Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

A cenzúra múltjából Milos Mcicourelc: Állattan A KAMÉLEON Az ísfcofábon a gyerekek megtanulnak kis cicát, hernyót, hervadt falevelet, lepkét, körtét csigát futrmkciboganat festeni, de a kaméleonnál mindig megfeledkeznek. Abban a tévhitben rejlik ennek az oka, hogy kaméleont festen» túlságoson fárasztó. Azonban — micsoda tévedés! Egyet­len átkutat sem olyan könnyű megfesteni, mint éppen a kaméleont. Nem keit tűnődni a szín kiválasztásánál, bár­milyen színt vesz az ember, mindig eltalálja. Megesbebk, hogy jön a kaméleon és panaszkodni kezd: már engedje meg, miért fest engem kéknek, mikor én sár­ga vagyok. Válaszoljátok nyugodtan: elnézést, de hisz’ ez az ön tegnapi portréja. Teljes leiki nyugalommal mond­hatjátok ezt, nem kockáztattok semmit, hiszen a kaméleon nem tartja a fejében, hogy nézett id tegnap és inkább majd másra tereli a szót. Kis szorgalommal raktárra is festhetünk kaméleonké pé­két De legyünk előreiátóak: mi von akkor, ha a keméleon kockás abroszra telepszik? Pingáljunk tehát kockás ka­méleonokat is, nem veszethetünk vefe semmit. Persze, nyerni sem nyerhetünk. A kaméleonok nemigen vásárolják képmásaikat. Érthető is: nem ismerik fef ma­gukat Kellemetlen ez más tekintetben is. Mikor például két ismerős kaméleon találkozik, ritkán állnak le beszél­getni. Meg sem látják egymást Es ha sok kaméleon is jön össze néha, úgy fest o helyzet, hogy nincsenek ott Innen a tévhit hogy a kaméleon becses állat. Pedig ugyan­olyan állat mint o többi, és ugyanúgy a tantervbe tarto­zik, mint a csigák, kiscicák, hernyók, futón kabogarak. Ér­dekes, hogy a pompás narancssárga, zöld és rózsaszín ka­méleonok haláluk után egyformák. Spirituszba téve semmit­mondó, szürke színűek. A CETHAL A eelbal tulajdonképpen egy óriási hal, épp ezért szem­léltetni iehet rajta olyan dolgokat is, amit egy kis halon észre sem vesz az ember, s így a haliskola igazgatója el­határozta, hogy engedélyt kér az óriás cettől egy tanulmá­nyi kiróndulásna, hogy a kis halaknak legalább némi fo­galmuk legyen orról, hogy is néz ki a máj meg a gyomor. Az óriás cetnek sincs semmi kifogása a kirándulás ellen, távol áll tőle, hogy lebecsülje a művelődést, a kis halak meg egészen magukon kívül vannak, mesélik otthon, hol­nap kirándulás lesz a cethal gyomrába, és az anyukák lelkűkre kötik, rendesen viselkedjetek, veletek megy a ta­nító néni, és még mit gondolna', s reggel az egész iskola ott gyülekezik az óriás cet szája előtt, és pontosan nyolc órakor a cethol kitátja a szóiét és a tanító néni magyaráz­ni kezd a halacskáknak, ez itt fölöttetek a felső szájpadlás, figyeljétek meg, milyen szép vörös, most pedig tovább- meqyünk, ez itt a torok, nem nyúlunk semmihez, és a ta­nító néni hangja vissrhanazik a hatalmas termekben, a halacskák meg ámulnak-bámulnak, s mikor a gyomorba érnek, azt suttog iák maguk elé, hogy itt holt meg opuka és nagyapó, meg Feri bácsi és Ancsa néni, s mindeavikük szörnyen meg van Mletödve, s azt gondol iák magukban', lehet, hogy mi is itt végezzüik, ha megnövünk, de az még soká lesz, addig még sokat kell tanulnunk. Fordította: Bojtár Endre ÚJ KÖNYVEK Ä2 eszmék leghatásosabb terjesztője a könyv. A diktá­torok, az uralkodó osztályok ezt jól tudják és mindig is tudták. A társadalmi rendet tá­madó könyveketl igyekeztek hazaárulónak, erkölcstelen­nek, eretneknek, felforgató­nak, veszedelmesnek bélyegez­ni és ezzel az ürüggyel meg­akadályozni a terjesztést. Az önkényuralom már Gu­tenberg előtt is így próbált védekezni a haladó eszmék el­len. Caligula, római császár például eltiltotta