Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

Tér- és színhatás a virágoskertben A kert természeti adottságai szerint kell kiválasztani a növényeket, méretük, megje­lenésük és színük szerint A téralakítást úgy tervezzük, hogy az ember a kertben érezze magát akkor is, ha a szoba ablakából vagy a te­raszról szemlélődik. A természetben az erdei tisztások és az erdő találkozá­sánál cserjék és évelők teszik a fokozatos átmenetet, a fák és cserjék adják a nagy tö­megű lombot. A távlathatást kis terület esetén is növelik az egyik helyről a másikra nyitott átlátások. Az utca felé ne határoljuk le a kertet a kerítés mögé ültetett cserje­sorral, hanem hagyjunk nyílá­sokat, hogy átlátható legyen egy-egy részlet. A fák és cser­jék alkalmazásánál nyugodt elrendezésre törekedjünk. Na­gyobb változatosságot enged­hetünk meg a virágok összeál­lításánál. A virágok díszítő hatása főleg a színükben rej­lik. A zöld környezetben erő­sen magukra vonják a figyel­met. Csak olyan helyre te­gyünk virágot, amelynek a ki­hangsúlyozása valóban fontos: bejárat, főhomlokzat, ülőhely. A színeknek lélektani hatá­suk van. Vannak meleg vagy izgató, és hideg vagy lehan­goló színek. Az előbbiek közé tartozik: a sárga, a vörös és a narancsszín, az utóbbiak közé: a kék és az ibolya. A zöld szín nyugtató hatású. Egyes színek egymás mellett rosszul hatnak, mások kelle­mesek. A tégla-, a paprikapi­rosak, a rózsaszín és kármin mellett disszonánsak, de jók a sárga, vagy a kék mellett. Egységes ültetés erős színfol­tot ad, vegyes ültetésnél a ha­tás csökken. Kontraszt színek foltokban egymás hatását fo­kozzák. A korai burgonya termesztése Az újburgonya B—1-, B— 2- és C-vitamin-tartalma igen nagy. A nyár eleji időszak­ban az újburgonya a C-vita- min egyik legfontosabb forrá­sa. A primőrként, május vé­gén, június elején' megjelenő burgonya azonban kevés, és főként drága, ezért érdemes yele foglalkozni. A korai termesztés esetén a vetőgumót szükséges előhaj­tatni. A kiültetésre szánt egy­két rekesz burgonya csírázta- tására minden olyan helyiség alkalmas, ahol a fény- és a hőviszonyok megfelelőek. A gyorsabban hajtó fajták 28— 30 nap, a lassabban hajtők 32—36 nap múlva hajtanak 16—18 C fok hőmérsékleten. A hajtatás akkor eredményes, ha zömök, egészséges hajtások fejlődnek. 18 C fok, vagy a fö­lötti hőmérsékleten törékeny, vékony csírák képződnek, 12 —14 C fokon pedig a hajtatás elhúzódik. Ha a hajtások el­érték a 1,5—2 cm-es nagysá­got, s a talaj hőmérséklete 1975, április 11. még nem teszi lehetővé az ültetést, akkor a vetőmagot 6—8 C fok hőmérsékleten tarthatjuk eL A korai burgonya termesz­tésére legalkalmasabbak a la­za, morzsalékos, gyorsan fel- melegedő talajok. A májusi fagyok károsíthatják a korai burgonyát, ezért á fagyzúgos helyeken ne kísérletezzünk vele. Az ültetést akkor kezdjük, amikor a talaj hőmérséklete az ültetés mélységében tartó­san 5—6 C fok. A sor- és tőtávolsága 70x28 —30 cm. Amikor a hajtások 15—18 centiméteresek, töltöge- téssel alakítsunk ki 25—28 centiméteres bakhátakat. Korán szedjük fel a gumó­kat, ezért a rovarölő, gabona­ölő szerek használatát lehető­leg kerüljük. Ha a burgonya­bogár ellen mégis védekezni szükséges, a permetezést úgy ütemezzük, hogy a szer 14, vagy 21 napos várakozási ide­je ne zavarja a szedés opti­mális idejét. A primőr burgonyát akkor szedjük, amikor a gumók el­érték, vagy túlhaladták a 2— 3 centimétert. A szedéskor ügyeljünk arra, hogy a fosz­lós héjú gumókat minél keve­sebb ütődés, sérülés érje. Óv­ni kell a napsütéstől is, mert a burgonya fonnyad, romlik és megzöldül. Ez is — az is Ha valamelyik alma. vagy körtefának a lombozata szé­pen fejlődik, de a törzse vé­kony, satnya marad, köpö- lyözzük meg a törzset; egyet­len metszéssel végighasítjuk a kérget az elágazástól a gyökémyakig, vagy arányosan elosztva több 20—30 cm hosz. szú függőleges metszést ejtünk a kérgen, avagy félkörösen le­felé futó 30—40 cm-es ív ala­kú bemetszést végzünk rajta Ha olyan alma- vagy körte­fánk van, amelyik életerősen fejlődik és már teremnie kel­lene, de az erős hajtásnöveke­dés következtében nem ne­vel termőrészeket: közvetle­nül az elágazódás alatt a tör­zséről két, egymás fölött és egymással szemben elhelyez­kedő, öt milliméter vastag bevágással távolítsuk el a kérget. Vigyázzunk, hogy se az áthidaláskor, se a köpölyö- zéskor, se a gyűrűzéskor ne sértsük meg a farészt! Gyümölcsfáink kérgét a nyulak télen gyakran teljesen körberágják. A roncsolt ké­regrészt az ilyen fáról óvato­san távolítsuk el, az ép kér­get lent és fönt vágjuk kör­be. A fa koronájából messünk le néhány szép, egyenes, egészséges vesszőt és azokkal hidaljuk át a sebhelyeket. A szőlő metszését követően érdemes a tőkefejet 3 száza­lék töménységű Neopollal vagy téli higítású mészkénlével ala­posan lepermeteznünk. A vé­dekezés szőlőlevélatka egyed- számát gyéríti. Metszés után a venyigét hordjuk ki a sorból, hogy ne zavarjuk majd vele a növény- védelmet és a talajmunkát. Pótoljuk a hiányzó karókat, huzalokat. Vizsgáljuk át a lugas- és magas művelésű tőkék karjait, s ha dróttal kötöztük volna fel őket, vág­juk el, vagy lazítsuk azt meg, nehogy elvágja a vastagodó karrészeket. Vásároljuk meg a még hi­ányzó permetezőszereket és szerezzünk be pótalkatrésze­ket a permetezőgéphez. Csak alaposan megforgatott, trágyázott talajba telepítsünk. Ha ezt elmulasztjuk, tőkéink gyenge fejlődésűek lesznek..,. ♦ A pincében nagyon ügyel­jünk a tisztaságra. A tavalyi borok ugyanis kevésbé álTő­képesek, s könnyebben utóer­jedésnek indulhatnak. Csak tiszta lopóval vegyünk ki bort, s használat után azonnal mossuk el, a felhasznált edé­nyekkel, palackokkal együtt. Ne hagyjunk maradék bort a hordóban. Ha pimpósodást észlelnénk, távolítsuk el ezt a bort, és 2 százalékos forró szódás vízzel mossuk ki a hordót, majd hideg vízzel öb­lítsük és szikkasztás után ké- nezzük azbeszt kénszelettel. • A szabadföldre szánt papri­kapalántákat négylombleveles kor előtt tűzdeljük át 5 vagy 8 centiméteres cserépbe, illet­ve tápkockába. Neveljünk spárgatökpalántákat. Az indát- lan fehér spárgatök magjait vessük 8 vagy 10 centiméteres cserépbe, illetve tápkockába. * Elérkezett a szobanövények átültetésének ideje. Ültetésre csak megbízható helyről szár­mazó, fertőzésmentes földke­veréket használjunk. Ha talaj­lakó kártevőkkel, gombás, vagy baktériumos betegséggel fertőzött földbe ültetünk, ak­kor ezek a növények sárgu- lását, hervadását, sőt teljes pusztulását idézzük elő. Érde­mes az átültetett növényeket Zineb 0,2 százalék nöménysé- gű oldatával beöntöznünk. Ha ültetés közben rothadó, pusz­tuló gyökereket találunk, vág­juk azokat vissza az ép részig, majd szórjuk be a vágási fe­lületet faszénporral. Tolna megyei Tanács Ba­lassa János Kórház és Rendelőintézet gazdasága, • -ilpW Szekszárd-Kispalánk azonnali belépéssel FELVESZ FÖFOGLALKOZÁSŰ TRAKTOROST, Állatgondozót. Fizetés a 18/1971. Eü. M. számú utasítás alapján és 30 százalék veszélyességi pótlék. Jelentkezés és részletes felvilágosítás — szombat kivételével — mindennap a gazdaság irodájában, fenti címen 8-tól 16 óráig. Telefon: Szekszárd 12— 554. (285) A Volán 11. sz. Vállalat felvételre keres RAKTÄR­GAZDÄLKODÄSI ELŐADÓT, FORGALMI SZOLGÁLATTEVŐT, SEGÉD­RAKTÄROSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet a válla­lat munkaerő-gazdálkodá­si csoportjánál Szekszárd, Tartsay Vilmos út 4. _____________________(280) F ELVÉTELRE KERESÜNK GÉPIPARI TECHNIKUST. Jelentkezni lehet: Tamá­si Vegyesipari Ktsz, Sza­badság út 11. sz. alatt, vagy telefonon: Tamási 93, 43. __________________ (286) V etélkedők után t Honismeretről — máshogyan 1 «zajlottak az elődöntők, megvolt a döntő, kihir- dették az ötödik megyei honismereti verseny eredményeit Megkapták jutalmukat az „1 iskola — 100 régi fénykép” pályázaton resztvettek is, a honis­mereti klubokkal foglalkozók pedig értekezleten cse­rélték ki tapasztalataikat Szekszárdon. Mindez miért történt? Erről érdemes néhány szót ejteni. Személyes jellegű közbevetés. Nem vagyok híve a futótűzként terjedő vetélkedőknek. Szívesen elismerem ugyan, hogy a ibarkohbázás jó agytoma, a „Ki nyer má”-ban való szerepléshez egy zeneművészeti lexiko­non kívül muzikalitás is szükséges. A vetélkedők je­lentéktelen részletekre aprózódó kérdései mögül azon­ban nagyon sokszor elvész az egész, az összefüggések ismerete. A „Magyarország” című hetilap olvasói levelei gyakran hihetetlennek tűnő tárgyi tudásról tanúskod­nak, mégsem hiszem, hogy fontosabb ismemi Cle- menceau édesanyjának lánykori nevét, mint tisztában lenni az első világháború kitörésének okaival. Az ötödik honismereti vetélkedő szekszárdi elődön­tőjének és döntőjének zsűrijében vettem részt. Voltak ilyen jellegű, engem őszintén riasztó kérdések is, de elenyésző számban. A nagy többség felkészültséget, át­fogó ismereteket és lényeglátást igényelt A megye- szerte vetélkedőre jelentkezettek között az idén már örvendetes módon nemcsak középiskolák, hanem vál­lalatok és üzemek fiataljainak csapatai is szerepeltek. A kérdések csoportosítása megfelelt a versenyt meg­hirdető szervek jellegének (KISZ MB, megyei múzeum), politikai, történelmi és néprajzi volt Ezék mellett az egyes csapatok a magúk gyűjtötte anyagból tetszésük szerint rendezett kiállításokkal is bemutatkoztak. A kérdésekre a zsűri már választ kapott, a különböző szellemi totókat kiértékelték, a kiállításokat lebontot­ták, nyilvánvalóan elmúlt a versenyzés izgalma is. Mindezek után miben láthatjuk a bonismereti munka fontosságát, lényegét? Hol fenyegethet esetleg a félre- csúszás veszélye? j ^míg valaki saját gyönyörűségére pingálgat (képe­ket, gyúrogat szobrokat, még nem veszélyezteti a képzőművészetet. Hacsak nem reménytelenül