Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

Hétköznap Pakson Szerelik a 26-os építők beton gyárát. 1 Rafael János ács tehergép­kocsit vár, valamiféle anya­got kell leszállítani a víz­tározó építéséhez. Az időt ki­használva, beáll a tejivóba egy pohár kakaót meginni. Könyököl a ragyogóan tiszta üzletben, komótosan eszik. — Mondhatom magának, jó ez a tejivó. Itt lakom a szom­szédban, a szálláson. Magam kosztján vagyok reggel, meg este, csak ebédre fizetek. A szálláson lehet főzni, hazul­ról hozok, ezt azt, itt is le­het venni. Este vacsorát fő­zök, tegnap csirkeaprólékot vettem például, és maradt be­lőle reggelire is. Rá egy po­hár tej, vagy kakaó és elin­tézem a reggelizést. Rafael János a Tolna me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat ács szakmunkása. Cecé- röl járna naponta különben, de csak hetvenöt forint a szállásdíj. Három hónapot tud már maga mögött. Itt akar maradni az építkezésen, alig több mint húszéves. Ha sikerül, családját is idehoz­za. .. Több félreértés is történt már egyes vállalatoknál. A pártszervező, Váradi László tájékoztató levelet írt néhány vállalathoz, lakásügyben. Sok helyütt az igényeket felmér­ték, egy előzetes tájékozódás­ra alkalmas az adatszolgálta­tás a célból, hogy hányán, s kik akarnának itt családjuk­kal letelepedni. Más kérdés, hogy rémes hírek is terjed­nek. Beszélnek arról, hogy alá kell írni bizonyos évet, s máris kap az illető lakást. Mások tudni vélik, hogy csak nyolcvanezer forintot kell le­fizetni, s kezükbe adják a kulcsot. Persze mindezek rém, hírek. Kulcsot a gondnok ad a munkásszálláson lakó építők­nek. Több, mint kétszázan él­nek itt hétközben a csinos szállásokon. Az ÉVM Szolgál­tató Vállalat rendezte be a szállásokat. A tejüzlet és a Tolnaker-üzlet kialakításában is közreműködött az ERBE. A boltosoknak jószerint csak mondani kellett hova helyez­zék a hűtőgép-csatlakozását, hová a pultot. Az jéoítkezé- sen a munkások érdekében annyi mindent tettek már, hogy Büki László főépítés­vezető azt mondta ecy alka­lommal: — Sok helvütt jár­tam már. láttam építőmunká. sokat elhelyezni, de így, mint itt sehol. A lakótelepre legjobb a November 7. utcán felmenni. Itt elénk tárulkozik egy kis- városnyi városközpont. Köz­épületek, üzletek, terek ala­z irtczot még túlságosan ' közel van -— írta Gábor Andor 1945 kora tavaszán egyik versében, amely a — ne­vetésről szólt Kinek volt kedve a romok tö­vében nevetni? — öltik föl az emberben a nagyon ii$ mai ész­járásra valló kérdés. Csöppet sem alaptalanul: Gá­bor Andor is orról írt, hogy meg kell tanulnunk újra nevetni. Még­pedig másként, mint azelőtt. Őszintén, nyíltan, okosan, sőt — ha kell — kíméletlenül'. Azokon például, akik még a hírhedt berlini birodalmi bunker kifüstölése után is bíztak a „csodafegyverben”. Róluk szóit az egyik korabeli újságban meg­jelent Beszélgetés a Wilhelm- strassen című vicc: — Nem értem a szövetségese­ket. — Mit nem ért rajtuk? — Na hallja I Ezek art hiszik, hogy megnyerték a háborút. Ä párbeszéd fölött bekerete­zett hirdetés ismétli meg az 1944-es nyilas hatalomátvétel napján a rádióból közismertté vált felhívást: Bp-eqffy vezérezredes azonnal jöjjön Budapestre! kulnak, változnak napról nap­ra, öltik fel végleges ruháju­kat. Szerelők munkálkodnak a presszó-bisztró épületben. Állnak már a falai az orvosi rendelőnek. S mire e sorok megjelennek, az ABC áru­háznál is javában folyik már a teohnológiai szerelés. Teg­nap