Homérosz Odysseiájának, minden későb­bi eposz mintaképének az ol­vasását, mert a soraiból ki­sugárzó szabadságeszmét egyeduralmára veszélyesnek tartotta. A tilalmak igaz! „virágkora* azonban a könyvnyomtatás feltalálása után kezdődött. A nagy írók, haladó eszmék hir­detői, az elismert klasszikusok közt alig találunk olyat — Giordano Bruno, Beaumarc­hais, Swift, Voltaire, Heine, Marx, Engels, Lenin —, aki­nek valamelyik művét leg­alább egy országban ne tiltot­ták volna be. De az már ne­hezen magyarázható, hogy mi­ért nem engedte kinyomatni a spanyol inkvizíció 1720-ban Defoe Robinsonját, vagy a dán protestáns cenzúra 1776- ban Goethe művét Az ifjú Werther szenvedéseit. 1788-tól 1820-ig angol színpadon nem volt szabad előadni Shakes­peare Lear királyát 1835-ben I. Miklós cár Andersen meséi­nek olvasását tiltotta be, s ez a rendelet 1849-ig maradt ér­vényben. A példákat még so­ká folytathatnánk. Az idő múltával egyre több könyv került a cenzúralistá­ra, s ezek jegyzékét nyomta­tásban is kiadták. A legismer­tebb a pápai udvar által ki­adott Index librorum prohibi- toruim. Ezt 1559-ben állították össze és miután a tridenti zsi­nat felülvizsgálta, 1564-ben adták ki először. A mai na­pig számtalan újabb és bőví­tett kiadását ismerjük. A ben­ne felsorolt műveket a kato­likusoknak egyházi kiközösí­tés terhe alatt tilos volt olvas­ni. A pápai indexben különö­sen sok a francia irodalmi al­kotás. Megtalálhatjuk benne Montesquieu, Voltaire, Rous­seau, Diderot, Stendhal, Bal­zac, Hugo Victor, Flaubert, a fiatalabb Dumas, Zola, Anato- le France, Maeterlinck, Sartre és mások munkáit, nem egy esetben az említett írók ösz- szes művét. Arra, hogy hazánkat ne „fertőzzék meg” káros köny­vekkel, évszázadokon át a bé­csi udvar vigyázott. A cenzú­rahivatalban eleinte kéziratos jegyzékek sorolták fel a tilal­mas olvasmányokat, később nyomtatásban is kiadták, elő­ször 1754-ben Catalogus libro­rum rejectorum per conses- sum censuare címmel. Ettől kezdve négy évenként új ki­adások jelentek meg, a köz­beeső esztendőkben pedig pót­lások. Szerepeltek ebben a jegyzékben többek közt a francia enciklopédisták, La Fontaine, Swift, Holberg, Ovi­dius, Macchiavelli, Lessing könyvei és meglepő módon Kempis Tamásnak keresztény életbölcsességet hirdető műve, a Pázmány Péter által ma­gyarra fordított Krisztus kö­vetése is. A könyvtilalmak terén át­meneti enyhülés következett a feudalizmus megszűnése után. A fiatal, sok tekintetben ha; ladó kapitalizmus erőteljes fej­lődését eleinte nem fenyeget­te veszély, s ezért nem lépett fel élesen a „felforgató” esz­mék ellen. De már 1878-ban a német birodalmi gyűlés tör­vényt hozott a szociáldemok­rácia ellen, s ennek alapján 1886-ig 156 folyóirat, 801 könyv és röpirat terjesztését tiltották be. Hazánkban ilyen lista nem jelent meg, de a kormánypárt így is módot talált az eszmék elleni védekezésre. Többnyire a kiadóvállalatok vezetőire gyakoroltak nyomást. Jellem­ző, hogy legnagyobb líriku­sunknak, Petőfinek gyűjtemé­nyes kötetei egy évszázadon át csonkán jelentek meg, ki­hagyták belőle a királyellenes verseket. A felháborító és nevetséges példák közt említsük meg Spanyolországot. 1939-ben Franco a közkönyvtárakból eltávolíttatta Ibsennek, Goe­thének és más hozzájuk ha­sonlóan „elfajzott” írónak ösz- szes művét. De valamennyi könyvellenes intézkedésen túl­tesz az a rendelet, amelyet a náci Németország adott ki 1933-ban, és amely a tarta­lomra való tekintet nélkül ítélte megsemmisítésre mind­azt a nyomtatványt, amely a zsidó származású, vagy a ha­ladó szellemű, a nácizmussal szembenálló írók munkáit tar­talmazza. Az utcákon vészes fényű máglyák lobogtak fel, lángjukat Heine, Freud, Brecht, a két Mann. Hem- mingway írásai táplálták... VÉRTEST MIKLÓS A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk a Zrí­nyi Kiadóval közösen megje­lentetett A béke katonái című művet, G. Sz. Csebotarev al­kotását. Falusné Szikra Kata­lin. A termelékenység és hajtó­erői című művén kívül megje­lentette a kiadó Denis Langlo- is: Fekete akták című érdekes összeállítását, amely a francia ' tezsi gszolgáltatás gyakorlatá­ból mutat be néhány példátlan esetet. Az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen gondozta a Kossuth Vlagyimir Guszev történelmi regényét, amely A felszabadító címmel jelent meg. Ismét kapható Hollós Ervin és Lajtai Vera közös műve, a Köztársaság tér 1956. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megjelentette a nálunk is népszerű Arkagyij Gajdar kisregényeinek és el­beszéléseinek válogatott köte­tét, A dobos története címmel. Az ifjúság számára készített antológia A hazudós lány, amely lengyel elbeszéléseket tartalmaz. A Képes földrajz sorozatban — második, bőví­tett kiadáshan — látott napvi- lágot Tüskés Tibor Magyar- ország című műve, két tér­képpel, sok képpel, illusztrá­cióval. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonsága a Budapesti balla­da Georgij Kolotov tudósítá­sait tartalmazza. Sok rangos írás olvasható a Jelenlét című antológiában, amely a felsza­badulás utáni magyar iroda­lom legjobb alkotásaiból ad ízelítőt. A Szépirodalmi Zseb­könyvtár legfrissebb köteté Szabó Magda regénye. Az őz. A kiadó felszabadulási kisre­génypályázatának díjnyertes műve Tóth Benedek; Nincs visszaút! című regénye, Kerti Viola illusztrációival. Megje­lent Hernádi Gyula regénye, a Vörös rekviem. A Mikrokoz­mosz füzetek sorozatának új kötete Kormos István verseit tartalmazza N. N. bolyongá­sai címmel. Kosztolányi Dezső kisebb írásainak köteteit szin­tén újabbal gazdagította a ki­adó; az Ércnél maradandóbb című könvv világirodalmi vo­natkozású esszéit, cikkeit, ta- r ■,1má’“'rrit ta-^eirnn^za. Az Olcsó Könyvtár újabb kötetei Victor Hugo; Kilencvenhárom című bí-es történe'mi regénve (Aranvosi Pál fordításéban! és a Molnár Ferenc novelláit tar­talmazó Ezéntolvajok. A Mezőgazdasági Könyv­kiadó Dísznövénytermesztés című kötete az egyn-árt és a kétnyári növénvházi dísznö­vények termesztésévé1, illetve hajtatásával kapcsolatos isme­reteket közöl. Megjelent Bán­házi János és Fülön Gábor kö­zös munkája, A minimális ta­lajművelés gépei. A Zöldség­es dísznövénytermesztés soro­zat új kötete a Kertészet fólia alatt. Túri István és Fodor TiéA la közös munkáin. Andrásfalvy Pál és Vécsey Károly munká­ja A házikerti növényvédelem és korszerű eszközei. Kiácz György könyve, a Kertmester­ség, a lakókert kialakításához, építéséhez és berendezéséhez ad segítséget. WEÖRES SÁNDOR: KÉK A HAJNAL Kék a hajnal, kék, harmat hinti még. Éledező tarka mező tavaszi csokra szépl Kék fönn az égi Kék fönn az ég! Tavaszi szellő fújja hátunk, ragyog a kikelet, örül a lég! Nóta, meg ne állj, szállj te, szállj te, szállj! Fütty kanyarul, arc kipirul, szapora móka vár! Zeng, zsong a táj! Zeng, zsong a táj! j Viola-kedvünk, szöcske-lábunk, röpül a cinege, dalol a száj! PAKOLICZ ISTVÁN: SZINKÓPA Igazán nem csoda hogy a másoló cseribarát — szent szövetség ide szent szövetség oda — jól elkerítette a Rézangyal-át mikor a körmére égett gyertyacsonkot odavágta és a lelkiismeretfurdaló sötétben rázendített egy zsolozsmára VESZPRÉMI TÁJ STAUB FERENC FESTMÉNYE Foto: Cottvald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents