Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
Honnan vegyünk új munkást ? A SS Be gyonki kiváló brigád ÄMI alig egy évtizede még csak előrejelzés volt — sokak számára csupán komolytalan jóslat —, az ma a gazdasági élet egyre súlyosabb gondja: nincs szabad munkaerő. Megszűnt, elfogyott, mert úgy kezeltük, mintha kimeríthetetlen volna. A pillanatnyi és a várható munkaerőhelyzet például szinte soha nem szerepelt a gazdaságfejlesztési döntések megvalósítását alapvetően befolyásoló tényezők között. Úgy tűnik, hogy a 12 milliárd forint befektetésével korszerűvé rekonstruált textilipar munkaerőgondjait nemcsak a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő munkásnők távolléte okozza. Valóban nem volt, vagy nincs mód például arra, hogy két ilyen nagy jelentőségű programot — a jórészt nőket foglalkoztató textilipar fejlesztését és népesedéspolitikai intézkedéseket kölcsönhatásaiban is vizsgáljanak? Még akkor sem, ha a két program alapgondolata közel azonos időben — a hatvanas évek vége felé született? El kell fogadni a munkaerőgazdálkodással és a munkerő- tervezéssel foglalkozó szakemberek véleményét: gyakorlatilag semmit sem — vagy csak nagyon keveset — tehettek annak érdekében, hogy a rohamosan csökkenő munkerőtar- talék felfrissüljön. A NÉPESSÉG száma annyiamennyi. A nyugdíjasok foglalkoztatására minden elképzelhető intézkedést megtettek, ám a szövőgépek vagy más nagy termelékenységű gépek mellé nem lehet nyugdíjasokat állítani. • Bármelyik oldalról is közelítjük a kérdést, be kell látni, hogy miközben minden lehetőt elkövettünk a munkaerő- források bővítéséért, úgyszólván semmi sem történt a munkaerő ésszerű foglalkoztatása érdekében. Leszámítva a nagy és elvi jelentőségű felismeréseket. Mert felismertük például, hogy az embereket lehetőleg a gazdaságosság kritériumainak megfelelő termelőhelyeken szabad foglalkoztatni. Felismertük továbbá, hogy a vállalati és általában a népgazdasági fejlesztésekkel kapcsolatos döntéseket nem szabad függetleníteni a mindenkori és a várható munkaerőhelyzettől. De mégis számolatlanul gyarapítjuk a munkahelyeket nagy elszántsággal fogunk hozzá a legmunkaerőigénye- sabb iparágak fejlesztéséhez és közben azon töprengünk; hogyan lehetne legalább napi néhány órára munkába állítani a kismamákat és egyáltalán érdemes dolog-e a 3 évig tartó gyermekgondozási szabadság? ANNYI SZÓ esett korábban a munkaerő-prognózisról, hogy már csak ezért is —meg esetleg emlékeztetőként — érdemes felidézni a legfrissebb számítások eredményeit. Ezek , szerint a következő 15 évben az aktív keresők száma minden eddiginél mérsékeltebb ütemben növekszik. A munkába állítás lehetőségeinek vizsgálatából kiderül, hogy 1976 és' 1990 között összesen 130—14o ezer fiatallal számolhatunk, akik jó esetben éppen csak pótolhatják a nyugdíjazás és a halálozás miatti létszámcsökkenést. Maradnának még — a szabad munkaerőként számon tartott — nők, de a népesedéspolitikai intézkedések hatásait is mérlegelve, nyilvánvaló, hogy a nők 1973. évi körülbelül 65 százalékos foglalkoztatási aránya számottevően nem emelhető. Ha a teljes foglalkoztatottság egyben hatékony foglalkoztatottságot is jelentene, akkor azt kellene mondanunk, hogy az egyetlen számítsába jöhető munkaerő-tartalék a nyugdíjasok, illetve a nyugdíjkorhatárt elérők körében kereshető. A hátékony foglalkoztatástól azonban még messze vagyunk. Erre utal a XI. kongresszus határozata is, amikor kimondja: „Javítani kell a munkaerő-gazdálkodást, következetesen erősíteni a munkafegyelmet. Gj'orsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben™” Ez az egyetlen — de nem kis — lehetőség, hogy a következő tervidőszak gazdasági feladatait teljesíthessük. Részbten a gépesítéssel, a jobb munka- szervezéssel, a szakképzéssel és továbbkénzéssel, részben pedig a belső létszámtartalékok igénybevételével kell növelni a munka termelékenységét és csökkenteni a vállalatok túlzott munkaerőigényeit. A TERMELÉKENYSÉG kapcsán egy megjegyzés még idekívánkozik: azt eddig is tudtuk, hogy a termeiékenvség növekedését a vállalatokon belül kell biztosítani. De ideje észrevenni, hogy pusztán ettől az óhajtól a termelékenység nem javul. A vállalatok vezetőinek egyrészt konkrét ismereteket, információkat kellene adni a termelékenység gyorsabb ütemű növelésének lehetőségeiről, másrészt még konkrétabb segítséget. Az ilyen lehetőségek feltárása nem csupán elméleti probléma. A termelékenység színvonala és növekedési üteme sohasem egyetlen tényezőtől függ, s nálunk még hiányzik az olyan intézményrendszer, amely képes a feladat sok-sok összetevőjével (közgazdasági, műszaki, szakképzési, bérezési, munkalélektani és szociológiai problémáival) gyakorlatiasan foglalkozni. : u j | VÉRTES CSABA A szekszárdi Mezőgép Vállalat dolgozói kiváló eredményeket értek el a kongresz- szusi munkaverseny első fordulójában. Valamennyi gyáregység minden szocialista brigádja kivette részét a nemes versengésből. Az értékelés során a legjobbaknak járó serleg a gyönkiekhez került. Itt jártunk a napokban, s megkerestük azt a brigádot, amelyik az elmúlt évben a jók között is a legjobb eredményt érte eL A vállalat Kiváló brigádjai címet elnyert Széchenyi brigádot vezetője, Jákob Ádám mutatta be. Elmondta, hogy legtöbben nyolc éve együtt dolgoznak. Most huszonhármán vannak, s feladatuk a CB—1- es cukorrépagép szerelése. Emellett ők végzik az egész országban ezeknek a berendezéseknek garanciális javítását is. A meghajtó berendezést Császár László, Dobos József és Tóth László szereli össze. mm * B sbís F iP w o q Félmillió par női csizma Új alapanyag, drága tandíj — közel 90 százalék exportra — üzemház a Hikes utcában Ä posztőcipőtől a női műbőrcsizmáig. így jellemezhetnénk legjobban azt az utat, amelyet a Tolna megyei „Kö- vendi Sándor” Cipészipari Szövetkezet tagsága megtett az elmúlt néhány esztendőben. Keserű Jánossal, a szövetkezet elnökével beszélgetve elsősorban az elmúlt esztendő eredményeiről esett szó. Milyen évet hagytak maguk mögött? Nehezet, sok-sok gonddal, íme, a magyarázat; az évek óta megszokott alapanyagok mellett bevezették a lakk műbőrt is, ez nehéz helyzet elé állította a tagságot. Az új anyag használata szükséges volt, hiszen a szovjet megrendelők lakk műbőrből készült női csizmákat kértek. A vevő szava pedig parancs, különösen olyan esetben, mikor a szövetkezet termékeinek közel 90 százalékát vásárolják meg éves szinten. A Győrből szállított lakk műbőr igen kényes, s a gyár1975. április S3. tásnál a korábbiaktól, a megszokottaktól eltérő technológiát igényel. Az elmúlt év legtöbb gondját-baját éppen az alapanyagváltás okozta. Nemcsak a dolgozókat kellett felkészíteni, de az új technológiához nélkülözhetetlen gépeket, gépsorokat is munkába kellett állítani. Ami a gépeket illeti, a szövetkezet közel 3 és fél millió forintot költött arra a célra, s ezeket a gépeket elsősorban a szocialista p:acon vásárolták. A nehézségek ellenére a termelési eredményekkel nem kell szégyenkezniük a szövetkezet dolgozóinak: termelési tervüket túlteljesítették, s a teljes termelési érték 1973- hoz képest 19,1 százalékkal nőtt. A szövetkezetben 1973- ban 67, az elmúlt évben 80 millió forintos tervet teljesítettek. Az elmúlt évvel kapcsolatban mondotta el még a szövetkezet elnöke, hogy az új alapanyagra való átállás egyszersmind drága tandíjat is követelt. Az exportra szánt termékből a tervezettnél többet szállítottak a hazai kereskedelemnek, éppen az új alapanyag hibái miatt. Az export- kiesés — a tandíj — közel 4 millió forintjába került a szövetkezetnek. Megyénkben ez a szövetkezet látja el javarészben a lakosság rossz cipőinek javítását. Erről a szolgáltatási formáról szólva mondotta az elnök, hogy a lakosság életszínvonalának általános emelkedését követő jelenség az egyre csökkenő javítási igény. Érdemes megemlíteni, hogy a hatvanas évek elején éves átlagban 60—70 ezer pár régi cipőt talpaltak. Ezzel szemben tavaly alig 3—4 ezret. Egyetlen lakossági szolgáltatás növekszik, a méretes tevékenység. Tavaly a megyében 2000 pár cipőt készítettek, ami öt százalékkal haladja meg az előző évit. Az elnök szavai szerint az idén szeretnék elérni a 100 millió forintnyi teljes termelési értéket. Az eddig gyártott különféle női csizmák mellett új, rendkívül munka- igényes lábbeli gyártását is megkezdték. Szovjet exportra készítik az emelt talpú — platformos — magas sarkú műanyag női csizmákat. Közel félmillió pár női csizma gyártását tervezik. Scháf János, őri József, Szita Ferenc és a darut kezelő Kré- mer Ferencné, az alvázra emelik a répafelhordó szerkezetet. / Németh Ferenc és Viedemann János, a gép súlyos egységeid mozgató hidromechanikát állítja össze.