még el tudtunk menni a November 7. utcából a termo, konténerek felé, a katonák szállodája Irányában, ma már árok állja az utat. Holnap be­temetik, s jönnek a járda-, meg az úttestkészítők. Holnap­után lakkos cipőben lehet majd járni. Hétköznap van Pakson. Az egyik kiskatona Jaffa-ügyben tért be a Tolngker üzletébe. Körmendi a fiú, Paksról csak az iskolában hallott. Most építője az ország első atom­erőművének. — Tudja milyen lesz az erőmű? — nem, még elképzel, ni sem tudja Horváth Károly honvéd. Amint megitta a Jaffát, már. is siet a TÁÉV egyik vil­lanyszerelője társaságában — segédmunkásként, lakásokba szerelni a villanyt. Bujdos György üzletvezető elsorolja, ezen a napon mi­lyen árut kapott: disznósajt 10 kg, sütni való kolbász 20 kg, húsos hurka 10 kg, rizses má­jas hurka 10 kg, rizses véres hurka 5 kg, lángolt kolbász 10 kg, gyulai kolbász 15 kg, paprikás szalonna 20 kg, nyers csülök 10 kg, farok és kö­röm 20 kg. Naponta ennyi el is fogy. Benedeezky Józsefné üz­letéből elvittek 60 liter zacskós tejet, ugyanennyi kakaót, ki­mértek kannából, húsz liter tejet és huszonöt kakaót, és eladtak kilencszáz péksüte­ményt. Sajtból kevés fogy, az emberek itt drágának és ét­kezésre sovány eledelnek tart­ják, Kovács Lajosné főszakács végigfőzte már a BCM és a százhalombattai építkezést. Most ide jött Kásádi Márk főnökkel együtt. Majdnem negyvenen gondoskodnak , ar­ról, hogy finom és bőséges reggeli, ebéd és vacsora le­gyen naponta kilencszáz em­bernek —, kivéve a vasárna­pot, amikor csak a katonák­nak főznek. A tegnapi ebéd választéka és minősége is iga­zolja, hogy itt lényegesnek tartják: az emberek a gyom­rukkal is érezzék, hogy fon­tos mpnkát végeznek. Az ebéd: lebbencslevesből fél liter egy adag. Három másodikból le­hetett választani: 1. Zöldbab- főzelék sertéssült feltéttel, 2. Borsos tokány, tarhonyával, 3. Debreceni rostélyos párolt rizzsel. A gazdálkodás jó, hi­Ismétoljük: Beregffy vezérezre­des, akárhol, van, azonnal jöjjön Budapestre! 5 a vastagbetűs szöveg alatt a szerény aláírás: A Népbíró­ság.., Annáik idején a hazai sajtót is bejárta q moszkvai Krokogyrl cí­mű vicclap Berlin utolsó óráit idéző karikatúrája: — Tégy ki egy fehér lepedőt, Paula — mandjg egy vacogó ná­ci a feleségének. — Nem (ehet. Egy minszki szálloda pecsétje van rajta. — Hát akkor egy törülközőt! — Ukrán hímzéssel? — Megvan: tegyük ki Leó bá­csit, ő úgyis falfehér! A háborús humort időivel las­san háttérbe szorította a fekete­piac: — Van egy eladó ingem. Mit kaphqtok érte? — Milyen színű? — Zöld. — Akkor két évet. Idestova ez a vicc lábjegyzet­re szorul: ki emlékszik a nyilasok zöld ingére? szén sűrűn tudnak „sluszt” is adni. Tegnapelőtt piskóta- rolád volt a ráadás. Igaz, a sütővel problémák vannak, mert nem használhatók még, addig a cukrászüzem sütőit használják. Halászlét jobban főznek, mint a csárdában, a töltött csirke ízletesebb, mint otthon — mondják azok a munkások, akiket március 19. én ebédkor megkérdeztünk. Tehát a koszt, szállás jól el­rendezett az építkezésen. A munka! Az hogyan? Buchmüller József művezető egy éve dolgozik itt Részt vett az egyestől, a nyolcas számú épületek készítéséig. Most a 12-es és a 13-as van soron. / — A munkaellátás jó, szer­vezett az anyaghordás, van emberünk, nincs semmi gon­dunk. Azaz a komp. Huszon­kilenc emberünk jár át Fajsz- ról, a szemközti oldalról ide dolgozni. S körbe kell utaz- niok, punaföldvár felé. Az itteni kompot a KPM leállí­totta. Szó van róla, hogy épí­tenek majd valahol Tokajban egy negyventonnás kompot, de mire az elkészül?! (Váradi Lászlótól tudom, hogy az ottani pártszervezetet és az ott dolgozó szocialista brigá­dokat akarják megkérni, hogy segítsék a határidőt előbbre hozni, Varga Tibor kirendelt­ségvezetőtől, meg, hogy más megoldást is keresnek, amig az új komn elkészül.) Egyéb­ként az idén szinte minden hónapban át kell adni egy- egy nagv épületet. Amelyik­ben Gödör József huszonhat tagú kőművesbrigádja dolgo­zik április végén lesz az át­adás, ahol Sohár Istvánék, ott májusban. S azon a részen, ahol Szabó József tizenegy tagú kubikosbrigádja éonen a PVC-burkolat alá készíti a betont, maid áoriiis derekán lehet az átadásból beszélni. Egyébként a TÁÉV itt is jól állja a sarat, a határidőkkel nincs különösebb gond. Varga Tibor kirendeltség­vezető irodája falán ott a grafikon, amelyről azt is le­olvashatja a hozzáértő em­ber. hogv más területen nincs különösebb probléma. A mun­ka gondjai, amelyek egyik nap jelentkeznek, másik nao megoldódnak, természetesek. A Föld gépesek táborában is nyugodt a helyzet. A szállítás. Több százezer tonna építőanyag elszállításá­ról kell gondoskodni. Sóder, cement, betonacél, előregyár­tott gerenda, vázszerkezet, nem is lehet felsorolni, meny­nyi árut kell idehozni, s be­építeni. Az építkezés szállítá­S íme, az infláció egyik leg­első rigmusa: Lánc, lánc eszterlánc, Esztedánci cérna, Ami tegnap húsz pengő volt. Negyven pengőt ér ma... Egy liter málnaszörp ára 600 pengő! — közli a csillagászati árat az egyik újság.. A másiik tüstént felel rá: — Rémes! Leöntöttem málna- lével az abroszt? — Mit gondolsz, kijön a mál­naiéból az abrosz? Akadnak esetek, amelyek csak évek múltán válnak nevetséges­sé. A maguk idejében — teljesen érthető módon — még fölöttébb komoly indulatokat váltottak ki. Az egyik 1945-ös délutáni lap „békés szenzációként” közölte: eszpresszó nyílt az Andrássy úton, ahol „hat első vonalbeli úri- asszony” szolgálja ki a vendé­geket. „Éljen az az újságíró, akinek ilyen elsővonafbeli képzetei van­nak a demokráciáról. Eisővonal­sának gondjairól a napokban tartottak fontos értekezletet. Itt megállapodások történtek, s ezek a későbbiek során éreztetik majd hatásukat Máris menetrendszerű a há­zak paneljainak, felszerelései­nek szállítása. Éppen kanya­rodik az építkezésre a ZIL vontató, az XL 55—75-ös rend­számú, vizesblokkot hoz, jön utána a másik, az XR 25—25_ ős, ez falelemekkel van meg­rakva. És döcög a gödrök kö­zött egy zöld színű Zsiguli IN 07—30 rendszámmal, ép­pen műanyag csővel rakták te­le az első ülés helyét is. For­dulóban látni az olajtartály­kocsit, amott parkolnak a munkások autóbuszai. Az építkezésen nemcsak dolgozni kell jól, hanem közlekedni is. A huszonhatos építők már szerelik a betongyárat, úgy­szintén a huszonkettesek is. Ott is, meg az indító kazán­ház oszlopai között száz fe­lől jött munkások serényked. nek. Dunántúlról, a Nyírség­ből, a Mátra vidékéről, az Al­földről. Itt mindenki tudja, mi a dolga, bár a szemlélő sokszor arra gondol, van itt olyan intézmény, személy, ahol és aki számon tartja a munkák haladását, vagy éppen akadozását? Van. Az Erőműbe­ruházó Vállalat paksi kiren­deltségén tudják, hogy a fővál­lalkozók mikor kezdik egyik, másik munkát, mikor adnak teret másoknak. A fővállalko­zói program részleteivel nem foglalkoznak különösebben. Ha azt mondjuk —, például —, hogy a