Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

Törvény a fiatalokért HMMMIMilHMIMMMHi Újjászületett egy százéves gyáregység A mikor az ifjúságra gon­,rm' dőlünk, helyéről, fel­adatairól, a számára adott tár­sadalmi távlatokról beszélünk, aligha jut eszünkbe, hogy két és fél milliós tömegről esik szó. Tehát: hazánkban minden negyedik állampolgár abba a szép korosztályba tartozik amely tizenöt éves kortól a harmincadik életév betöltéséig tart ,, t Nekik — és róluk Is — szól la párt kongresszusi irányelvei­nek megállapítása: „A párt if­júságról szóló határozata a megvalósulás útján van. lé­nyeges pozitív változás követ­kezett be az ifjúság megítélé­sében és az ifjúságról való gondoskodásban." Most, a for­radalmi ifjúsági napok idő­szakában, amikor ifjúságunk együttesen emlékezik az 1919-es Tanácsköztársaságra, kegyelettel adózik 1848 emlé­kének, s ünnepli hazánk fel- szabadulásának 30. évforduló­ját, örömteli érzés azon töpren­geni :. vajon mit. s mennyit is ed a szocialista Magyarország társadalma jövendője gerincé­nek. — ifjúságunknak? ' A törvény nem mindig tar­tózik a könnyű olvasmányok közé. Az a törvényünk azon­ban, amelyet a X. pártkong­resszust kővetően megalkotott a társadalom, s amely a hazai, öe még a nemzetközi jogban is szinte egyedülvaló, — olvas­mánynak is roppant izgalmas, érdekes. Az ifjúsági törvény kicsit keresztmetszete mind­azoknak a jogoknak és köte­lességeknek, amelyek az ifjú­ság helyzetét, de a jövendő fel­adatok sorát is meghatároz­zák. f f jóságunkkal foglalkoz- M ni. helyzetét elemezni, mai és holnapi fejlődésével tö­rődni, gondjaival foglalkozni: ma már korántsem csupán az iskolák feladata. S nem Is csu­pán a szülők, vagy az ifjúsági mozgalom kötelessége. A te­vékenységi „kör” ennél ezer­szer szélesebbre tágult. AZ if­júságpolitika beleépült a ter­melésbe, a gyárak, vállalatolt, szövetkezetek életébe. Az If­júsági törvény szellemében minden szerv, intézmény gon­dot fordít arra, hogy a hatás­körébe, vonzáskörzetébe tarto­zó fiatalokért tegyen valamit, tanulásukat, munkába állásu­kat. családi életük megformá­lását segítse. Az Állam; Ifjúsági Bizott­ság egyik kiadványa azt a cí­met viseli: „Az ifjúságért”. Igen sok adattal, szemet és szí­vet gyönyörködtető tény fel­sorakoztatásával summázza ez a könyvecske mindazt, ami az utóbbi négy évben — éppen az Ifjúsági törvény szellemében — a fiatalokért történt. Ága­zati szinten eddig 20 miniszté­rium alkotott saját jogszabályt is, segítve önnőn területén a fiatalok gondjainak orvoslását, helyzetük javítását, a művel­tebb. korszerűbb tudású, á mainál szélesebb látókörű fia­tal generáció kinevelését. VT égé, hossza nem lenne ’ — például — mindazon anyagi források számbavételé­nek, amelyek nálunk megköny- nyítik a tanulást, elősegítik, hogy a munkás- és paraszt­diákok mindenfajta segítséget megkapjanak továbbképzésük­höz. Több millió forint a kö­zépiskolásoknak évente kifizet tett ösztöndíj; a felvételi vizs­gára való előkészítés kiadásai szintén csak milliókban fejez­hetők ki. De odáig is kiter­jed a gondoskodás, hogy az egyetemista házaspárok hely­zetén miként lehetne javítani; vagy hogy az állami lakásjut­tatásoknál számarányuknak megfelelően részesüljenek a fiatal házaspárok. HTavaly, amikor több.1 mint egymillió fiatal részvé­telével az országban ifjúsági parlamenteket rendeztek, a fia­talok százai mondhatták el ezeken a fórumokon is. mi­ként látják helyzetüket, lehe­tőségeiket, Szólhattak arról, mi az. amit a jövőben kérni sze­retnének. — igen szépen és szívmelengetően bukkantak fel­színre azok a jó kezdeménye­zések, akciók, amelyek ifjúsá­gunk különböző rétégéiben munkálnak. Tapasztalhattuk, hogy a felszabadulás 30. esz­tendejét élő Magyarországon mennyi jó tartalék, kezdemé­nyezőkészség. forradalmi tett­erő lakozik fiatalságunkban. Az alkotómunka, párosulva a fiatalság lelkesedésével, tettre- készségével. nagyszerű sikere­ket eredményez. Amikor bősé­gesen kínál teendőket az or­szág ipara, mezőgazdasága, vagy az értelmiségi munkakö­rök. Amikor a mai erőfeszí­tések részeseivé válni: azt is jelenti, hogy az ifjúság a ma­ga holnapját, további sorsát formálhatja. .... VÁBKONYI MARGIT öt esztendővel ezelőtt szü­letett a döntés: a Lenin Kohá­szati Művek területén hat fut- balpálya nagyságú helyen épít­sék meg Közép-Európa leg­korszerűbb nemesacél-henger­művét. A mű kész: április el­sején adták át. A tegnap avatott nemes­acél-hengermű középsora már egy éve működik, s a felfutás első esztendejében ötezer ton­nával többet termelt mint a lebontott százéves régi íinoih- hengerde, amelynek három hengersora együttesen 130 ezer tonnát termelt. Most, hogy a finomhengersor is elkészült, (a két hengersor termékei kö­zött a méretekben van különb­ség) — teljes a mű. Ha az újságíró azt kérdezi a kohászati művek bármelyik dolgozójától, hogy vajon miért van szüksége a hárommilliárd forint értékű beruházásra, bi­zony szemet kerekítenek rá, hiszen a fejlődő gépgyártás, az építőipar valósággal falja a hengerelt acélt és a világ­piacon ez az egyik legbecse­sebb áru. így hát a fejlesztést nem lehetett elodázni, s sür­gősségét a népgazdasági érdek kívánta. Az utóbbi húsz évben mintegy tízmilliárd forintot fordítottak az LKM fejleszté­sére; a legtöbbet — három- miliiárdot — a most, ünnepé­lyes külsőségek között átadott hengerműre. A nézelődőt elkápráztatja az égbe nyúló kéményerdő között is óriásinak tűnő gyáregység. S ha még azt is tudja, hogy mi minden történt a döntés és az átadás között — legalább annyira csodálja az embert, aki alkotása révén maga is óriás lett. Itt megszűnt a ne­héz fizikai munka. Munkások sokaságát küldték Krivojrog- ba, Zaporozsjebe, ezenkívül Lengyelországba és az NDK-, ba, hogy átképezzék őket az új technikára, miközben itt S gyárban is egymást érték a> tanfolyamok. Jellemző: a ko­rábbi hengerműben mintegy ezer nehéz fizikai munkát végző dolgozó birkózott as anyaggal, most a sokkal na- , gyobb teljesítményhez 1200 af létszám, de műszerek mellett automatákat kezelve dolgoz­nak, s közülük a régihez vi­szonyítva megháromszorozó* dott a karbantartók száma. Van itt csodálnivaló boverU A gyáregység területén 81® ezer köbméter légteret építet-' tek be, az üzemcsarnok óriáa alapterülete 75 ezer négyzet- méter; 1200 kilométer hosszúi!) kábel, és 25 ezer kilowatt az összes beépített villamostel­jesítmény, amely egy kisebb» város teljes energiaellátását biztosítaná. A felszabadulás 30. év­fordulójának méltó ünneplése­ként az alkotókkal együtt örült az ország. Ebből az alka­lomból külön köszönthetjük a külföldi közreműködőket is; barátainkat a szocialista or­szágokból: szovjet, NDK-beli és csehszlovák segítőtársain­kat, francia és osztrák szakem­bereket. Most már összehangoltan termelnek a magdeburgi Sket- cég gépei, a szovjet gyártmá­nyú melegfűrészek és repülő ollók, a francia izzítok, és az osztrák finomsori átfutó ke­mencék. Tökéletesen működ­nek az NDK Keab cégének vil­lamos berendezései is. A kohászok — és mindany- nyiunk — e legújabb büszke­sége magán viseli a nemzetkö­zi együttműködés jegyeit. Ter­mékei pedig — miként eddig is — eljutnak a világ sok-sok országába, nagyobb mennyi­ségben., jobb minőségben. ' öregbítve az egyre fiatalodó kohászati művek hírnevét jCsaia László j 3 O ér- 30történet Őszintén szólva nem szíve­sen írtam alá 1960-ban a ter­melőszövetkezet alakulásakor a belépés; nyilatkozatot. Sokfé­lét beszéltek a népek. Nem is tudtam elképzelni, hogyan dol­gozom ezután, mi lesz egyálta­lán a munkám. Addig a csa­ládtagokkal együtt műveltük azt a kis földet, ami még az édesapámé volt. Itt születtem SzeksZárdon és a város hatá­rain túl is csak 1960-ban jár­tam először. Keveset tudtam addig a körülöttem lévő világ­ról. hogyan élnek és gondol­koznak az emberek. De ez már a múlté. Sokakból ellenkezést váltott ki 1970-ben, amikor megtudták, hogy nagy munká­ba fogunk, szőlőt telepítünk 27 hektáron. A telepítésre váró földnek egy része művelt terü­let volt, lucerna, lóhere ter­mett rajta, másik része parla­gon hevert. Nagy fába vágja a fejszét a termelőszövetkezet — gondoltam magamban de érez­tem, tudtam, ennek meg kell valósulnia, mert nem fiatal a tsz-tagság, az átlagéletkorunk: jelenleg is 51 év. Ebből bárki könnyen kiszámíthatja hány évesek voltunk, akkor, 1870 márciusában! Hozzáláttunk Jiát. Március eleje volt. Gyönyörű tavaszi idő. Vidámak voltunk, mert a mezőgazdaságban dolgozó em­bernek legfőbb szövetségese a jó időjárás. Ezen a tavaszon nyugodtan dolgozhattunk. Reggel hét órára jött ér­tünk az autó. Mindig korán keltem otthon. Várt rám az ál­latok etetése, a háztáji ellátá­sa. Naponta talpon voltam 5 óra. fél hatkor. Dolgom végez­tével aztán összecsomagoltam a reggelimet, az ebédet, aztán indultunk ki a földre. Lehet­tünk harmincán, többségben nők és néhány férfi. Az út 15—20 percig tartott. Amíg vitt bennünket a kocsi, elmeséltük az álmunkat, megbeszéltük az előző napi eseményeket és azt, mit főzzünk vacsorára. Amikor megérkeztünk, elővettem az ételdobozomat, néhány asszony még asztalkendőben hozta az ennivalót: sonkát, szalámit, szalonnát, mikor mi volt a háznál. Sietnünk kellett a munkával, mert a szőlőalany, a kész olt­vány nem maradhat ott talaj nélkül. A munkát felosztottuk egymás között. Hatan-nyolcan a sort húzták, én is köztük voltam. Először kijelöltem a sortávolságot két és fél méte­res szakaszokban, aztán pedig a tőtávolságót egy méter húsz centiméterre. Oda pedig, ahol a zsinórok találkoztak nádszá­lat szvrká’4—k le, hogy az utánunk jövő '''’tetők ne té­vesszék szem elől a sort és oda fúrják a vessző helyét. Fárasz­tó munka volt nagyon. Sokat hajoltunk, a zsineget is fe­szesre húztuk, hogy szép le­gyen a sor. Munka közben ment a terefere. Én legszíve­sebben az unokámról mesél­tem. aki abban az időben kez­dett beszélni. Ha távol voltunk egymástól, úgy belefeledkez­tünk a dologba, hogy egyfoly­tában délig csináltuk. Közben