Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-24 / 95. szám

fiatalok a népújság ifjúsági foucita fiatalok Fiatalok a versenyben Friss Jelentésben olvasható: „A szocialista brigádmozga­lomban 570 ezer ifjúmunkás, a legjelentősebb népgazdasági beruházások felett vállalt véd- nökségi mozgalomban mint­egy 150 ezer munlcásfiatal fej­leszti ismereteit és teljesíti hivatását. A „kiváló” mozgal­makban évente 50 ezer. a kom­munista műszakokban mint- egy félmillió ifjúmunkás vesz részt. A kongresszusi és felsza­badulási munkaversenyben élen járók között nagyszámú munkásfiatal bizonyítja tudá­sát, helytállását Mindez azt bizonyítja, hogy bármilyen helytálló is a fia­talokat a jövő letéteményesei­nek nevezni, azért a jelen ered­ményeihez is hozzájárulnak — amint a fentiekből is kivilág­lik —, nem is kevéssel. Pedig a felsorolás a kötelezően túl végzettekre utal csupán, nincs benne az, hogy a fiatalok döntő többsége becsületesen elvégzi munkáját. Gazdasági vezérüknek tulajdonképpen annyival is be kellene érniük, senki sem kötelezhető a „plusz” vállalására. Hacsak önnön meggyőződése, szűkebb és tágabb környezete nem készteti rá. hogy nem érzi mo­rális kötelességének a minél jobb, a minél több munkát. Van, ami azonban más á megszokottnál: ezek a moz­galmak, a szocialista munka­verseny különböző formái nem egyszerűen több terméket ’ hoznak létre. Politikai hova­tartozásról, politikai kiállás­ról is tanúskodnak. Hiszen például a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny kezdeményezése, az alkalom kiválasztása politikai mon­dandójuk is. Az alkotókedv pártunk XI. ‘ kongresszusát; felszabadulásunk harmincadik évfordulóját köszöntötte, a vállalások e kettős esemény tiszteletére fogalmazódtak meg. A dolgozó ifjúság tömegé­nek részvétele ebben a ver­senyben igazolja azt. hogy a fiatalokban lehet bízni, hogy felnőtt terhelést elbírnak; hogy felnőnek a feladatokhoz. Kádár János elvtárs mondta erről kongresszusi záróbeszé­dében: „Azt hiszem, a saját környezetében is mindenki ta­pasztalhatta, hogy ha a fiatalt komolyan veszik, akkor komo­lyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg. hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ő nem komoly is lenni ." A fiatalokról folytatott vi­táinknak a többi között éppen az; a visszatérő hibája, hogy elvontan beszélünk, írunk az ifjúságról. Persze, az általá­nos jegyek meghatározása szükséges a polémiában, de azért sokszor szívesen meg­kérdezné az ember beszélgető partnerétől: most éppen kiről beszél? S vajon próbálta-e már amúgy felnőtt módon, nem lekezelő stílusban próbá­ra tenni ifjú ismerőseit? A negatív jelenségek leki­csinylésére, eltagadására éppen a fiatalok nem tartanak igényt. Legalább olyan jói ismerik egymás hibáit., .mint az. idő­sebbek. Iskolai vagy üzemi fegyelmi ügyek tanulságaiból érdemes felfigyelni arra. hogy ahol az osztálytársakat, az azonos korú munkatársakat megkérdezték, szigorúbb ítéle­tet hallhattak tőlük, mint ami. lyét a hivatalos eljárás jogos­nak tartott. De hát bármelyik nemzedékről visszás véleményt alkothatunk, ha a rossz pél­dák alapján kezdünk hozzá. Iszákos nyugdíjast, ötvenéves betörőt, negyvenéves munka­kerülőt stb. nem láttunk még? A röpke kitérő — reméljük ;— már-már felesleges. A tár­sadalmi megítélés általában pozitívabbá vált az elmúlt években. A. szélsőséges véle­mények mind ritkábban talál­nak megértésre. Nagyon nehéz lenne ponto­san megmondani hány százalék illeti a harminc éven alulia­kat a kongresszusi munka­verseny sikereiből. Minden­esetre: a Csepel Vas- és Fém­műben például a KISZ-tagok egyéni vállalásainak értékelé­sekor kiderült, hogy a tavaly tett ígéreteket meghaladta az idő, éppen a kongresszusi ver­seny miatt a fiatalok nagy többsége jóval többet teljesí­tett, mint amennyire elköte­lezte magát. Pedig az sem volt kevés. A konkrét tájékozódás hiteles képet ad, olykor meg­lepően kedvező képet. Kádár elvtárs szavaival élve: „Ha azonban valaki felmérné, hogy a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben szüle­tett vállalásokból és eredmé­nyekből az ifjú korosztály­hoz számítók mennyit telje­sítettek, azt hiszem meglepőd­ne. hogy milyen nagy ez a részt Ez a döntő az ifjúság megítélésében.” Ha a fiatalok nevelését, gondját-baját a magunkénak valljuk, akkor erre, a felmé­résre nap nap után szükségünk van. Azért, hogy meggyőződ­jünk róla, hol is tartunk, mi­ként is formálódik a ma és a holnap közösségi embere. M. T>. ' PETERFALVI GÉZA FELVÉTELE A legújabb Garay Gimnazista Megjelent a Garay Gimná­zium lapjának új száma, amelynek nyomását ezúttal a „Hess András” szocialista bri­gád készítette el társadalmi munkában. A változatos, olvasmányos lap ezzel a számával új irányban kísérletezik: igyek­szik olyan témákat keresni, amelyek valóban érdeklik a diáktársakat. Interjú a Loko­motív GT-vel, beszélgetés Or­bán Lászlóval, franciaországi útibeszámoló, iskolai esemé­nyek, jegyzetek. Némelyik in­terjú. cikk egészen jól sike­rült. Most a humor rovatból idé­zünk, ami ezúttal elsősorban magyartanároktól idéz ... A polip című romantikus el­beszélés tárgyalása: — Hát igen! A cselekménye nem mindennapi dolog. Éh már negyven éve élek, és még nem találkoztam egy polippal sem. Egy „diák-aranyköpés (A lap szerkesztőinek az a véleményük, hogy méltán so­rolható a világirodalom „arany- köpetei” közé ...) — A Bánk bán homályos­ságának egyik oka biztosan az, hogy Csokonai fiatal volt, ami­kor írta. Ifjúsági mozgalmi pályázat A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága annak érdekében, hogy ösztönözze az ifjúsági mozgalom efledmé' nyelnek feltárását és elterjessze a széles körű felhasználásra érde­mes tapasztalatokat és javaslatokat — valamint azért, hogy a KISZ tagjainak, aktivistáinak és vezetőinek, a politikai önképzésre iehe* tőséget biztosítson: ifjúsági mozgalmi pályázatot hirdet. Az 1975. évi ifjúsági mozgalmi pályázat közponU témája: Egyéni feladatvállalások — közösségi megbízatások a KTSZ- szervezetben. A témán belül a központi bizottság, egy-egy pályázó számára választhatóan, elsősorban az alábbi kérdések feldolgozását javasolja: A vállalások, megbízatások formái, lehetőségei az alap- szervezetekben, az alapszervezeti munka egyes területein: KISZ« megbízatással az úttörőcsapatnál. A társadalmi és állami szervek­nél, fórumon végzett tevékenység, mint KISZ-megbízatás. Egyéni vállalások a lakóterületi ifjúsági munkában. A vállalások és a KISZ-alapszervezet akcióprogramja. A vállalások-megbízatások dif­ferenciálása életkori és rétegsajátosságok szerint. Az állandó és az, egyszeri megbízatások a KISZ-alapszervezetekben. A vállalások- megbízatások teljesítésének folyamatos és év végi értékelése. 'A pályázók az ajánlott témákon kívül természetesen feldolgozhatnak; bármely kérdést, amely a központi téma kereteibe beillik. A pályázatra benyújthatók az ifjúságmozgalmi munkával kap­csolatos művek — tanulmányok, riportok, mozgalmi munka egyes területeit és módszereit elemző anyagok — legfeljebb 20 gépelt ol­dal terjedelemben. A pályázaton részt vehet minden KISZ-tag* - illetve a fiatalok nevelésével hivatásszerűen foglalkozó vagy társa­dalmi megbízatásként a fiatalok körében tevékenykedő 35 év alatti személy egyéni pályaművel — alkotócsoportok, tudományos diák« körök kollektív munkával. A pályaműveket 1975. november 30-ig kell eljuttatni a KIS® Központi Bizottság politikai képzési osztályához (1145. Budapest, XIV., Amerikai út 96). A pályázat jeligés. A benyújtott pályamű jeligéjét és a szerző (k) foglalkozásának megjelölését a pályázatot tartalmazó borítékon, a pályamű címoldalán és a szerző (szerzők) nevét, címét, munka­helyét és beosztását tartalmazó lezárt borítékon