húszon hatosoknak kell vasutat építeni, műhelyt, rak­tárt, szerviztelepet, az üzemi vízellátást —, nem mondanánk sokat. Hiszen a 22-eseknek is bőven jut itt tennivaló: a fő­épület építésének előkészítő-­beli úriember lehet” — háboro­dik föl a csakugyan nevetséges híradáson egy másik újság. Ugyancsak nem számított vicc­nek: Szentlőrincen a birtokaitól megfosztott Eszterházy herceg egy szamarat kért a tanácstól. Élelmiszert akart az éhező fővá­rosba szállítani rajta. Ezt — alig­ha alaptalanul — nem hitték el neki. Azt gyanították, hogy saját maga szeretne Budapestre men­ni. „Ma nem olyan időket élünk, hogy a szamár herceget szállít­son! — írta a korabeli sajtó. — Kell az ma hasznosabbra.” Az élet békésebbé válásának jele: már kilósruhát is vállalnak a mosodák — közölték az 1945 áprilisában megjelenő lapok. — Engem ez nem érdekel — Vont vállat a kisember. ■— Otthon mosat? — Á, fél kiló ruhám van ösz- szesen. Az idősebbek bizonyára még jól emlékeznek rá: 1945-ben úgy­srálvón alig akadt az egyes vá­rosokban olyan ép falrész, ame­se, a kazánház, a felvonulás épületei és ők is építenek vas­utat- S akkor még itt van harmadik fővállalkozónak a TÁÉV: az erőmű lakásait keli megépíteniük. Hány cég vonult már ide? Nehéz számon tartani. Amint sétáltunk az egyik épület mel­lett, jött két ember érdeklőd­ni, hol találják a „vjveseket”? Kik is azok? Keressük az em_ lékezetben. Villanyszerelő Vál­lalat — megvan! menjenek a háromezer-adagos konyhához, ott van néhány emberük. De egyre több tábla jelenik meg az utak mentén: Vegyépszer, ÉPFU, 11-es Volán, ilyen ki- rendeltség, olyan szerelő cso­port. S tegyük gyorsan hoz­zá, Pakson már festik a táb­lákat, az eligazító és a tiltó— kát is, az útmutatókat és a lezárókat is. Mert rendnek kell lenni, mint ahogy most is rend van. Hétköznap voltunk Pakson: Nem lehet összeírni, hogy ezen a munkanapon hány ezer fo­rint értékű munkát végzett a jelenlévő közel kétezer mun­kás, műszaki. Nem tudni, ho­gyan, de naponta változik itt a helyzet, ősszel még hozzá sem fogtak a‘főépület munka­gödrének kiásásához, ma már csaknem készen van. Együtt indult ez a munka az ide­vezető út építésével, tehát uttalan utakon kellett a földet elhordani. S tavaly augusztus­ban kezdték a három iroda­épületet —, már az átadásról beszélnek, pedig mindegyik ház akkora, mint egy jókora lakóépület Szekszárdon, vagy Dombóvárott... Pakson p nyáron akarják & főépület alapját betonozni, az alapkövet ünnepélyesen elhe­lyezni. PÁLKOVÁCS JENŐ lyet ne borítottak volna el a leg­különfélébb felhívások, hirdet-1 menyek. Érdemes közülük néha-* nyat fölidézni: Maradványaimat olcsón árusí­tom! — hirdette egy textilbolt bedeszkózott kirakata. Egy golyó- lyuggatta cégtáblára krétával ír­ta föl a tulajdonos: Ezen üzlet szemben van! Kétségkívül rugalmasságra val­lott az alábbi cédula: Kitfutófiú fölvétetik! (Lehet lány is.) Egy Víziváros hirdetmény pe­dig — az egyik vicclapP jóvoltá­ból — szinte szállóigévé lett a háborús kábulat után lassan mar gához térő országban: Aki kutyát akar nyiratni vagy fürösrteni, azt megnyírom és megfúró sztöm. Végül egy humoros korabeli kommentár ahhoz a napihírhez, amely azt adta tudtul, hogy a kormány 50 ezer pengős kölcsö­nöket folyósít a nyomorgó mű­vészeknek: — Jé, jó, de kiket tart a kor­mány művészeknek? — Akik vissza tudják fizetni a kölcsönt... V. M. Min nevettünk harminc éve?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents