak maradványai. Hatása, követőinek száma azonban egyre kövesebb és őszintén reméljük, hogy ez a folyamat a szocializmus erőinek gyarapodásával egyre gyorsulni fog. A társadalom legprogresszívebb osztályának, a munkásosztálynak önálló politikai és társadalmi erővé válásával egy időben megszületett a legújabb kor, a forradalom és a szocializmus korának össztársadalmikig is vonzó eszményképe. A marxizmus— leninizmuK, a munkásosztály tudományos világnézete — az emberiség javára, a tüzet ellopó prométheu- szi embert — a közösségért élő, a közösséggel egybeforrott és ezért minden áldozatra kész embert tekinti eszményképének. Nem véletlen tehát, hanem társadalmi szükségszerűség, hogy korunk prometheuszi embereszményét a munkásosztály vallja magáénak és testesíti meg. A munkásosztály a társadalmi haladás, a forradalmi harc hatalmas felelősségét vállalta magára, s miieden nehézség, áldozat, megpróbáltatás ellenére yiszi ezt a harcot az emberiség javára. Ez az osztály nem csupán nemzeti ikeretek kö“ zott, de nemzetközi méretekben is egy igaza közösség. Olyan hatalmas társadalmi koMctávia, amelynek sorait nem lazítják ellentétes érdekek, sőt ennek az osztálynak alapvető érdeke, nemzeti keretek között egybeesik az adott nép többségének érdekeivel, nemzetközi méretekben pedig a világ népei többségének érdiekéivel. Az elmúlt közel egy évszázad alatt, a munkások legjobbjai sok áldozattal fizetitek bátorságukért A tőke, a magántulajdon „istenei” számtalanszor- próbálták meglánoolni, gúzsba kötni, korunk Prométheuszait, ami csak legfeljebb helyenként és átmeneti időre sikerült. A társadalmi haladás ügye mind szélesebb teret hódít a világban, a forradalom tü- zét mind több nép tanulja meg felhasználni és az elpusztított Prométheuszok helyébe újak lépnek az társadalom somiból. Csodálatosam ötvözi versbe e gondolatokat Ady Endre költeménye „A tűz csiholó ja”: Csak akkor születtek nagy dolgok. Ha bátrak voltak, akik mertek, S ha százszor tudtak bátrak lenni. Százszor bátrak és viharvertek. A nemzetközi munkásosztály nagy történelmi Öröksége, az emberiség jövője és ezt az örökséget nem is adja ki a kezéből. Május elseje minden esziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir tendőben számvetés arról is, hogy ezzel az örökséggel a nemzetközi munkásosztály miként gazdálkodik. A tények azt bizonyítják, hogy a történelmi küldetését híven, jól teljesíti, következetesen viszi tovább a társadalmi haladás ügyét. A magyar népet — a magyar munkásosztályt — mindig munkaszenető, tehetséges közösségnek tekintették a népek nagy családjában. Mégis ez a nép évszázadokon keresztül az utolsók között haladt a társadalmi javakból történő juttatás sorrendjében. A ^hárotnenillMó koldus országa”-ként emlegettek bennünket és szegény népnek tudtuk magunkat, és íme, az elmúlt 30 év alatt a felszabadult emberi munka a nyomor és a pusztulás legmélyéről a tisztes emberi és nemzeti jólét színvonalára emelte az országot és a népet. Pedig népi lett ez az ország semmilyen természeti kinccsel gazdagabb és nem változtak meg gazdasági-földrajzi viszonyai sem. A magyar népet mindenekelőtt saját munkája, szorgalma, helytállása emelte fel. Qnszágépítő terveinek megvalósulásának alapja azoknak a millióknak mindennapi állhatatos, odaadó, lelkiismeretes munkája, akik becsületesem élnek és rendszeresen dolgoztak a X. pártkongresszus határozatainak végre-; hajtásán, az éves tervek teljesítésén és tették -felajánlásokat pártunk XI. kongresszusa tiszteletére.' Ez a ma igazi hazafisága, ez a ma forradalmisága! ■Jártunk XI. kongresszusa is kifejezte azt; ■ hogy a párt eltökélt szándéka a munkás- osztály vezető szerepének erősítése, a munkáspolitika következetes alkalmazása, s ezt demokratikus, szabad alkotó légkörben, valamennyi becsületes ember közreműködésével kívánja megvalósítani. Államunk legfőbb politikai alapja a munkás- paraszt szövetség, amelyben a szocializmus építésének közös célja kapcsolja össze társadalmunk e két nagy dolgozó osztályát Alkotó munkánk eredményeit bizonyítják, hogy hazánkban megvalósulnak a munkásosztály1 céljai, amelyek egybeesnek a szövetkezeti parasztság, az értelmiség és az összes dolgozó réteg érdekeivel, így a munkásosztály ünnepe nálunk az egész dolgozó társadalom ünnepe is. Ezért nyugodtan elmondhatjuk e szép ünnepnapon: mindannyionk érdeke, hogy tovább növekedjen a munkásosztály súlya a társadalom mindennapi életében, emelkedjék politikai, szakmai, általános műveltsége és rendszeresen javuljanak életkörülményei. Ez így igazságos és így biztosít lehetőséget a társadalom minden más osztályának, rétegének, hogy életszínvonala szintén emelkedjék. E gondolatokat húzta alá többek között pártunk XI. kongresszusa. Május elsején — e szép nemzetközi ünnepen — jólesik kimondani, hogy a magyar nép egy nagy közösség tagjaként, testvéri szövetségben a Szovjetunió és a többi szocialista ország dolgozóival harcos szolidaritást vállalva, a még szabadságukért küzdő nemzetközi munkásosztály osztagaival, elsősorban saját munkájában bízva, folytatja a szocializmus építésének munkáját. Kádár élvtárs 1974. március 28-i nyíregyházi beszédében így summázta ezt: .. rendületlenül kitartunk tehát nemzeti érdekeink és érzelmeink — jelképesen szólva — a piros-fehér-zöld zászló mellett és egyidejűleg hűek vagyunk a nemzetközi szolidaritást kifejező vörös zászlóhoz.” Május elseje osztályjellege változatlan. Munkásünnep, nemzetközi ünnep és harci ünnep. A szocialista országokban nemzeti ünnep, de ugyanakkor továbbra is a nemzetközi szolidaritás ünnepe. A győzelmes munkásosztály és a győzelemért harcoló munkásosztály világméretű közös május elsejéi így válnak az imperializmus ellen, a békéért harcoló erők hatalmas demonstrációjává. A különböző országokban egymástól földrajzilag távol, de, eszmékben és szándékokban, érzésekben egymáshoz közel, 1975. május 1-én azok az jgazi történelemformáló erők menetelnek, vörös zászlókkal, harcos jelszavak alatt, akik dolgos kezekkel építik, tudatos küzdelmükkel vállalják az emberiség szebb, boldogabb jövőjét és igaz holnapját. Büszkeségünknél talán csak felelősségérzetünk nagyobb, hogy a mi népünk, a nemzetközi haladás erőinek nagy májusi seregszemléjén, az első sorokban menetel és a többi jelszóval együtt kiáltja a világ dolgozóinak vérpezsdítőén szép — igaz, sokszor hallott és elmondott — de egyre jobban valósággá váló jelmondatát: VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HORVÁTH GÉZA SZMT-titkár