is fel kell tün­tetni. A beérkezett pályaműveket az alábbi csoportosításban bírálják el: A KISZ-aktivisták, KISZ-tagok alkotásai (kivéve a következő csoportba tartozókat); az egyetemi-főiskolai hallgatók, a közép- és felsőoktatási intézmények fiatal alkotói és a tudományos mun« kakörben dolgozó fiatalok, illetve a fiatalok nevelésével hivatás­szerűen foglalkozó vagy társadalmi megbízatásként a fiatalok kö­rében tevékenykedők munkái. A KISZ függetlenített apparátusa munkatársainak pályázatai. A pályázatokat bíráló bizottság érté­keli. A KISZ KB mindhárom kategóriában az első tíz pályaművet jutalmazza. Csoportonként az I. díj 5000,— Ft, n. díj 4000,— Ft, m. díj 3000,—r Ft, IV. díj 2500,— Ft, V. díj 2000,— Ft. A 6—10. helyezettek minden csoportban tárgyjutalmat kapnak. A pályázat eredményét 1976-ban a forradalmi ifjúsági napok Időszakában hozzák nyilvánosságra az ifjúsági sajtóban. A sikeres alkotások megjelentetéséről a KISZ Központi Bizottsága gondos­kodik. 1976 * tavaszán a legjobb pályaművek szerzőinek részvételével a KISZ KB országos konferenciát szervez — a konferencián adják át a pályadíjakat. 1975. április 24. Kicsi barna lány: szívszo- rongatóan szépen énekel. Aki szereti a népművészetet, és el­jár a szekszárdi folklórműso­rokra, az lelkesen tapsol, amint csak meglátja a szín­padon. Műsora — néhány percnyi, a tiszta forrásból. A szekszárdi Garay Gimná­zium óvónői tagozatára jár, másodikos. Hosszú haja, ami fellépéskor két ágra van fon­va, most a vállára lóg. Arca, ami feszültséget tükröz a sze­replés előtt, most mosolygós. Népviseletben, mielőtt a szín­padra lépne, zárkózottnak, ko­molynak látszik, iskolaköpeny­ben — akár a többi máso­dikos gimnazista. • Győréi, szülei ott laknak, 6 most kollégiumban. Édesapja a helyi termelőszövetkezet üzemegység-vezetője, édes­anyja betanított munkás. Van egy bátyja, aki szabó. Édesanyja Andrásfalván, édesapja az erdélyi Csernake­resztúron született, a negyve­nes évek viharai sodorták őket Győrére. Évának mindebből szép örökség . kerekedett: a népdalok, történetek, az édes­anya daloskedve, a nagymama székelyruhája. Tizenkét éves korában' kezdett el szerepelni, első nagyobb fellépése Pécsett volt, az izményi együttesben. — Legtöbbször a Szekszárdi Néptáncegyüttessel szerepelek, de egyedül is. Voltam Kecs­keméten, előtte Salgótarján­ban, országos népdalbemuta­tón. Szívesen énekelek, de Fábián Éva óvónő szeretnék lenni. Méff egész kicsi koromban el­terveztem, hogy óvónő leszek és azóta sem akartam soha semmi más lenni. Szerencsém van, a mi osztályunk a második óvónő­képzős osztály, de ha csak érettségi után mehettem volna óvónőképzőbe, akkor is oda mentem volna. — Tanultam zongorázni, de abbahagytam, mert nem tud­tam gyakorolni. Most énekelni tanulok a zeneiskolában. Elő­ször édesanyám tanított, és az anyai nagyapám testvére. A nagyszüleimet én nem is is­mertem már. Szereplés előtt mindig iz­gulok, de amikor énekelni kezdek, akkor hirtelen elfe­lejtem, hogy hol vagyok. Hall­gatom a tapsot, és sokszor nem is gondolok rá, hogy ne­kem szól. Amikor Salgótar­jánban szerepeltem, közvetí­tette a rádió a műsort. Minden úgy történt, ahogy máskor, de hirtelen, éneklés közben eszem­be jutott, hogy most biztosan hallgat édesapa. Elkezdett reszketni a lábam, de azért vé­gigénekeltem a dalt. Az _ osztálytársai tudj^Jc, hogy énekelni szokott, de az iskolában a többiek nem. ők úgy tartják számon Évát, hogy a „picike”, 148 centi — a leg­frissebb adatok szerint — és már csak egy kicsivel alacso­nyabb édesanyjánál... Május elején az NDK-bah fog szerepelni egy ifjúsági ta­lálkozón, mint a Tolna megyei kulturális delegáció tagja. l^Ji- közben beszélgetünk, üzene­tet kap: valaki a KISZ Köz­ponti Művészegyüttestől kere­si. „Nem tudom miért” ■-» mondja tétován, és elpirul. j ­r~ ü'm. ___ (virág)

Next

/
Thumbnails
Contents