dilet­táns azonban, vagy vadzseni, ezenközben igyekszik megismerkedni a hajlandósága szerinti terület igazi nagy alkotásaival, irányzataival, arra törekszik, hogy értővé váljon. Ez a helyzet a honismereti munkával kapcsolatban is. Az irányításban főszerepet vállalt muzeológusoknak nem az a célja, hogy tűzzel-vassal régészeket, néprajzosokat neveljenek az érdeklődő fia­talokból. Ennek nem lenné semmi értelme. Annak ázonban már igen, hogy értő közönség alakuljon ki, melynek természetes igényévé válik a múzeumi kiállí­tások, tárlatok látogatása és részben az itt szerzett nép- művészeti ismeretek birtokában is meg tudja külön­böztetni az értékest a talmitól, a művészit a giccstöl. Annak, hogy a megyei művelődési központ falait ma üveg borítja és nem gránittömbökből rakták azokat, oka van és összefüggése a múlttal, az építészet Stílu­sainak a felhasználható anyagokhoz is igazodó válto­zásaival. A folyamatosság megértése és ismerete erő­sebb szálakkal fűz a magyar kultúrához, .gyarapítja a műveltséget és ebben van a honismereti munka lé­nyege. Ebben a szellemben a vetélkedő okos dolog, és hogy mennyire ebben a szellemben történt, azt a fiatalok által rendezett kiállítások anyaga is bizonyítja. A Garay-gimnazistáknak az egész várost 'be kellett jár­niuk ahhoz, hogy 1919-től napjainkig dokumentálhassák a fejlődést, olykor a szakembereket is lázba hozó ritka anyagokkal. A palánki szakközépiskolások (a vetélkedő kiállítási részének abszolút győztesei) Bogyiszlóról olyan gazdag néprajzi, népművészeti anyagot hoztak be, mely nagyobb a múzeumban őrzöttnél. Megtanultak szelektálni, a fontosat, lényegeset megkülönböztetni a feleslegestől. Részsikere ellenére is eredményes volt az „1 iskola — 100 fénykép” pályázat. Nem jelentkezett több, mint hét iskola, de a majdnem ezer beküldött fénykép becses értéket jelent a múzeum fotóarchívuma számára. A ládafiában, dobozokban, szekrényfiókok­ban őrzött régi felvételek egyik-másikáról már senki nem tudja megmondani hol készült és kit ábrázol. Ettől azonban még képviselhet viselettörténeti értéket (esküvői képek), adalékot a mezőgazdaság fejlődéséhez (ököriga; gőzgépes cséplés), az utolsó évtizedek törté­netéhez (Prónayék átkelése a Dunán) és még sok más területhez. Ezek a képek külön-külön, előbb-utöbb veszendőbe mentek volna, hiszen a mai húszéveseknek az ötven-hatvan évvel ezelőtti felvételek mit sem mondanak, a szemétre kerülnek. A honismereti körök, klubok munkájának az is eredménye, hogy az érdeklődőkben segít kiala­kítani az értékek felismerésére, megkülönböztetésére alkalmas látásmódot. Azt senki nem tudja megmonda­ni, hogy az egymással versenyre kelt húsz csapat fia­taljai az élet milyen területén dolgoznak majd. Az viszont valószínű, hogy ahová kerülnek, ott nem kél lába a földből véletlenül felszínre bukkanó cserép­edényeknek, házépítés alapozásához nem használnak római romokat és csirkeitatónaik egy román kori szen­teltvíztartót. A honismereti munkát irányítók a köz- műveltség fejlesztését segítő tevékenységet folytatnak, méghozzá nagyon fontosat. Ennek jegyében kaptak el­ismerést nemcsak a versenyzők, 'hanem a felkészülé­süket segítő pedagógusok is. O. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents