Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

Elvfa fsak között Tambovban

L IIL

' Április 3-án este tizenhét

<6rára hirdették, a nagygyűlést Öriási transzparens köszönti a város fő utcájában a harminc éve szabad Magyarországot, a szovjet—magyar barátságot. A drámai színházba megyünk, itt találkozunk először a megyei pártbizottság első titkárával, Csomij elvtárssal, A színpadon, a függönyök mögött bemutatják a párt végrehajtó bizottságának tagjait: a szocialista munka hőseit, katonákat, veteránokat, pártmunkásokat, gyárvezetőket. A közönség még nem foglalta el a helyét, mert a színház előterében magyar könyvekből rendeztek kiállítást, sőt könyvárusítás is van. Olyan tömeg, tolong itt is a könyvekért, mint amikor megnyitottuk a magyar könyvhetet Pontosan tizenhét órakor az elnökség bevonult a színpadra, a városi pártbizottság titkára köszöntötte az ünneplő közönséget, a megyei vezetőket, mindenekelőtt azonban a Tolna megyei kommunistákat, dolgozókat képviselőket. Az ünnepi beszéd rövid, alkalomhoz ülő, Perecsiné szenvedélyes előadása átforrósítja a termet, hatalmas taps szakítja meg előadását több alkalommal. S végül Vlaszov elvtárs a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke ajándékot ad át, s küld a tambovi munkások nevében Tolna megyébe. Két fiatal elvtárs hozza be az ajándékot, plasztikból készített szép remekmunka. a gellérthegyi emlékmű pontos mása.

i Az ünnepi estet Benedek Katalin tragikomédiájával Zárjuk. Ä közönség nagy tetszéssel fogadja a mai magyar társadalmi problémát feldolgozó darabot, s természetes, hogy virágcsokrot küldünk a színészeknek, kitűnő munkájáért, és előadás után személyesen is gratulálunk kitűnő alakításukhoz.

Külön élmény a 338 éves Í/Iicsurinszk városában töltött nap. Itt a városi pártbizottság első titkára fogadott bennünket, ismertette a rohamosan fejlődő város történetét, terveit. Megismerkedtünk a világhírű kutatóintézet néhány

munkatársával. A Micsurin- múzeum éppen úgy azt bizonyítja, mint az egyetem, hogy a szovjet emberek milyen fontosnak tartják a tudományos munkát, eredményeinek a gyakorlatban történő alkalmazását. Este itt is gyűlést tartott a baráti társaság, ünnepi beszédet Perecsi Ferenc- né mondott, majd megígértük, hogy amint lehetőségünk, s

módunk lesz rá, átadjuk a

szovjet emberek baráti üdvözletét a Tolna megyei munkásoknak.

A tamboví művészekkel

székházukban találkoztunk. Persze ide is percnyi pontosan érkeztünk, s a festők, szobrászok, grafikusok a lépcsőn vártak bennünket. Felelősségteljes munkájukról nagy szeretettel beszéltek. Seszt- nyikov, Krasznov, Lebegyev és mások megmutatták műtermeiket. A tambovi művészek rendkívül jó körülmények között dolgoznak. Az állam építette az alkotóházat, s itt huszonkét művész kapott műtermet, alkotói szabadságot, a munkához megfelelő jő körülményeket. S az állam gondoskodását a népet, a kommunizmust szolgáló művekkel hálálják meg. Több művész alkotását elvitték a leningrádi, illetve a volgográdi győzelmi kiállításra. S nagy öröm volt számunkra, hogy V. 1. Belja- jev bemutatta a Szekszárdon. illetve hazánk különböző tájain készített grafikáinak jelentős részét.

Az úttörők házában tett látogatás felejthetetlen, itt is csak azt tudtuk mondani, mint a Tambovi Alkatrészgyár óvodájában, hogy jó volna az egész intézményt kerékre szerelni és elvontatni hazánkba. Az alkatrészgyár óvodája több mint kétszázötven gyereket gondoz napközben. Az természetes, hogy elsősorban a gyári dolgozók gyermekeit helyezik itt el, s az is, hogy a lakóházakkal egyidőben vált használhatóvá az óvoda, az iskola, az út, az üzlet... Bennünket azonban az ragadott meg legjobban, hogy a gyár építtette óvodában úszómedence is van.

Minden csoportnak — húsz gyereknél nincs több egy csoportban, amelyhez egy képzett, egy asszisztens és egy dada gondozó tartozik —, hetenként háromszor egy óra v ízismerkedés- úszásokta tár* tartanak. — - - yPersze illő volna egy Ilyen ütijegyzetben számot adni több más eseményről is. Arról, amikor érkeztünk még állt a folyókon a jég, és amikor eljöttünk, már motorcsónakok száguldoztak a vizen, és a több mint ötezer dácsában, és a körülötte lévő kiskertekben Tambovban is beköszöntött a tavasz. Téma volt persze az üzletek áruellátása, a vendéglők színvonala, a helyi közlekedés problémaköre, mint ahogy az utakról is lehetne jót is, rosszat is írni. Tambovban azonban az embereket kerestem, azokhoz próbálkoztam közel jutni.

Csomij elvtárs; a megyei pártbizottság első titkára a búcsúvacsorán megkérdezte^

mennyit ismertünk meg megyéjükből, városukból, á kommunizmust építő szovjet ember életéből. Azt mondtam, „keveset, annyit azonban hitelesen, hogy a szovjet emberek elismerésre méltó módon teljesítik a huszonnegyedik

pártkongresszus határozataiból eredő feladataikat, és őszinte hívei a magyar—szovjet barátságnak, nagy figyelemmel kísérik munkánkat S ez számunkra nemcsak öröm, hanem kötelesség is — jobban dolgozni, többet tenni a szocializmus építéséért”

Ez a néhány napos tapasztalatcsere távol Tolna megyétől azt a meggyőződést erősítette bennünk, hogy még több elvtársunkat kell a kommunizmust építő Tambov megyébe küldeni, mert ott igazi elvtársak, őszinte barátok vannak, akik minden segítséget megadnak ahhoz, hogy feladatainkat sikeresebben oldhassuk meg.

i PÁLKOVÁCS JENŐ

Micsurinszkban hatalmas transzparens kit nyelven éltette a szovjet —magyar barátságot. Képünket a kultúrház előtt készítettük, amelyben a baráti társaság nagygyűlését tartották.

P. H. Barannyíkov:

Nevek az emlékművön

Dokument-írás

t 6- '

Harminchétben ismerkedtem meg Grisával őszintén szerettük, becsültük egymást. Összeházasodtunk. Abban az időben a Krasznojarszk vidéki bo- lohcsinói ércbányatelepen laktunk. Lelkiismeretes dolgozó volt, mind a ketten a bányában dolgoztunk, nagyon nehéz munka volt. A férjem olyan volt számomra, hogy bár alig őt évet éltünk együtt, mégsem tudom őt soha elfelejteni, ma 5s hiányzik nekem. Szófukar ember volt, de szeretni nagyon ltudott Írjon Alejszkba, most ott lakom.

Alekszandra Szergejevna Bagno”.

".Diktálásra írom ezt a levelet Csatolom Grigorij Ivano- yics Bagno édestesvérének címét. Alekszandra Szergejevna sajnos nem tud írni, de ha érdekli, kérem, vegye figyelembe, hogy ő azok közé tartozik, akikre Nyekraszov szavai illenek: „Ha megy, mintlS7s, április 12.

fia nap sütne, ba néz, rubelt

ajándékoz!”

K; „ Tisztelettel;

Glafira Izmujova".

„Bátyámról csak azt írhatom, amiről tudomásom van. Szegényparaszti családban született. A család nagy: tizenkét tagú. Ű a nyolcadik gyerek. Grisa már fiatal korában munkaszerető, tudni- vágyó fiú volt. A szovjethatalom évei alatt közösen segítettünk neki, hogy megszerez, ze a középiskolai végzettséget, A kollektivizáláskor belépett a kolhozba, de harmincötben üzemanyag-kezelő lett a szovhozban. Két év múlva Száraiéba utazott, az ércbányába. Ott nősült meg. Gyerekük nem volt. Munkahelyén szerették, tisztelték. Ezt jól tudom.

A háborúban többször megsebesült. A Dunán való átkeléskor a vállán. Aztán súlyosan megsebesült, sokáig volt süket és néma. Később a lábán sebesült meg, majd számtalan repeszszilánk érte testét. Az ötödik sebesülése a mellén, halálos volt.

Tatjána Ivanovna Taranyec”.

A KÉT SZIBÉRIAI: Grigo- rij Ivanovics Bagno és Yasziíij Jakovlevics Korjakin ä 316-os lövész hadosztályban szolgált, amely részt vett Budapest felszabadításában. Bagno, az 1073-as ezred századparancsnoka volt Mind a két. ten Budapesten estek el és itt temették el őket Bagno 1945. január 6-án, Korjakin január

15-én. Nem tudom, hogy mint földiek ismerték-e egymást.

A gellérthegyi Felszabadulási Emlékművön a nevük nincs messze egymástól:

Bagno G. I. f. hadnagy.

Karjakin V. J. f. hadnagy.

Valamennyi dokumentum szerint a második név második betűje nem „a”, hanem „o”.

. m

A PARANCSNOK 19 ÉVES VOLT. Az, aki a háborúban, ahogy mondani szokták, az események sűrűjében volt, átélte a visszavonulás minden keservét, harc árán tört ki a bekerítés gyűrűjéből, vagy oly nagy iramban üldözte a visz- szavonuló ellenséget, hogy közben ideje sem volt aludni, enni, csak az ilyen katona képes világos magyarázatot adni arra, hogyan kerülhetett a személyes holmik közé egy olyan értesítés, hogy „eltűnt”,

holott valahol van égy sír, amelyen az elesett harcos valamennyi fontos személyi ada. ta pontosan és világosan olvasható. Az megérti, hogyan és miért írták el a családi és utóneveket, rangokat azok az emberek, akik az ágyútűzben a lövészárok falához tapadva a nyilvántartást vezették, annak az alegységnek a személyi állományában bekövetkezett veszteségekről, amelynek dokumentumait a nyilvántartó a harc előtt 10 perccel vette át, és hogyan tűnhetett el vég. legesen néhány nyilvántartólap a törzshöz menesztett küldönccel együtt.

Nincs abban semmi meglepő, hogy a gellérthegyi Fel- szabadulási Emlékművön néhány név iniciálé nélkül van feltüntetve. Példáuli

Szerenko alhadnagy.

Ha az elesett harcost Iva- novnak, vagy Kuznyecovnak hívták volna, nem volna semmi értelme a nyomát kutatni. Helyesebb volna úgy tekinteni. hogy ez a felirat valamennyi Ivanov vagy Kuznye- cov alhadnagyra vonatkozik, akik Magyarország felszabadításakor haltak hősi halált. De az összes elesett szovjet tiszt közül csupán egy Szerenko nevű van eltemetve Magyar- országon. S a rangja alhadnagy. Semmi kétség: a felirat pontosan őrá vonatkozik, akit Budapesten temettek el.

{Folytatjuk)

Az ijjűság megítélése

„A párt az ifjúság nevelését társadalmi ügynek tartja. Az ifjúság jövője összekapcsolódik országunk fejlődésével, és nagymértékben függ a fiatalok odaadó munkájától. A párt ifjúságról szóló határozata a megvalósulás útján van. Lényeges, pozitív változás következett be az ifjúságnak a szocializmushoz való viszonyában, az ifjúság megítélésében, a róla történő gondoskodásban” — olvashatjuk az MSZMP XI. kongresz- szusának határozatában. Az összefoglaló jellemzést igazolták egyebek között a fiatal kongresszusi küldöttek, akiknek szereplését Kádár János elvtárs záróbeszédében az új nemzedék szép bemutatkozásának nevezte. A megállapítás bizonyítélcai azonban jóval korábbi eseményekét is fölidéz- nek. , «. t

Tény, hogy felnőtt az a nemzedék, ameiy a felszabadulás után született, a szocialista társadalmi viszonyok között levélkédéit, és megtalálta helyét az életben. Ennek a korosztálynak a felszabadulás előtti időszak, a Horthy-rendszer. az illegális kommunista, párt tevékenysége iskolai tananyag. történelmi lecke. Gyerekfejjel élték át az 1956-os ellenforradalmat. S nem vitás, hogy minden korábbi nemzedéknél jobb körülmények között tanulhattak, kezdhettek önálló életet.

Róluk mondták nem egyszer, a vita hevében, hogy elkényeztetett fiatalok, divatjuk, szórakozási szokásaik egy része megbotránkoztatta, sok esetben ma is megbotránkoztatja az idősebbeket. De azt is könnyű belátni, hogy a külsőségek felszínes. igaztalan ítélkezésre adnak módot. Lényegesebb azonban annak tudata, hogy ifjúságunk kedvezőbb lehetőségei a szocialista társadalom fejlő déséből következnek. Lényegesebb azt látnunk, hogy a szocialista szellemű iskolákban tanulták a hazaszeretetei, az internacionalizmust, az erkölcsöt, a szocializmus igenlését. S persze nemcsak az iskolában, hanem a szülői házban. az utcán, az életben. Nemcsak szavakon, hanem az ország- építő munka fényein is nevelkedtek. azon, hogy csaknem két évtizede a párt szilárd politikájának valóra váltásán fáradozik az ország. Eközben valóban társadalmi ügy lett emberré formálódásuk segítése is.

A társadalmi üggyé válási szorgalmazta egyebek között a párt 1970-es ifjúságpolitikai határozata. Hosszú időre programot adó dokumentumj amelynek megvalósulását jelzi az ifjúsági törvény, az Állami Ifjúsági Bizottság tevékenysége, a fiatalok gondjainak megoldását gyorsító társadalmi munkamegosztás. Ezek a dokumentumok, határozatok, intézkedések kifejezik a fiatalok jogait, de magukban foglalják a fiatalok kötelességeit is.

A fiatalok megítélésében^ munkájuk értékelésében abból kell kiindulnunk, hogy az ifjúmunkás, a termelőszövetkezetben dolgozó fiatal vagy a diák eleget tesz-e kötelességének? Az ifjúmunkás törekszik-e arra, hogy jól képzett, művelt munkássá váljék, méltóvá az ország vezető osztályához, a munkásosztályhoz. A paraszt- fiatalok jellemzésekor a mérce: mit tesznek, a korszerű mezőgazdaságért, a szocialista faluért. A diákoké. hogy tanulnak-e, képzik-e magukat, számíthat-e tudásukra a jelen és a jövő társadalma.

A fiatalokról szóló polémiák jó része ma már ilyen alapon zajlik.