tartottunk cigarettaszünetet is. A férfiak elszívtak egy-egy szálat, ez alatt én kifújtam magam. Ropogott a derekam, de mégis csak pihent egy ki­csit. Délben a szabad ég alatt, a földön terítettünk, megettük az ebédet, megittuk az innivalót, s félórát pihentünk. Volt aki aludt, mások beszélgettek, akadtak olyanok is, akik éne­keltek. Legszívesebben „Az a szép, az a szép, akinek a sze­me kék” kezdetű nótát dalol­tam velük. Akadt mókames­ter is. az egyik férfi személyé­ben. Mindig kitalált valami turpisságot, amit aztán meg is csinált, követ vagy téglát tett a férfiak táskájába és haza­vitette velük. Gondolom, na­gyot nézett és jót nevetett a feleségük. amikor a reggeli csomagoláskor kézbe került a táska. A napi nyolc óra hamar elszaladt. Nem is fáradtunk el nagyon. Este még megnéztem a televízió műsorát. Amikor volt elég sor és nem akartam, hogy betemesse, be­fújja a szél, akkor a többi sor­húzóval együtt hozzáfogtunk ültetni: tramini, olaszrizling. kékfrankos kabemet és riz­lingszilváni sorakozott a nem­régen még üres földben. Két-három nap sorhúzással, a többi ültetéssel telt, egy hét múlva meglátszott a munkánk eredménye, két hét múlva el­készültünk a terület felével. Közben ideiglenes tanyát ren­deztek be nekünk egy kiselej­tezett autóbuszban. A kályha mellett melegedhettünk, ha hi­deg napok jártak, asztal mel­lett étkeztünk. Március végére elérkeztünk a telepítés befeje­zéséhez. Alig vártuk ezt a na­pot és most, amikor a végére jutottunk, szomorúak lettünk. Hiszen nem kívánt a telepítés több. nehezebb munkát, mint amennyit általában minden­nap végeztünk, örültünk neki. hogy megértük azt a napot is. de folytattuk volna tovább, mert annyira megszoktuk egy­mást. összerázódtunk ezekben a napokban. Elérkeztünk hát ahhoz, hogy áment mondjunk a telepítésre, méghozzá áldo­mással. Azon a napon már hét óráig aludtam, hiszen, nem kellett sietnem. Volt azért dol­gom. felcsaptam főszakácsnak. Á tsz halat vásárolt, megvet­ték a hozzávaló sót. paprikát, hagymát. Farkas Jánosné se­gítségével hozzáláttunk a ha­lászlé főzéséhez. A férfiak tűz­helyet csináltak, kanalat, tá­nyért mindenki hozott magá­val. Bor is került a pohárba. Elviccelődtünk arra gondolva, hogy ha most szőlőnk lenne, a magunkét ihatnánk. Nem baj — biztattuk egymást — két- három év múlva azt isszuk! Eltelt két-három év. mire először termett a szőlő. Addi” csak a munka, meg a munka volt vele. De ezen közben a kezdeti bizalmatlanság a tsz­Huszonhaiodik történet. Elmondja: Lengyel iázsefné. Született; Szekszárdi 1924. január 23. Állandó lakása: Síekstárd, Honvéd u. 92. ( Szakképzettsége! nincs. Családi állapota: férjezett Beosztása: szőlőmunkás. Munkahelye: Szekszárd, Bé­ri Balogh Adóm Mg, Tsz. Édesapja foglalkozása: földműves. szel szemben feloldódott, ma­gunk tapasztaltuk ki, hogy együtt jobb is, könnyebb is dolgozni. Soha nem felejtem el azt az örömet, amikor beérett az első szőlőfürt. Csipegettünk belőle néhány szemet, ízlel­gettük, kóstolgattuk. Aztán egész fürtöt ettünk, az volt a legfinomabb, legédesebb. Gyakran eszembe jut az a március és mindig felmeiegit az az érzés, hogy akkor volt születőben bennünk is valami amikor a mienkként szőlőt te­lepítettünk. FELJEGYEZTE: VERESS ÉVA 1975. április 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents