Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-07 / 80. szám

A kongresszusi verseny legjobbjai

| Kevesebben többet

r MIKOR HATVANÖTBEN

megalakult a brigád, a bőrgyár egyik legnagyobb munkáskollektívája lett. - Több mint hatvanan voltak. Ä gyár minden területéről, akik megteremtették nap mint nap a munkához a technikai feltételeket. Feladatuk volt a gőz, a víz, a villanyáram biztosítása, a gépek karbantartása, az elfolyó szennyvíz tisztítása.

Azt mondják, nem volt rossz brigád, de mint szocialista kollektíva, többre is képes lehetett volna. Ezt a többet azonban nem sikerült megcsinálniuk.

Hogy miért? Erről a gyárban másf él éve sokat beszéltek. Elhangzottak kemény bírálatok is. Ezek után történt, tavaly januárban, hogy újjáalakultak. Azt mondták, legyen kisebb a Kandó brigád, s legyenek azok a tagjai, akik eddig is a magot alkották. Akiknek volt lehetőségük, kedvük és energiájuk, hogy az átlagnál többet tegyenek a közös ügyért. .

MA HUSZONÖTÉN VANNAK. Negyedszáz lelkes ember. S az eltelt több mint egy év bizonyította, a változás előnyükre vált. A gyár legjobb szocialista brigádja lettek, j

Ä rangsorolást legutóbb ä kongresszusi munkaversenyben végzett munka alapján készítették el a gyárban, ök voltak azok, akik túlteljesítették valamennyi vállalásukat.

Tavaly tavasszal azt ígérték,’ megtakarítanak 130 ezer forintnyi energiát. Ev végéig ez 234 ezer lett. Tizenkét pontos vállalásukat közbén módosították. Hozzátettek öt pontból álló pótvállalást.

Hogyan és miért? Ezt sze^ rettem volna a brigád valamennyi tagjától megkérdezni. De nem egy helyen, s nem is egy időben dolgoznak. így csak a brigádvezetőt találtam, s va- lamennyiüte helyett ő válaszolt.

” Akaratos emberek vagyunk. Akarunk mindig valamit csinálni. Ha úgy látszik; nincs probléma, keresünk. S megoldjuk. Mert soha nem lehet olyan tökéletes semmid hogy azon ne lehessen javt? täni- 11 "H ‘ jMjMtikhuijaA

DUDÁS ISTVÁN harminc

éve dolgozik a gyárban. Azt mondják róla, nyugtalan ember. Állandóan fűti belülről a termiakarás. Volt már vitája, nem is egyszer, a gyár vezetőivel. De szavait, még ha kemények is voltak, nem izgága pattogás, hanem az előrevivő tenniakarás szülte. S hasonlítanak rá a többiek is. A brigádjára mondták már, furcsa killektíva. Van köztük osztály- vezető. adminisztrátor, főgépész és gőzgépkezelő, vegyész, segédmunkás, műszerész. De a szerteágazó munka nem jelent akadályt számukra. A cél ugyanis közös. Si , :

1 A kis szobában,' az áram- fejlesztő generátorok szomszédságában, „szakmai” kérdésekről beszélgetünk. A vezetésről, amit ugyan senki nem tart szakmának, de aki csinálta, tudja, nehezebb bárminél.

—1 Mi öten Csináljuk ezt öttagú vezetősége van a brigádnak. így sokkal könnyebb elérni a többi húsz tagot. Ennek is köszönhető] há kell, mindig van segítő kéz, < i

MERT A GVÁR SZEMPONTJÁBÓL' legfontosabb, hogy a termelés zökkenőmentesen menjen. Ehhez összeko- vácsolódott gárda kell. S az ilyent nehéz a munkaidő nyolc órája alatt összehozni.

Egyikük délután vette észre, hogy háza falánál feltört a víz. Beszaladt a gyárba. Megnézték, ki lehet otthon, megkeresték őket. Azok kezdtek ásni. Mikor műszakváltás volt, akiknek lejárt a munkaidejük, folytatták. Estére megtalálták a törött vízcsövet, s hamarosan megszűnt a buzgár.

Másik alkalommal egy társuk lábát törte. Épp szüret előtt. Elment a brigád, s leszüretelt helyette. Közelebb kerültek egymáshoz. Mikor társadalmi munkában az ifjúsági parkot kellett építeni, vagy az óvodát költöztetni, nem kellett senkit agitálni. És szívesen jönnek össze azért is, hogy fehér asztal mellett dis- kuráljanak. Igaz, ilyenre ritkán van alkalom. Mert kilenc helyen és három műszakban dolgoznak. De nagyobb ünnepek előtt, mikor csak páran vannak ügyeletben, évente kétszer erre is sor kerül.

A szocialista brigádok a hármas jelszó jegyében tevékenykednek. Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni.

A tanulásról kérdezem Dudás Istvánt.

ELŐVESZI A NÉVSORT és

sorolja: technikus lett, gimnáziumban tanul, általános iskolába jár, a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemen vesz részt. Egy név se marad ki. A brigádban mindenki tanul. Kezdetben több mint hatvanan voltak. Most huszonötén. S huszonötén többet tesznek, mint korábban a nagy brigád.

Cukor és pálinka

Egy tanulmányt forgatok, a kecskeméti Forrós cím® folyóirat publikálta még tavaly, Szeszmesterek címmel. Ai írás korántsem az állami szeszipar munkásairól szól, hanem azokról, akik hamisítják, manipulálják, a törvény kijátszásával főzik a szeszt: maguk eszkábálta üstökben vagy éppen kuktákban készítik az átlagosnál is mérgezőbb pálinkát.

Hogy ilyen ;,szeszmesterek” vannak, azt olykor a városi bérházakban is fölfedezhetni, továbbá a hajnali műn- kásvonctokon végiglopakodók, féldeciket az italbolti áraknál olcsóbban kiméregetők is jelzik. De hogy immár valóságos érdekszövetségek működnek, azt csak Zám Tibor kitűnő írásából tudtam meg. Ez az írás nem pusztán lélegzetállító élmény, de egyszersmind közfelháborodásra is alkat- mat nyújt.

Szomorú oka van ennek: a eukor világpiaci árának észveszejtő megugrása, amely január végén elérte az 1200 dollárt tonnánként. Tudja az ország, hogy tekintélyes cukor- importra szorulunk, az pedig még köztudomásúbb, hogy alig tíz forintért vehetjük meg a cukor kilóját, — a tetemes különbséget az állami költségvetésből, vagyis közvetve mindannyiunk zsebéből fizetik. Világos az összefüggés: ha a zugfőzdések mázsaszámra vehetik - márpedig vehetik! — ezt az olyannyira drága „nyersanyagot" manipulációikhoz, akkor valamennyien károsodunk. A tanulmányban említett Bács-Kiskun megyei községben például az egy főre jutó cukorfogyasztás száz kiló, a megyében 42 kiló, — az országos átlag ezzel szemben évi 26,1 kiló! Nem kívánnám csakis Bács-Kiskunra kihegyezni toliam, hiszen jól tudom, hogy akadnak Pest megyei, Csongrád megyei, s más országrészbeli falvak is, amelyek hírhedtek a zugpálinka- főzés elterjedtségéről.

Kikalkulálta azt is a szerző, hogy mig az államilag ellenőrzött szeszfőzdék az érdeklődés hiánya miatt sorra- rendre bezárnak, addig az „aranyat érő cukorral" nagyon is rentábilis vállalkozás a zúgfŐzés. Egyetlen hektó pálinkához 120 kiló cukor kell — ez az országnak tízezer forintjába kerül! — így a pálinka előállítási költsége mindössze 1300—1400 forint. Ugyanezt a terméket a zugpiacon 4000 forintért értékesítik, a haszon tehát 2700 forint rajta. Egyedül a példaként említett községben 2,5—3 millió forint a szeszmesterek „tiszta" haszna.

De beszéljünk immár a leglényegesebbről: miért nem hallunk a mindannyiunkat károsító élősködők megbüntetéséről? Miért nem ad nagyobb nyilvánosságot a témakörnek a pénzügyőrség, vagy akár a rendőrség? Tudom, kevés a pénzügyőr, mégis, nincs indokoltabb kivánalom, mint hogy valamit tegyünk, tegyenek végre a szeszmesterek ellen. Ha a helyi közvélemény nem elég erős a kártékony spekulánsok elleni fellépéshez, akkor igenis a bűnüldöző szervek aktívabb föllépését kell kérnünk. Csakis ily módon — igaz, fáradságos,-ám következetes földerítő és Ítélkező munkával — érhető el, hogy a szeszmaffia mindenütt letűnjék a színről. KERESZTÉNYI NÁNDOR

Felszabadulási ünnepség az MHSZ-ben

Kitüntetések, előléptetések

Harminc évvel a háború után

Minden lakosra egy robbanóeszköz

'Ä Magyar Honvédelmi Szövetség megyei vezetősége, személyi állománya ünnepségen emlékezett meg felszabadulásunk ' 30. évfordulójáról. Ezen megjelent Herczig Gábor, a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztrativ osztályának munkatársa, és Csurgó Sándor, a megyei Hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság pártszervezetének titkára. '

Takács László alezredes emlékezett meg felszabadulásunk történelmi eseményeiről, méltatva országunk 30 év alatti fejlődését. A megemlékezés után Vörös István ismertette Czinege Lajos honvédelmi miniszter ünnepi parancsát. Csurgó Sándor, a Magyar Néphadsereg személyügyi főcsoportfőnökének ünnepi parancsát ismertette, amely tartalékos tisztek előléptetéséről intézkedett: Kovács Elemért főhadnaggyá, Bodahelyi Józsefet, Huber Ferencet, Kovács Józsefet és Makk Józsefet hadnaggyá léptették elő a tartalékos utóképzésben elért eredményeik alapján.

Kitüntetések következtek ezután. Honvédelmi Érdemérem 25 év után kitüntetést kapott László István, a 20.

1975. április 7.

éves fokozatot Ambrus Ödön és Szabó József, a 15 éves fokozatot Fodor Sándor, Kiamik Mihály, Kovács György, Mátis Ferenc, Szilágyi Gábor. A 10 éves fokozatot heten kapták, az MHSZ Kiváló munkáért érem arany fokozatát hatan, y ezüst fokozatát tizenöten,

bronz fokozatát tízen kapták.

A honvédelmi miniszter Takács László alezredes, megyei MHSZ-titkárt a Kiváló Szolgálatért Érdemrend arany fokozatával, és a 25 éves Szolgálati érdeméremmel tüntette ki. i í skWÉtgíl- :r

Tudósítónktól;

A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat dél-dunántúli központjának fiataljai április negyediké tiszteletére elkészítették a vállalat ifjúsági klubját. A hetvenöt óra társadalmi munkával és 23 ezer forint ráfordítással létrehozott helyiség ezentúl lehetőséget biztosít a fiatalok s a szocialista brigádok kultúrálódásához.

Ugyanitt a napokban értékelték a kongresszusi munkaversenyek, felszabadulásunk ’’’O. évfordulójáig tartó első — eredményeit. A

szocialista brigádók odaadó,

Újsághír. Felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából az elmúlt három évtizedben végzett kiemelkedő és hősies munkájuk elismeréseként az Elnöki Tanács az I. Tűzi- szerész és Aknakutató Zászlóaljnak a Munka Vörös Zászló Érdemrendet adományozta.

Amikor 1945 tavaszán már messze vonult a fejünk fölül a háború, akkor kezdte szedni áldozatait a falubeliek közül. Ha jól emlékszem, a tizenhétéves Horváth Gyurkával kezdte a Sió partján, Kajtár bácsinak, Szelei Pistinek csak a lábát vitte el a földben alattomosan megbúvó akna. Aztán következett a három Borda testvér, meg a kis Szabó Jancsi. Repülőbombával játszottak..; Nem sokkal később Kajtár Imre ugrott a halastóba, csak egy

lelkiismeretes munkája nyomán a területi központ jelentősen- túlszárnyalta tavalyi eredményeit. Ezért a szocialista brigád cím arany fokozatával tüntettek ki hat brigádot, négy kollektíva kapta meg az ezüstérmet, egy-egy pedig bronz jelvényt, illetve zászlót.

A brigádok tagjai készülnek a kongresszusi munkaverseny második fordulójára. A dolgozók vállalásai között a munka minőségének javítása és a takarékossági feladatok teljesítése szerepel az első helyen.

Keszthelyi Zsuzsanna

robbanás hallatszott a vízből. Béndek Jóska azon a vasárnapon vérzett el. amikor az újságok hírül adták a győzelem 'hírét. Az Albert gyereknek két éve vitte el a lába fejét egy felrobbanó akna.

Negyvenöt' távaszán ilyentájt. április elején láttunk ismét magyar katonát. Mező- komárom felől jöttek, végig a Sió-parton, s mi gyerekek tisztes távolságból néztük, hogyan mennek végig összevissza futó drótszálakon, hogyan ragadják torkon a zöldellő fűből leselkedő halált.

Emlékszem, egyikük belekeveredett a rafinál tan kihúzott' drótszálakba. Rettenetes volt hallani a robbanást, de nem lehet kifejezni, mi volt, amikor utána ronccsá lett lábfejjel még öt aknát kiszerelt, hogy társai kimenthessék. Ide kívánkozik Hérincs Lajos, Szili Karcsi, Kraft Ferenc neve, akik a falubeliek,közül a katonákkal együtt sok napon keresztül néztek szembe a halállal. néhány száz öl földért.

Negyvenhét vagy negyven- nyolc tavaszáról . emlékszem egy mokány kis őrmesterre és társaira, akik az utcákat látogatták végig. A háború gyilkoló eszközei akkor már a. földben lapultak. Baracsiék kertjében a fiatal kis cseresznyefa tövéből ástak ki egy fel nem robbant aknát. Kalauzék kertjéből. Csurgaiék kertjéből egyet-egyet. Márkákéból nyolcat. Keresőjük egy hosszú pózna végébe erősített, méteres vasrúd volt. Ástak, és döfköd- ték a földet. S ha a fémhegy koccant, az őrmester szólt:

— Fiúk, félre, most én jö'Vök...

Amikor egy-egy. akna előkerült. lerúgta 'magáról a nadrágot, mi meg csak lestük, hogyan operálja ki az akkor még fémtiszta robbanóanyag lelkét. (Közreműködésemért kaptam tőlük ajándékba egy tüzérségi aknát, ma is szobadísz a szobámban.)

Végül egy friss statisztika. A tűzszerészek a felszabadulástól napjainkig eltelt harminc év alatt .11 millió bombát, aknát, ‘tüzérségi lövedéket, tízezer tonna egyéb lőszert, robbanóanyagot gyűjtöttek össze és hatástalanítottak. Hatvanezer hektárnyi szántóterületen és erdőben fejezték be az akna- mentesítést. Még rágondolni is rossz — a háború utáni harminc évben az ország minden lakosára jutott egy hatástalanított robbanóeszköz... És még mindig van, avatatlan kezekbe kerülve ma is szedi áldozatait. leginkább a gyerekek közül.

B. 1.

Új ifjúsági klub Dombóváron