Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-29 / 99. szám
I t Éljen és erősödjék a szocialista nemzeti egység! A jövő szakmunkásai Iskolaváros a városban Hajdú és Zala megyével egy sorban Kiváló vállalat lett a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat L NEM KELL szekszárdi 5s- lakosnak lenni ahhoz, hogy valaki emlékezzen a Hármas- híd környékének nem is olyan régi képére. A Séd partján egyetlen iskola állt, a leány- polgári. Ma a Széchenyi utca —Séd—Beloiannisz utca határolta részen épületkomplexum emelkedik, főbejáratánál Ady-, benn az udvaron az itt tanuló szakmunkásfiatalokat jelképező szoborral, Bakó László alkotásával. A tanév idején diákoktól nyüzsgő megye- székhelyen belül ez valóságos iskolaváros. Az 505. számú szakmunkástanuló-intézetben, a kihelyezett osztályokkal együtt, annyian tanulnak, mint amennyien Madocsán, vagy Szakályban összesen laknak, de a közvetlenül ide járó fiatalok létszáma is eléri Szakcs lélekszámát — 1800-an vannak. A megye határain túl terjedő hatósugarú intézmény a szakmunkás-utánpótlás egyik fontos bázisa. Ritka eset, többnyire a május 1-i felvonulás az, amikor teljes imponáló tömegükben együtt vannak. Az oktatás jellege természetszerűen olyan,^ hogy idejük jó részét termelő munkahelyeken töltik. A jövő szakmunkásai lesznek. Milyenek? NINCS ÉRTELME annak, hogy most és itt a szakmunkásképzés egyébként is változóban, fejlődőben lévő különböző betűkkel jelzett típusait ismertessük. Nem lehetnek olyanok, mint az inassorból indult régiek, olyanok se, mint a ma erejük teljében lévők. Mások lesznek, egy új munkásosztály tagjai. A jövő elképzeléseit, vágyainkat azonban hiba lenne önmagukban nem sokat mondó olyan gyűjtőfogalmakba szorítani, mint „modernebbek”, öntudatosab- bak”. Természetesen mindezt reméljük, de a tények ismerete nélkül mit sem érünk a reményekkel. Erről beszélgettünk Kaszás Imrével, a nagy iskola igazgatójával, — Ez a kis könyv, melyet kinyomtattunk — mondotta — az intézet munkaterve. Érvényességének ideje most jár le, három évre szól. Ennyi időre van szükség, hogy valaki az általános iskola VIII. osztályának elvégzése után szakmunkás-bizonyítványt szerezhessen. Most újat készítünk. Ennek a nagy dossziénak csak a címe ijesztő: „A szakmunkástanulók közművelődési helyzete”, a tartalma izgalmas. RÉGI HAGYOMÁNY az intézetben, hogy időről időre különböző felméréseket végeznek. Nem valamiféle főhatósági rendelkezésre, hanem saját elgondolásaik szerint. Ez nem öncélú statisztikai játék, a számok fetisi2álása, hanem alap az előbbre lépéshez, az ifjúság helyzetének tüzetes megismeréséhez. — Amire — így az igazgató — egyáltalán nem mellékes módon egyébként párthatározat is kötelez bennünket. A szakmunkásképzés megnövekedett igényeinek kielégítéséhez nem lehet anélkül hozzáfogni, hogy ne tudnánk, milyen alapanyag” áll rendelkezésünkre. Az •„alapanyag” persze nem a legjobb kifejezés, hiszen a pedagógus nem kazánkovács, hanem élő emberekkel dolgozik. Intézetünket több tízmilliós nagyságú állami beruházással sikerült fejleszteni. Az ősszel végre megnyílik a valóban emberi körülményeket nyújtó kollégium. Ez nem kaszárnya és nem piramis lesz. Se drill nem uralkodhat benne, se a tartal- matlanság, a belső érték hiánya nem jellemezheti. Tessék a felmérés végkövetkeztetéseit elolvasni! ELOLVASTUK, órákba került, de megérte. Az intézetben a tesztlapos módszert kombinálták a személyes beszélgetéssel, az osztályfőnökök véleményének összegezésével, így gyűlt össze a mintegy 300 oldalas anyag, mely egy vaskos folyóirat megtöltéséhez is elégséges lenne. Ilyesmire természetesen nem vállalkozhatunk. Az újságírók feladata az, hogy ebben a sorozatban nyomon kísérjék azt a folyamatosan változó helyzetet, melyről a pedagógusok írásai képet adnak. Hatrészes sorozatunk második felében magjuk az érintett fiatalok szólalnak meg. Feltehetőleg ez lesz az olvasmányosabb. mé«?>s javasolni merjük az olvasónak, hogy a „szárazabb” részeknek is szenteljen némi figyelmet. A következők Ka'Z.ás Imre igazgató f“lvilá<ro«ftásai mellett. Nngv János műszaki ieazgatóhelvettos. Rárdonicsek János taoul óotthon-vezető, valamint Bánáti Dezsőn*, Eombai Lászlóné. dr. Oszetztrv Tiborné. Gzál AttUáoé, Eásói Csaláné, Báli Zolf*n, Viola Miklós. Musch János, So- mnnwári Ist"ón. Pano And^á, és Ráuvai Mari, adataira, gvűitósóre, véleményére alapozódnak. (FolytaHukl ORDAS IVÁN Tegnap délelőtt ünnepélyes termelési tanácskozást tartottak Szekszárdon a Panoráma filmszínházban a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat dolgozói. A mozisoknak ez a tanácskozása okkal emelkedett ki az eddig megtartott termelési tanácskozások sorából. A vállalat dolgozói, vezetői ugyanis kivételes alkalomból összegezhették elmúlt néhány évi tevékenységük eredményeit A moziüzemi vállalat most kapta meg először a „Kiváló vállalat” címet a Kulturális Minisztériumtól, ráadásul egyszerre • Hajdú és Zala megyéveL Az ünnepélyes termelési tanácskozáson jelen volt Szabó B. István, a Filmfőigazgatóság vezetője, Kicsi Gábor, a Filmművész Szakszervezet titkára, István József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályvezetőié, dr. Gyugyi János, a Tolna megyei Tanács általános elnökhelyettese, valamint számos társintézmény vezetője is. Czank József igazgató — a résztvevők üdvözlése után — ismertette a moziüzemi vállalat e tervidőszakban kifejtett munkáját és igen t: szte1etremélté eredményekről számol- ha*ntt be az ünnepi esemény hallgatóságának. Az ország második legkisebb megyéjében tavaly közel kétmillió — I 883 000 — volt a mozilátogatók száma, 1971-hez viszonyítva, 177 ezerrel több. A növe^ kedés egyébként a kultúrpoli- tikailag kiemelkedő filmekhez fűződik, ezen belül az ifjúság nevelését, a munkásművelődést szolgáló filmalkotások bemutatásához. A referátum elhangzását kővetően emelkedett szólásra Szabó B. István, a Film- főigazgatóság vezetője, aki az eszmei-politikai szempontból kiemelkedő fontosságú filmalkotások Tolna megyei népszerűségét méltatva adta át Czank Józsefnek a Kulturális Minisztérium megbízásából a Kiváló vállalat kitüntetést. Ezután Kicsi Gábor a Filmművész Szakszervezet képviseletében szólt elismeréssel a vállalatnak a dolgozók szociális ellátását, és a filmszínházak rekonstrukcióját szolgáló munkájáróL A termelési tanácskozás második felében került sor a kiemelkedően jól dolgozók kitüntetésére és jutalmazására. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat 380 dolgozója közül ez alkalommal 22-en kaptak vállalati Kiváló dolgozó kitüntetést. Jutalomként 60 000- forintot osztottak ki, majd az ünnepség résztvevői megtekintették a közös ebéd előtt azt a „Tolnai tájak” című filmet, melyet a Tolna megyei Tanács megbízásából a MAFILM készített megyénk fejlődésének 30 évéről. Sokat ígérő távlatok H azánkban a gazdasági hatékonyság fokozása nem új, de mind sürgetőbb követelmény. „Központi Bizottságunk a helyzetet megvizsgálva, alapos elemzés után arra a következtetésre jutott — idézzük a kongresszusi beszámolóikból —, hogy a külső nehézségek ellenére elérhető, hogy népgazdaságunk a következő években is az előző évekét megközelítő ütemben fejlődjék és az életszínvonal is tovább emelkedjék. A megoldás egyrészt a jobb munka, hazai erőink és lehetőségeink jobb kihasználása, másrészt a szocialista gazdasági együttműködésiben rejlő, nagyszerű lehetőségeknek az eddiginél sokkal jobb hasznosítása.” Nem teljesíthetetlen feladatról van szó. íme bizonyságul egy széles körben ellenőrizhető — tegyük hozzá — követhető példa. Tizenhat éve készítenek háztartási hűtőszékré- nveket. Jászberényben, E tartó«; fogyasztási cikk választéka bővült, minősége, kivitele jobb és szebb lett, s az ára Sem emelkedett. Sőt kisebb mértéitóben csökkent. Könnyű a jászberényieknek — mondhatnánk — hiszen időközben gyártmányuk luxustermékből tömegcikké vált. Valóban, ugrásszerűen növekedett a sorozatnagyság: évi 20 ezerről több mint 400 ezerre. De nem automatikusan. Céltudatos fejlesztő munkával, licencvásárlással megteremtették a versenyképesség feltételeit. Ezért nem okoz különösebb gondot számukra az importált hűtőszekrényekkel, az idei 50 ezer darabos szocialista behozatallal a verseny. A baráti országok maguk is 70 ezer darab Lehel hűtőszekrényt vásároltak 1975-ben, a tőkés piacokon pedig 120 ezret értékesítenek a jászberényiek. A versenyképesség, a siker képlete: minden piacon értékesíthető korszerű olcsó termék. A képlet egyszerű, a feladat bonyolult. De megoldásához nagy lehetőséget és sok segítséget kapnak a vállalatok szocialista államunktól és a KGST-országoiktól. Az 1976—1980-as időszakra szóló tervek nemzetközi egyeztetése befejezéséhez közeledik. Máris megállapítható, hogy hazánk külkereskedelmi forgalma a KGST-országokkal — változatlan áron számolva — 40—• 45 százalékkal lesz magasabb 1980-ban az 1975. évinél. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek még mintegy 10 százalékos túlteljesítése várható, akkor megállapíthatjuk: a vállalatok többségének legfőbb értékesítési, beszerzési gondjai sok évvel előre megoldottak. O zocialista tervgazdasá- gunk központilag gondoskodik a vállalatok nyersanyag- és energiaszükségleteinek megfelelő kielégítéséről. A Szovjetunió 1980-ban már várhatóan 7,5 millió tonna kőolajat, egymillió tonna kőolajipari terméket szállít hazánknak. A szovjet földgáz-, vilJa- mnsenergia-, vasérc-, koksz-, színesfém-, fa-, papír-, cellulóz-, vegyianyag-szállí tások abszolút mennyisége és növekedése szintén jelentős lesz 1976—1980-ban. A szocialista anyag- és energiaimport párosulva a hazai erőforrások jobb hasznosításával, az ésszerű takarékossággal, szilárd alapokra helyezi a magyar népgazdaság ellátását és fejlődését a következő öt esztendőben. A hazai szükségletek és a KGST-országok várható igényei a feldolgozó üzemek, vállalatok termelőkapacitásainak legalább 60—70 százalékát öt évre előre leterhelik. Ez megbízható ala p a gazdálkodás, a fejlesztés stabilitáséhoz. A vállalatok szellemi energiáit ugyanis nem aprózzák szét a piacszerzés, a máról holnapra élés gondjai. így minden erőt és figyelmet a versenyképesség fokozására, a minőség javítására, a termékösszetétel korszerűsítésére, az olcsó, gazdaságos munkára — a jövő megalapzására — összpontosíthatnak. Hogy még hiztosabb és szélesebb alapokra kerül jön a szocialista nemzetközi munkamegosztás, hogy növekedjék a valamennyi piacon előnyösen értékesíthető termékek aránya, hogy javuljon a népgazdaság egyensúlyi helyzete. A szocialista integráció kibontakoztatásának időszakában élünk. Erőfeszítéseink, eredményeink napról napra erősítik az e.gves iparágak, vállalatok helyét, növelik szerepét, lehetőségeit az intenzív nemzetköz: munkamegosztás rendszerében. A fejlesztési erők és az anyagi eszközök olyan célszerű összpontosítása szükséges, amely lehetővé teszi a njár eléri pozíciók mageziláir- dítását, kiszélesítését és új területek feltárását. kJ emzetközi gazdasági kapcsolataink elmélyítésében meghatározóak a kormányszintű döntések, a két- és sokoldalú államközi megállapodások. A közös beruházások a szovjet nyersanyagkincsek kiaknázásálban, az azbeszt-, a cellulóz-, a foszfát-, a földgázellátás javítását szolgálva. A nemzetközileg összehangolt központi fejlesztési programok, amelyek optimális nagyságú kapacitásokat hoznak létre nagyszabású kooperációkkal a vegyipari termékek, vagy a számítógépek gyártásában. Hamarosan hosszú lejáratú államközi megállapodások rögzítik majd azt is, hogy. mennyi aknát, baromfit, konzervet, ruhát, cipőt, alkatrészt, szerelési egyseit, gépet, berendezést, felszerelést szállíthatunk a baráti országoknak 1980-ig több millárd rubel érteikben. L| irndez nagy biztonságot 1 * teremt, megalapozza a jövőt, de nem szülhet kényelmet A vásárlók, a partnerek bizalmát újból és újból lelki- ismeretes, gondos munkával, előrelátó fejlesztéssel ki kell érdemelni. Csak így tudunk helytállni, új, kedvezőbb pozíciókat teremteni az egyre szigorúbbá váló versenyben, a tőkés üzleti világ előnyös ajánlataival, kedvező szállítási és hitelfeltételeivé! szemben. így szűkíthetjük a milliónyi féle termékből álló hazai gyártmányválasztékot elsősorban a gép- és finommechanikai iparban, hogy a magyar márka tömeg-szerűsége, minősége, eredetisége, műszaki megoldása és gazdaságosság, közelebb kerüljön a világszínvonalhoz, következésképpen a „konvertálható” piaci lehetőségekhez. A „jobb mumíita, hazai erőink és lehetőségeink jobb kihasználása” megannyi szállal kötődik tehát külgazdasági kapcsolataink .fejlesztéséhez, elmélyítéséhez, a szocialista integráció kibon-takozta-tásáhoií. A magyar népgazdaság töretlen dinamikus fejlődése, a hatékonyság fokozásának mind határozottabb követelménye feltételezi, hogy munkánkat a termelés, a fejlesztés, az irányítás valamennyi szintjén és posztján az igényes nemzetközi mércéhez igazítsuk. A sorozatnagyságban, a gyártás tö- megszerűségében, az alkalmazott technológiában és a termék műszaki jellemzőiben. A világpiac nem igazodik a kis országok sajátosságaihoz. Szerencsére nem vagyunk magunkra utalva, a KGST nagyszerű lehetőségeket kínál számunkra. Az új keletű világgazdasági ** változások hatására a hatalmas és gazdag tőkés országok fejlődésünkben megtorpantak, s új utak és módok keresésére kényszerülnek, hogy kilábaljanak a stagnálás, a visszaesés, az infláció és a munkanélküliség zsákutcájából. S ebben a korban, rövid és hosszabb távon egyaránt a szocialista nemzetközi összefogásra építve tette közzé az MSZMP programnyilatkozatát, amely szerint hazánk a következő 15—20 évben „a fejlett szocialista társadalom műszaki és gazdasági bázisának megteremtésével gazdaságilag fejlett országgá válik”. És mindennap értelmes, eredményes munkája, a negyedik ötéves terv sikeres teljesítése közelebb hozza e lelkesítő, sóikat ígérő távlatokat. Kovács József 1975. április 2&>
